Vigyük a templomot az emberekhez!

Sokan emlékeznek arra az időre Észak-Amerikában, amikor a vasárnap esti Istentisztelet „evangelizáló este” volt. Sokakat megnyertek Krisztusnak azokon a szolgálatokon keresztül. Ma már csak néhány ilyen szolgálat létezik. A legtöbb gyülekezet (egyház) megszüntette a vasárnap esti Istentiszteleteket az alacsony látogatottság miatt. Az észak-amerikai poszt-keresztény kultúrában élők már nem érzik magukat elkötelezve, hogy elmenjenek templomba, legyen akármilyen istentisztelet vasárnap reggel vagy este.

Ezért eljött az ideje, hogy az egyház menjen az emberekhez. Az egyháznak ki kell mozdulnia a „hívogató egyház” szerepből és „felkereső egyházzá” kell válnia. Gibbs azt mondja, hogy „dicséretes, ha az egyház nyitott és befogadó az Istent kereső emberek felé, de most az egyháznak magának kell emberkeresővé válnia. Az esetek túlnyomó többségében nekik [azoknak, akiket keresünk] arra lesz szükségük először, hogy megbarátkozzanak egy kereszténnyel, és csatlakozzanak a hívők egy kisebb csoportjához, akik aztán meg tudják mutatni nekik Krisztus követésének előnyeit és kihívásait.”1

A csatlakozás azt jelenti, hogy a Királyok Királya közösségeként élni ott, ahol a többi ember él, dolgozik, és lélegzik. Azt jelenti, hogy életünk, gyülekezeti életünk színterein minél több embert kapcsoljunk be a vérkeringésbe, beleértve a szomszédokat, munkatársainkat, vagy akárki mást, aki mellé vezet minket különféle módokon Isten.

Halászat hálókkal

A kiscsoportos evangelizáció csoportszemlélete leveszi a terhet a vezetőről és szépen elosztja a részvevők mindegyikére. Mikor hálóval halászunk, akkor pont az ellenkezőjét csináljuk, mint mikor horgászunk. Ha az utóbbit csinálja valaki, akkor az egyszemélyes mutatvány, míg a hálóval való halászat sok kéz segítségét követeli. A hálóval való halászat egy csoportos erőfeszítés, amelynek az eredménye több hal kifogása, míg a horgászbottal való „halászat” során egyszerre egy embert lehet csak megfogni. Amikor Jézus azt mondta Simonnak és Andrásnak, hogy „jöjjetek utánam, és én emberhalásszá teszlek titeket”, akkor Ő arról beszélt, hogy váljanak halászhálóvá – ez volt a halászat módja akkoriban. Napjainkban a kiscsoportos evangelizáció szépsége, hogy az egész csoport részt vesz a halászat minden mozdulatában.

A mi kiscsoportunkban ez elsősorban azt jelentette, hogy rendszeresen sétáltunk a célterületen lévő utcákon imádkozva a környéken lévő emberekért. Ha láttunk kint embereket, barátságos és szeretetteljes módon üdvözöltük őket. Néha a csoport egy tagja arra érzett indíttatást, hogy beszéljen Krisztusról és hívja a személyt a kiscsoportunkba.

Egyéb csoportos evangelizációs módszer többek között: piknikezés, kerti sütögetés, baráti vacsorák (a szokványos kiscsoportos alkalom helyett), evangelizációs filmvetítés, speciális kimozdulások Karácsonykor és Húsvétkor, valamint egy üres szék elhelyezése a kiscsoportos alkalmakon és imádkozni valakiért, hogy töltse azt be.

A kiscsoportunk hathetente evangelizációs szolgálatokat tervez, mondta egy kiscsoport vezető, aki részt vett a szemináriumunkon az Oregoni Portland közelében. Legalább hathetenként el fogunk menni egy Portland Trail Blazers kosárlabdajátékra vagy valami hasonlóra. Így folyamatosan kapcsolatot teremtünk és barátkozunk nem keresztényekkel. A következetességünk megakadályoz bennünket, hogy elhanyagoljuk a kiscsoportos evangelizációt.

A kiscsoport vezetőjének nem szabad elfeledkeznie arról, ha ki akarja alakítani a közösség érzését és felnevelni egy újabb vezetőt, akkor ahelyett, hogy mindent ő csinálna– be kell vonnia a csoportot a következő módon:

  1. delegálni kell a heti találkozók különböző részeit a többieknek és figyelemmel kíséri, amint belejönnek kapott feladataik végzésébe.
  2. meg kell kérni a csoport tagjait, hogy néhány hétig imádkozzanak a nem keresztény kapcsolataikért, mielőtt ténylegesen meghívnák az adott személyt a kiscsoportba.

Bár számos csoporttechnika létezik, az elsődleges hangsúlynak a nem keresztényekkel való kapcsolatok fejlesztésén kell lennie, azzal a céllal, hogy végül meghívjuk az illetőt a kiscsoportunkba.

Megbarátkozni a bűnösökkel

A hálóval való halászat első lépése, hogy a kiscsoport minden tagja nem keresztényekkel kezdeményez kapcsolatot. Kommunikáció nélkül nincs megtérés, amibe beletartozik a nem keresztényekkel való kapcsolatépítés is.

