Keresztnevem Charles. Egymással ellentétes történetek vannak, miért is kaptam ilyen megkülönböztetett nevet. Amikor megszülettem hajnali egykor (a parókián), David, a bátyám is felébredt, első „prédikációm” hallatán. Amikor elmondták neki, hogy a „prédikátor” valójában az újszülött kisöccse, kiugrott az ágyból, és szinte követelte, hogy „Kicsi Charlie”-nak nevezzenek el. A másik magyarázat arra, hogy ezt a nevet kaptam az, hogy korábban jöttem a világra, mint hogy az orvos az édesanyámhoz kiérkezett volna. Mondta is, hogy „Charles-nak kell neveznetek Lindbergh után, mert szinte berepült ebbe a világba.”
Középső nevem Talmage, amely már okozott az életben néhány rideg és zavarodott pillantást. „Honnan vették ezt?!” Az elmesélések alapján, a szüleim azt akarták, hogy a nevem megőrizze „Tal bácsi” emlékét, aki a klondike-i aranyláz idején halt meg.
Néhány évvel később, egy prédikátor, aki Charles Spurgeon és Dewitt Talmage elkötelezett rajongója volt, meghallotta, milyen születési nevet kaptam, majd odafordult szüleimhez, és ámulattal a hangjában megjegyezte: „Micsoda elvárásoknak tettétek ki ezt a fiút, hogy ezt a nevet adtátok neki!”
Amikor csak bemutatnak egy-egy pünkösdi prédikátornak, eszembe jutnak ennek ezek a szavak „micsoda elvárások… ilyen névvel”. Azért, hogy megfeleljünk a „pünkösdi prédikátor” címnek, azt jelenti, hogy törekedni kell, hogy az ember túlszárnyalja Lindbergh-et, Talmage-t, és Spurgeont.
A BIBLIKUS DEFINÍCIÓK
Fontos visszamenni a Szentíráshoz, hogy újra megerősítsük magunkban az igazságot, az értékeket és az Isteni látásmódot. Szinte kritikus fontossággal bír ez a mai időkben, mikor az igazságot relatívnak tartják, az értékek olyanok, akár a mozgó célpont, és a világi látásmód az egyetlen, amivel az emberek rendelkeznek.
A pünkösdi prédikátor soha nem engedheti, hogy a világ definiálja azt, hogy ki is ő igazából. Ha ez mégis megtörténik, nem fog sok idő eltelni, és el fog kezdeni a világ tetszésére cselekedni, legyen ez ténylegesen a világ, vagy csak a „gyülekezet világa”. „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld. 29:25)
A kérdés, amit mindig fel kell tennünk bármilyen témával kapcsolatban, ami a szolgálatot érinti az nem a – Mit fognak gondolni az emberek? – hanem az, hogy Mit mond Isten? Az olyan kérdések, mint a – Mit jelent az, hogy pünkösdi? vagy a – Milyennek kell kinéznie egy pünkösdi prédikátornak, és hogyan kell cselekednie? – kissé hiányosak. A jó kérdés valahogy így szólna: Milyennek kell kinéznie egy pünkösdi prédikátornak, és hogyan kell cselekednie Isten szemszögéből nézve? Hosszabb távon Isten szemszöge az egyetlen, mely számít. (lásd „A pünkösdi prédikátor” című oldalsó szövegoszlopot.)
Hogy egy lelki igazságot definiálhassunk, kulcsfontosságú, hogy létrehozzunk egy biblikus definíciót. Máskülönben az igazságot emberi értelmezésre alapozva fogjuk elkezdeni tolmácsolni. Egy pünkösdi hívőnek elég egy kicsinyke idő is ahhoz, hogy meg nem tért emberek beszédéből megértse, hogy maguktól teljes mértékben képtelenek lennének megragadni a lelki igazságokat. Egy Ph.D.-vel, és 180-as IQ-val rendelkező, roppant intelligens ember, aki viszont nem született újjá, és nem kapott kijelentést a Szentlélektől, így nem rendelkezik képesítéssel arra nézve, hogy lelki igazságokat kommentáljon. „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.” (1Kor. 2:14, kiemelés hozzáadva) Soha ne engedje hát egy pünkösdi prédikátor sem, hogy a világ legokosabb koponyái megfélemlítsék vagy hatással legyenek rá, ha tényleg a világból valóak.
