Címke: APCSEL29

Az ifjúsági munka filozófiája és stratégiája 3.

Világszerte számtalan ifjúsági program működik, vannak ezek között keresztyének, politikai töltetűek, iskolai klubok, társadalmi szerveződések. Különböznek a céljukban, a tagságukban, a támogatottságukban, a programjaikban – egy dologban azonban gyakran hasonlónak bizonyulnak: tudniillik hogy irányításuk minimális stratégiával, vagy stratégia illetve annak hosszú távú terve nélkül történt. A vezetők azt mondták, hogy vannak kitűzött céljaik, de ha voltak is, ezek nem derültek ki az ifjúsági munkából, melyet végeztek. E programok nagy része nem igazán volt több, mint általuk vezetett összefüggés nélküli tevékenységek sorozata hétről hétre. Nem rendelkeztek hosszú távú tervvel, nem volt egy határozott irány, amely felé haladtak, nem volt egy cél, amely felé az utat megtervezték volna, nem volt tudatos építkezés az egyes részek, események között. Ebből eredően nagyon kevés volt az, amit megvalósítottak a terveikből, és ha elértek valamit, az sokszor a véletlenen múlott.

Az ifjúsági munka filozófiája és stratégiája 2.

Amikor az „ifjúsági munka filozófiájá”-nak felépítéséről beszélünk, akkor ezalatt nem azt kell érteni, hogy egyszerűen kölcsön vesszük valakinek a gondolatait, véleményét és egy ifjúsági programot építünk azok köré, hanem magunknak kell elgondolkodnunk a saját életünk, a szolgálatunk és a ránk bízott fiatalok életének irányán és értelmén.

Az ifjúsági munka filozófiája és stratégiája 1.

Vajon a mai fiatalok meghallják-e azt a hangot, amely megsúgja nekik, merre tartsanak és miért éljenek? Ők is – mint ahogyan minden ember – érzik valahol, hogy ez az élet értelemmel és céllal bír – de mi lehet ez? Vajon meglelik-e ezt a lépten-nyomon rájuk zúduló ellentmondások, mellébeszélések és a cinikus beletörődés közepette? Boldogságra, szeretetre, őszinteségre, igazságra és odaadásra vágynak – de be kell ismerni, szüleik ugyanolyan tanácstalanok, mint ők. Úgy viselkedünk, mintha életünk szilárd alapokon állna, s megpróbáljuk nem észre venni az állandó kísérőnkül szegődött rossz közérzet, a szorongások és zavarodottság vetette árnyakat.

Egy ifjúsági pásztor feladatainak elemzése

Sok gyülekezet úgy gondolja, hogy nem volna elég munkája egy ifjúsági pásztornak, főleg, ha alig van fiataljuk, és ezért nem is érzik indokoltnak a teljes munkaidős ifjúsági pásztor foglalkoztatásának terheit. Természetesen nem azokat az alig néhány tíz főből álló szórványokat érinti ez az egész kérdés, akik a saját lelkészüket sem tudják eltartani, és az ifjúsági munkához csak annyi közük van, hogy régen ők is voltak fiatalok, azonban egy 80-100 aktív taggal rendelkező közösségben, olyan városban, ahol vannak iskolák, komolyan át kell gondolni, hogy a gyülekezet szeretné-e elérni a fiatalokat az evangéliummal. Ezért megkíséreljük meghatározni egy ifjúsági pásztor helyzetét, felelősségét és munkaterületét. Mindez természetesen nem egy részletes munkaköri leírás, hiszen a munkaköri leíráshoz majd számításba kell venni a fennálló vezetőségi struktúrákat, a gyülekezet igényeit, méretét, valamint az adott pásztor karakterét és ajándékait – azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy a gyülekezetek átgondolhassák, valóban szükségük van-e egy főállású ifjúsági munkásra a jövőjük (!) érdekében.

Lelkipásztor a szószéken

Néhány gondolat erejéig hadd elmélkedjünk először az igehirdető személyéről. Klasszikus, bár kissé túlzó retorikai szembeállítás az a pünkösdi kép, amikor Péter apostol prédikált egyet, és megtértek háromezren, míg ma elhangzik háromezer prédikáció, amire talán megtér egyetlen lélek. Az igehirdetés eredménye és gyümölcse – vagy éppen eredménytelensége és gyümölcstelensége – elválaszthatatlan következménye az igét hirdető személy életétől. Valljuk, hogy az igehirdetés által maga az Úr szól szolgáján keresztül, maga a Szentlélek Isten árad ki láthatatlanul és költözik be a hallgatók szívébe, hogy átformálja azoknak életét.