A KIINDULÁSI KÉRDÉSEK
1. ALTERNATÍVA, A TEIZMUS ALTERNATÍVÁJA: Ha Isten a legelső oka mindennek, akkor egy mindenek felett álló szuper intelligens Lény hozta létre az életet teremtés által. Isten teremtésének kivitelezéséhez végtelen intelligenciájára és hatalmára volt szükség.
2. ALTERNATÍVA, AZ ATEIZMUS ALTERNATÍVÁJA: Ha mindennek legelső oka az anyag, akkor az anyag hozta létre az Univerzumot, benne az életet, és az élet általunk ismert csúcsán az embert. A világegyetem az ősrobbanás által jött létre, az élet és az ember pedig evolúció által fejlődött ki az anyagból. Az egész ateizmus és materializmus a roppant nagy idő, és a véletlen pillérén nyugszik.
Itt azonban felmerülhet egy jogos kérdés: „Mi van, ha az Univerzum nem az ősrobbanás által, és az élet nem az evolúció által jött létre, hanem az anyag valami más – általunk nem ismert – módon kreálta világunkat?” Válasz: Ez csupán részletkérdés! Mert nem az a lényeg, hogy az anyag milyen módon hozta létre a világot, hanem az, hogy az értelmetlen, akarattal nem rendelkező és élettelen anyag, vagy egy értelmes és akarattal rendelkező élő Legfelső Lény produktuma-e a világmindenség… Így tehát minden kérdésünk törvényszerűen leegyszerűsödik a végső alapkérdésre: Vagy élő, intelligens akarattal rendelkező indítóoka van minden okozatnak, vagy nem élő, nem intelligens akarattal rendelkező, indítóoka van minden okozatnak. Az alapkérdésünk tehát nem a „hogyan”, hanem a „mi” vagy „ki”. Nem az, hogy az anyag, (vagy Isten) hogyan, milyen úton hozta létre az Univerzumot és benne az életet, hanem az, hogy mi, vagy ki hozta létre mindezt? Erre a kérdésre pedig csak két alapalternatíva létezik: az anyag, vagy Isten.
De tegyük fel a kérdést: nem lehet ezen a kettőn (Isten, vagy anyag) kívül más? Nem lehet, hogy valami (egy harmadik, negyedik, tizedik „dolog”) legyen örökkévaló és „az a valami” legyen első indítóoka a Mindenségnek?
Azt kell feleljük, hogy nem lehet. Mert a lényeg a következő:
1. megközelítés:
Minden világnézettől függetlenül egyetért abban a legtöbb tudós, hogy az Univerzumnak van kezdete, tehát volt olyan „időszak”, amikor az Univerzum még nem létezett. Mivel ez így van, ezért: vagy véletlenszerű a Világegyetem létrejötte és mai elrendeződése, vagy nem-véletlenszerű, s ez esetben akarattal létrehozott.
Filozófiailag sem nagyon tudunk kitalálni harmadikat (ami sem nem véletlen, sem nem akarat) de tudományosan megközelítve a dolgot, sohasem tapasztaltunk egy dolog okaként más okot, mint vagy a véletlent, vagy az akaratot. (Egyetlen lehetséges ok lehet még, de ez csak látszólagosan létező harmadik lehetőség: a törvényszerű. Ha jól meggondoljuk, akkor ez a lehetőség nem lehetséges mint harmadik, hiszen honnan vannak a természeti törvények, amelyek által valami törvényszerű? Mivel a Világegyetem kezdettel bír, ezért a természeti törvények megint csak vagy véletlenül jöttek létre, alakultak olyanná, mint amilyenek lettek, vagy szándékos teremtés eredményeként. Tehát újra csak kettő van: a véletlen, és az akarat)
2. megközelítés:
Hasonló igaz a következőre is: Valami vagy él, vagy nem él. Filozófiailag sem nagyon tudunk kitalálni harmadikat (ami sem nem élő, sem nem nem-élő), de tudományosan megközelítve a dolgot, sohasem tapasztaljuk egy dologról egyszerre, hogy él, és hogy nem él. Valami vagy él, vagy nem él.
ELSŐ ISTENÉRV: A rendezettség érve
Ha az anyag ez az ősok, akkor a ma érzékelhető világmindenség, az anyag véletlenszerű változásainak végterméke.
Ha Isten a mindenség ősoka, akkor egy intelligens, teremtő akarat megnyilatkozásaként jött létre az Univerzum.
De vajon melyik volt? Hiszen elvileg egyiket sem zárhatjuk ki, mert egyikről sincs közvetlen bizonyítékunk!
Első megközelítésben válasszuk az egyszerűbbet, az anyag alternatíváját. Ebben az esetben nem jelölhetünk meg semmiféle intelligens okot a Világegyetem létrejöttéért és elrendeződéséért, pusztán véletlenszerű, anyagi folyamatokat. Mivel az isteni teremtés lényege a tervszerű, így most ezt teljesen elvetjük, és helyébe az anyagi eredetű véletlenszerűt állítjuk.
Ahhoz, hogy kiderítsük a Világegyetem ősokát, azt fogjuk figyelmünk középpontjába helyezni, hogy a világmindenség inkább tervszerűséget, vagy inkább véletlenszerűséget mutat. Mivel első megközelítésben a tervszerűt kizárva, a véletlenszerűt választjuk, definiálnunk kell a véletlen fogalmát.
