Bár már legalább két éve történt, mind a mai napig nagy hatással van rám, amit akkor láttam. A Good Charotte nevű híres punk-rock banda koncertjén voltam, és a lelátón ültem rengeteg rekedt torkú rajongóval együtt. A koncert egy pontján a banda abbahagyta a zenélést, megálltak a színpadon, és megkérték, hogy kapcsolják fel a világítást az épületben. Miután a közel tízezer fiatal elcsendesedett, megkérdezték őket, hogy hányan gondolkoztak már, vagy hányan próbálkoztak öngyilkossággal, esetleg ki ismert valakit, aki kioltotta a saját életét. A döbbent csendben felálltam, és azt láttam, hogy szinte az összes kéz csendben és lassan a magasba emelkedett. Nagyon erőteljes találkozás volt ez a sötét kulturális valóságunkkal. Azután ezek a fiatal punkok elmondták, hogy az öngyilkosság olyan út, amelyen nem szabad utazni, majd belekezdtek a reményteli öngyilkosság-elleni himnuszba, aminek a címe ez volt: „Hold on” (Tarts ki!). Nagyon nehéz volt hallgatni őket, miközben a szemem a fiatalok tömegét pásztázta.
Ez a pillanat sokszor eszembe jut, amikor tinédzserkori öngyilkosságról olvasok, hallok vagy beszélgetek. Szomorú, hogy ez túl gyakran előfordul. Azt nem tudjuk megmondani, hogy hány gyerek gondolkodik öngyilkosságon, de azt mondják, az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok (a balesetek után) a 15-19 éveseknél. Az Egyesült Államokban minden 100 percben öngyilkos lesz egy tinédzser. Arról már nem is beszélve, hogy nagyon sok öngyilkosságot a konzervatív szülők be sem jelentenek, tehát ez a statisztika valószínűleg még drasztikusabb a valóságban. Amit biztosan tudunk, hogy folyamatosan és riasztó mértékben emelkedik az öngyilkosságok száma a fiatal gyerekek és tinédzserek között.
Nem ismerem Philt, de a történet, amit a weblapján „elmesél”, nagyon ridegen szemünkbe vágja a valóságot.
„ A nevem Phil, és tavaly elvesztettem a fiam. Öngyilkos lett. Csak 17 éves volt. Sokan semmit sem tudnak az öngyilkosságról, vagy a jelekről. Ahogyan akkor még én sem tudtam semmit. De mára belénk vésődött minden apró tünete. A feleségemmel azoknak a felnőtteknek hoztuk létre ezt a honlapot, akik szeretnének még időben informálódni arról, hogy hogyan előzhetik meg azt, hogy az ő gyermekükkel is megtörténjen ez a tragédia, és azoknak a tinédzsereknek, akik segítséget keresnek.”
Mivel én is édesapa vagyok, ezért Phil szavai némiképp kísértenek. Egyik nap még láthatta a fiát, szólhatott hozzá, a következő napon azonban már nem. El sem tudom képzelni ezt az érzést. Phil nem vette észre, hogy közeledik a baj. Vak volt, ahogy mondja, és ez a vakság a fia életébe került. Ezért próbál segíteni más szülőknek, hogy időben észrevegyék azokat a jeleket, amelyeket ő nem vett észre.
Biztos vagyok benne, hogy Phil „vaksága” nem egyedi eset, hiszen a hozzá hasonló szülők, akik átmentek ugyanezen a szörnyűségen, szintén ugyanerről számoltak be. Egy érintett keresztény szülő elmondta, hogy érte őket az, amikor a 13 éves fiuk kioltotta a saját életét. A fiatalember épp csak túl volt egy szakításon, miközben az iskolában is gondjai voltak, és lassan depressziós lett. A szülő ezt mondta: „Olyanok voltunk, mint a béka a forró vízben és nem vettük észre a víz hőmérsékletének emelkedését. Senki sem gondolja, hogy ez velük is megtörténhet – azt gondoltuk, hogy egy éppen fejlődő kamasz, akit megzavarnak a hormonjai, és annak minden „magasságaival és mélységeivel” kell nekünk szembenézni.”
Néha a dolgok annyira ott vannak az orrunk előtt, hogy észre sem vesszük őket. Pedig ők is nagyon szerették Istent és a fiukat. És bár a tünetek nagyon élesen jelentkeztek, mégsem vették észre.
