Ne engedj minket kísértésbe!

Imádkozz a szentségért!

Hogy valóban értékelni tudjuk ennek a mondatnak a fontosságát a Miatyánkból „Ne engedj minket kísértésbe”, először meg kell értenünk, hogyan is működik a kísértés, a kísértés folyamata – a csalogatás, a kifárasztás és az ölés.

A következő esszé használható igehirdetések segédanyagaként, amikor az élet ránk leselkedő nehézségeiről tanítunk vagy prédikálunk. Ez a cikk értékes bepillantást enged abba, hogyan tud a gyülekezeted imádkozni stratégiailag és specifikusan a szent életért.

„Mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést” mondta Oscar Wilde. Gúnyosan mosolygunk rajta. Ezzel az egyszerű imával, „Ne vígy minket a kísértésbe”, Jézus emlékeztet minket arra, amit minden ember nagyon jól tud. A kísértés mindenütt ott van, és mindannyian sebezhetőek vagyunk.  Sokszor az ellenállás hiábavalónak tűnik, és az akaraterő kevésnek bizonyul. Erwin Lutzer jól mondta: „A kísértés nem bűn, inkább egy hadüzenet.”

A kísértés  háború, mert a bűn több mint egy egyszerű döntés –a bűn erő, egy mardosó erő. Isten azt mondta Káinnak: „…a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik” (1Mózes 4:7) A világunk tele van csábító dolgokkal, amik magába
szippantják a lelkünket, vonzzák a ragaszkodásunkat, és bűnre csábítják az akaratunkat.

Ez az egyszerű imáság, „Ne vígy minket a kísértésbe”, ugyanakkor reményt is ad, hogy ezt a csatát nem kell egyedül megvívnunk. Itt Jézus arra hív minket, hogy a szent, mennyei Atyától függjünk. Azzal hogy a személyes tisztaságunkért imádkozunk, túljuthatunk a kísértésen, és előretolhatjuk a szentségünk határvonalát az életünkben.

Martin Luther éleslátóan így kapcsolta össze a kísértést és az imádságot: „Isten örül a kísértésnek az életünkben, és ugyanakkor utálja is. Örül neki, amikor imádsághoz vezetnek, és utálja, amikor kétségbeesésbe kergetnek.”

De mit jelent, amikor ezt imádkozzuk, „Ne vígy minket a kísértésbe”? Isten szándékosan kísért minket, ha mi nem kérjük az ellenkezőjére? Jézus azt kéri, hogy így imádkozzunk „Uram ne állíts fel, hogy le ne dőljek”?

A megoldást Jakab levelében –  1. fejezet 13. vers – találjuk. „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért gonosszal.” Szóval akárhogy is értelmezzük, a „Ne vígy minket a kísértésbe”, nem jelenti azt, hogy Isten játssza a kísértő szerepét.

A kulcs az a görög szó – peirasmos – amit Jézus és Jakab is a kísértésre használ. Egyik jelentése a kísértés, mint ahogy a Jakab 1:13-ban, de általánosságban jelenthet próbát is. Nem minden „próba” „kísértés”, de minden „kísértés” „próba”.  És azt tudjuk, hogy Isten megenged különböző próbákat az, hogy erősítse a hitünket, és kimunkálja a szentséget az életünkben (Zsidók 12:10).

A veszély, hogy bármelyik próba lesújthat ránk. És ahelyett, hogy erősebbé tenne, igazából elbuktat és csapdába ejt. Tehát ha adott, hogy Isten maga nem vezet minket a bűnbe, akkor Jézus arra tanít minket, hogy így imádkozzunk: „Védj meg minket azokban a próbákban, ahol sebezhetőek vagyunk, óvj meg minket azoktól a bűnöktől, amik tőrbe csalnak, és erősíts meg minket, hogy ne bukjunk el.” Más szavakkal: , „Ne vígy minket a kísértésbe”.

Ez egy védelmező, bátorító imádság, amikor tisztában vagyunk a gyengeségünkkel a morál próbákkal szemben, és hogy szükségünk van Isten hatalmára, hogy felülkerekedjünk rajtuk. Jézus arra tanít minket, hogy mindig Isten akarat a szerint imádkozzunk, amikor a Szentlélek erejét hívjuk, hogy ellenálljunk a gonosznak, hogy megszabadítson minket a bűnös szokásainktól, és megerősítsen minket, hogy minél több jó döntést tudjunk hozni.

A kísértés anatómiája

Hogy valóban értékelni tudjuk Jézus imájának a jelentőségét, hasznos ha előbb megértjük hogyan működik a kísértés. Miután tisztázza, hogy Isten maga nem kísért gonosszal, Jakab leírja a kísértés három fázisát – csalogatás, a kifárasztás és az ölés. Jakab szerint „mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe [csalogatás]. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül [kifárasztás], a bűn kiteljesedve pedig halált nemz [ölés].” (Jakab 1: 14-15) Az esztelen ifjú a Példabeszédek könyvében – 7. fejezet 6-8. vers – jó esettanulmány erre a három lépésre. A csalogatással kezdődik: „Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.”