Jézus is barátja volt a bűnösöknek. A farizeus vallásgyakorlók kiközösítették Jézust pont azért, mert sokat volt együtt bűnösökkel – hiszen nekik volt Jézusra a legnagyobb szükségük.

A családommal 2001-ben kezdtünk kapcsolatokat építeni nem keresztény szomszédainkkal. Nem prédikáltunk nekik Jézusról vagy a helyes útról, és arra sem unszoltuk őket, hogy figyeljék az életünket. Az egyik szomszédunk elfogadta egy kerti grillpartira szóló meghívásunkat. Sok hónappal később pedig áthívtuk őket, hogy nézzék meg a lányunk által előadott rövid kis jelenetet.

Aztán kicsit kiábrándultunk, amikor a meghívásunk ellenére nem jöttek el a kiscsoportunkba, arra hivatkozván, hogy túl sok programjuk van már vasárnap este. Hasonló erőfeszítéseket tettünk a másik oldalon lévő szomszédaink megnyerésére, de ebben az esetben sem tudtuk őket elcsalni a kiscsoportos alkalmunkra.

A két emelettel lejjebb lakó szomszédunk viszont pozitívan reagált a meghívásunkra és elkezdett járni a kiscsoportunkba. Úgy látszik az Isten Lelke őt vonzotta legjobban. Ez a bizonyos szomszédunk azt szerette a mi kiscsoportunkban, hogy az ott lévő barátságos légkörben meg tudott nyílni és meg tudta velünk osztani a gondolatait. Ebből is azt tanultuk, hogy a kiscsoportos evangelizáció úgy működik a legjobban, ha minden egyes tag már a meghívás előtt kapcsolatot létesít a megcélzott emberekkel.

Átlátszónak lenni

A kiscsoportoknak nagyszerű légköre van a nem keresztények számára is. A legtöbb helyen – ahogy nálunk is – azzal kezdünk, hogy megéljük az asztalközösséget és ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel melegítjük be a légkört: „Milyen autót vezettél először?”, „Milyen volt az első serleg, amit kaptál?” Gyakran a csoportban lévő egyik gyerek választja ki a bemelegítő témát és ilyenkor előfordul, hogy egy világi témáról kezdünk el beszélgetni, mint például: „Melyik a kedvenc fánkod?” vagy „Melyik a kedvenc színed és miért az?”

Az átláthatóság a legjobb evangelizációs eszköz a nem keresztények elérésében. A Krisztus nélkül élő emberek ugyanis nagyon értékelik a hitelességet. Nagyon hálásak, amikor a keresztények megosztják velük küzdelmeiket, mert a nem keresztények gyakran mennek keresztül Jézus segítsége nélkül olyan helyzeteken, ami sokkal nehezebb, mint a miénk. A kiscsoportos evangelizáció egy nagyon természetes módszer, amely áthatol azok falain, akiknek ugyanúgy szükségük van szeretetre és a valahová tartozás érzésére, de sose járnak templomba.

Kitartás

A nyugati kultúrában a kiscsoportos evangelizáció arról is szól, hogy ki kell tartanunk a célunk elérésében akkor is, ha nehézségekkel és akadályokkal találkozunk. Nem könnyű az evangéliumot hangsúlyozni és megtartani a lelkesedést, főleg akkor, ha nem látjuk erőfeszítésink gyümölcsét. Mint mindent, ezt is csak kitartással és szorgalommal érdemes csinálni. Brock, aki egyike a pártfogásomban lévő vezetőknek, hűségesen hívogatott nem keresztényeket hétről hétre. Sokan mondták neki, hogy el fognak jönni, de aztán nem jöttek. Brock kitartott még akkor is, amikor már majdnem elbátortalanította a sok kudarc és a kétségei majdnem legyőzték igyekezetét. Annál nagyobb volt az öröme, amikor eljött hozzám egyik este, hogy elújságolja: ketten a meghívottak közül egyszerre jelentek meg az egyik esti alkalmon.

Ennek hallatán eszembe jutott egy ember, aki Kanadában vett részt az egyik kiscsoportos szemináriumon. Egyik alkalommal feltette a kezét és a következőket mondta: „Joel én nagyon értékelem, amit mondtál nekem a kitartásról a kiscsoportos evangelizációval kapcsolatban. Én ugyanis egy direkt marketinggel foglalkozó cégnél dolgozom, ahol arra tanítottak minket, hogy minden egyes visszautasítás, amit telefonban kapunk, nem más, mint egy lépés a sikeres üzlet felé. Ha az üzleti világban is megvan ez a hozzáállás, mennyivel inkább kitartónak kell lennünk, amikor arról van szó, hogy elveszett embereket nyerünk meg Jézus számára.

Ez a cikk Comiskey 2005-ben megjelent új könyvének, a Cell Church Solutions: Transforming the Church in North America (A sejtgyülekezetek: Az átformálódó egyház új lehetőségei Észak-Amerikában) 8. fejezetéből való.

Megjegyzés

1.    Eddie Gibbs, „“Churches in Cultural Transition,” Strategies for Today’s Leaders („Az egyházak szerepe napjaink változó kultúrájában” Stratégiák mai vezetők számára.) (2000), 7. oldal.

Eredeti cikk: Taking the Church to the People

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.