Kevés vita van a prédikátor kifejezés biblikus definiálásával kapcsolatban. A prédikátor az, aki bibliai igazságokat hirdet, köztük az evangéliumot is. Egy kirendelt prédikátor az, akit erre a legmagasabb hatalom választott, és jelölt ki, azért hogy az Isten teljes akaratát hirdesse. Ez valóban egy félelmetes megbízatás és felelősség.
Amikor pünkösdi jelzőt a prédikátor szó mellé helyezzük, egy olyan titulussal van dolgunk, melynek nagy jelentősége van az Isten országában. Mégis, kevés olyan kifejezés található az egyházi világban, mellyel ennyit foglalkoznának, és amely ennyi vitát és ennyi fogalmi problémát okozna, mint a pünkösdi szó. Sok oka van ennek.
A pünkösdöt, természeténél fogva, csakis természetfeletti módon lehet kifejezni, leírni. Ez Isten megígért ajándéka, melyet elsőként egy olyan nyelv szólása bizonyít, melyet általában mások nem érthetnek, majd látható, ahogyan a szellemi hatalom különféle, speciális képességeken keresztül megnyilvánul egy emberen keresztül, illetve követi még egy szellemi karakter kialakulása az emberben, mely csodás eredményekkel jár. Nem csoda, hogy az embereknek gondja támad azzal, hogy ilyen Isteni és bonyolult fogalmat definiáljanak.
A pünkösdi gyakorlatot tökéletlen emberek demonstrálják. Ennek eredménye az, hogy egy kényelmetlen feszültség támad a természetes ember és az Isten Lelke közt. Nagyon könnyű, és szinte csábító is, hogy abba a csapdába essünk, hogy a pünkösd érvényességét a tökéletlen demonstráció alapján határozzuk meg, nem pedig az Isten ígérete alapján. Megpróbálhatjuk, de képtelenség az Isten kijelentését empirikus bizonyítás és logikai levezetés alapján megérteni.
Az emberek soha nem fogják megérteni a pünkösdöt. Nem a mi feladatunk, hogy megértsük Isten szavait és munkáit. Az viszont felelősségünk, hogy higgyünk Isten Szavának és engedelmeskedjünk utasításainak. Ha egy pünkösdi gyülekezet valaha is eljut arra a pontra, hogy nem hirdeti többé a természetfelettit, mert nem képes felfogni annak megnyilatkozásait és a vele járó eredményeket, onnantól fogva nem nevezhető pünkösdi gyülekezetnek.
Az Isteni gyógyítás egyike a természetfeletti ajándékokra helyezett, egyre csökkenő hangsúly legnagyszerűbb példáinak. Tragikus azt látni, mennyi pásztor kerüli ki, hogy erről prédikáljon, csak mert nem érti meg, egyesek miért gyógyulnak meg, mások meg miért nem – kiváltképp, mikor ők ugyanazzal a hittel imádkoznak mindegyikért, és ugyanazt az igazságot mondják ki. Hogy őszinték legyünk, néhányan közülük zavarban is vannak, mert nem látják azokat az eredményeket, amiket vártak. A pünkösdi prédikátorok felelősségei közé nem tartozik az, hogy csodákat kellene tenniük; nekik pusztán annyi a felelősségük, hogy annak a Szavát prédikálják, aki maga a Csodák Tevője. „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik” (Márk 16:17). Az Ige nem azt mondja, hogy „Ezek a jelek követik azokat, akik rájönnek, hogy működik…” A pünkösd egy természetfeletti rendeltetés, mely az Isten szuverenitása, és nem az emberi értelem felfogó készsége alapján működik.