Vezessük be a definíciót két egyszerű példával, s figyeljük meg a véletlen jellegzetességeit: Ha egytől százig megszámozunk száz kockát, majd valamennyit összekeverve egy dobozba tesszük, s ezután bekötött szemmel találomra kihúzzuk őket, nagyon valószínű, hogy nem sorban egymás után húzzuk ki a kockákat! Sőt annak is igen kicsi az esélye, hogy először csupa párosat húzunk, és ha ezek elfogytak, majd azután jönnek a páratlanok. Mi lesz a valószínű? Nos az, hogy teljesen összevissza, minden rendszer nélkül fognak következni a számok, akár a lottóhúzáson. Egymás után sokszor (akár több milliószor is) elvégezhetjük ezt a kísérletet, és az eredmény mindig ugyanez lesz: rendszertelen összevisszaság. Ha lesznek is benne részeredmények, melyek egymáshoz kapcsolódnak (pl. a 10-est a 9-es után húzzuk ki), de többségében nem ez lesz a jellemző, és a kísérlet próbálkozásának minden újabb és újabb neki fogása tönkre fogja tenni előző próbáink részeredményeit is!
Nézzünk egy másik példát is: ha összekeverünk 10 különböző doboznyi összekevert 1000 elemes puzzle kupacot, még nehezebb feladat elé állítanánk a véletlent, ha találomra akarnánk szétlapátolni az egy képhez tartozó elemeket! Itt is több milliószor elvégezhetjük a kísérletet, de az eredmény mindig hasonló lesz, ráadásul minden egyes próbálkozásunk tönkre teszi majd az előző próbálkozásunk esetleges részeredményeit!
A véletlent tehát két dolog jellemzi:
1. Céliránytalan összevisszaság, melyből tökéletesen hiányzik a tervszerűség, és a rendszerűség.
2. Az állandóság teljes hiánya, mint ami minden stabilitást nélkülöz.
A véletlen definíciója tehát: Céliránytalan összevisszaság az állandóság teljes hiányával .
Ebből a definícióból nyilvánvalóan következik a következő tétel: véletlenszerű elrendeződés = káoszszerű összetétel
KÉRDÉS:
Vizsgáld meg az emberi szervezetet, a föld és az univerzus felépítését, az emberi társadalom rétegződéseit – mindezek lehetnek-e a véletlen termékei?
Az első istenérvünk tehát így hangzik:
– A valóságban a rendezettség létrejötte és fennmaradása sohasem céliránytalan összevisszaság eredménye, hanem intelligens akarattal rendelkező lény produktuma.
– A véletlent, mint rendező és rendezettséget fenntartó erőt el kell vessük, mert az, céliránytalan összevisszaság.
– A globális szintű rendezettség okaként, intelligens rendező akaratot kell feltételezzünk.
– Intelligens rendező akarat csak élő, intelligens lény része lehet
– Két alapalternatívánkat figyelembe véve: vagy az anyag, vagy az Isten az ősok, de mivel az anyag nem élő, nem intelligens, és nem rendelkezik rendező akarattal, így egyik alapalternatívánkat elvetve (az anyagot), szükségképpen a másodikat, Istent kell, a globális szintű rendezettség okaként megjelöljük.
MÁSODIK ISTENÉRV: A KOMPLEXITÁS ELVE
A rendezettségen kívül amit még megfigyelhettünk, ez az úgynevezett komplexitás. Nem egyszerűen rendezettséggel, vagy rendszerekkel találkozunk, hanem hihetetlenül bonyolult rendszerekkel. Valamennyi rendszer együtt létező és funkcionáló összetett egésszé forr össze.
Nézzük a két szempontot, hogy milyen jellemzőik vannak:
1. Egy rendszer lehet egyszerű, de lehet nagyon bonyolult is.
Rendszer egy mondat, de egy lexikon is.
Rendszer a kerékpár, de a repülőgép motor is.
Rendszer és rendszer között óriási különbségek vannak.
2. Azon túl, hogy a Világegyetemben található rendszerek bonyolultak, még különböző szintjeik egymással összefüggő összetettséget is alkotnak.
Mert a kvarkok rendje felépíti a protonokat és neutronokat, melyek atommagot építenek. Az atommag és a körülötte héjakon keringő elektronok az atomok rendszerét alkotják. Az atomok molekulákat építenek fel, és a molekulák szerves és szervetlenek is lehetnek. A szerves molekulák felépítik az élet alapköveit az aminosavakat, melyek minden élet alapelemei, így fontosak a sejt rendszerének felépüléséhez. A szervetlen molekulák különféle halmazállapotú anyagokat alkotnak.
Épp így az óriások világa: a Föld egy nagyobb rendszer része, a Naprendszeré, az egy még nagyobb rendszer része, a Tejútrendszeré, az meg az Extragalaxis rendszeré, továbbá a Metagalaxis rendszeré, s végül a Gigantikusrendszeré.
Felfoghatatlan összetettség. Minden rendszer egy magasabb rendű – egy nálánál nagyobb – rendszerben folytatódik, s egyik rendszerből a másikba való átmenet zökkenőmentes és harmonikus. Tökéletesen egymáshoz és egymásba illeszkednek a különböző szinteken működő rendszerek.