Ez a fiatalember elhamarkodottan cselekedett, elvesztette a határokat. Már készen is állt a bukásra, először is amiatt, hogy rossz környéken bolyongott – „megindult a ház felé” (8. vers). Eközben megengedte, hogy titokban tartson dolgokat az életében – esti alkonyatkor… a sötét éjszaka közepén.” Ugyanakkor alábecsülte, hogy mivel kell szembenéznie. A meggondolatlansága összehasonlíthatatlan a kísértés agresszivitásával: „Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.” (10. vers).

Ez a csalogatás fázis felkelti a vágyat, ami „vonz” (Jakab 1:14). Ezután jön a kifárasztás. Itt az ellenállás a kísértésben egyre kisebb, és aktívan bűnbe „csalogat” (Jakab 1:14).

A Példabeszédek 7:13 megmutatja, hogy a bűn hogyan tör be az egonkba: „A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!”

A fiatalember beleesett a „különleges vagy, megérdemled” csapdájába. Ami ezután következik, hogy mind az öt érzékszervét bevonják a csábításba, hogy a saját bujaságának a csapdájába essen. Hízelgő szóval elcsábította [hallás] (21. vers): „Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket [látás], illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal [szaglás]. Gyere, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig [ízlelés], élvezzük a szerelmet [tapintás]” (16-18. vers).

Ezen a ponton, hogy a lelki ellenállása teljesen ki legyen fárasztva, már csak egy mentális parancsra van szükség, hogy megtegye, amiről tudja, hogy nem szabad. A csábító gyorsan kész racionalizálni: „Nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.” (19-20. vers)

Senki sem követ el bűnt anélkül, hogy hazudna magának. A kísértés félrevezet minket, azt képzeljük, hogy senki sem fog elkapni; senki sem fog tudni róla; senkit sem fogunk ezzel bántani; felesleges ellenállni; hogy jogunk van megtenni; hogy megérdemeljük; vagy Istent ez nem zavarja. Mivel ez a fiatalember megengedte, hogy az érzékei eluralkodjanak az Istentől kapott ítélőképességén, ezért elbukott a csábításban: „Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította” (21. vers).

Aztán jön az ölés. A kísértés csalogatja, kifárasztja. Ami ezután következik annyira emberi, és tragikus. „Követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.” (22-23. vers)

Stratégiai imádság

Világos, hogy a morális, pusztán külsőségekben, rítusokban kimerülő vallásosság vagy a fogat összeszorító akaraterő nem fog győzni, ha ilyen fajta harcra kerül a sor. Pál erre figyelmeztet minket a Kolosséiakhoz írt levelében – 2. fejezet 21-22. vers – „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” … Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti … valójában azonban semmi értéke és haszna nincs.”

Szükségünk van valamire magunkon kívül, ami meg tudja szelídíteni az emberi szív „gonosz kívánságait” és új érzéseket ad. Főként ezért imádkozunk, amikor ezt mondjuk „Ne vígy minket a kísértésbe.”

Hála Istennek, ez a mennyei, szellemi erőforrás a miénk lehet imádság által, mert Krisztus meghalt és feltámadt. Hogy segítsen azon a hajlamunkon, hogy állandóan elcsábít és vonz a „rossz vágy”, a megváltott élet számos fegyvere áll rendelkezésünkre. És hogy ellenálljunk a fárasztó kísértés csáberejének, itt van nekünk a Szentlélek ereje. Íme néhány módja annak, hogy konkrétan és stratégiailag imádkozzunk a szent és tiszta életért.

Imádság a csalogatás elkerülésére

Először is fókuszálj imádságban Krisztus keresztjére, és hittel kapaszkodj bele abba a valóságba, hogy te már a bűnnek halott vagy a Kereszt miatt. Krisztusban már nem vagy többé a gonosz kívánságok rabszolgája, amik elcsábíthatnak. Ez azt jelenti, hogy meg van a képességed, hogy a gonosz csábításra úgy reagálj, mint egy halott ember, tehát sehogy.  Ez pedig imádságos hittel kezdődik, aminek dacolnia kell az érzésekkel. Pál figyelmeztet minket: „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test… Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a Krisztus Jézusban.” (Róma 6:6, 11)

Másodszor, keresd és hidd el Krisztus természetfeletti kegyelmét és védelmét az életedben. A kereszten a Sátán le lett fegyverezve (Kolossé 2:15), és a csábítása és hatalma feletti győzelem adatott neked.

