Az Apcselben a Biblia elmondja, hogy szükségünk van a kapcsolatokra személyes és szellemi növekedésünkhöz. Pál és a korai keresztények így tanítottak és tanultak – „ …és házanként nem szűntek meg tanítani…” – tehát Krisztussal való járásunk során nekünk is be kell fogadnunk egymást otthonainkba (Apcsel 5:42; 20:20). Ezt tették akkor a templom árnyékában, ezt kell tennünk ma gyülekezeteink árnyékában nekünk is. Miért tették ezt? Mert szükségük volt arra, hogy kapcsolatban legyenek egymással abban az üldöztetéssel teljes és töredezett világban, amelyben élniük kellett. Nekünk is szükségünk van erre! Szükségük volt egy olyan életmódra és helyre, ahol alkalmazni tudták mindazt, amit Krisztus tanított és bemutatott nekik. Ennek lényege pedig nem más, mint a tanítványok, a vezetők és a gyülekezetek megsokszorozása, hogy Isten országa felépüljön, és ezáltal megdicsőüljön az Ő neve.