Posztmodern fiatalok nyomában

Talán mikor elolvastad a címet, az volt benned, hogy „remek, pont erre van szükségem – még valami, ami arra emlékeztet, hogy mennyire öreg vagyok.”

A legkevésbé sem akarom azt mondani, hogy ahhoz, hogy a gyerekek között végzett munkád eredményes legyen, minden egyes új divattal lépést kell tartanod. Ha csak kevés időt tudsz a diákok közötti szolgáltra fordítani, könyörgöm, ne pazarold el azt a keveset azzal, hogy az MTV előtt ülsz vagy megpróbálod megtanulni a korcsolyázási szaknyelvet. De hamar észre fogod venni, ha körbenézel, hogy azóta sokat változott a világ.

Semmi kétség, a mostani időszakot akár a gyermekmunka történelmének legtöbb kihívással szembekerülő időszakának is nevezhetnénk. Bizonyos szinten akár még zűrös, problémákkal teli időszaknak is mondhatnánk, de ez valójában egy nagyon izgalmas kor a fiatalok közötti szolgálatban – a fiatalok ilyenkor nagyon nyitottak lelkileg, vágynak igazi közösség után, és szemmel láthatóan jól érzik magukat érett kapcsolatokban. Hogy kihasználhassuk ezt a korszakot, rendkívül fontos, hogy legyen fogalmunk arról, hogy mi az, ami igazából számít egy mostani fiatalnak.

„Bejártam”

Az Apostolok Cselekedeteinek 17. fejezetében Pál missziói útja során Athénba érkezik. Néhány napig nincs együtt a barátaival, és „miközben Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.”

Beszédbe elegyedik az athéni emberekkel, és ahogy az az evangéliumra jellemző, vita robban ki körülötte. Egyszer csak az Aeropágoszon – nyilvános vitafórum – találja magát, ahol megkérdezik arról, hogy mit tanít. Ezt mondja a 23. versben: „mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.”

„Bejártam” – mondja.

Sokunk már régóta ezt teszi. Kapcsolatban állunk fiatalokkal, szeretünk velük lenni, meghívjuk őket magunkhoz, megosztjuk különféle élményeinket velük, beléjük botlunk egy bevásárlóközpontban, elmegyünk velük egy meccsre vagy hangversenyre – ezek a kapcsolatokon alapuló szolgálat alapelemei.

Pál azt mondja: „megtekintettem szentélyeiteket”. Figyeljük meg, hogy ő felismerte és meg is értette a közönsége kultúráját. Vette a fáradságot, hogy megnézze, mi számít nekik, mi az, ami értékes a számukra. Ezáltal egy olyan összekötő kapcsot talált meg, aminek a segítségével az akkori kultúrának megfelelően tudta kifejezni azt, amit látott, és természetesen, hatékonyan és ugyanakkor  erőszak nélkül tudta hirdetni az evangéliumot. Ahelyett, hogy elítélte volna őket a bálványaik miatt, felhasználta azokat arra, hogy Jézust közérthető módon hirdesse az embereknek.

Meg kell tanulnunk együttműködni a kultúrával. Pontosan azért, mert a kultúra egyrészt formálja, másrészt visszatükrözi a gyermekeink értékeit, nagyon fontos, hogy megértsük, mi is történik az ő kis világukban.

A mai fiatalságnak olyan megfontolt felnőttekre van szüksége, akik készek felfedezni, hogy merre tart éppen a kultúra, és akik ezek után tapasztalatikat felhasználva elérik a gyermekek lelkének ajtaját, és Jézus gyengéd szeretetével közelednek feléjük.

Posztmodern világkép

Tehát, járjuk gyorsan körbe a kérdést. Van valami, ami nem ér senkit meglepetésként: a mai kor gyermekei teljesen máshogy látják a világot. Ezt nevezik az ő világképüknek, és nagyon fontos, hogy megértsük. A világkép gyakorlatilag egy szemüveg, amin keresztül szemléli és érti meg az adott személy a világot.