Röviden tehát így fogalmazhatunk: A valóság különböző szintjein működő rendszerek nagyon sokrétűek és bonyolultak. Ezen túl, a különböző szinteken funkcionáló rendszerek egymással tökéletes harmóniában összekapcsolt illesztettséggel, egy összetett globális rendszer-együttest alkotnak mindkét irányban. A parányok világa felé éppúgy, mint a kolosszális méretűek felé. A komplexitás tehát két vonatkozásban nyilvánul meg:
1. Az illesztettségben, vagyis amikor egyik rendszer tökéletes harmóniában illeszkedik a másik rendszerbe.
2. Valamennyi létező rendszer egymással harmonikusan funkcionáló globális rendszer-egészt alkot, mely egy minden szinten jelenlévő összetettséget hoz létre.
Vajon képes-e a véletlen mind erre?
Egy hasonlattal élve, képzeljük el, hogy belépünk egy hatalmas üres terembe amiben egy nagy sakktábla van, s mellette 1000 kisebb tábla. A nagytáblán az 50. lépésnél jár a parti, és a kis táblákon minden egyes lépést (amit a nagytáblás partiban léptek eddig a felek), továbbvariálva, kielemezve, tovább kombinálva lennének felrakva a lehetőségek. Mit gondolnánk, hogy értelmes egymással összefüggő rendszerré „forrnak” össze a különböző rendszerek, vagy csak véletlenül, találomra lettek így felrakva?
Komplexitásnak gondolnánk amit látunk, vagy azt mondanánk nem függ egyik tábla a másiktól?
Én úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy nem véletlenszerűségnek gondolnánk!
S ha ugyanez nem 1000 táblával, csak 10 táblával a tengerparton történne, vajon egy véletlen folyamat (pl. a szél) helyükre állíthatná-e bábuit ennek az összetett, egymással összefüggő rendszerekből álló globális rendszernek?
Azt mondhatjuk, hogy nem!
A komplexitás egyetlen egésszé kovácsolja a számtalan bonyolult rendszert, s tökéletesen illeszti össze a különböző szinteken funkcionáló elemeit.
Ezért kimondhatjuk:
– Amiket a világmindenségben látunk nem akármilyen rendezettség, és nem akármilyen rendszerek, hanem bonyolult, egymással összefüggő, komplex rendszerek.
– A valóságban nem tapasztaljuk, hogy céliránytalan, véletlenszerű folyamatok ilyen globálisan összefüggő rendszer-együttest illesztenek össze a különféle rendszerekből
– Azt viszont tapasztaljuk, hogy a bonyolult rendszerek összefüggő egésszé formálása mindig értelmes, intelligens akaratra vezethetők vissza,
ezért: a tapasztalatból kiindulva harmadik istenérvként kimondhatjuk, hogy a világmindenség egészében megfigyelhető bonyolult működőképes rendszerek komplexitása, értelmes, intelligens eredetet feltételez.
Mivel a véletlen nem rendelkezik értelemmel és intelligenciával, ezért a két lehetséges alternatíva közül – az anyagot formáló véletlent elvetve, – a Világegyetemben létező minden réteg- és alrétegében egymással precízen összefüggő komplexitást mutató globális rendszer végső okaként Istent feltételezhetjük.
HARMADIK ISTENÉRV: MOZGÁS
Az atomok birodalmától kezdve az élővilágon át egészen az univerzum legszélső határáig, az elektronoktól a kvazárokon át a fekete lyukakig, minden mozog, nyüzsög, halad, forog, száguldozik, cikázik. Milyen nagy a valószínűsége annak, hogy ebben a szédítő orgiában előbb-utóbb minden összeütközzék mindennel, teljes pusztulásba döntve önmagát? Ilyen ütközés mégis csak ritkán fordul elő, és ilyen esetben mindig valami új, valami más jön létre, ami ugyanúgy nem lesz mozdulatlanságra kárhoztatva, mint elődje. Honnan van ez a nagy biztonság a természetben? Mi indította el ezt a nagy nyüzsgést benne, és honnan származik a belé fektetett gigantikus energiakészlet? A tudomány a feltett kérdésekre csak kitérő, dadogó, sőt teljességgel elégtelen válaszokat tud adni.”
(Dr. Török Tibor: Istenhit és természettudomány 27-31. o.)
A kérdés valóban az, honnan van a világmindenségben ez a roppant mennyiségű energia, ami mindent mozgásban tart? Sőt, a kérdés kiélezettebben is feltehető: Honnan van ez a roppant mennyiségű intelligens energia, ami nem egyszerűen csak mozgást eredményez, de működőképes, rendezett mozgást hoz létre. Talán úgy gondolhatnánk, hogy az ősrobbanás következménye mindez, de ez nagyon labilis talajon nyugvó magyarázat. Már önmagában az ateista ősrobbanás elképzelés is komoly fizikai törvényekbe ütközik (erről lásd később a 6. 7. és 8. istenérvet) de ha ettől most eltekintünk, akkor is ott marad annak ténye hogy a világmindenség mozgásának összetettsége és bonyolultsága nem irható le az ősrobbanással, hiszen az ősrobbanásból következő mozgás jellege (ismérvei, iránya, sebessége) sokkal egyszerűbben leírható mozgást eredményeznének, mint a Világegyetemben, a Földön és a bioszférában tapasztalható mozgások komplexitása.