Az 1992-es olimpiai játékok egyik emlékezetes eseménye volt, amikor a brit Derek Redmond épp 400 méteres gyorsfutáson versenyzett, és futás közben elszakadt a térdszalagja. Honnan tudta mindenki ugyanabban a pillanatban, hogy a sportoló megsérült? Mert „megmutatta”. Abbahagyta a futást, sántikált pár lépést, és összeesett. Az arca eltorzult a fizikai fájdalomtól, amit érzett. Átkarolta a lábát, és úgy feküdt a földön. Akik közel voltak hozzá, hallották a fájdalmas sikolyt is. Tudtuk, hogy megsérült, mert elmondta nekünk, nem szavakkal, hanem a tetteivel. A fizikai fájdalma nyilvánvaló volt mindenkinek, aki látta.
Azok a tinédzserek, akik öngyilkossággal próbálkoznak, előtte mindig leadják a maguk vészjeleiket. Körülbelül a 80 százaléka azoknak, akik kioltják az életüket, tettük előtt elmondják ezt valakinek. Igaz, nem mindig verbálisan és nem mindig érthetően mondják el a fájdalmukat és a szándékaikat, de a jelek akkor is ott vannak. De sosem fogjuk meghallani őket, ha nem tudjuk, hogy mire is figyeljünk.
A szakértők szerint öt csoportba lehet besorolni azokat a jeleket, amiket a tinédzserek adnak, amikor öngyilkosságon gondolkoznak. Természetesen nem mindig van együtt ez az öt jel egyszerre.
Érzelmi jelek
A tinédzserek lehetnek rosszkedvűek. De nem minden mélabús viselkedést kezelhetünk úgy, mint a tinédzser kor sajátosságát. Van több olyan szokatlan és extrém érzelmi segélykiáltás, ami arra utalhat, hogy a tinédzsereink reménytelenséggel, depresszióval vagy öngyilkossági gondolatokkal küzdenek.
Az első olyan klasszikus tünet a depresszió. (Lásd lejjebb.) Ha a depresszió hetekig fennáll, mindenképpen orvosi/lelkigondozói segítség kell kérni!
A normális és megszokott tevékenységektől való indokolatlan visszahúzódás a második segélykiáltás. Amikor a tini hirtelen elkülönül a barátaitól, a családjától, a tárgyaktól vagy tevékenységektől, amik addig az életének nagy részét képezték, akkor mindenképpen gyanakodnunk kell valamiféle lelki problémára. A depressziós vagy öngyilkosságra hajló fiatalok hirtelen állandóan egyedül akarnak lenni, vagy bezárkóznak a szobájukba.
A tipikus „vihar előtti” átmenet, amikor a fiatal kedve hirtelen és drámaian javulni kezd egy hosszabb és mély depresszió után. Pszichológusok azt mondják, hogy ez egy nagyon veszélyes időszak, mert innentől kezdve kialakul egyfajta „békesség” a tinédzser lelkében, mert meghozták a végleges döntést. Izgatottak, mert úgy érzik, végre megtalálták a megoldást a problémáikra, és a fájdalmaknak nemsokára véget tudnak vetni. Azoknak a szülőknek nagyon kell figyelniük, ahol a gyermeknek hosszú depressziós múltja van, majd túl hirtelen látszik nagy pozitív változás a hangulatában.
Fizikai jelek
Egy hozzáértő szemű lelkigondozó már ránézésre meg tudja mondani, ha a tinédzser depressziós, vagy öngyilkosságra hajlamos. Ez azért lehetséges, mert a depressziónak szemmel látható, fizikai tünetei is vannak. Ilyen a folyamatos hasfájás, fejfájás és az állandó fáradtság illetve kimerültség. Ha hirtelen a fizikai megjelenés gondatlanná válik olyanoknál, akik korábban adtak magukra, ha a hanyagság és az igénytelenné váló személyi higiénia lesz jellemező rájuk, az szintén azt jelentheti: „Minek törődjek vele? Velem sem törődik senki.” Azok a fiatalok, akik pocsékul érzik magukat, néha pocsékul kezdenek kinézni.
A megszokott étkezési szokások hirtelen megváltozása, vagy akár az alvási szokásoké szintén a baj jele lehet. Az öngyilkosságra hajlamos tinédzserek hirtelen többet alszanak és kevesebbet esznek, mint korábban.
Végül a testbeszédük is kifejezi a lelki problémájukat: nem tudnak koncentrálni, idegesek és izgágák lesznek, mint akik „be vannak sózva”. Másrészről az „őgyelgés”, a „bambulás”, az állandó álmodozás szintén jellemző tünete lehat annak, hogy valamilyen lelki fájdalmat nem tud feldolgozni a fiatal.
