Címke: Center For Parents/Youth Understanding

Vedd észre a jeleket! – Az öngyilkosságra való készülés tünetei

Bár már legalább két éve történt, mind a mai napig nagy hatással van rám, amit akkor láttam. A Good Charotte nevű híres punk-rock banda koncertjén voltam, és a lelátón ültem rengeteg rekedt torkú rajongóval együtt. A koncert egy pontján a banda abbahagyta a zenélést, megálltak a színpadon, és megkérték, hogy kapcsolják fel a világítást az épületben. Miután a közel tízezer fiatal elcsendesedett, megkérdezték őket, hogy hányan gondolkoztak már, vagy hányan próbálkoztak öngyilkossággal, esetleg ki ismert valakit, aki kioltotta a saját életét. A döbbent csendben felálltam, és azt láttam, hogy szinte az összes kéz csendben és lassan a magasba emelkedett. Nagyon erőteljes találkozás volt ez a sötét kulturális valóságunkkal. Azután ezek a fiatal punkok elmondták, hogy az öngyilkosság olyan út, amelyen nem szabad utazni, majd belekezdtek a reményteli öngyilkosság-elleni himnuszba, aminek a címe ez volt: „Hold on” (Tarts ki!). Nagyon nehéz volt hallgatni őket, miközben a szemem a fiatalok tömegét pásztázta.

Anorexia-pártoló honlapok

Az étkezészavarok veszélyes területébe először ezelőtt tizenhat évvel, másodéves Bible College-es egyetemista koromban kontárkodtam bele, amikor kétségbeesetten próbáltam leadni azt a majdnem 7 kilót, amit otthonról elkerülve, az első néhány hónapban szedtem magamra. Ezt követően tíz évig küszködtem anorexiával, bulímiával, torkossággal és a krónikus fogyókúrák hosszú sorával, amelyek a bizonytalanság, rögeszmék és elszigeteltség csapdájában tartottak. Mai szemmel visszatekintve, csak elképzelni próbálom, hogy a már az idő tájt rettenetesen önpusztító magatartásom hogyan fokozódott volna, ha hozzáférésem lett volna az akkoriban még teljesen ismeretlen anorexia-pártoló honlapokhoz. Aki ma fiatalokkal dolgozik, különösen fiatal lányokkal, annak életbevágóan fontos, hogy megértse a rendszertelen evést tevékenyen bátorító honlapok jelenségét. A honlapokat divatosan pro-ana (anorexia) vagy pro-mia (bulímia) honlapoknak nevezik. Ebben a cikkben, az egyszerűség kedvéért, étkezészavar-pártoló honlapoknak nevezem majd őket.

Megérteni a világot a történetek segítségével

Szeretem a mozifilmeket – szeretem megnézni őket, beszélgetni és olvasni róluk. A mozi a nagy erő, kegyelem és élénkség műfaja. Mint minden emberi kultúrában, ez az ajándék is Istentől származik, még ha bukott világba érkezik is. Talán ez az ajándék különösen a bukott világnak szól, amióta bukottságunk kiélezi Isten csodálatos ajándékai iránt érzett igényünket. Az a tény, hogy Isten képmására vagyunk teremtve, azt jelenti, hogy a kreativitás lényünk alapvető része, vagyis nem élhetjük le emberi életünket teljesen a művészet kegyelme nélkül. A művészet nem egy megkérdőjelezhető érték egy elveszett világban, hanem annak kifejeződése, hogy kik vagyunk mi, mint Isten teremtményei. Kálvin az Institúcióban figyelmezteti Isten embereit, hogy ne nézzék le az igazságot, „bárhol jelenjék is meg, hacsak nem akarnak szégyent hozni a Szentlélekre.” Ez egy nagyon kijózanító elgondolás. Minthogy minden igazság Isten igazsága, így a kegyelmet, kreativitást és szépséget is Isten ajándékaként kell megragadnunk, még ha olyan köntösben is közelednek hozzánk, amelyek meghasadtak. Minden művészet, mint az élet minden formája, megromlott a bűneset által. Azonban, amikor azzal dacolunk, hogy elutasítjuk a művészetet, kreativitást és kultúrát, ez olyan, mintha meg akarnánk szégyeníteni a Teremtőt, még ha úgy érezzük, hogy ez becsületessé tesz bennünket. A Bablilonról szóló mozifilmek babiloni elképzeléseket és értékeket ábrázolnak, de mivel a babiloniak Isten képére lettek teremtve, az ő filmjeik is kifejeznek egyfajta kreativitást, bepillantást abba életbe és valóságba, amelybe bele vannak ágyazva részlegesen, Isten mindenkire kiterjedő kegyelme által. A filmművészet iránti szeretetem úgy nőtt, ahogy a szemeim jobban hozzászoktak a kegyelem pislákoló fényére, amely átragyogja posztkeresztény világunk művészetet.