Az előző példánkból kiindulva itt most már a szélnek nem egyszerűen csak helyére kellene pakolnia a tengerparti sakkfigurákat, hanem egy partit le is kellene játszania, hiszen a statikus rendezettségnek (a helyükre rendezett bábuknak) dinamikus mozgásban kell, szabályszerűségeknek megfelelően funkcionálnia. Azonban, ennek a megvalósulása már az ötlet szintjén is abszurd. Sokkal valószínűbb, hogy a rendezettség, a komplexitás és a működőképes mozgás mögött intelligens tervezőmunkát feltételezzünk, mint véletlenszerű folyamatokat.
NEGYEDIK ISTENÉRV: A természeti törvények létezése
A negyedik istenérvet a természeti törvényekből vezethetjük le.
Tegyük fel a kérdést: Mik azok a természeti törvények?
Prof. Werner Gitt így ír erről:
„Ha a tételek egyetemes érvényessége reprodukálható módon ismételten megerősíthető, akkor természeti törvényről beszélünk. A természeti törvények a valóság lényeges struktúráit és jelenségeit egyetemesen érvényes elvek formájában írják le, méghozzá mind időbeli fejlődésüket, mind belső strukturális összefüggéseiket illetően. A természeti törvények olyan jelenségeket, eseményeket és folyamatokat írnak le, melyek az anyaggal való kölcsönhatásban játszódnak le.” (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ 16. o.)
Röviden: A természeti törvények, az anyaggal kapcsolatos egyetemes érvényű tételek.
Világunkban megfigyelhető, hogy az élet biológiai törvényeknek engedelmeskedik. A sejtben és a szervezetben lezajló folyamatok biológiai törvényszerűségeknek megfelelően történnek. Ha mélyebb rétegekbe hatolunk, akkor a molekulákat és az atomokat fizikai és kémiai törvényszerűségek szabályozzák, azok mélyén pedig matematikai törvényekre lelünk. Ugyanígy van ez az Univerzumban is. A Naprendszerben, a csillagok belsejében (stb.) fizikai és kémiai törvényeknek megfelelően zajlanak a bonyolult folyamatok, melyek matematikai törvények függvényében működnek.
A természeti törvények elválaszthatatlan összefüggésben vannak az anyaggal, így létezésük tagadása egyenlő az anyag létezésének tagadásával.
Nézzük röviden jellemzőiket. A természeti törvények:
1. Tapasztalati tételek
– Kizárólag a tapasztalat útján ismerjük fel őket, mert milliárdszorosan tapasztaljuk létezésüket. Gondoljunk például a gravitációs törvényre. Tapasztalati tény, hogy a „pohár mindig lefelé, a föld felé esik és nem fordítva”. stb.
2. Egyetemes érvényűek
A természeti törvények tehát az egész anyagi világ minden pontjára érvényesek.
3. Változatlanok
– Az összes általunk megismert megfigyelés szerint a természeti törvények változatlanok. Soha egyetlenegy ellenpéldát sem tapasztaltunk, ezért természeti törvények!
Azt mondhatjuk tehát, hogy léteznek a természeti törvények, sőt már azelőtt is léteztek, mielőtt mi felfedeztük volna őket.
Azt nem mondhatjuk tehát, hogy a természeti törvények nem léteznek. Ha viszont léteznek, akkor hol? Túl egyszerű rámondani gyorsan: Hol? Hát az anyagban! Ez egy felületes és labilis válasz, ugyanis a törvény nem anyagi minőség.
Bármilyen mélyre is hatolunk az anyagba, nem fogjuk megtalálni a törvényt, mert az nem anyagi jellegű.
Ezért nem tudjuk megmarkolni, hogy azt mondhassuk: „Itt van 1 milligramm törvény!” Ezért nem tudjuk megnézni a színét és alakját, mert nincs neki, nem tudjuk lemérni súlyát és hosszát, mert az sincs neki. Nem tudjuk megszagolni, meghallgatni, sem megízlelni, mert „nem anyagi” minőség!
Az anyagot képesek vagyunk érzékelni öt érzékszervünkkel (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés), így minden anyagit valamelyik érzékszervünkkel észlelni tudunk.
Az, hogy a természeti törvényeket (közvetlen módon) öt érzékszervünk egyikével sem észleljük, bizonyitja annak „nem anyagi” mivoltát.
Ha viszont ez így van, akkor az anyag, egy nem anyagi minőségnek engedelmeskedve mozdul, kering, alakul, formálódik, változik. (És itt az sem ellenérv, hogy a törvény nem is törvény, csak mi emberek hívjuk így, és ez – amit mi törvénynek hívunk – valójában az anyag jellege, mert mindegy hogyan hívjuk, törvénynek, vagy jellegnek, vagy bárminek, egy a lényeg: van valami amivel az egész anyaghalmaz összefüggésben viselkedik (ha úgy tetszik: aminek az egész anyaghalmaz engedelmeskedik) a Világegyetemben, és ez a valami fizikailag nem „fogható”, mert nem anyagi minőség!)
