Egy hónapja dolgoztam már, amikor átnéztem az ifjúsági misszió költségvetését. Elég fiatal volt még a gyülekezet, és kicsi ifjúsági csoportja volt, így eléggé meglepődtem, hogy milyen hatalmas összeg volt a fiataloknak szánva – és még jobban ledöbbentem, amikor annak az összegnek a fele úgy volt megjelölve, hogy „pályaválasztási tanácsadás”.
A mélyebb elemzésekből rájöttem, hogy a gyülekezet fejenként több mint 500 dollárt költött a 11. évfolyamosokra, hogy egy intenzív kurzuson vegyenek részt, egy egész hétvégét tölthessenek egy tanácsadó cégnél, amely direkt a keresztény pályaválasztásra specializálódott.
Ez egy olyan környék, olyan közösség volt, ahová az oktatás magas színvonala miatt költöztek a szülők – az államban az egyik legjobb. Legtöbbjük a megtestesült külvárosi elfoglalt embert szimbolizálta, akiknek nagyon fontos, hogy a gyerekeiknek minden lehetőségük meglegyen, amit csak nyújtani tudnak nekik, hogy sikeresek legyenek a tanulmányaikban, szociálisan és gazdaságilag.
A gyülekezetben a legtöbb szülő szerette volna, ha a gyermeke követi Isten elhívását az életére nézve, de nem akartak a fiatalok ösztönös érzelmi válaszaikban bízni, arra nézve, hogy merre vezeti őket Isten, mert a fiataloknak biztosan vannak ilyen válaszaik. Szerették volna, ha valaki vezeti őket ebben, és visszajelzéseket tud adni a fiataloknak. Szerettek volna a gyerekeiknek annyi alternatívát felkínálni, amennyit csak lehetséges, hogy maguk tudjanak dönteni szabad akaratukból, nem csak úgy találomra véletlenül választani valamit, ahogy sok fiatal teszi (vagy pedig mások döntenek helyettük).
Ilyen volt a kultúra, amikor megérkeztem, és hamar megbecsültem ezt a vágyat, és én is segíteni akartam a fiataloknak átjutni ezen a kritikus, döntéshozó életszakaszon. Inkább, minthogy csak az iskola és az őket körülvevő kultúra legyen az egyetlen hang, ami számít ebben a folyamatban.
Amikor már két éve ott voltam, sokkal több fiatal került be az ifjúságba, főleg a középiskola végén járók közül. És a tanácsadók, akikkel addig dolgoztunk, felemelték az árat. Ez a két tényező befolyásolta a döntésemet, hogy egy új módot kell találni a pályaválasztási tanácsadás feladatának betöltésére.
Szóval nekiálltam mindent megtanulni a pályaválasztási tanácsadásról, amit csak tudtam – mind a világi mind a keresztény piacon (ami azért kevésbé érdekelt) – és rengeteg általános tudnivalót találtam. Nagy részüket beépítettem a következő évi programunkba, és a következő években a legtöbbel kísérleteztem. A programunk annyira népszerű volt, hogy meghívtak minket, hogy tartsunk hasonló „workshop”-okat más gyülekezetben is az ottani fiataloknak, sőt egy módosított fajtáját felnőtteknek is megtartottuk. Ami most következik, azok az alapelvek, amik a programjaink alapjai voltak.
Isten a saját képére teremtett minket
Hiszem, hogy nekünk, akik fiatalok felé szolgálunk, hogy segítsünk nekik megérteni és magukévá tenni azt az identitást, hogy ők Isten szeretett gyermekei. Hogy ezt hogyan tesszük, az sokban függ a helyzettől, de döntő fontosságú, hogy ezt tegyük. Szóval az első feladatunk az volt, hogy amit hagyományosan pályaválasztási tanácsadásnak hívnak, és ami arra helyezi a hangsúlyt, hogy mit is kell csinálnia a gyereknek, ha felnő, mi átdolgoztuk, és szélesebb kontextusba helyeztük – én ezt pályaválasztási felismerésnek hívom, ami egy új kezdőpontot ad a beszélgetéseknek.
Fontos, hogy a fiatalok tudják, hogy Isten képmására lettek teremtve – mindannyian. Ha ez nem alapmeggyőződés náluk, akkor folyamatosan másokhoz fogják hasonlítani magukat, akiknek úgy tűnik mindenük megvan – és nem fognak megfelelni maguknak. És mivel minden alkalommal ezt az összehasonlítási szokást erősíti bennük a társadalom, (főleg a reklámokban, de az iskolában és családokban is), ezért az ifjúsági szolgálatunkban nagyon fontos, hogy következetesen emlékeztetnünk kell mindenkit az igazi identitásunkra Krisztusban, a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt.