Talán hallottunk már valakit arról beszélni, hogy a „posztmodern világkép” egy új szemüveg, amin keresztül szemlélik az emberek a világot. Meg fogsz lepődni, ha észreveszed, hogy ez az „új” mennyire hasonlít az újszövetségi gondolkodásmódra. Ennek köszönhetően a bibliai igazságok még inkább aktuálisabbá válnak, és talán jobban meg is érti ez a generáció, mint eddig bármelyik. Ez nagyszerű hír minden ifjúsági munkásnak.

A legnagyobb különbséget abban vehetjük észre ennél az új (régi) gondolkodásmódnál, ahogy az igazságról vélekedik. A modern eszme számára az igazság megnyilatkozása az alapja a kapcsolatok, érzések és élmények megértésének. A gyerekek, akikkel manapság foglalkozunk, máshogy látják ezt a kérdést. Ők azt mondják, hogy a kapcsolataikban, élményeikben és érzéseikben találkoznak az igazsággal, és ott fedezik fel azt.

E szerint a megközelítés szerint az igazság nem nyilatkozatokban és állításokban rejlik, hanem „az Igazsággal” való találkozás során. Na és?

Senki sem vitatja, hogy a kapcsolatoknak milyen nagy szerepük van az ifjusági szolgálatban, de gondoltunk már valaha is arra, hogy milyen indítékok állnak mindemögött?

Régebben az az elv volt életben, hogy „a jó hallattassék”. Kirándultunk a gyerekekkel, elmentünk a hangversenyeikre, csapatokat edzettünk, mindezt abban a hiszemben, hogy ha ezt elég hosszú ideig és elég jól tesszük, akkor talán lesz egyszer arra lehetőség, hogy az egész igazságot rájuk zúdítsuk. A kapcsolatok már csak eszközként, módszerként funkcionáltak – a cél elérése érdekében. Nem csoda, ha néhány gyerek azt érezte, hogy kihasználják, becsapják és befolyásolják – mintha csak egy projekt alanya lenne.

Ha e szerint az új szemléletmód szerint nézzük a szolgálatot, akkor megláthatjuk, hogy a feladatunk nem más, mint „lenni”. A jelenlétünk felajánlásával szolgálni. A kapcsolatok az igazsághoz vezető ösvénnyé válnak.

Mi a helyzet az evangélizációs módszereinkkel? Sokan úgy álltunk hozzá, hogy feltételeztük, hogy a hallgatóságunk teljes mértékben elhiszi, hogy a Biblia igaz és minden tekintetben mérvadó. Az eddigi hozzáállásunk az volt, hogy az evangélizáció nem szól másról, mint valamilyen rendszer szerint, logikusan meggyőzni az embereket és rábeszélni őket a kereszténységre gondosan előkészített érvek segítségével.

Ez a „Bizonyíték, ami Ítéletet követel” adott lehetőséget egy olyan útra, ami a mi történetünkkel kezdődik, és összefonódik az Ő történetével – elvezetve bennünket az igazsághoz. És a manapság ifjúsági szolgálatban használt források nagy része kezd erre mutatni.

Ahogy közelebbről megnézzük a mai fiatalok világát, megismerhetjük az „oltáraikat” – azokat a dolgokat, amik igazából számítanak nekik és amikbe befektetik idejük, energiájuk és pénzük nagy részét. Íme, néhány dolog, amit akkor találunk, ha körbenézünk a magunk „Athén”-jában.

Ne felejtsük el miközben ezekkel az oltárokkal foglalkozunk, hogy ezek nem bálványok magukban és maguktól. Nem kell félnünk attól, hogy mit találunk. Valójában, ha lelkileg érzékeny szemekkel nézünk körbe, találni fogunk gyermekeket, akik ugyanarra az „ismeretlen Istenre” vágynak, mint az athéniak Pál idejében.

Technológia

Ez egy technológiailag gazdag, de valós érintésekben szegény világ. Gyakran a technológia teremti meg az intimitás lehetőségét – annyira vágynak valakihez kötődni.

A gyerekek nem is tudják, hogy technológiailag ennyire fejlett világban élnek, ugyanis csak ezt ismerik. A mostani gimnazisták már távirányítóval a kezükben születtek. Azután, hogy az otthoni számítógépek, videólejátszók, CD-k, műholdas TV ismertté váltak. A csipogók és mobiltelefonok sem újak számukra, ezek a kommunikáció alapvető eszközei. A gyerekek talán többet is tudnak a technológia alakulásáról, mint a szüleik vagy mi.