Azért erőltetem ennyire a pünkösdi szó definícióját, mert egy definíció igazsága meghatározza annak értékét, és ez cserében meg fogja határozni azoknak a szerepét, akiket vele azonosítanak. Ha ragaszkodunk a pünkösdi prédikátor Biblikus definíciójához, várakozásaink a természetfeletti szintre fognak szökkenni. Ha viszont testi szemszögből definiáljuk, az elvárásaink le fognak süllyedni az emberi szerepbetöltés szintjére.
Minden kapcsolat elvárásokkal jár. Egy becsületes, őszinte ember úgy fog cselekedni, ahogyan az elvárásokat észleli. Például, ha egy pásztor alkalmazni kezd egy ifjúsági pásztort, világosan el kell számára magyaráznia, mik az elvárásai vele szemben. Más különben, az ifjúsági pásztor úgy fogja végezni a munkáját, ahogyan azt másoktól tanulta. Láttam már nagyon jó embereket a gyülekezet dolgozói közt, akik keményen dolgoztak, mégsem voltak a pásztor tetszésére, mert más volt a látásuk, és a munkát a saját elképzelésük, definíciójuk alapján végezték el. Egy pünkösdi prédikátor elvárásait, leírását és felelősségeit biblikus paradigmára kell emelni. Csakis akkor lehetséges, hogy mind a prédikátor, mind a hallgatója úgy tegye a dolgát, ahogyan az megfelel Isten elvárásainak. És hidd el nekem – az ő elvárásai magasak.
A pünkösdi embert azonosítani szokták Pünkösd napjának megtapasztalásával és gyakorlatával. Pünkösd napja Krisztus azon ígéretének betöltetése volt, miszerint minden hívőre kitöltetik az Isten ereje. Ez egy magasabb rendű (felülről érkező) erő. A tanítványok azt a parancsot kapták, hogy várjanak, és ne kezdjék el a szolgálatot, míg meg nem kapják ezt az erőt.
Pünkösd napja megalapozta a fizikális bizonyítékot mindazok számára, akik csak később a Szentlélek ajándékát megkapják. Isten, az ő bölcsességében, a test legfékezhetetlenebb tagját – a nyelvet – választotta, hogy bizonyítsa, egy ember betöltetett-e Szentlélekkel, vagy annak irányítása alá került-e. Paradox lenne olyasmit állítani, hogy egy olyan ember, aki soha nem szólt nyelveken, pünkösdi lenne.
A probléma sok pünkösdivel (beleértve pünkösdi prédikátorokat is), hogy miután megkapják a Szentlélek-keresztséget, és megtapasztalják annak első fizikális valóságát, a bizonyságuk az „és ott megálltak” lesz, a helyett, amit az újszövetségi tanítványoknál láthattunk: „és kitartóan részt vettek…” (ApCsel. 2:42)
A pünkösd sajnos nem kap jó hírnevet, mert túl sokan vannak, akik miután megkapták a Szentlélek-keresztséget, a megtapasztalást magát valami végének tekintik, nem pedig egy új élet és szolgálat kezdetének. Ennek az eredményei pedig lesújtóak. Így a természetfeletti erő és jellem ezeknek az embereknek az életében nincs többé jelen. Csak úgy, mint a Galáciabeliek, ők is Lélekben kezdték, majd testben próbálták elérni a tökéletességet. (Gal 3:3) Az igazi pünkösdi prédikátor, miután megkapta a Szentlélek Keresztségét, folytatja tovább útját, és onnantól kezdve a Lélekkel telve éli életét.
A szó legnemesebb értelmében, pünkösdi prédikátornak lenni, azt jelenti, hogy követjük az újszövetségi apostolok életét és szolgálatát. Megvizsgálhatjuk beszédüket, munkáikat és szokásaikat, és akkor megtudjuk, mit is jelent igazából pünkösdi prédikátornak lenni – amely egy nagyszerű elnevezés, mely elvárásokat támaszt velünk szemben.
A PÜNKÖSDI PRÉDIKÁTOR FEGYELMEZETT LELKI ÉLETVITELT FOLYTAT
Az újszövetségi korai egyház komoly tanulmányozójára általában óriási benyomást tesz az újszövetségi hívők és apostolok lelki jelleme és viselkedése.