Ha viszont a törvény nem anyagi, akkor a kérdés az, hogy hol van jelen ez a „nem anyagi” s egyáltalán, ha csak anyag létezik (és Isten nem), akkor hogyan lehet bármi is az anyagon kívül olyasmi, ami „nem anyagi”?
Ezek szerint a világmindenség legnyilvánvalóbb, legstabilabb létezője – a természeti törvények -, nem anyagi jellegűek. Létezésük megkérdőjelezhetetlen tény, de mégsem találhatók az anyagban. Ha viszont az egyik alapalternatívát (az anyagot) kizárjuk – mint a természeti törvények „helyét” -, akkor mi marad? Nem marad más, mint a másik, egyetlen lehetséges alapalternatíva: Isten.
Ki kell mondjuk, az anyag felett uralkodó természeti törvények nem anyagi minőségűek, így csak egy nem anyagi minőség, Isten intelligens akarata hordozhatja. Tehát: a nem anyagi, hanem „szellemi minőség”, – Isten intelligens akarata – hordozza a nem anyagi minőségű törvényt.
Albert Einstein alábbi mondanivalója ugyanezt erősíti meg:
„A természet törvényszerűségeiben olyan magasrendű értelem nyilatkozik meg, hogy az emberi gondolkozás és rendszerezés ésszerűsége ehhez foghatóan egészen jelentéktelen gyenge visszfény.”
ÖTÖDIK ISTENÉRV: Energiatétel
A tudomány mai állása szerint a Világegyetem az un. ősrobbanásból született.
Mintegy 15 milliárd évvel ezelőtt a Világegyetem összes anyaga-energiája egy pontban sűrűsödött, amit „ősanyagnak”, vagy „őstojásnak”, vagy „szingularitás”-nak hívunk.
„Az őstojás szélsőségesen forró, rendkívül kicsi és végtelenül nagy sűrűségű volt. Valószínűleg anyaga is merőben eltért a mai ismert anyagoktól. A ma ismert részecskék, elektronok, protonok, neutronok közül, valószínűleg egyik sem lehetett benne, talán esetleg őseik. A másik megdöbbentő dolog a mérete: 10 a minusz huszonnyolcadikon cm-es nagyságrendű. Ez a méret sokkal kisebb, mint egyetlen elektroné.” (Simon Tamás: Csillagászat 97-98.o.)
Ezután ebből a bizonyos „őstojásból” a következőképpen alakult ki az Univerzum.
Nézzük, mit mond erről Simon Tamás: Csillagászat című könyve, a 97-98 ooldalakon:
15 milliárd évvel ezelőtt az őstojás egyszer csak felrobbant. A robbanást követő első másodpercekben rendkívül fontos események játszódtak le. Az ősrobbanás volt a kezdet, ami a „nulladik” másodpercben történt.
1. Ősrobbanás; t = 0 s.
2. Eztán a Planck-korszak nagyon rövid ideig, egyetlen másodperc több milliomod részéig tartott. Ebben a bizonyos Planck-korszakban -, az Univerzum teljesen egységes.
3. A gravitáció (mely az égitestek mozgását és elhelyezkedését határozza meg) leválása (eddig ugyanis nem különálló törvényként létezik a gravitáció) és önálló törvényként való megjelenése, s megkezdődik a Világegyetem differenciálódása.
4. A magerő leválása; (A magerő az a természeti törvény, mely egyben tartja az atommagot. )
5. Felfúvódás; Az Univerzum hirtelen hatalmasat 50 nagyságrendnyit növekszik, és eléri az 1 méteres átmérőt. (Nagyon valószínű, hogy a tágulás egy rövidig igen gyors folyamat volt: az Univerzum a másodperc tört része alatt valósággal felfúvódott, majd ezután beállt a „normális” tágulási ütemre, amely még ma is tart.)
6. Kvarkok és antikvarkok kialakulása, szabad elektronok, egzotikus részecskék.
7. Szétválik az elektromágneses erő, és a gyenge magerő.
8. Az Univerzum hőmérséklete egymilliárd K alá esik, és a kvarkok protonokat és neutronokat építenek fel.
MINDEZEK A FOLYAMATOK 1 MÁSODPERC LEFORGÁSÁN BELÜL TÖRTÉNTEK MEG!
9. Az első másodperc végén kialakulnak az első atommagok; t = 1 s. A protonok egy része és a neutronok nehéz hidrogénné és héliummá forrnak össze, létrehozva a könnyű elemek magjait.
10. Az Univerzum tovább tágul és hűl. „Az energia uralkodását felváltja az anyag uralkodása.”
11. Az anyag és sugárzás szétválása, a Világegyetem atomjai; t = 300 ezer év. Ezután a Világegyetem tovább tágult és hűlt.
12. A továbbiakban a Világegyetem anyaga tovább differenciálódott: előgalaxisok, majd csillagképződés megindulása után galaxisok alakultak ki.
13. Jóval később megszületett Naprendszerünk is.
Nos, ez a mai tudományos körökben legelfogadottabb modell a Világegyetem kialakulásáról.