A középiskola és az egyetem közötti kritikus határvonal

Mint középiskolai tanácsadó segítettem a diákoknak majdnem húsz éven keresztül felkészülni a főiskolára, és felfedeztem, hogy a nehézségek főbb területeinek jelentős része a közép-és főiskola közti útszakaszon jelentkezik a fiatalok életében. Szintén megtanultam, hogy a szülők és ifjúsági munkások jelentős szerepet tudnak játszani abban, hogy a diákoknak segítsenek legyőzni ezeket a nehézségeket.

Mit is csinálunk valójában?! – Az ifjúsági szolgálat kritikus kielemzése

Semmilyen ifjúsági vezetőképző, semmilyen tapasztalat nem tudott felkészíteni arra a pillanatra. Néhány perc választott el attól, hogy vagy kétszáz középiskolás fiatal előtt beszéljek a szexről… A szervezők úgy intézték, hogy közvetlenül azelőtt, hogy én következtem volna, egy érett keresztény tegyen bizonyságot. Egy fiatal, nagyon vonzó lány következett, akit azért választott ki az ifjúsági vezetője, hogy motiválja, bátorítsa a társait azáltal, hogy elmondja nekik, mit tanított neki Isten a szexualitáson keresztül. … Ezt mondta: „Az első hónapokban, amikor Seth-tel együtt voltunk, nagyon sok kísértéssel néztünk szembe. Tudtuk, hogy Isten azt szeretné, ha tiszták maradnánk, tehát mindent megtettünk, hogy ellenálljunk a kísértésnek… amíg egy nap, amikor minden olyan gyorsan történt, lefeküdtünk. Mindkettőnknek ez volt az első, és nagyon bűnösnek éreztük magunkat. A következő hetekben kértük Istent, hogy bocsásson meg nekünk, és sok időt töltöttünk együtt Bibliaolvasással, hogy jobban megértsük, mit szeretne Isten, hogyan éljük meg a szexualitásunkat. Egyre tisztább és világosabb lett számunkra, hogy Isten nem akar többet, mint hogy jól érezzük magunkat és boldogok legyünk. Rájöttünk, hogy a szex mindkettőnket boldoggá tesz. Azóta rendszeresen lefekszünk egymással.” Leesett az állam, és izzadságcseppek jelentek meg a nyakamon… Ha tényleg azt akarjuk, hogy a fiatalok mélyebben éljék meg lelki életüket, és a lelki gyermekekből olyan felnőttekké váljanak, akik Jézus királysági üzenetét magukévá teszik és megélik, akkor mit kell másképp csinálnunk? Felsorolok öt javaslatot – ezeket részben az ifjúsági szolgálat történetére visszatekintve, részben a mai kulturális zűrzavart látva fogalmaztam meg – hogy felkészíthessük a diákjainkat arra, hogy hitüket meg is éljék, itt, Isten világában, most és a jövőben egyaránt.

Tanulj a zenéjükből!

A CPYU (Center for Parent/Youth Understanding – „Szülők és Fiatalok Közeledéséért” Központ) több okból is azt javasolja a szülőknek, pedagógusoknak, ifjúsági munkásoknak, hogy ismerjék meg fiataljaik média-fogyasztási szokásait. Éveik múlásával a felnőttek hajlamosak alábecsülni a médiának a gyermekekre gyakorolt hatását. Hasonlóképpen hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni mindent, ami „kilóg” a mi saját média-fogyasztási szokásainkból. A mai, média által uralt ifjúsági kultúránkban a média figyelmen kívül hagyása irrelevánssá, élet-idegenné teheti az e korcsoportra irányuló szolgálatunkat, teljesen hiábavalóvá azt. Az alábbi zenei kérdőív jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy megismerje gyermekei zenei világát. Ezen felül pedig, válaszaikból tudomást szerezhet a fiatalok egy részében zajló belső vívódásokról. Betekintést nyerhet annak a labirintusnak a kulturális sokszínűségébe is, amelyben a mai fiataloknak meg kell találniuk az utat. A mai zenében felfedezhető negatív vagy zavarba ejtő erők felismerése jó támpontul szolgálhat szolgálata célterületeinek meghatározásához.