A pünkösdi prédikátor folyamatosan be kell, hogy legyen töltve a Szentlélekkel. A Szentléleknek egy mindennapos szellemi kormányzásra van szüksége az életünkben ahhoz, hogy Jézust életben tudja tartani bennünk. Nagy hiba az, mikor egy pünkösdi prédikátor megelégszik az Isten természetfeletti cselekedeteivel, de a krisztusi életformával már nem. Egy ember lelkiségét a gyümölcsei alapján kell megítélnünk, nem az ajándékai szerint.
A tanítványok első kézből tanulták meg, hogy a Szentlélek az ő teljességében jött el, hogy természetfeletti módon megváltoztassa jellemüket és egyéniségüket. Péter erre a legjobb példa. Mielőtt megkapta a Szentlélek ajándékát, tele volt jellembeli hibával és a testi viselkedés volt rá jellemző. A drámai változást nem az hozta, hogy Jézus mellett élhetett; három és fél évnyi kapcsolat vele sem volt képes megváltoztatni őt. Csak miután megkapta a Szentlélek Keresztségét, és engedte, hogy Jézus folyamatosan benne és rajta keresztül éljen, akkor vált Péter egy kősziklává és igazi pünkösdi vezetővé.
Nagyon kevés hangsúlyt kap a Szentlélek szerepe arra nézve, amit a Keresztség után képes elvégezni, változtatni egy hívő jellemében és életvitelében. A Szentlélek gyümölcse Krisztus jelleme, melyet ő a hívő életén keresztül mutat meg. Ez a Szentlélek lakozása bennünk. Az erő teljessége szükséges ahhoz, hogy felismerjük a Szentlélek gyümölcsében rejlő teljes potenciált, valamint annak teljes kinyilatkozását.
Egy pünkösdi prédikátort inkább jelleme és lelkisége alapján kell megítélni, mint sem prédikációs készsége vagy az általa közölt csodák alapján. Az ő feladatuk az, hogy „megmutassák és elmondják” Jézus dolgait, elsőként az életükkel, másodsorban, pedig szolgálatukkal.
Nem véletlen, hogy az Assemblies of God és más amerikai pünkösdi egyház a szentségi mozgalmakhoz vezetik vissza gyökereiket. A lelki emberek mindig is nagy hangsúlyt fektettek a szentségre, az élet tisztaságára és a megszentelődésre. A Szentlélek ereje nélkül, azok, akik szent életet szeretnének élni, vagy megpróbálják testben betölteni a törvényt – rettentő törvényeskedő módon – , vagy feladják a harcot, és testi életet élnek tovább, melyet kifogások egész sora övez.
A pünkösdi prédikátor szent életvitelt folytat, mert belső embere az Úrral való közösségében mindig megújul, ahogyan a Lélek által, illetve értelemmel egyaránt imádkozik.
A pünkösd egyik legfőbb vonzóereje – a természetfölötti eseményeken felül – az a szeretet és öröm kifejezés, mely a Szentlélek által betöltött életet jellemzi. Ha az újszövetségi hívők életét elemezzük, az öröm mindig jelen van náluk. A tanítványok örvendező módon voltak szentek, nem nyomorúságosan. A leküzdhetetlen akadályok és nagy szenvedések ellenére is, az Úr öröme és mások iránt való szeretete a Lélek által betöltött szentek fémjele.
Amikor lelkészhallgatókat tanítok, mindig hangsúlyt teszek az emberek kezelésével kapcsolatos készségekre, mivel dolgunkat az „ember-iparban” végezzük. A prédikálás és a tanítás mind eszközök az emberek megváltoztatásában, de ezekkel nem ér véget semmi. Sokan vannak, akik nagyon szeretik az embertömegeket, de személyes szinten nem kedvelik őket. A legnagyszerűbb prédikációk kívánt hatását is eltörölheti a testies vagy önző lelkület.