Most tételezzük fel, hogy az ateista álláspont igaz, és az ősanyag („őstojás”, vagy „szingularitás” formájában) öröktől fogva létezik. Induljunk ki a legszélesebb körökben elfogadott ősrobbanás elméletéből, s gondoljuk végig.
Előtte gondolatban zárjuk ki Isten létezését, s két alapalternatívánkat figyelembe véve, most csak az egyikkel – az anyaggal -, számoljunk!
Ha nincs Isten, akkor az ősrobbanás az úgynevezett ősanyagból – a matematikai szingularitásból -, indult el. Az anyag valami hihetetlen sűrűségűre és parányi méretűre összezsugorodott állapotából egyszer csak felrobbant.
Itt merül fel az első kérdés: Hogyan tudott felrobbanni az anyag? Más megközelítésben: honnan vette az indító energiát a robbanáshoz?
Nézzük miről van szó, haladjunk sorba az elejétől:
Mi az energia?
DEFINÍCIÓ: „Az energia, mint munkavégző képesség definiálható, az energia, tárolt munka… ” (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 44. 50. o.)
Mivel az energia egyenlő a munkavégző képességgel – más szóval a tárolt munkával -, nézzük meg a fizikai munka fogalmát.
Mi a munka?
DEFINÍCIÓ: „A fizikában a munka, az erő és az erő irányában történő elmozdulás szorzata” (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 44. 50. o.)
(Persze lehet az elmozdulás ellentétes irányú is. Ebben az esetben fel kell bontanunk az erőt elmozdulás irányú és az arra merőleges összetevőkre. De ez most nem témánk.)
Hol tartunk eddig?
Megértettük azt, hogy az energia egyenlő a megfelelő körülmények között kioldódó, „tárolt munkával”, a munka pedig mindig valami változást eredményez.
Röviden leírva:
ENERGIA >> MUNKA >> VÁLTOZÁS
Ezek után nézzük az energia törvényt.
DEFINÍCIÓ „A”:
„Az anyagi rendszer belső energiájának megváltozása, egyenlő a közölt energia és a rendszeren belül végzett mechanikai munka előjeles összegével” (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 164. o.)
Egyszerűbben megfogalmazva:
DEFINÍCIÓ „B”:
„Egy rendszeren belül semmiféle energia nem jöhet létre és nem tűnhet el” (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 164. o.)
Ez a termodinamika első főtétele, amit energia tételnek, vagy energia törvénynek is hívunk.
Mi következik ebből?
Az Univerzumban energia található. Ez az energia átalakulhat egyik formából a másikba, de energiát sem létrehozni, sem eltüntetni a rendszeren belül nem lehet.
Tulajdonképpen ez a tétel zárja ki az un. örökmozgó létezésének lehetőségét, amely úgy adna le környezetének energiát, hogy közben saját belső energiája nem csökkenne
Vagyis: Energia >> munkavégzés >> változás.
Mivel a termodinamika első főtétele létezik, és egy rendszeren belül magától nem keletkezhet energia, így munka és változás sem keletkezhet!
Ha ez így van, akkor az a „picurka őstojás” mitől robbant fel? Honnan vette a robbanáshoz szükséges indító energiát? Ha a robbanás változás, sőt, az ősrobbanás esetében óriási változás, amihez óriási munkavégzés és óriási indító energia szükséges, akkor az ősanyag honnan vette ezt a mérhetetlen energiát, ha az energiatörvény kizárja, hogy rendszeren belül energia szülessék?
Az energia törvényből következik, hogy a változáshoz szükséges energia nem születhet rendszeren belül, így az „őstojás” csak úgy robbanhatott fel, ha kívülről energiát kapott ehhez. Ez a kívülről ható indító energia hozhatta mozgásba, csak ez okozhatta a változást, a kezdetet.
Alapalternatíváinkat figyelembe véve, a Világegyetem keletkezésének indítóoka vagy az anyag, vagy az Isten.
Nyilvánvaló tény, hogy
– a Világegyetem létezik.
– ugyanakkor nem létezett mindig, tehát volt kezdete.
– a kezdet, az változás. (Akár teremtés, akár ősrobbanás.)
– a változáshoz indító energiára volt szükség.
– energia nem születik rendszeren belül.
– így az ősanyag nem rendelkezett indító energiával
– ezért az „őstojás” (szingularitás) kívülről kapta az indító energiát.
Tehát az anyagon kívül van más is. Mi lehet ez a más?
Ha alapalternatíváinkat: figyelembe veszem, akkor az iménti levezetés miatt az egyik alternatívát – az anyagot -, el kell vessem, s így szükségképpen a másik alternatíva – Isten – marad.
Több lépésben ugyanide jutok:
Az anyagon kívül, kellett lennie valaminek, ami indító energiát adott az ősrobbanáshoz. Mi lehetett ez a valami?
Ha meggondolom, hogy ez a valami rendezettséget, működőképes rendszereket, komplexitást és a mindezeket állandósító törvényeket kreált, akkor ismét csak oda jutok, hogy ez a valami intelligens akarattal rendelkező, ezért élő kell legyen.
Képletszerűen:
Intelligens akarattal bíró élő a Világegyetem előtt létező az anyagtól függetlenül létező óriási energiával rendelkező.
Ennyi jelzőt csak egy Intelligens Legfelsőbb Lény hordoz magán: Isten.