Fontos, hogy használd a különböző technikai vívmányokat a szolgálatodban, de ne vidd túlzásba. Amennyire hasznos lehet, annyira a kapcsolatok és közösség útjába is állhat. Állj ennen annak a kísértésnek, és ne hagyd abba felhívni a gyerekeket vagy küldeni nekik egy emailt az éppen aktuális dolgokról. Állj ellen annak a kísértésnek is, hogy az egyszerű videó-estét válaszd az interaktív és beszélgetős este megszervezése helyett. Ne hagyd, hogy rászedjenek azzal, hogy az ifjúsági csoportod minden problémája egy csapásra megoldódna, ha jobb lenne a hangosítás vagy modernebb projektorotok lenne.

Neveld őket tisztánlátásra és fegyelemre. Ne tételezd fel azt, hogy a gyerekek bölcs döntéseket hoznak azokkal kapcsolatban, amik elérhető közelségben vannak. Azért, mert a technológiát a szövetségesüknek és barátjuknak tekintik, és kényelmi szempontok miatt nem mindig látják meg a veszélyeket. Nem akarok paranoiás hozzáállást javasolni, csak bölcsességet és jó tanácsot olyan emberektől, akiket tisztelnek.

Hiszem, ha látom

Ez egy eléggé vizuális generáció. Arra reagálnak, amit látnak; mégis, olyan sok dolog van, különféle módon érkezve, ami a figyelmükért vetekedik. Ez a generáció a folyamatos értéktelenedés törvénye alatt él. Ami tavaly hatalmas hatással volt, most nem hat senkire. Ami múlt héten még izgalommal töltött el, most már egyáltalán nem hoz izgalomba. Ami tegnap még a szemérmesség határát súrolta, most már rutin és unalmas.

Nem kérdéses, hogy a képek hatásosak és motiválók. Hogyan ragadhatjuk meg ezt a forrást, és hogyan használhatjuk fel a szolgálat még hatásosabbá tételéhez?

Rendezd be az ifjúsági termet vizuális szempontból is! Használj nyugalmat árasztó képeket, amik megmaradnak az emberek emlékezetében.

Hozz létre „harmóniákat”, Powerpoint vagy Mediashout programok segítségével, hogy megtámogasd vele a tanításodat. Egy „refrén” csak kivetíti a vászonra, amit mondasz, vagyis veled mondja. Egy „harmónia” egy üzenetet vagy képet vetít ki, nem egészen azt, amit mondasz, hanem egy képet vagy egy olyan állítást, ami megerősíti a mondandódat.

A videót használd fel beszélgetés elindítására, illusztrációként vagy dolgok hangsúlyozására.

Egy külön törzs

Így jellemezte Patricia Hersch a fiatalokat ezzel megegyező című, nagyszerű könyvében. Három éven keresztül követte figyelemmel nyolc tinédzser életét. Kapcsolatok és találkozások lenyűgöző hálózatát találta meg, amin keresztül betekintést nyert a fiatalok lelkébe.  A bepillantásai mélyrehatóak és arra emlékeztetnek bennünket, hogy mennyire fontos az, hogy megértsük a világ kapcsolati szerkezetét.

Ahhoz, hogy valójában megértsük a tizenévesek kapcsolatait, először a törzs fogalmával kell tisztában lennünk. A fiatalok kisebb csoportjainak megvan a maguk nyelve, ruházata, zenéje, értékei, hozzáállása és stílusa. Kevésbé tolerálják a saját törzsükön kívül esőket, a tagság egyet jelent az önigazolással – főleg azok esetében, akik kirekesztettnek érzik magukat.