Egy ismerősöm megkért egy jól ismert és érthetően beszélő prédikátort, hogy látogasson el a gyülekezetébe és prédikáljon. Szombat este a pásztor elvitte vendégét egy ötcsillagos étterembe. A pásztor izgatott volt, és nagyon megtisztelve érezte magát, hogy vendégül láthatja ezt a híres szolgálót. Amikor a felszolgáló hölgy behozta az ételt, a vendég prédikátor rohamot kapott az ételtől. Visszaküldte vele, és hangosan követelte, hogy az étel árát fizessék vissza! A szegény felszolgáló szinte megsemmisült a megaláztatástól.
Miután a felszolgáló elment az asztaltól, a pásztor csendesen így szólt a vendégéhez: – Ha majd visszajön, szeretném, ha bizonyságot tennél neki, és elhívnád a gyülekezetbe holnapra.
A vendég prédikátor szégyenkezve lehajtotta a fejét, majd ezt mondta: – Nem tudom megtenni. Nincs mit mondanom. „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is…” (1Kor. 13:1)
A pünkösdi prédikátor számára az volt az elkerülhetetlen lecke, hogy lelkiségének legvégsőbb bizonyítéka az, ha képes a Lélek folyamatos kontrollja alatt szeretni nehezen szerethető embereket, képes türelmes maradni frusztráló helyzetekben, és ha békességet talál bajban, és örömöt szomorúságban.
AZ IGAZI PÜNKÖSDI PÁSZTOR
ERŐS PÜNKÖSDI GYÜLEZETET FOG ÉPÍTENI!
Az Apostolok cselekedetei és a börtönlevelek világosan elmagyarázzák az igazi pünkösdi gyülekezet alapvető alkotóelemeit és működését.
Nagyon megnyugtató azt tudni, hogy Isten nem változott sosem, és hogy alapjaiban az emberek sem változtak a történelem során. Az Isten és az ember közti kapcsolat nem kulturális, hanem lelki jellegű, és nem átmeneti, hanem örök; ezért, Jézus Krisztus egyháza nem esik áldozatul semmilyen generációs változásnak vagy múló hóbortoknak.
Túl sok pünkösdi prédikátort kísért meg az, hogy eltávolodjon a bibliai Pünkösdtől, mert nem kívánnak néhány olyan szélsőséges megnyilvánulást, ami a múltban történt. Ugyanazt teszik, amit a nem pünkösdiek tesznek hosszú évek óta – mutogatnak arra, hogyan használják sokan rosszul az ajándékokat, ahelyett, hogy keresnék a Biblia ide vonatkozó tanítását és alkalmazhatóságát.
A pünkösdi megtapasztalásra, valamint a Lélek megnyilvánulásaira helyezett hangsúly elkezdett csökkenni. Ez a hanyatlás akkor kezdődött el, amikor pásztorok nem akarták felvállalni, hogy megfeddik azokat, akik rosszul használták a nyelveken szólást, illetve annak magyarázatát. Könnyebb volt kimenteni magukat azzal, hogy nem szabad, mert a bűnösök ezt nem érthetik. Nem ismerték fel, hogy a nyelveken szólás hatékony eszköz mind a hitetlenek elérésében, mind a Krisztus testének tanításában.
Amikor egy pünkösdi pásztor nem engedi, hogy a Szentlélek ajándékai működhessenek a gyülekezetében, azáltal természetfeletti javaktól rabolja meg a Krisztus Testét. Továbbá, nem találkoztam olyan pásztorral, aki ne kívánta volna, hogy nyilvánosan megmutatkozzanak a Lélek ajándékai a gyülekezetében, és aki nem úgy vezetné gyülekezetét, hogy közben a fontosabb ajándékokat kívánja. (1Kor 12:31)
Nagyon sok, és egyre több ember kap elhívást a pünkösdi szolgálatra. Az ő feladatuk az, hogy saját maguk is pünkösdiek legyenek, valamint hogy gyülekezetüket is pünkösdi módon vezessék.
A pünkösdi titulus nagy elvárásokat támaszt az emberrel szemben, és még nagyobb a jelentősége, ha a személyt pünkösdi prédikátornak vagy pásztornak nevezik.