Harmadszor, kérd az Urat, hogy segítsen neked határokat állítani azokon a terülteken, ahol a leginkább sebezhető vagy. Keresd Istent, hogy adjon bátorságot elkerülni a titkos dolgokat az életedben, mint amilyenek az esztelenifjúnak voltak a Példabeszédek 7. részében, amikor rossz környéken a sötétség védő titokzatosságában bóklászott.

Negyedszer, imádkozz az „Úr félelméért”. Imádkozz azért, hogy kinyilatkoztassa magát Isten szentsége, ami megtör téged, és a szíved bűnbánó és engedelmes maradhat. Isten azt mondja: „Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli.” (Ézsaiás 66,2)

És végül imádkozz, miközben végigolvasod a Példabeszédeket annak fényében, hogy milyen döntéseket szoktál hozni. Olvasd el az igeverseket lassan, és mindegyik után imádkozd el őket Istennek, mint egy személyes kérést a szent életstílusért.

Imádság a kifárasztás elkerülésére

Imádkozz folyamatosan, hogy telve legyél Szentlélekkel. Legyen ez a legfontosabb személyes kérésed. A Szentlélek elhozza Jézus feltámadt életét, hogy az igazságosságnak és élj, és segít, hogy engedelmes legyél Krisztusnak a sebezhető, halandó testedben. Pál reményt ad neked: „Ha pedig annak a lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róma 8:11)

Kérd meg az Urat, hogy segítsen fegyelmezettnek lenni. Nem úgy, mint az esztelen ifjú a Példabeszédekben. Bízz az Úrban, hogy adni fog erőt, hogy nemet mondj a testi ösztönzésnek, és bátorságot ad, amire nagy szükséged van, hogy ne adj meg mindent magadnak, amit csak akarsz.

Kérd meg Istent, hogy fedje fel előtted az önbecsapásnak és a tévhiteknek azon területeit, amik a bűhöz vezetnek téged. Hogyan racionalizálod a bűnt? Hogyan hazudsz Istennek? Mivel csapod be magad és körülötted élőket? És mit hazudsz a bűnöd következményeiről?

Az imádság legyen neked több mint hogy ismételgeted a kéréseid listáját. Gyakorold, amit Pál apostol úgy hívott „Szentlélek közössége” (2Korintus13:13). Szánj időt arra, hogy imádd Istent, és hogy találkozz a jelenlétével a szívedben. A lelked és az érzéseid hódoljanak be Őneki. Engedd, hogy az Ő igazságos szíve betöltse a tiédet. Ahogy Júdás utasít: „Épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által.”(Júdás 20)

Új vágyak

Világos, hogyha az imádságban Krisztus halálára és feltámadásra fókuszálunk, akkor konfrontálódni fogunk a korábbi vágyainkkal. Ahogy P.T. Forsythe mondta: „Amíg nincs bennünk az, ami felettünk van, addig engedünk annak, ami körülöttünk van.”

A bálványozás és a bűnös szokások hátterében a mi hamis vonzódásunk és „gonosz kívánságaink” állnak (Jakab 1:14). János apostol figyelmeztet minket: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1János 2:15).

Volt egy barátom, John akit néhány évvel ezelőtt kineveztek az Év Tűzoltójának Los Angelesben. John keménykötésű srác, és Krisztus lelkes követője, aki személyesen sok erős férfit vezetett Jézushoz. Egyszer elmesélte, hogy a mentora arra biztatta, hogy keljen fel minden reggel korán és imádkozzon „Uram segíts, hogy szeressem, amit Te szeretsz, és utáljam, amit Te utálsz.”

Ez egy olyan imádság, ami alapjaiban átformál, és támogat minket a vágyak szintjén. Jézusról mondta az Ige: „Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot” (Zsidók 1:9). Amikor azt imádkozzuk „Ne vígy minket a kísértésbe”, akkor valójában azért imádkozunk, hogy vágyainkat az övéhez igazítsuk.

Egy skót prédikátor és író, Thomas Chalmers (1780-1847) egyik igehirdetésének ez volt a címe: „Az új vágyak kirobbanó ereje.” Egy ilyen kirobbanó erőre, szenvedélyre van szükségünk Isten felé, ami égeti a szívünket, és kiűzi, kirobbantja a hamis, világi vágyakat, amik bujasággal, kapzsisággal és büszkeséggel táplálnak minket. Ez attól függ, mit szeretünk, és mi van a szívünkben.

Imádkozhatunk úgy, ahogy Chalmers tette: ”Drága Uram, Te teremtetted ezt a gyönyörű világot, és elrendelted, hogy kiemelkedjen a káoszból, kérlek tedd meg ugyanezt az én sötét,zavaros, tönkrement lelkemmel is.”

James T. Bradford – az Assemblies of God általános főtitkára