A fiataloknak azt is tudniuk kell, hogy mivel Isten képmására lettek teremtve, azért meg vannak áldva kreativitással, látással, rendeltetéssel, adottságokkal, szenvedéllyel és erővel. A legtöbb fiatal úgy érzi, hogy híján van ezeknek, még akkor is, ha sok energiát fektetünk abba, hogy segítsünk nekik ezeket Istennek-tetsző módon hasznosítani.
Lelki ajándékok
Láttam olyan gyülekezeteket, akik a lelki ajándékok listáját veszik a pályaválasztási tanácsadás alapjául. És bár ez is jobb, mintha egyáltalán nem lenne tanácsadás, szerintem mégsem ez legjobb módja. A lelki ajándékokat az 1Korintus 12-ben tárgyalja a Biblia (még a Róma 12-ben és az Efézus 4-ben is) a Krisztus Testének felépülésére utalva. Tehát ha arra használjuk a lelki ajándékok listáját, hogy segítsünk valakinek megtalálni a szolgálati területét a gyülekezeti közösségben, akkor nagyon hasznos. Igazából Isten sok embert hív el arra, hogy a lelki ajándékaiból néhányat a hivatásában is használjon. De azt feltételezni, hogy csak azért mert valaki a tanítás ajándékát kapta, akkor a hivatásának is tanárnak kell lennie, az igeversek helytelen alkalmazása lenne.
Természetesen a keresztény szemléletű pályaválasztási tanácsadásnak részei lehetnek és kell is, hogy legyenek olyan szerepek, amiket csak az egyházban találunk meg. De ne jelentsük ki, hogy a „főállású keresztény szolgálat” (egy olyan kategória, amit helytelenül csak az „igazán” elkötelezett keresztényekre használunk) az egyetlen megengedett isteni elhívás egy fiatal életére nézve. A tény az, hogy mindannyian „főállású” keresztény szolgálatra vagyunk elhívva, bár hivatalosan nem a gyülekezet vagy egy misszió társaság foglakoztat minket. Nagyon sok fiatal arra van elhívva, hogy a világi szférában dolgozzon, és nekünk segítenünk kell nekik megérteni, hogyan tudják ezt megcsinálni – főleg ha valaki még sosem dolgozott keresztény közegen kívül – de nem lehetetlen.
Hit és hozzáállás
A hitünk és a hozzáállásunk irányítja a viselkedésünket. Ha az a hit, hogy én Isten szeretett gyermeke vagyok, beleívódik a saját magamról alkotott képembe, az minden döntést, amit hozok, hiszem, hogy jó irányba befolyásol. Ugyanúgy, ahogy amilyen meggyőződésem van a főiskola fontosságáról, vagy az állandó munkahelyről, az diktálja a döntéseket, amiket a munka világáról hozok.
A Krumboltz & Levin Career Beliefs Inventory (Krumboltz és Levin karrier-vélemények kérdőíve) kezdetnek nagyon jó. A legtöbb veszekedés, ami a szülők és a tinédzserek között kialakul, a főiskola vagy a karrier kérdéséről, az általában a különböző meggyőződésekben gyökerezik a munka világáról (pl. mennyi ideig kell az embernek egy munkahelyen maradni, mennyi időt kell a munkahelyen és mennyit a családdal tölteni, hogy kell-e specializálódni egy területre? stb.)
Ez az eszköz hátteret szolgáltat, hogy meg tudjuk beszélni a fiatal hozzáállását, amit magával hoz a megbeszélésre, és a teszt eredményei jó kiindulási pontok a beszélgetéshez, főleg ha súrlódás van a szülők és a gyerek között bármelyik kérdésben.
Érdeklődés és szenvedély
Talán a legmegbízhatatlanabb módja annak, hogy kiválasszuk a főiskolai szakunkat vagy a pályánkat, ha a döntésünkben a pillanatnyi érdeklődési körünkre építünk. A legtöbb fiatal mégis ezt teszi. Amíg kisgyerekek vagyunk, jó szándékú emberek azt kérdezik tőlünk „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” Pedig igazából nem úgy értik, hogy „Mi szeretnél lenni” hanem hogy „Miből akarsz majd élni?”
