TARTALOM
Chuck Noland a FedEx alkalmazottja, akinek munkáját és magánéletét egyaránt szigorú időbeosztáshoz kell igazítania. Felfokozott tempójú hivatása a világ legtávolabbi zugaiba szólítja, messze szíve választottjától, Kellytől.
A hajszolt életnek hirtelen vége szakad, amikor egy repülőgép-szerencsétlenség következtében Chuck egy lakatlan szigeten találja magát – tökéletesen elzárva a civilizációtól. Először az életben- maradásáról kell gondoskodnia, vizet, élelmet szerezni, hajlékot találni. Chuck hivatásos problémamegoldó, hamar sikerül fizikai fennmaradását lehetővé tennie. De aztán mi lesz? Chuck igazi kalandja akkor kezdődik, amikor az elzártság lelki gyötrelmeivel szembesül.
Négy évvel később sikerül visszatalálnia a civilizációba, ekkor azonban már teljesen más emberré vált. Ráébred, hogy amikor elvesztett mindent, amit azelőtt fontosnak tartott, akkor történt vele a legjobb dolog életében.
ADATLAP
Megjelenés éve: 2000
Játékidő: 143 perc
Műfaj: dráma
Rendező: Robert Zemeckis
Főszereplők:
Tom Hanks (Chuck Noland)
Helen Hunt (Kelly Frears)
Christopher Noth (Jerry Lovett)
BESZÉLGETÉSINDÍTÓ KÉRDÉSEK A FILMHEZ
1. Milyennek láttad Chuck Noland FedEx-es életét a film első részében? Boldog volt? Elégedett volt az életével? Miért igen és miért nem?
2. Hogyan foglalnád össze Chuck filozófiáját az idővel kapcsolatosan?
A biztonság kedvéért íme pontosan:
Az idő kíméletlen, egyre megy, hogy jól vagy-e, beteg, éhes vagy részeg, orosz, amerikai vagy marslakó. Olyan mint a tűz. Elpusztíthat, de melegen is tarthat. Ezért van minden FedEx-irodában óra. Mert az óra – élet-halál ura. Soha nem fordítunk hátat neki. És soha nem esünk abba a bűnbe, hogy elfelejtjük: hány óra van. A helyi idő 1 óra 56 perc. Ami azt jelenti, hogy három óra és négy perc van a legutolsó mai csomag szortírozásig. Ennyi időnk van csak. Ennyi időnk van csak addig, amíg ez az átkozott, vibráló, fáradhatatlan hajcsár ki nem akar rúgatni minket.
Mit gondolsz erről az időszemléletről? Ilyen a mai világ szemlélete is? A tiéd is?
3. Mit gondolsz, melyik volt a nagyobb megpróbáltatás Chuck számára a szigeten: a fizikai túlélés vagy a lelki-érzelmi túlélés?
Miből derül ez ki?
Hogyan értékeled az ő próbálkozását a lelki túlélésre? Jól csinálta? Te jobban csinálnád? Hogyan?
4. Mi volt a szerepe Wilsonnak Chuck kapcsolatában?
Az, hogy személynek tekintette a labdát, az őrültség jele volt, vagy a józanságé?
Miért van szüksége olyan nagyon az embernek társra?
Előfordul-e az életben is olyan, hogy az ember legjobb társa egy tárgy lesz, amiért akár még az életét is kockáztatná? Ha igen, milyen tárgyak szoktak ezek lenni? És miért alakul ki ilyen függőség?
5. Miben volt más Chuck személyisége, jelleme és életszemlélete, miután visszatért a civilizációba? Avagy hogyan lehet érteni a film tartalmánál olvasott utolsó mondatot:
„Ráébred, hogy amikor elvesztett mindent, amit azelőtt fontosnak tartott, akkor történt vele a legjobb dolog életében”?
Mi volt ez a „legjobb”, ami történt vele a szigeten?
6. Hogyan értelmezed a film alapján a rendező egyik kommentárját, amely így szól: „A túlélés viszonylag egyszerű – az élet (a helyes „élés”) az, ami nagyon nehéz.”
7. Mi a film végső üzenete az élet, az idő, az emberi kapcsolatok értékét tekintve? Hogyan összegeznétek?
Vélemény, hozzászólás?