Örömmel fogadni a fiatalokat

Kim története

Kim kilencedik osztályos. A szülei átköltöztek a múlt hónapban Anytownba, USA. Kim boldog volt a régi városában. Részt vett a gyülekezeti munkában, és nem akarta otthagyni.

Miután beköltöztek új otthonukba, családja elkezdett gyülekezeteket látogatni. Az első gyülekezetben, amit meglátogattak, Kim anyukája őt otthagyta a főbejáratnál. Kim belépett az épületbe, és a folyóson fiatalok hangját hallotta. A hangok fele közeledett, és egy teremhez ért, amely tele volt kacagó fiatalokkal, akik jól érezték maguk. Felismert néhány embert az iskolából és köszönt. A fiatalok visszaköszöntek és azután azt kérdezték: „Hát te meg mit csinálsz itt!?”

Pár percig az iskoláról beszéltek, de gyorsan visszatértek beszélgetésük eredeti témájához, a múlt nyári ifjúsági missziós táborról. Kim hallgatta.

Amikor a program megkezdődött, az ifjúsági vezető összehívta a fiatalokat, megbeszélte az ifjúsági csoport új pólóit, és azután a misszióról beszélt (a beszélgetés túlnyomó része a múlt nyári missziós táborról szólt.)

A következő héten Kim egy másik gyülekezetbe ment, ahová Janet hívta meg őt. Ő és Janet együtt lépett be a gyülekezetbe, és Janetet egy csoport fiatal fogadta. Ő bemutatta a többieket Kimnek. A fiatalok vele beszélgetve átmentek a folyóson és megálltak egy beiratkozási asztal előtt. Janet bemutatta Kimet az önkéntesek vezetőjének, aki arra kérte Kimet, hogy mivel először van itt a gyülekezetben, töltsön ki egy látogatói lapot.

Amikor Kim befejezte, Janet körbevezette a különböző csoportokban, és bemutatta őt mindenkinek. Azután Janet és Kim leült egy kanapéra, és az iskoláról beszélgettek más fiatalokkal, amíg elkezdődött a találkozó.

A találkozó alatt a vezető megkérte Janetet, mutassa be Kimet a csoportnak, akit örömmel fogadtak. Azután a csoport egy játékot játszott, és Kim megismerkedett más fiatalokkal, akiknek megtanulta a nevét és érdeklődési körüket. Később a program közben néhány fiatal elmondta véleményét és ötleteit. Kim is hozzászólt – hiszen egy biztonságos helyen volt. A csoport a találkozót egy imakörrel zárta. Kimet meghívták, hogy máskor is jöjjön.

A találkozó után hazavitték Janettet, és amikor ő kiszállt a házuk előtt, Kim azt mondta: „Nagyon jól éreztem magam. Jövő héten is el szeretnék jönni.”

Miért kell jól fogadni az újonnan érkezőt?

Mindenkinek szüksége van arra, hogy valahova, valakihez tartozzon. Ha életet adunk a fiataloknak, akkor segítenünk kell őket ezen áthaladni. Örömmel fogadni őket, ez az első lépés, hogy segítsük őket abban, hogy tartozhassanak valahova, és megtalálják a helyüket.

Mint Krisztus gyermekei, szeretnünk kell Istent és a felebarátunkat. Másokat szeretni és örömmel fogadni azt jelenti, hogy elkötelezzük magunk egy folytonos vendégszeretetre.

Ha örömmel akarunk fogadni valakit, hol tartunk most és hogyan lehetünk ilyenek?

Néhány javaslat, Kim tapasztalataira építve.

ELSŐ HÉT: Kim megtalálta a gyülekezetet.

• Amikor Kim belépett az ajtón neki kellet feltalálnia magát.
• Közelednie kellett a csoporthoz.
• A fiatalok nem kezdeményezték a vele való találkozást.
• Kimnek kellett először megszólalnia.
• Senki sem mondta neki, hogy „Nagyon örülünk, hogy itt vagy!”
• Kim-et nem vonták be a beszélgetésbe.
• Senkit sem mutattak be neki, és ez a beszélgetésen illetve a közösségen kívül rekesztette őt.
• Kim-et kihagyták a programból (hiszen nem volt ott az utolsó ifis kiránduláson).
• Kim nem ismerte az ifjúsági csoport szlengjét.
• Nem volt imatársa.
• Kim-et nem vonták be a tervezésbe, amikor arról volt szó, hol legyen a következő kirándulás.
• Kim egyedül várt.
• Kim látogatása tipikus volt.

Kimnek kellett nyíltnak lennie a csoport iránt.

MÁSODIK HÉT: A gyülekezet találta meg Kimet (Janet meghívta őt)

• Kim olyan valakivel lépett az épületbe, akit ismert.
• Az elejétől fogva Kim mellett volt valaki, tehát nem érezte magát egyedül.
• Egy felnőtt támogató találkozott Kimmel a regisztrációs asztalnál, és köszöntötte őt, illetve információkat kért tőle.
• Janet folytatta Kim bemutatását.
• Kim-et bevonták a beszélgetésbe (a téma ismert volt számára)
• A játék segített abban, hogy Kim minél több dolgot tudjon meg a csoport tagjairól.
• Kim annyira biztonságban érezte magát a csoportban, hogy kockáztatni is mert.
• Az alkalom lezárása ismerős volt Kim számára.
• Kim-et újra meghívták.
• Janet szolgált Kim felé.
• Kim sosem volt egyedül.

HARMADIK HÉT: A történet folytatása

Mi történt Kim-mel a második gyülekezetbe való látogatása után? Néhány fiatal a csoportból megszólította Kimet az iskolában. Egy fiatal felhívta telefonon, meghívta őt újra a gyülekezetbe, és bemutatta a lehetőségeket és a programokat, amelyeket a gyülekezetben találhat. Szerdán egy levelet kapott Kim a felnőtt ifjúsági vezetőtől. Pénteken megkérdezte Janet, hogy elmegy-e vele vasárnap a templomba.

Tegyük a vasárnap reggelt vendégfogadóvá!

Egyike a legjobb lehetőségeknek a fiatalok fogadására az, amikor az új iskolaév elején új lehetőségeket ajánljunk fel a fiatalok számára. Ennek a sikere attól függ, hogy mik a valóságos szándékaink, és mennyire jól terveztük meg azt az utat, ahogyan ők a gyülekezetben otthonra találhatnak.

Mivel a szülők hozzák a legfontosabb határozatokat, ami a fiatalok életét illeti, vonjuk be őket, amikor erre készülünk. Íme néhány ötlet, hogyan szerezhetjük meg a szülők bizalmát:

• Írjunk levelet, amelyben bemutatjuk nekik a gyülekezetünk ifjúsági szolgálatát
• Amikor új fiatal érkezik, feltétlenül érdeklődjünk a szülei iránt, és ha tudjuk, látogassuk is meg őket!
• Tartsunk rendszeresen szülő „fogadóórát”.
• Mutassuk be nekik a programokat, amiket szervezünk.
• Mutassuk be a szülőknek a felnőtt önkénteseket és az ifjúsági vezetőket.
• Mondjuk meg a szülőknek, hogyan követhetik nyomon az ifjúsági csoport életét, szolgálatát és programjait
• Adjunk lehetőséget a szülőknek, hogy ők is aktívan részt vehessenek az alkalmakon. (Például készíthetnek uzsonnát, süteményt, stb.)
• Tervezzünk változatos tevékenységeket, és a szülők tudják mindig, hogy mi történik a gyerekükkel.

Lifegivers, © 1997 Abingdon Press.

Eredeti cikk: Welcoming Youth