Címke: Joyful Heart

Minden szervezetet körülfonnak a szájról szájra terjedő hírek. Mi emberek sóvárgunk a hírek után, de sem a városi lapok, sem a keresztyén hírlevelek nem tudják visszaadni az emberi konfliktusok, örömök, bánatok és hibák lenyűgöző ritmusát. Míg az etikus újságíró a tényeket tartja szem előtt, és a megfogalmazást ellenőrzi, a pletyka nem kötelezi el magát sem a pontosság sem a jó ízlés mellett…

Megint meghal egy csecsemő az árvaházban. A gyerekeket ápoló személyzet gondozza, egészségüket naponta felügyeli orvos. A látogatók megmossák kezüket, és steril köpenyt viselnek. Ennek ellenére a 91 gyermek közül 34 meghalt két év alatt. Dr. René Spitz vizsgálódik és elgondolkodik. A túlhajszolt ápolók a gyerekek szájához támasztják a cumis üveget. A babákat nem fogják kezükbe és nem játszanak velük. A választ kezdi sejteni: ezek a gyerekek egyszerűen az anyai szeretet hiánya miatt halnak meg. A csecsemőnek a növekedéshez szerető anyai érintésre van szüksége. A hívők közti testvéri közösség egy olyan érintés, amely elengedhetetlen, hogy a keresztények egészségesek maradjanak és erősödjenek.

Amikor tényleges „újraindításról” beszélünk, nem a tipikus, kicsi, küszködő gyülekezetekre gondolunk, amelyek felfrissülnek, és újból növekedésnek indulnak, még csak azokról a már létező gyülekezetekről sincs szó, amelyek összeolvadnak, vagy máshova költöznek. Az a gyülekezet, amely az újraindítás alanya lehet, már feloszlott vagy jó úton halad efelé. Az ilyen gyülekezetből már csak egy maroknyi túlélő maradt, akik túl fáradtak ahhoz, hogy tovább lépjenek. Ennek a gyülekezetnek külső forrásokra és vezetésre van szüksége. Tehát azokat a gyülekezeteket tekintjük „újrainduló gyülekezeteknek”, amelyeknek Isten már csak a körzeti vagy a szövetségen belüli társközösségek révén tud segíteni, hogy újból életre keljen.