Ezek a törzsek a tizenéves világ mintegy részhalmazai. Ezekben a törzsekben rejlenek meg a fiatalok világának alapvető társadalmi egységei, amiket „barátsághalmazoknak” hívnak. Ha megértjük ezeket a bizalmas „barátsághalmazokat”, akkor megérthetjük, hogyan kötődnek egymáshoz a gyerekek. Ezek a „halmazok” 3-6 közeli barátból állnak. Egy ilyen körben való részvétel sokkal fontosabb, mint egy hivatalos csoporthoz való tartozás. Gondoljunk csak arra a gyermekre, aki azért mond le a diákigazgatói címről, mert úgy kevesebb időt tudna a barátaival tölteni.

Következtetések a misszióra nézve

Feltétlenül szükséges, hogy megkülönböztessük a „barátsághalmazokat” a klikkektől; és hogy ne ellenezzük a „halmazokat”. Ezek építik fel a tizenévesek világát, és inkább táplálni kell őket, nem rombolni. A klikkek nem egészségesen működő „barátsághalmazok”. Ahelyett, hogy megpróbálnánk szétválasztani a barátokat, a „halmazok” egészséges mivoltára kell felhívnunk a figyelmet.

A segítségnyújtásnak „törzscentrikusnak” kell lennie. Mielőtt a gyermekek megtérnek, még kevésbé tudják tolerálni azokat, akik nem a saját törzsükbe tartoznak. Cincinnatiben van egy missziós törekvés, ahol aszerint küldenek ki önkénteseket, hogy milyen törzsekbe tartoznak, és nem feltétlenül a kornak, iskolának vagy földrajzi környéknek megfelelően.

A cél még mindig egység (lásd János 17). Mindnyájan láttuk, hogyan omlanak le falak egy missziós úton, egy istentiszteleti alkalmon vagy akár egy valódi dicsőítés alkalmával. Ez az, amiről Krisztus Teste szól – egység a különbözőség ellenére is. Ha ez kezd megvalósulni, tudhatjuk, hogy Isten dolgozik.

Tapasztalatok

Egy olyan világban, amit szubjektivitás és folyamatos értéktelenedés jellemez, a gyerekek mindig keresni fognak még több lehetőséget, hogy emlékezetes tapasztalatokat szerezzenek. Megvannak a tartalékaik, amik segítségével megalkothatják a saját élményeiket, és végül is ezzel valamiféle megelégedettséget érezhetnek.

Ha azt szeretnéd, hogy a gyerekek élményekkel gazdagodjanak, állj ellen a kísértésnek, és ne tervezd meg mindennek a végkimenetelét. Engedd, hogy a Szentlélek munkálkodjon közben is. Tudod, hogy volt ez régebben a táborokban és csendes napokon – szoros program csendességekkel, prédikáció és rengeteg tervezett program. Fel mernéd vállalni egy olyan estének a kockázatát, ahol nem tudod, mi lesz a végkimenetel?

Tehát, tanítsd arra a diákjaidat, hogy legyenek belül érzékenyek, hogy megtapasztalhassák, mi is történik éppen – hogy hallják Isten hangját a csendben, érezzék Isten érintését fájdalmak közepette, hogy észrevegyék, amint Isten noszogat döntéshelyzetben. Kárpótold őket már meglevő tapasztalataikért. Erősítsd meg az élményeiket kézzelfogható jelképekkel, amik később emlékeztethetik őket ezekre az alkalmakra. Például ha éppen a megváltásról tanítasz, adj minden egyes diáknak egy szeget. Vagy ha a növekedés van terítéken, tedd emlékezetessé azzal, hogy mindenkinek adsz pár magot; és így tovább.

A hivatásunk az, hogy felhasználjuk azt, amit megértünk a fiatalok világából és segítsünk nekik meglátni azt, hogy amit „ismeretlennek” hisznek, valójában Isten munkája bennük és körülöttük.

Mi a helyzet Pál történetével az Apostolok Cselekedeteiben? Ha megnézzük a fejezet végét, azt olvashatjuk, hogy amikor az emberek azt hallották, hogy Pál a feltámadásról beszél, néhányan felnevettek; de mások többet akartak hallani erről. Pál vitái befejeződtek, de néhányan csatlakoztak hozzá és megtértek.

Lehet, hogy neked is el kellene menned egy kicsit sétálni a világban.

“Used with permission of Youth Specialties”

Eredeti cikk: Decoding the Postmodern Teenage World