Isten nem csak a lelkünket szereti, hanem a fizikai testünket is. Jézus megmutatta, hogy Isten szereti a testünket is, azáltal, hogy olyan sok embert meggyógyított a fizikai betegségekből. Isten kifejezi a törődését és szeretetét a testünk felé a 139. zsoltárban, ahol azt mondja: „csodálatosak alkotásaid” és hogy testünkre is gondja van. Istennek terve van a testünkkel, hiszen fel fogunk támadni a halálból. Isten a mi fizikai testünkben lakik, és az Ő templomának nevezi. A testünk tehát megszentelt hely, ahol Isten lakik. Amikor mások velünk érintkeznek, úgy jöhetnek úgy hozzánk, mintha az élő Isten templomába mennének, és ott találkozhatnak Istennel! Milyen csodálatos gondolat! Ez a cikk arról fog szólni, hogy a testünk a Szent Lélek temploma, és hogy a keresztényeknek el kell kezdeni végre így hozzáállni a testükhöz.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
(Zsoltárok 139: 13-18)
Sokat mondogatják nekünk, hogy a testünk szinte értelmetlen terméke az időnek, véletlennek, genetikának, sugárzásnak, vegyszereknek és az édesanyánk viselkedésének a terhessége alatt.
Itt Dávid a Szent Lélektől ihletve arról beszél, hogy Isten mindezekről tud. Az első állítás, hogy „te formáltál anyám méhében”. Ez nem a tudatlanság kijelentése. Nem egy olyan „Isten a résekben kijelentés”, mert Dávid nem ismerte a genetikát. Ez egy hitbeli kijelentés, ami magába foglalja, hogy Isten a Teremtő, és ő alkotta a testünket is. És igen, ebbe beletartoznak azok is, akik rendellenességekkel születnek, ahogy a következő incidens is mutatja az evangéliumokban…
János 9,1-5
Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.
Jézus odament, és meggyógyította. Ebben az esetben mind a kettő, a rendellenesség és a gyógyulás is Istentől volt. Én magam mérsékelten súlyos epilepsziával születtem, ami jó pár fájdalmas évet okozott nekem. Az elmúlt öt évben hatalmas fejlődést tapasztaltam, ami az imának a közvetlen következménye. Hiszem, hogy itt is mind a kettő, a betegség is és a gyógyulás is Istentől volt. El kell sajátítanunk azt a keresztény nézőpontot, hogy a testünket a hit szemével nézzük. A hit szemével Dávid azt látta, hogy csodálatosnak lettünk teremtve. Hit által Jézus elvette a betegségeket. Hit által meggyógyulunk, és hit által tudjuk, hogy Isten törődik vele és szereti a fizikai testünket.
Zsoltárok 139:16
„Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
Istennek terve és célja van az életeddel, és ebbe a fizikai valód is beletartozik. Ez pedig onnan kezdődik, hogy édesanyád méhében voltál. Isten jobban lát, mint az ultrahang – látja az alaktalan testedet az anyaméhben, a szeretet szemével. Isten nem személytelen objektivitással vagy tudományos kíváncsisággal néz minket, hanem szerető tekintetével, egy apa vágyakozásával, a szíve követi a szemét egészen a szeretete tárgyáig. Istennél nincs olyan, hogy „csak egy magzat”: a gyermek a méhben egy személy, akit szeret, aki arra készül, hogy beteljesítse a tervet, amire Ő megteremtette. Nem számít, milyen körülmények között születtél, hogy akartak téged vagy sem, elterveztek vagy nem, szerettek, elhagytak vagy eldobtak! Mert van Valaki, aki mindezt látta, és vágyakozik utánad. Van Valaki, aki szeret, méghozzá Isten, és neki terve van az életeddel.