HATODIK ISTENÉRV: A kauzalitás érve – mindennek oka van!
Az anyagnak nem csak energiája nem volt, de oka sem az ősrobbanáshoz.
Képzeljük el a kicsiny „őstojást”, mely öröktől fogva nyugalomban van.
Induljunk ki újra abból, hogy nincsen Isten, s az anyag örök ősoka a Világegyetemnek. Nincsen még semmi más az ősanyagon kívül: nincsen élő, nincsen Isten, nincsen Univerzum, nincsen rajta kívül semmi más, csak a végtelen sűrűségűre összepréselődött anyag.
Milyen indítóoka lehet annak, hogy Univerzummá váljék egy robbanás által?
Tekintsünk el attól, hogy ehhez nem volt energiája (előző istenérv), s keressük az okát: mi oka lehetett annak, hogy az örökkévalóság óta változatlanságban lévő anyag megváltozzon, „megmozduljon”, felrobbanjon?
Az ok elvileg kétféle lehet:
1., Az anyagon belüli ok.
– ha nincsen Isten, ilyet kell találjunk
2., Az anyagon kívüli ok
– ha nem találunk anyagon belülit, szükségszerűen anyagon kívüli kellett legyen.
Ha alaposan végig gondoljuk, az elsőt ki kell zárjuk, az oksági törvény (kauzalitás) miatt!
Ki kell zárjuk, s ezért nem mondhatjuk azt, hogy „az egész ok nélkül csak úgy megtörtént”, hiszen semmi sem „történik meg csak úgy magától”, erről szól a kauzalitás törvénye.
A víz nem magától forr fel, a labda nem magától ugrik fel a gyepről, és még sorolhatnánk. Mindennek oka van!
HETEDIK ISTENÉRV: Az élet eredete
Az alapkérdés: honnan van az élet?
Az ateizmus szerint, az élet alapja az anyag, létrehozója pedig a véletlen. A teizmus szerint az élet forrása Isten.
Az élet általunk ismert csúcsán az ember van. A teizmus szerint az ember alkotója is Isten, míg az ateizmus az embert egy hosszú evolúciós folyamat végeredményeként tekinti.
Ha az ateista világképből indulunk ki, akkor az ember létrejöttét két nagy szakaszra kell bontsuk. Az első szakasz az atomokból, a szerves molekulákon át az élő sejtig terjed, míg a második szakasz az első élő sejttől a különböző életformákon és fajokon keresztül az emberig tart.
Az első szakaszt kémiai evolúciónak hívják, a másodikat pedig biológiai evolúciónak.
Hogyan keletkezett az élet a földön – a tudomány szerint?
Az ősnemzés hipotézis (abiogenezis)
Az abiogenezis első tudományos bizonyítékának a Miller kísérletet tartja a mai tudományos ateista közvélemény.
Az evolucionista Dr. G. H. Haggis biológus szerint, ha olyan gázkeveréket készítünk, amilyen – feltételezhetően – az ősatmoszféra volt a Föld fejlődésének korai szakaszában (hidrogén, metán, ammónia, víz, szén-monoxid, kén-dioxid keveréke), és ha ebben a gázkeverékben elektromos kisülések zajlanak le, olyanok, mint amilyen a villámlás, akkor egy idő alatt, különböző molekulák képződnek benne. E nagy molekulák között, éppenséggel aminosavak is lesznek, melyek a fehérjék nyersanyagai…
PROBLÉMÁK:
Ahogy Haggis kifejtette, „feltételezhetően ilyen és ilyen atmoszféra” uralkodott a Föld ősi korszakában. Ez a megfogalmazás jól mutatja azt, hogy senki nem tudja milyen volt az ősatmoszféra, csupán feltételezések vannak.
Ebből – úgy gondolom – az következik, hogy nem bizonyító erejű a kísérlet eredménye – hogy bizonyos aminosavak létrejöttek -, hiszen eleve feltételezett anyagok kombinációjával dolgoztak. Emellett a kísérlet (kísérleti jellegénél fogva) nem fedi le még a képzeletbeli elméletet sem – ha például az edényben forrásban lévő vízre gondolok -, hiszen egyetlen „ősleves-elmélet” sem vallja azt, hogy az ősóceán forrásban lett volna.
ENNEK ELLENÉRE gondolatban fogadjuk most el bizonyító erejűnek a kísérletet! Ha ezt tesszük, a probléma még így is sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre átlátnánk.
Igaz az, hogy Stanley Miller 1953-ban elektromos kisüléseket idézett elő hidrogénből, metánból, ammóniákból és vízgőzből álló „légkörben”, s az is igaz, hogy ennek során néhány aminosav keletkezett a már létező sokfajta aminosav közül, amelyekből a proteinek (fehérjék) felépülnek. Ám több mint harminc évvel később a kutatók még mindig nem tudták előállítani (az elfogadhatónak tekintett kísérleti körülmények között sem!) a szükséges húsz aminosavat melyek az élet nélkülözhetetlen alapkövei.