Viselkedésbeli jelek
Akik depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal küzdenek, néha furcsa és ijesztő, a megszokottól teljesen eltérő és új viselkedési formákat vehetnek fel.
A balesetveszélyes viselkedés lehet tudatos vagy nem tudatos figyelem-felkeltési szándék a tiniknél, akik elkeseredetten szeretnék, ha valaki végre felfigyelne rájuk. A fiatalok, úgy érzik, hogy el vannak zárva a többiektől, és ha baleset éri őket, akkor legalább kellő figyelmet kaphatnak. Ez a kiáltás nem csak figyelemért, hanem segítségért is kiált.
A maguk túljátszása, a melodramatikus viselkedés egy másik általános figyelemfelkeltő jel. Emlékszem egy lányra, aki mindig úgy viselkedett, mintha nemsokára itt lenne a világvége. Amikor úgy érezte, hogy a barátai mellőzik, gyorsan a „színpadra állt” és úgy viselkedett, mint egy rossz színésznő, aki valami halálos krízisben van. Nem tartott soká, hogy a barátai kiismerjék és „dobják”. Ahogy aztán ez a fantáziavilág összeomlik, tovább kell állnia, és olyan baráti kört keresni, akik úgy reagálnak, ahogy ő szeretné. Szomorú, de ez is egy kiáltás volt figyelemért, a szeretetért, a törődésért, egy olyan lánytól, akit az édesapja érzelmileg elutasított, depresszióban hagyta, és aki emiatt értéktelennek érezte magát.
A hirtelen erőszakossá és agresszívvá váló viselkedés szintén egyértelmű jele, hogy valami nem jól működik. Némelyik öngyilkosságra készülő gyerek verekedik, ordibál, tárgyakat tör össze vagy dobál az egyre gyakoribb dührohamok közepette. Némelyiküket hirtelen megigézik a durva videó játékok vagy az erőszakos filmek. Némelyikük fegyvert vásárol, vagy megpróbál készíteni.
Nagyon sok öngyilkosságra hajlamos fiatal éli úgy az életét, hogy gyorsan vezet, veszélyes fegyveres játékokban vesz részt, vagy életveszélyes játszmákat játszanak autóval vagy kerékpárral (szembe mennek egymással, és az a gyávább, aki elrántja a kormányt). Minden ilyen magas kockázatú tevékenyég figyelmet érdemel.
A felszínes alkalmi szexuális kapcsolatok is csak arra valók, hogy csillapítsák az erős depressziós érzéseket. Azok a fiatalok, akik értéktelennek, szeretetlennek, vagy elutasítottnak érzik magukat, szeretetet és elfogadást keresnek a szexuális intimitásban.
A drog és alkoholos befolyás is hozzájárulhat az öngyilkossághoz. Ezek a szerek a felelősek az öngyilkosságért azzal, hogy súlyosbítják és felnagyítják a negatív depressziós érzéseket.
Ha hirtelen lázadóvá és tiszteletlenné válik a tinédzser a szülők felé, a tanárok felé vagy más tekintélyek felé, szintén jelezheti, hogy a gyerek úgy döntött, a saját kezébe veszi az életét. Innentől kezdve többé „nincs szüksége” azoknak a bölcsességére és tanácsára, akiket előtte tisztelt.
A jegyek romlása és az iskolakerülés sem szokatlan, mert ilyenkor a tinik úgy érzik, értelmetlen és lehetetlen az iskolai dolgaikkal foglalkozni.
Azok a fiatalok, akik öngyilkosságon gondolkoznak, sokat foglakoznak a halállal. Sokszor verseket írnak, rajzolnak, amiknek a halál vagy más morbid témák vannak a középpontjában. A zenei ízlésük megváltozhat, és olyan fajta zenéket kezdenek el hallgathatni, amik a halált dicsőítik, a reménytelenséget és az okkult dolgokat. Az, hogy folyton a halálon jár az eszük, arra vezetheti őket, hogy befessék a hajukat, vagy feketébe öltözzenek.