Zsoltárok 139:14
„Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Dávid ránéz a saját testére és hittel azt mondja: „csodálatosak alkotásaid”. Ez olyasmi, amivel nekem meg kell küzdenem. Amikor ránézek a sovány testalkatomra, az izmok hiányára, úgy érzem, bizony pont hiányoztam, amikor a jóképűséget osztogatták. Olvastam a mesterséges intelligenciáról és a programozásról, és arra már rájöttem, hogy a karom egy csoda, ami egyetlen robotéhoz sem hasonlítható, és a szemem is egy csoda, mert egyetlen kamera sem érhet a közelébe sem. Az a képességem, hogy sétálni tudok mindenféle terepen, hogy tudok biciklizni, sziklát mászni és úszni a vízben, semmilyen járműhöz sem hasonlítható, még ha milliárd dollárokat költenek is fejlesztésekre. És az idegrendszeremmel nyertem egy ingyenes multimédiás szuper-computert, ami saját magát programozza! A születésemkor! Ingyen! Ki sem érdemeltem! Az első diplomámat kémiából szereztem és megtanultam, hogy csak az az egyetlen képesség, ahogy a májunk az esti vacsorából komplex makromolekulákat hoz létre, már az is észvesztő! Egyetlen kémikus sem tudná megcsinálni, a közelébe sem érnek. Egy japán cég kereskedelmi céllal megpróbálkozott azzal az „egyszerű” művelettel, hogy glükózból glikogént készítsenek, az élethez szükséges alapfolyamattal, amit a máj minden nap elvégez. Mielőtt feladták, felépítettek egy négyzetmérföldnyi területű gyárat, és rengeteg pénzt költöttek a kutatásokra, jó néhány milliárd dollárt. Sikertelenül. És ez csak egy a megszámlálhatatlan molekuláris csoda közül, ami akkor történik, amikor megeszed a halat sült krumplival, megiszod a teádat, és azokból izom-, csont- vagy agysejtek születnek. Akármilyen sovány lehetek, hiszem, hogy igaz: „Isten alkotásai valóban csodálatosak!”
Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – „lesznek ketten egy testté.” Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.
1 Korintus 6:12-20
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (12.vers)
A testünket az ellenőrzésünk alatt kell tartani. A korintusiak elfogadták a kegyelmet, de nem éltek tanítványként, nem éltek konstruktív életet. Kulturálisan Korintus kifinomult, romlott, „liberális” város, híres volt a Római Birodalomban a „megértő, szabad szelleméről és a szabad szerelemről”, ahol megszokott dolog volt, hogy a pogány vallási szertartásokon prostituáltak „szolgáltak”. Az újonnan megtért keresztények olyan háttérből jöttek, amit a kegyelem hatott át, és olyan szlogeneket használtak, mint a „mindet szabad nekem”. Ebben a kontextusban eléggé kritikus volt, ha valaki keresztényé vált. Ezért Pál lefektetett pár alapelvet, amik a testükkel volt kapcsolatos. Az első, hogy mi vagyunk a testünk urai, és arra kell „odaszánnunk” a testünk, ami jó és isteni célt szolgál. Tehát az életünket uraló függőségek, az alkohol, a szex, a drogok, mértéktelen evés, az adrenalin-függőség mind nagy problémái a keresztény életnek. Ez vezetett a második fontos páli alapelvhez.
1 Korintus 6:13
„Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.”
A test az Úrért van, az Úr pedig a testért. A testünk célját Istenben találjuk meg – nem az öncélú szexuális örömökben vagy az étvágy kielégítésében. Ahogy a korintusi szlogen mondja: „az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért.” Isten nagyobb, mint a mi földi étvágyunk, ami elmúlik. A testünknek van egy örökké való értéke, amit Istenben találunk meg. Ezért eléggé „kultúra-ellenes” nézetet kell elsajátítanunk, és a testünket templomnak tekinteni, nem pedig vidámparknak! Az Úr a testért van! Isten a te testedért van, nem ellene! Itt különbséget kell tennünk a „hús – test” (görögül „szarx”) amivel Isten szemben áll, és a „test” között (görögül „szóma”) amit annyira szeret, hogy fel fogja támasztani a halálból. A „hús –test” (szarx) a szellemi alapja az én-központúságnak, az engedetlenségnek Isten felé, ami biológiailag bennünk dolgozik, a testünkben, a szokásainkon, neveltetésünkön, és emlékeinken keresztül. A „test” (szóma) Isten eszköze az önkifejezésre az anyagi világban. A mi testünkkel, amit Istennek adunk, ami az igazság és a szeretet szavait mondja, ami megérint, megvigasztal, meggyógyít másokat, gyakorlati törődést fejez ki, és szereti és dicsőíti Istent. Isten szereti a testünket, amivel Őt dicsőítjük és Őt szolgáljuk. Látni fogjuk, hogy örök terve van vele!
