Mi vonzza és mi tartja a fiatalokat a gyülekezetben?

Gondolj arra fiatalra, aki legutóbb eljött egy ifjúsági alkalomra úgy, hogy még sosem járt ott előtte. Legközelebb is eljött? Ha nem, miért nem? Ha igen, az nagyszerű, de tudod hogy miért döntött úgy, hogy a gyülekezetetekbe fog járni?

Ahogy mondják, őrültség mindig ugyanazt csinálni újra és újra, és mégis más eredményt várni tőle. Amikor arról van szó, hogy hogyan vonzzuk és tartsuk meg a diákokat a gyülekezetben, az ifjúsági munkások sokszor ugyanazokat a „tippeket és trükköket” ismételgetik, amiket a vendégekkel kapcsolatban bevetnek. Mutasd be őt a többi diáknak. Adjál nekik cukorkát. Add a kezükbe a programjaitokról szóló naptárt mielőtt elmennek.  Aztán általában mindegy hogy milyen menő a cukorka vagy a naptár, mégsem látjuk őket többet.

Bár míg a vidám üdvözlések és az M&M’s cukorkák nem feltétlenül rossz dolgok, de úgy tűnik nem vesszük észre a mélyben meghúzódó kérdéseket, amiket Carol Lytch felfedezett és a Choosing Church (Gyülekezetválasztás) című könyvében írt le. Lytch megkísérelt tíz hónap alatt részt venni három gyülekezet összes ifjúsági alkalmán Louisville-ben (Kentucky államban). Lytch szándékosan három olyan gyülekezetet választott, amik a kereszténység széles skáláját képviselik: egy evangéliumi, egy protestáns, és egy római katolikus gyülekezetet. Hogy megértse az ifjúságok dinamikáját mind a három gyülekezetben, részt vett ötven istentiszteleten, harminchét ifjúsági órán, négy kiránduláson, húsz vasárnapi iskolán, bibliaórákon, kiscsoportos foglalkozásokon, és tizenegy kóruspróbán. Ezen felül elment tizenegy iskolába, és együtt lógott a diákokkal, megnézte mit dolgoznak, és megismerte a barátaikat.

Miután kielemezte a jegyzeteit és az interjúkat, három tényezőt talált, amik következetesen vonzzák, és a gyülekezetben tartják a diákokat. Az érdekessége a dolognak, hogy ezek a tényezők ugyanolyan erősen ott voltak mind a három gyülekezetben, hiába nagy a változatosság a felekezeti hitelvek és gyakorlatok terén az evangéliumi, a protestáns és a római katolikus egyházakban.

1.    Az odatartozás érzése. Azok a fiatalok, akik „otthonuknak érzik” és „biztonságban” érzik magukat a gyülekezetben és az ifjúsági alkalmakon, sokkal valószínűbb hogy maradnak, és aktívan részt vesznek.

2.    A tartalom érzése. Azok a fiatalok, akik úgy gondolják, hogy az ifjúsági alkalmakon tartalmas tanítások, beszélgetések, dicsőítés, kapcsolatok vannak, szintén szívesebben jönnek vissza.

3.    A tudás fejlesztésének lehetősége. Míg ez a tényező nem volt annyira erős, mint az előző kettő, azok a fiatalok, akik úgy érezték, hogy képességeiket fejleszti a szolgálat, vagy lehetőségük van vezetni, nos, ők is szívesebben maradtak és kötelezték el magukat a gyülekezetben.

Hogyha szeretnéd alkalmazni Lytch felfedezéseit az ifjúságodban, akkor kezdd azzal, hogy felteszed magadnak a következő kérdéseket:

Az odatartozás érzésének megteremtése:

• Van a diákoknak egy külön helyük (egy terem, egy ifjúsági központ), ahol találkozhatnak, és amit a „sajátjuknak” éreznek? Hogyan tehetnéd még inkább az „övékévé”? Hogy tudod belevonni őket, hogy a „sajátjukká” tegyék?
• Hogyan próbálsz meg kapcsolatba lépni a vendégekkel a látogatásukat követő héten? Hogyan tudnád jobban csinálni, hogy úgy érezzék, ők is oda tartoznak?
• Az egészséges ifjúsági csoportok egyensúlyt tartanak fenn aközött, hogy elég „nyitottak”, hogy új embereket befogadjanak, de elég „zártak” ahhoz, hogyha egyszer valaki bekerül, akkor ne potyogjon ki. A te csoportod inkább „nyitott” vagy inkább „zárt”? Hogyan tudnád jobban kiegyenlíteni a kettőt?
• A kiscsoportok segítik az összetartozás és a „család” élményét. A diákjaidnak van lehetőségük rendszeresen találkozni kisebb csoportokban a barátaikkal? Hogyan lehetsz biztos benne, hogy a vendégeknek lesz lehetőségük kapcsolódni valamelyik csoporthoz?
• Minden diáknak van egy felnőtt mentora a gyülekezetben, aki figyel rá, és aki pásztorolja? Mi az, amit ezek a felnőttek jól csinálnak? És mit csinálhatnának még jobban?
• Mennyire integrálódtak be a diákjaid a gyülekezeti életbe? Hogyan tudod építeni a kapcsolatot a diákok és a gyülekezet között?

A tartalom érzésének megteremtése:

• Milyen gyakran osztják meg a felnőtt vezetők a saját élményeiket az igazság kereséséről a diákokkal? Hogyan tudod biztosítani, hogy a diákok figyeljenek a felnőttek hitbeli fejlődésére?
• A tanítások az ifjúságban mennyire relevánsak a fiatalok küzdelmeivel? Hogyan tudod jobban figyelembe venni ezeket, amikor eldöntöd, hogy miről fogsz tanítani vagy miről fogtok beszélgetni?
• Hogyan tudod a tanításokat még inkább alkalmazhatóvá tenni?
• Ha egy diák a hitével küzd, akkor van valaki, akivel beszélhet erről?
• Vannak olyan hagyományok és szokások (nem csak az úrvacsora, áldozás) amiknek érezhetően történelmi és tartalmi jelentősége van? Hogyan tudjuk ezeket még tartalmasabbá tenni?

A tudás fejlesztésének lehetősége:

• Hányan tudják a diákjaid közül, hogy miben tehetségesek és milyen lelki ajándékaik vannak? Hogyan tudsz segíteni a diákoknak, hogy minél többen felfedezzék az ajándékaikat és képességeiket?
• Azok közül, akik már tudják mik az ajándékaik és képességeik, hányan használják azokat aktívan? Mi tartja távol őket attól, hogy használják? Mit tehetsz, hogy elmozdítsd ezeket az akadályokat?
• Mit teszel azért, hogy fejleszt a diákok vezetői képességeit? Mit tehetnél még, hogy ezeket fejleszd az ifjúságban és a gyülekezetben?

Legközelebb, amikor találkozol a szülőkkel vagy a többi vezetővel, tegyél fel nekik is néhány kérdést a fentiek közül. Ha megteszed, biztos kapsz néhány jó ötletet, amik segítenek megtartani a fiatalokat a gyülekezetben, még az M&M’s cukorkánál is jobban (nehéz elhinni, de mégis igaz!)

Ha többet szeretnél megtudni Carol Lytch munkájáról, akkor olvasd el a következő könyvet kell megnézned: Choosing Church (Louisville: John Knox Press), 2004

Eredeti cikk: What Attracts and Keeps Students at Your Church?