Egyértelmű jel, ha a tinédzser el kezd felkészülni a halálra, mert eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Sokan, akik meghozzák a döntést, elkezdik szétosztogatni a személyes tárgyaikat a közeli barátaik, és családtagjaik között. Elbúcsúznak, és minden személyes dolgot elintéznek. Azután beszerzik a szükséges eszközöket az öngyilkossághoz (kötél, fegyver, gyógyszerek…)
Talán furcsának tűnik, hogy ezt a viselkedésbeli jelet hagytam utoljára, de tény, hogy sok szülő nem hallja meg ezt a leghangosabb kiáltást. Az öngyilkossági kísérletet nem lehet könnyedén venni. Ahogy Dr. Walter Byrd a Minirth-Meier Klinika orvosa mondja: „Minden öngyilkossági kísérletet nagyon komolyan kell venni… akár előre eltervezett volt, hogy véget vessen az életének, akár egy elkeseredett cselekedet, hogy kiprovokálja a többiek figyelmét és segítségét.”
A körülmények jelei
Kutatók és tanácsadó szakemberek megjelöltek több olyan élethelyzetbeli változást, amitől a fiatalok mélyebbre kerülhetnek, mint azok az emberek, akiket ezek nem érintenek meg. Ezek az események okozhatnak kudarcélményt, magányt, depressziót és öngyilkossági hajlamot. Egy tanulmány kimutatta, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők 76 százalékánál volt megfigyelhető egy vagy több ezek közül a változások közül.
A tinédzserek hajlamosak lehetnek öngyilkosságra, ha elveszítik a barátaikat, a csoportbeli rangjukat, vagy ha a család új helyre költözik. Másik ilyen veszélyt jelentő szituáció lehet a szerelmi szakítás, egy barát vagy szeretett ember halála, a szülők válása, vagy iskolai bukás. A szülőknek különösen érzékenyeknek kell lenni a tinédzserek érzelmi szükségleteire az ilyen személyes krízisek alatt. Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ők is ugyanolyan könnyen alkalmazkodnak, mint mi – de ez nem így van! Ők még csak gyerekek!
Verbális jelek
Azok a szülők, akik rendszeresen beszélgetnek a gyermekeikkel, meghallhatják az öngyilkossági szándékra utaló verbális jeleket is. Azok a gyerekek, akik ilyesmiket mondanak: „Többé már nem okozok neked problémát!”, „Már semmi sem számít!”, „Nem foglak látni többé!” vagy „Bár már meghaltam volna…!” – elárulják magukat.
Gyakran mondják, hogy aki öngyilkosságról beszél, az úgysem fogja megtenni. Ne higgyük el! Ez csak legenda! A legtöbb öngyilkossági kísérlet megelőzhető lenne, ha észrevennénk a jeleket. Minden ilyen jelet és kiáltást nagyon komolyan kell venni!
Amikor Derek Redmond elesett a versenypályán az 1992-es nyári olimpián, csodálatos dolog történt. Ahogy felállt, és elkezdett sántikálni a pályán, hogy befejezze kört, az édesapja lejött a lelátóról, félrelökte a biztonsági embereket, odament a fiához és átölelte. Miközben a fia feje a vállán feküdt, és a tömeg éljenzett, Jim Redmond körbevezette a fiát a pályán egészen a célig. Később megtudtuk, hogy amikor Jim Redmond odaért a fiához, azt mondta neki: „Együtt fogjuk befejezni.”
Amikor a gyerekeink vagy a fiataljaink sírásban törnek ki a nehéz tinédzserévek alatt, akkor meg kell hallgatnunk őket, melléjük állni, felsegíteni őket, támogatni őket, és megmondani nekik, hogy együtt fogunk velük dolgozni, hogy legyőzhessék a nehézségeket, amik előttük állnak. Együtt! És ahogy együtt sétálunk, meg kell mutatnunk nekik Jézus Krisztust, aki az egyetlen reményünk, hogy kitartsunk. Ő az, aki azt mondja mindannyiunknak: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
FÜGGELÉK: a tinédzserkori depresszió általános tünetei:
- állandó szomorúság
- ingadozás a csendes apátia és az izgatott beszédesség között
- koncentrációzavar
- az étkezési és/vagy alvási szokások megváltozása
- eltávolodás a barátoktól, családtól
- fejfájás vagy hasfájás
- súlyos fogyás vagy hízás
- jegyek romlása, és kedvetlenség az iskolai munkában
- iskolakerülés
- gyors hangulatingadozás
- elvesztett érdeklődés az addigi dolgok iránt (sport, gyülekezet, zeneóra, ifjúsági csoport…)
- pesszimizmus a jövőre nézve
- az értéktelenség, reménytelenség, és segítség nélküliség kifejezése
- tele vannak a halál és az öngyilkosság gondolatával
Eredeti cikk: See the signs
Vélemény, hozzászólás?