1 Korintus 6:14
Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.
A testünk célja is a mennyország – nem csak a lelkünké! Jézus is fizikailag, testben támadt fel a halálból, és meg tudta mutatni a sebeket, tudott halat enni, ugyanúgy a mi testünk is fel fog támadni. És lesz valami folytatólagosság a mosatni testünk és aközött, amit a mennyben kapunk, de lesz néhány jelentős különbség is! Isten többé nem hagyja, hogy „elromoljunk”. Nem készít nekünk új testet a semmiből. Feltámasztja a testünket a sírból, majd átformálja. A mostani testünk valamilyen módon a kezdete a halhatatlan testünknek. Később, a korintusiaknak írt levélben Pál megválaszolja kérdést: „hogyan támadnak fel a halottak”:
De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.
1Korintus 15,35-38
Tehát itt látjuk az elvet, hogy a jelenlegi testünknek köze van az örök testünkhöz,valahogy úgy, mint ahogy a mag kapcsolódik a növényhez, ami azután kel ki, hogy a mag meghal. Élet van a magban, ami folytatódik, és Isten testet ad neki, ahogy elhatározta. Most még a mag nem jelentéktelen, tény, hogy szükséges az élethez, és meg kell becsülni. Nem nézhetjük le a halandó testünket, ahogy a farmer sem nézi le a magokat.
Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is.
Igaz, hogy van összefüggés a mostani halandó testünk és a megdicsőült, feltámadt testünk között, de mégsem mindenben függenek össze. Nagyon sokféle feltámadt test lesz, és mindenki olyat fog kapni, amilyet az Úr elkészített neki. Azok a testek romolhatatlanok lesznek, dicsőségesek, erősek, és lelkiek. Tökéletesen ki tudják fejezni a szeretetünket Isten felé, és tökéletesen megkapják Isten ismeretét. Bbár a dicsőségben különbözni fognak – valószínűleg annak eredményeképpen, hogy milyen jutalmakat kapnak azok a keresztények.
Ha van érzéki test, van lelki test is. Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.
1 Korintus 15:44-49
Az „utolsó Ádám” Krisztus, aki egy új embertípust hozott létre. Ádám leszármazottai úgy végezték, hogy „port a pornak”, de Jézus „újjászületett” népének már egy egészen más, mennyei sorsa van, és ők már „viselik a menny képét (pecsétjét)”. Attól kezdve, hogy újjászületünk, a testünk is a menny felé megy. Akárcsak Jézus, ahogy feltámadt testében „felment” a mennybe az Olajfák hegyén a tanítványok szeme láttára, mi is „felmegyünk” a mennybe, és találkozunk a visszatérő Krisztussal a mi feltámadt fizikai testünkben. Pál úgy írja le azt a pillanatot, mint egy hirtelen, dicsőséges átváltozást:
Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”
1 Korintus 15: 50-55
A mi mostani fizikai testünk tehát ki fog jönni a sírból, és a halál időszakos győzelmének vége lesz. Sőt, új, halhatatlan természetünk lesz, aminek nem lesz többé köze a halálhoz, tehát a halál teljesen és véglegesen le lesz győzve. A mostani „mag” testünk „egy szempillantás alatt” átváltozik „kifejlett növénnyé”, ami már romolhatatlan, ellenálló és halhatatlan. A mi testünk sorsa tehát a mennyország. Nem nézhetünk rá úgy, mint a „lélek börtönére”, nem hagyhatjuk, hogy a szexuális vágy uralkodjon rajta, mintha mindegy lenne! Mert „test és vér” nem örökölheti Isten országát, vagy a romlandóság nem örököli a romolhatatlanságot! A testünk olyan, mint a mag, ami meghal és megtermi Isten Királyságának a gyümölcsét.