De mit jelent ma pünkösdinek lenni? Milyen egy pünkösdi gyülekezet? Mik a pünkösdi prédikátor jellemvonásai? És ami még fontosabb: miért akarjunk pünkösdiek lenni, és miért akarjon egy pásztor pünkösdi gyülekezetet építeni? Ezekre a kérdésekre a Szentírásban találjuk a választ.
A PÜNKÖSDI PRÉDIKÁTOR:
1. nem fogja megkísérelni, hogy szolgáljon, míg nem kapott ehhez erőt fentről – a Szentlélek keresztségét, mely a nyelveken szólás bizonyítékával jár. (ApCsel. 1 és 2. részek)
2. prédikálja és hirdeti a Szentlélek keresztséget azzal a céllal, hogy Jézust pontosan kinyilatkoztathassa.
3. biztosítani fog módokat és lehetőségeket, hogy az új hívők bemerítkezhessenek, tiszta tanítást kaphassanak, közösségük lehessen, Úrvacsorát vehessenek és ima összejöveteleken részt vehessenek, és tanítást kaphassanak a szolgálatokról. (ApCsel. 2:41-47)
4. Isten használni fogja hatalmas csodák véghezvitelében (ApCsel. 3) abból a célból, hogy Jézust Megváltónak és Úrnak ismerjék meg.
5. bátran ellenáll azoknak, akik úgy szeretnék, ha a „megszokott módon” menne a gyülekezet (ApCsel. 4)
6. ellentmondást nem tűrően kezeli a bűnt a gyülekezeten belül. (ApCsel. 5)
7. hirdeti a Pünkösdöt azoknak még nem kaptak Szentlélek keresztséget. (ApCsel. 11)
8. vitába száll a hitért, és nem engedi, hogy a törvényeskedő magatartás csökkentse az Isten kegyelmét (ApCsel. 15).
9. felkészít másokat a pünkösdi szolgálatra saját példáján keresztül (1 és 2Tim.)
10. prédikálja és meg is éli a szent életvitelt. (Titusz 1:7-11).
A PÜNKÖSDI GYÜLEKEZET:
1. Hisz Istenben és megvárja Őt a nyelveken szólással, mígnem minden tag megkapja a Szentlélek keresztséget. (ApCsel. 2.)
2. erős szolgálati háttérrel rendelkezik és pénzügyi adományok terén nagylelkű (ApCsel. 2:45).
3. tagjai aktív, személyes bizonyságtevők, és támogatják a hazai és a világmissziókat. (ApCsel. 15:25; 1Kor 16:1-3)
4. működteti a lelki ajándékokat (1Kor. 12), mint az egység és a csodák hatalmas eszközeit.
5. felismeri az összes szolgálati ajándékot, valamint a Lélek ajándékait saját egyéni fejlődése érdekében. (1Kor. 12:28-31)
6. növekszik létszámában, és gyülekezeteket plántál. (ApCsel 6; 16:5)
7. ismert arról, hogy Istent dicsőíti (ApCsel 2:47) és a Lélek által énekel Istennek. (1Kor. 14:15)
Most van itt az idő – jobban, mint bármikor ezelőtt – hogy hitünkben és gyakorlatunkban egyaránt teljességgel pünkösdiek legyünk. Változik a kultúra, amiben élünk. A világ talán soha nem lesz teljesen elfogadó a pünkösdi üzenettel szemben. Viszont emberi lelkek milliói várnak az igaz evangéliumra – olyanok, akiket az ördög folyamatosan vádol, vagy összezavarták vallások, vagy éppen elégedetlenek ezzel a materialista világgal. Ezt az üzenetet hirdetni kell a Szentlélek erejében, a pünkösdi prédikátoron keresztül megjelenő, jelek és csodák kíséretében. A pünkösdi prédikátor… micsoda titulus, micsoda elvárások!
Charles T. Crabtree az Assemblies of God általános főigazgató helyettese volt Springfield-ben, Missouri államban.
Vélemény, hozzászólás?