10.000, 12 és 19 év közötti fiatalt nemrég egy közvélemény-kutatás keretein belül arra kértek fel, hogy fontossági szempontból értékeljenek 10, a gyülekezethez való odaszántságukat jelentősen meghatározó tényezőt. A következőt kérdezték tőlük: ”Ha gyülekezetet kellene választanod, mennyire lennének az alábbi dolgok fontosak?” A megkérdezettek a lenti százalékokban jelölték az egyes kategóriákat „nagyon fontos”-nak:
#1 – Befogadó légkör, ahol magad lehetsz – 73%
#2 – Őszinte barátságok tizenévesekkel – 70%
#3 – Egy idősebb lelkipásztor, aki megérti és szereti a tinédzsereket – 59%
#4 – Érdekes prédikáció, kulcsfontosságú kérdéseket feszegetve – 53%
#5 – Lelki növekedést segítő tapasztalatok, amelyekbe aktívan bevonnak téged is
– 51%
#6 – Könnyed, vidám alkalmak – 51%
#7 – Megnyerő zene és dicsőítés – 50%
#8 – Őszinte kapcsolatok felnőttekkel – 36%
#9 – Összetett lehetőségek – vezetésre, tanításra és szolgálatra – 35%
#10 – Lendületes, látványos és szórakoztató szolgálati felfogás – 21%
A „Group Magazine” hozzáteszi: „A megkérdezett gyermekek több mint egyharmada (34%-a) állította, hogy a gyülekezetük pont úgy jó, ahogy van (5-öst ért el az 1-től 5-ig terjedő skálán); a maradék kétharmad (67%) pedig 4-5-ösre értékelte a tetszési listán.”
A riportra reagálva
Ez a rendkívül értékes közvélemény-kutatás mindannyiunkat a saját szolgálatunk átértékelésére kellene, hogy ösztönözzön. Sok mindent át kell gondolni most. Hadd osszam meg néhány gondolatomat:
Elsődleges gondolatom az, hogy rendkívül fontos, hogy a fiatalok érezzék, hogy a többiek elfogadják őket, és hogy képesek legyenek őszinte barátságokat kialakítani a maguk korosztályával. Állítsuk csak szembe az azonos korosztályon belüli kapcsolatok fontosságát azzal a bizonyos, kissé rideg „lendületes, látványos és szórakoztató szolgálati felfogás”-sal. Vajon idejének hány százalékát tölti az ifjúsági vezető az utóbbi, illetve az előbbi készség fejlesztésével?
A célom ezzel a pár mondattal az, hogy végiggondoljuk, hogyan nevelhetjük fiataljainkat még hatékonyabban barátságosságra és mások elfogadására. Nem csupán arra gondolok, hogy rendszeresen emlegessük fel ezeket különböző tanításainkban. A fiataloknak gyakran vannak problémái ezen a területen. Sokak nem motiváltak, még kevésbé képesek arra, hogy illendő kedvességgel forduljanak társaik felé (pl. 1 – Szemkontaktust kialakítani a hasonló korúakkal, barátságosan köszönni nekik, és megkérdezni, hogy vannak. 2 – Úgy elmenni ifjúságira, hogy tudatosan azokat keresik, akik egyedül ülnek, és csatlakozni hozzájuk. 3 – Megjegyezni néhány szófordulatot, amelyek segíthetnek egy beszélgetés elején, és használni, ha találkoznak valakivel. 4 – Meghívni új vagy visszahúzódó, mások szemében jelentéktelennek tűnő embereket különböző hétköznapi alkalmakra.) Vajon a diákok hány százaléka jön úgy ifjúságira, hogy azon gondolkodik közben magában, hogy kik azok, akik nem tudtak még beilleszkedni a csoportba, hogy éreztesse velük, hogy elfogadják őket és segítsen abban is nekik, hogy másokkal is könnyebben elegyedjenek beszédbe? Ha meg szeretnénk tartani azokat az embereket, akiket elhívunk, akkor újra meg újra fel kell hoznunk ezt a témát.