1Korintus 6:15
„Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla!”
Itt Pál azt állítja, hogy a testük „Krisztus tagja”. Már hozzászoktunk, hogy úgy gondoljunk magunkra, mint „Krisztus testének a tagjai”, ez mégis más. Pál arról beszél, hogy a fizikai testünk a „tagja”, a testrésze, magának Krisztusnak, azaz Krisztus Testének. Ha Jézus meg akar ölelni valakit, akkor nem a Szent Lelket küldi, hogy megölelje, hanem téged vagy engem küld! Vagyis egy valóságos keresztény embert küld! Ha Isten meg akar etetni valakit, akkor általában nem dob le egy hamburgert a mennyből az ölébe, hanem téged vagy engem küld, hogy fizikailag, gyakorlatban megetessük. Ha Jézus mosolyog, azt a mi arcunkon keresztül teszi. Mi vagyunk a fizikai csatlakozói Jézusnak ebben a világban. Mi vagyunk a tagjai, mi vagyunk az Ő fizikai teste a földön. Volt már olyan, hogy a számítógéped monitora elromlott, és bár minden más működött, de te mégsem láttál semmit a képernyőn? Nagyon bosszantó ez a dolog, mert szinte semmit nem lehet tenni anélkül a felület nélkül. Ugyanígy van ez a testünkkel is: olyan, mint a számítógép számára a monitor, egy felület, ami Jézus működését mutatja bennünk és rajtunk keresztül a világnak. Jézust elérhetővé tesszük a többieknek. Mire jó az a mély lelki élet, ami sehogyan sincs kifejezve, és mások nem tudják leolvasni? Olyan, mint egy szuper-számítógép csatlakozók nélkül. Használhatatlan! Mint a halott test!
Jakab 2:26 „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” Példabeszédek 27:5 „Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.”
A belső világunkat meg kell mutatni és ki kell fejezni, hogy mások is lássák, hallják, megértsék bennünk Krisztust! Ez Isten terve a testünkkel. A tested Krisztus tagja, és pont ezért nem lehet „parázna tagjává”. A testünk arra van, hogy Krisztus szeretetét fejezze ki és ne a bűnös emberi vágyakat!
1Korintus 6:16-17
„Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – „lesznek ketten egy testté.” Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele.”
Ez egy nagyon kemény igevers. Úgy tűnik ebből az igeversből, hogy még az alkalmi szexuális kapcsolat is egy felbonthatatlan „egy test” szövetséget jelent, ami azonos szintű a házassággal. Kétségtelen, hogy a szex olyan intim cselekvés, aminek mély lelki és érzelmi következményei vannak, és egy „kötelék” alakul ki a két ember között. A szex komoly dolog – szerintem itt ezt akarta mondani Pál. Azt mondja: „Nincs fájdalmasabb az alkalmi szexnél…” Nem merném azt mondani erre a versre alapozva, hogy mindenképp össze kell házasodnod azzal, akivel egyszer lefeküdtél (ahogy sokan állítják). Ha Pál ezt akarta volna, akkor ezzel arra buzdította volna az összes egyedülálló korinthusi férfit, hogy vegyék feleségül azokat a prostituáltakat, akikkel lefeküdtek. De nincs ilyen figyelmeztetés!