A probléma tovább gyűrűzik. Mert oxigén jelenléte nélkül pedig sohasem jöhetett volna létre, nem hogy az élet, de egyetlen szerves molekula sem! A kényszerhelyzetet, amelybe a kémiai evolúció jutott, Hitching így juttatja kifejezésre: „Oxigéntartalmú levegőben sohasem jöhetett volna létre az első aminosav; oxigén nélküli légkörben a kozmikus sugárzás viszont azonnal megsemmisítette volna.”
Ahhoz, hogy az életnek élettelenből való kialakulását állíthassuk, szükséges, hogy feltételezzünk egy oxigén nélküli atmoszférát. Ha ugyanis oxigén volt jelen a korai atmoszférában, akkor az élet nem keletkezhetett, mert az élet kémiai előfutárai az oxidáció révén megsemmisültek volna. Az oxigén ugyanis halálos veszély, minden szénhidrogén bázisú élet számára. Amit nem mérgez meg, azt elégeti, különösen, ha ebben még segítségére vannak a Föld pusztító viharait kísérő villámok is.
Azonban ha nem volt oxigén, akkor ózon sem volt, és ha nem volt ózon, akkor nem volt, ami védje ezeket a kémiai előzményeket a káros ultraibolya sugárzástól, így az élet megint csak nem keletkezhetett. A Nap intenzív ultraibolya sugárzása elég ahhoz, hogy felbontson bármilyen molekuláris kötést, amely esetleg létrejön. Így csak azok a makromolekula halmazok maradhattak fenn, amelyek a mélyebb, sugárvédettebb helyekre kerültek. Így jutunk el a víz alatti kialakulás teóriájának szükségességéhez. Sugárvédett helyet ekkor a 10 méternél mélyebb fényszegény vízrétegekben lehetett találni – mondja az ősnemzés hipotézise. Ám az, hogy itt kialakuljon az élet, ismét nem lehetséges, mert az élethez szükséges kémiai anyagok el lennének zárva egy külső energiaforrástól. A villámlás nem hat a vízen keresztül, nem éri el a metánt és az ammóniát. Ám ha („csoda” történne és) ez mégis sikerülne, és aminosav képződne, ezek nem tudnának a folyamat többi részében, a polipeptid képződésben részt venni, mert a sok víz jelenlétében a szintézis nem tud megvalósulni. A sok víz ugyanis lebontja a polipeptideket aminosavakra, és ismét a kezdet kezdetén állunk. Az élet kialakulásának legelső lépcsőfokán áthidalhatatlan az akadály. A szervetlenből nem tud szerves létre jönni. A kémiai evolúció itt megtorpan, és csak átugrani képes ezt a kérdést: „Véletlenül egy felettébb figyelemreméltó molekula képződött”, – olyan molekula, amely képes volt önmagát megsokszorozni. De ez az ugrás már HITET feltételez!
Mivel ez a téma nagyon bonyolult és hosszadalmas, foglaljuk össze a kihagyhatatlan tényeket. Ha nincsen Isten, akkor:
1. Az ősatmoszférában véletlenül egy szerves molekulának kellett képződnie.
2. Ez rejtélyes oknál fogva nem pusztult el a kozmikus sugárzástól.
3. Ez a folyamat több milliárdszor megismétlődött, és rejtélyes módon mindegyik %uFFFDtúlélte” a kozmikus sugárzást.
4. Az ősóceánokba kerültek. Itt rejtélyes módon a víz nem bontotta le azonnal őket.
5. Ugyanez véletlenül több milliárdszor megismétlődött, és felhalmozódtak a szerves molekulák.
6. A híg ősleves lassan tavakba, lagúnákba csordogált.
7. Véletlenül a destruktív kölcsönhatások nem érvényesültek, vagy ha igen, akkor a véletlen valamilyen módon elválasztotta és elkülönítette a romboló folyamatokat.
8. Valamiért eltűnt az összes fosszilis bizonyíték, amit milliárd számra kellene találjunk.
9. Ezek után a véletlen szétválasztotta a %uFFFDbalra forgató” aminosavakat, és kiválasztotta közülük azt a húszat, mely az élethez szükséges, meghatározott sorrendbe rendezte őket, és kezdetleges sejtet épített belőlük.
10. Végül a sejtműködéshez elengedhetetlenül szükséges 2000 enzim kombinációját is véletlenül létrehozta.
11. Legvégül egy genetikai kódrendszerrel beprogramozta, hogy képes legyen megsokszorozni önmagát.
Mindezeken elgondolkodva, képtelenségnek tartom a felsorolt tizenegy tényezőt arra, hogy véletlenül, magától, mind-mind megvalósuljon. Ha Isten nincs, akkor fenti tizenegy tényező-együttest mind-mind a véletlen hozta létre, csakhogy véleményem szerint a véletlen jellegénél fogva képtelen erre. – Ha viszont kizárom a véletlent, akkor a nem véletlent”, az intelligens akaratot kell válasszam. Intelligens akarata, csak egy intelligens élő Lénynek lehet. Ezért egyik alapalternatívámat (az anyagot) elvetve, szükségszerűen a másik alapalternatívámat, Istent kell válasszam. Ő bír intelligens akarattal, Ő volt képes az élettelenből élőt teremteni.
A cikket Szűcs Sándor állította össze a www.gondolkodom.hu istenérvekről szóló anyagaiból egy ifjúsági előadásra. Ez az előadás jegyzete.
Vélemény, hozzászólás?