Ebből a kutatásból azt is leszűrhetjük, hogy még ha szenvedélyesen tanítunk is, fantasztikus dicsőítő csoportunk van, és minden programunkat kiválóan szervezünk meg, a fiatalok többsége nem fog visszajönni, hacsak nem kerültek kapcsolatba a többiekkel vagy nem érzik magukat otthon és biztonságban. Érdemes szembeállítani, hogy az ifjúság általában nagyobb hangsúlyt fektet a kapcsolataira, és nem annyira a „lendületes, látványos és szórakoztató szolgálat” az, ami megragadja őket. Más szavakkal: „ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
1) A megkérdezettek inkább odaszánt életűek – mivel ellátogattak a munkatáborba -, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a válaszok valószínűleg eltérnének ettől egy olyan kutatás keretein belül, amit az összes – ifjúsági órára járó – fiatal körében végeznének. Nekem személy szerint ez a megfigyelés még inkább drasztikusan kiemelkedővé teszi az #1 és #2-es kategóriát. Talán azt várnánk, hogy a névleges hívők véleménye szerint a kapcsolatok elsődleges fontosságúak. De itt azt látjuk, hogy még a megtértek között is uralkodó szerepben vannak a barátságok. Mivel ez egy inkább odaszánt életű csoport körében történt felmérés, felmerül bennem a kíváncsiság, hogy azok, akik kevésbé szánják oda életüket, hogyan értékelték volna a „könnyed, vidám alkalmak”(#6), illetve a „lendületes, látványos és szórakoztató szolgálati felfogás”(#10) kategóriákat.
2) Kíváncsi lennék, hogy a fiatalok vajon a saját gyülekezetükre vagy csak az ifjúsági csoportra gondoltak, miközben ezeket a kérdéseket próbálták megválaszolni. Például, azok a diákok, akik egy inkább konzervatív gyülekezetbe járnak és nincsenek összeköttetésben a mostani kornak megfelelő ifjúsági szolgálattal, talán nem is értik a zenére vonatkozó kérdést. Ha egyáltalán nem ismernék azt a fajta valódi dicsőítést, ami a mostani kultúrának megfelelő stílusban történik, akkor lehet, hogy ezt nem is értékelték volna magasra. Vajon hány ifjúság úgy általában, és vajon mennyi a megkérdezettek közül tapasztalta meg valaha is azt a fajta igazi dicsőítést, amit élvezhet és megérthet? Anélkül, hogy felelnénk a kérdésre; fogalmunk sincs arról, hogy külön-külön mit is értettek valójában a válaszok alatt. Mégis, azáltal, hogy 5000 fiatal (azaz a megkérdezettek 50%-a) „nagyon fontos”-nak ítélte ezt a tényezőt, azt javasolnám, hogy vegyük ezt úgy, mintha megszavazták volna a szolgálat ezen irányának fontosságát.
3) Nem elég egy pásztornak, hogyha azt állítják róla, hogy jó tanító, valóban annak is kell lennie. Megnézném, hogy mit hogyan értékelnének a lelkipásztorok, ha az összes „4-es”-re értékelt tényezőt átírnák „5-ös”re. Úgy tűnik, hogy azok az ifjúsági munkások, akik egy olyan lelkipásztor vezetése alatt szolgálnak, aki megérti a fiatalokat és ezenkívül jól kommunikál, sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint azok, akik felett egy rosszabb kommunikációs készséggel megáldott vezető áll.
Metodika
Ez a felmérés 10.000, 12 és 19 év közötti diák körében készült, akik az ország különféle részéről, eltérő felekezeti háttérből érkeztek. Ezek a gyermekek a „Group” munkatáboraiban vettek részt. A megjegyzéseket Steve Miller fűzte hozzá.
„Steve Miller is a former youth worker and pastor who currently writes web-based resources for youth workers and pastors ( www.youth-ministry.info ) and public school teachers ( www.character-education.info ).”
„Steve Miller lelkipásztorként és ifjúsági munkásként dolgozott, most pedig nekik ír segédanyagokat az interneten (www.youth-ministry.info) ezen kívül állami iskolák tanárainak is (www.character-education.info).”
Eredeti cikk: What Do Students Look for in a Church?
Vélemény, hozzászólás?