A következő állítás az intimitásra, az egységre épül: „Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele.” A mi lelkünk és Isten lelke elválaszthatatlanul egyesül, sosem válnak el, örök szellem intimitásban maradnak. Bár a prostituáltak időnként kielégíthetik a vágyakat a testi intimitásra, a keresztények azonban megélhetik az állandó mély lelki közösséget Istennel. Az egyesülés alapja Krisztus halála a kereszten, általa és miatta érhetjük el az Atyát. Ezt pecsételte le a Szentlélek elküldése pünkösdkor – Isten intim, szerető és belső jelenlétét. Egyek vagyunk Istennel, még ha nem is érezzük. Isten eggyé tett minket Vele, és semmilyen mennyei vagy földi erő nem választhat minket el Tőle. Egy élet is kevés, hogy ezt teljesen megértsük! Hogyan befolyásolja ez, hogy mit kezdünk a testünkkel? Két dologban: 1.) A Szentlélek bátorítja a testet. Ha a Lelkünk eggyé válik Isten lelkével, akkor ez a kapcsolat az arra bátorít minket, hogy olyan életet éljünk a testünkkel, ami megegyezik azzal, ami odabent van. 2.) Az intimitás iránti vágyunk menny felé irányul, és nagyrészt Istennél megtalálja kielégülést. Ha az intimitást prostituáltaknál vagy alkalmi kapcsolatokban keressük, akkor nem jó felé irányulnak a vágyaink. Tehát az ilyen erkölcstelenség nem helyénvaló azoknál, akik egyesültek Istennel.
1Korintus 6:18
„Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.”
A szexuális erkölcstelenség annyira elvakíthat és annyira csábító, hogy nem szabad „játszani a tűzzel”. Meg kell fogadnunk Pál tanácsát, és elmenekülni. Lehet, hogy emiatt tönkre megy egy kapcsolat, harag és vádaskodás követi majd az elutasított fél részéről, de Isten becsülni fog érte. József is elmenekült a szexuális erkölcstelenség elől, Potifár felesége elől, aki haragjában és bosszúvágyból hamisan megvádolta utána. József börtönbe került, és szenvedett, amiatt mert a jó tette. Ebből úgy tűnhet, hogy tisztának maradni nem túl kifizetődő. Isten azonban nem feledkezett meg róla, és a becsületességéről, egészen az akkori szuper-hatalmának legfőbb vezetőjévé emelte. A gyakorlati oka, amiért menekülnünk kell a szexuális bűnöktől, hogy ezzel vétkezünk a saját testünk ellen. A szabad szerelmért sokszor nagyon magas árat kell fizetni – abortusz, meddőség, AIDS, szexuális úton terjedő betegségek, húgycső és bélfertőzések, érzelmi és pszichológiai rendellenességek és még ehhez hozzájönnek a védekezés módszereinek mellékhatásairól. És ezek csak egy része annak, amit a testünk a szabad szerelemért fizet. A testünk nem szereti, ha vétkezünk ellene.
1Korintus 6:19
„Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?”
A templom egy megszentelt hely, ahol az istenség lakik, ahol elérhető és megtapasztalható. A tested egy templom. Egy megszentelt hely. Szent. Nem szabad meggyalázni és megcsúfolni. A templomban lakó Isten nem a vihar vagy a szél istene, nem egy majom-isten, vagy egy szerencsehozó varázslat. Az Isten, aki benne lakik, a Szentlélek. Igazából a testedben lakik Isten, aki a vizek felett lebegett a teremtéskor, aki a bölcsesség forrása, aki hatalmas, erős, fenséges és igazságos, és aki szenvedélyesen, de „féltékenyen” szereti azt, ami vagy aki az övé! Vigyázz, ha beszennyezed a templomot! A Szentlelket Istentől kaptuk, a mi kincsünk. Az emberek mindig is arra lettek teremtve, hogy befogadják a Szentlelket, mint Isten képmásai. A testünk a design a „mennyei” tartalomhoz! Templomok vagyunk, megszenteltek, csodálatosak, telve erővel és Isten jelenlétével. Az embereknek oda kell találniuk a keresztényekben Istenhez, mint a pogányoknak, akik a templomba mennek, hogy ott végre találkozzanak Istennel. Az embereknek el kell „találniuk” bennünk és általunk Istenhez, és találkozniuk kell Krisztussal. El kell tudni jönniük a keresztényekhez, akikben Krisztus lakik, és megérezni bennük a szentséget, és Isten jelenlétét. Az emberek szükségekkel telve mennek a templomba, és a szükségeiket be tudjuk tölteni a bennünk lakó Krisztus által. Az embereknek el kell tudni jönni hozzánk bölcsességért, Isten Igéjéért, életvezetési tanácsokért, bátorításért stb. és nekünk késznek kell lenni szolgálni feléjük, nem erővel, hanem hatalommal, Krisztus hatalmával, aki bennünk lakik. De ezt nem tudjuk megtenni, ha a testünk erkölcstelen.
