Miért csatlakozzunk egy gyülekezethez egy elkötelezettség-ellenes korban?

Azt mondják, hogy az amerikaiak a világ legszívesebben „csatlakozó”, társuló népe. Vannak klubjaink, bizottságaink csoportjaink szinte mindenben. Az emberek, tanár-szülő bizottságokhoz, az Egyesült Államokhoz, dolgozói szakszervezetekhez, az United Way Alapítványhoz csatlakoznak. De az emberek nem csatlakoznak gyülekezetekhez olyan könnyen, mint ezelőtt 30 évvel. A kérdés az, hogy miért?

Küzdjünk meg a pletykával

Minden szervezetet körülfonnak a szájról szájra terjedő hírek. Mi emberek sóvárgunk a hírek után, de sem a városi lapok, sem a keresztyén hírlevelek nem tudják visszaadni az emberi konfliktusok, örömök, bánatok és hibák lenyűgöző ritmusát. Míg az etikus újságíró a tényeket tartja szem előtt, és a megfogalmazást ellenőrzi, a pletyka nem kötelezi el magát sem a pontosság sem a jó ízlés mellett…

Egy gondoskodó közösség értékei

Megint meghal egy csecsemő az árvaházban. A gyerekeket ápoló személyzet gondozza, egészségüket naponta felügyeli orvos. A látogatók megmossák kezüket, és steril köpenyt viselnek. Ennek ellenére a 91 gyermek közül 34 meghalt két év alatt. Dr. René Spitz vizsgálódik és elgondolkodik. A túlhajszolt ápolók a gyerekek szájához támasztják a cumis üveget. A babákat nem fogják kezükbe és nem játszanak velük. A választ kezdi sejteni: ezek a gyerekek egyszerűen az anyai szeretet hiánya miatt halnak meg. A csecsemőnek a növekedéshez szerető anyai érintésre van szüksége. A hívők közti testvéri közösség egy olyan érintés, amely elengedhetetlen, hogy a keresztények egészségesek maradjanak és erősödjenek.

A halott gyülekezet újraélesztése

Amikor tényleges „újraindításról” beszélünk, nem a tipikus, kicsi, küszködő gyülekezetekre gondolunk, amelyek felfrissülnek, és újból növekedésnek indulnak, még csak azokról a már létező gyülekezetekről sincs szó, amelyek összeolvadnak, vagy máshova költöznek. Az a gyülekezet, amely az újraindítás alanya lehet, már feloszlott vagy jó úton halad efelé. Az ilyen gyülekezetből már csak egy maroknyi túlélő maradt, akik túl fáradtak ahhoz, hogy tovább lépjenek. Ennek a gyülekezetnek külső forrásokra és vezetésre van szüksége. Tehát azokat a gyülekezeteket tekintjük „újrainduló gyülekezeteknek”, amelyeknek Isten már csak a körzeti vagy a szövetségen belüli társközösségek révén tud segíteni, hogy újból életre keljen.

Hogyan éljük túl a hálátlanságot – és győzzük le hálaadással

Az egyházhoz tartozó, keresztyén emberek között sok a folyton kritizáló és hálátlan ember. Én már csak tudom; 35 éven keresztül szolgálok közöttük, viselem és szenvedem el a sebeket a lelkemben a családommal együtt, hogy igazolhassam ezt. Ha gyülekezetvezető vagy – laikus vagy felszentelt – érezted már azt, amiről beszélek. Kiteszed a lelked. Korlátlanul rendelkezésre bocsátod az időd és az energiád. És olyan gyakran megy ez anélkül, hogy észrevennék, értékelnék, elismernék az erőfeszítéseidet. Rosszabb esetben beléd köt egy jó vagy kevésbé jó szándékú gyülekezeti tag, aki úgy érzi, hogy Isten az ítélkezés és kritizálás ajándékát adta neki. Drága barátaim Krisztusban, vagy néhány gondolatom, amely gyógyulást és reményt hozhat számotokra.