A sejtgyülekezet integrációja

A lényeges kérdés: mi a különbség a szolgálat és a program között? És hol a helyük egy sejtgyülekezetben? A „szolgálat” jelentése a görög „diakonia” szóból ered, ahonnan a „diakónus” elnevezés is származik. A szolgálat mások érdekében tett alázatos, szolgáló cselekedeteket jelent. A program viszont gyakran azt a jelentést hordozza, hogy „önmegvalósítás” – olyan valami, aminek saját élete van. A szolgálatok az ünneplést és a sejt „felépítményét” is szolgálják illetve fenntartják, míg a programok elterelik a figyelmet a sejtszerű élettől. A szolgálatok adnak valamit a sejt rendszernek, a programok viszont az időnkért és az energiánkért versengenek. NEM az a lényeg, hogy megengedhető-e a szolgálat a sejtgyülekezetben, vagy sem. Nem is az, hogy hagyjuk a szolgálatokat programokká válni, hogy versenybe szálljanak a sejtekkel az idő és a források érdekében. A lényeg – illetve a megoldás – véleményem szerint az INTEGRÁCIÓ (EGYSÉGBE RENDEZÉS).

A G12 gyülekezetplántálási modell – 1.rész

Castellanos stratégiája nagyon egyszerű: mindenkiből sejt-vezetőt kell „csinálni”, aki csak átlépi a gyülekezet küszöbét. Ezt az üzenetet prédikálja, és erre az új vezetőségre hív mindenkit az oltárhoz. Ennek eredményeképpen pedig a gyülekezete exponenciálisan növekedett az elmúlt évtized alatt. Nemrégiben építették fel a kolumbiai Bogotában az új templomukat, amelyben 18.000 ülőhely van, és minden vasárnap három teltházas istentisztelet tartanak.