1Korintus 6:20
„Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”
Pál megkérdezi: „Kié az a test?” Istené! Megvette, és azt csinál vele, amit akar. Ha veszek egy autót, azt csinálok vele, amit csak akarok. Vezethetem, hagyhatom állni a garázsban, vagy elvihetem, hogy kipróbáljam a rallizást. Az én autóm, én mondom meg mit teszek vele, és hova megy. Isten megvette a testedet a kereszten. Magas árat fizetett érte – az Ő egyetlen szeretett Fiát! És Ő megmondja, mi legyen a testeddel, hova menjen, és mit kellene tennie. Visszaadta neked, de csak kölcsönbe, és szigorú használati utasításokkal, és sok esetben a javításához, a gyógyuláshoz szükséges információkkal. „Megtankolva” a Szentlélekkel. Az a terve, hogy feltámasztja a halálból, és visszaadja majd neked megdicsőült állapotban – de ennek az a feltétele, hogy nem csinálhatsz akármit vele most. Istennek jó terve van a testeddel, ami Hozzá tartozik. Szereti meggyógyítani, és látni, ahogy fejlődik! Ezért „dicsőítsétek Istent testetekben!”
1Korintus 6:9-11
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”
Végezetül ugorjunk vissza néhány verset, Pál kemény szavaihoz! Az 1-8. versben Pál arról beszél, hogy a keresztényeknek nem szabad világi bíróság elé vinni a peres ügyeiket – és nem szabad, hogy ők ítéljék el őket. Pál kijelenti, hogy a „hitetlenek” nem tagjai Krisztus királyságának, és így nem lehetnek a bíráink sem, legalábbis Isten előtt. Miért nem öröklik Isten Birodalmát? Mert más bűnökkel együtt, szexuális erkölcstelenségben élnek, és visszaélnek a testükkel. A legsúlyosabb bűnök közé tartozik a testünkkel valamilyen módon való visszaélés. Ezek a bűnök kizárják az embereket a mennyből. Természetesen megbocsátást kapunk, ha megtérünk. De magunk mögött kell hagynunk a testünkkel való visszaélés mentalitását! „Ez is te VOLTÁL” – múlt időben. A korintusiak nagyon erkölcstelenek voltak, mielőtt Krisztus bejött az életükbe. De Pál ezt mondta nekik: „megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és ami Istenünk Lelke által.” És ahogy láttuk, a korintusiak éppen nagy bajban vannak, elárasztotta őket az erkölcstelenség megint, és néhányan a prostituáltak templomait látogatják. Pál elmondja a szabadságról szóló kijelentést, és újra figyelmezteti őket: „Ne tévelyegjetek!”
Igazából megtévesztették őket, és megnyugtatták a lelkiismeretüket, hogy egy kis játszadozás és határtágítás nem árthat, hiszen Isten kegyelmébe minden belefér. De ez hamis teológia – ez csalás! Pál is annak nevezi. Nem „játszadozhatunk” a testünkkel, hanem el kell fogadnunk a megtisztulást és a megszentelődést, ami Istentől van!
Eredeti cikk: Our Bodies Are Temples Of The Holy Spirit
Vélemény, hozzászólás?