Tehát a gyerekek úgy szocializálódnak, hogy saját magukat a foglalkozásukkal azonosítják, és arra nevelik őket, hogy aszerint válasszanak karriert, hogy mit szeretnének csinálni. A fenti kérdések legfeljebb arra jók, hogy segítenek a gyereknek, hogy mindenféle foglalkozásról álmodozzanak. A legrosszabb, amit ezek a kérdések okozhatnak, ha a fiatal úgy gondolja, hogy Isten csakis arra hívja el őt, amit ő maga (mármint az ember, és nem Isten) akar.
Az érdeklődési kör eléggé fontos ahhoz, hogy átgondoljuk. De az igazság az, hogy kevesen töltenek igazán időt azzal, hogy komoly elgondolkozzanak rajta. A „Strong Interest Inventory” (Az érdeklődési körökről szóló felmérés) az egyik legjobb általános és egységesített felmérés a kategóriában, és sok kereszthivatkozást találunk benne a Myers-Briggs típuselmélethez, hogy néhány konkrét javaslatot is találjunk. Egy másik hasznos eszköz a Guilford- Zimmerman Interest Inventory (Érdeklődsi körök Felmérése) ami az SII-vel szemben nem igényel számítógépes kitöltést.
Célok és álmok
Az előbbi felmérések legnagyobb előnye, hogy miután strukturálja az érdeklődési köröket, segíthet kiválasztani a főiskolai szakot és/vagy a karrier terveket, amik beleillenek ezekben a kategóriákba. A hátránya persze pont az ellenkezője, hogy elbizonytalaníthatja azokat a kreatív lehetőségeket, amelyek nem teljesen illenek bele a kategóriákba. Tehát erősen javasolt a jobb-agyféltekés kreatív gondolkozás, hogy a vizsgálat megállja a helyét.
A kedvenc gyakorlatom, hogy megkérem a fiatalokat, hogy álmodozzanak arról, hogy milyen lesz az életük 10, 20, 40 év múlva. Körülbelül 45 percet töltünk azzal, hogy ebben vezetem őket (általában irányított kérdéseket teszek fel, ők pedig elképzelik behunyt szemmel). Megkérem őket, hogy gondoljanak egy átlagos munkahétre, és helyezzenek bele mindenkit, aki fontos (társ, gyerekek, barátok, stb.) és képzeljék el a választott életstílust (a házukat, a munkakörnyezetet, hobbikat, stb.) és gondoljanak arra, hogy milyen módon használják az idejüket, tehetségüket, pénzüket: Mikor kelsz fel? Magadtól, vagy ébresztőórára? Valaki mellet ébredsz, vagy egyedülálló vagy? Vannak gyerekeid? Mi az első dolog, amit reggel teszel? Otthon dolgozol, vagy el kell menned a munkahelyedre, irodába, gyárba, boltba vagy máshova? Ha otthon maradsz, mi az első feladatod? Ha el kell menned, akkor milyen messze van a munkahely?
És folytatom a kérdezősködést a környezetről, időről, szabadidős tevékenységekről, családról, a közösségi életükről, pénzről és a gyülekezeti elfoglaltságaikról, egészen addig, amíg jól és alaposan megismerik a saját álmaikat a jövőjükről. Ez a vezetett meditáció gyakorlatot egy követi a következő, amiben leírnak vagy lerajzolnak valamit, hogy még jobban kikristályosodjanak a gondolataik. És csodálatos dolgokkal jönnek elő ilyenkor a fiatalok ezekben a feladatokban. Sokan álmodozunk, de csak kevesen álmodjuk végig az egészet.
Isten adott nekünk vágyakat, amik sokszor sokkal jobban erősebben motiválnak minket, mint bármi más. Szeretjük az energiáink nagy részét arra fordítani, amire nagyon vágyunk, és persze sokszor szeretnénk irányítani a vágyainkat, nehogy azok uralkodjanak rajtunk. Ha úgy szeretnénk élni, hogy az összhangban legyen azzal, amire Isten vágyik velünk kapcsolatban, akkor következetesnek kell lenünk és átvilágítani a szívünk vágyait, és kritikusan megvizsgálni őket. És csak utána reménykedjünk benne, hogy Isten vágyai és a mieink összhangban vannak, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Egy Test sok Taggal
Az egyik talán legtöbbet használt társadalomtudományi teszt a Myers-Briggs típuselmélet. Carl Jung pszichológus felfedezte, hogy minden ember máshogy érzékeli és ítéli meg a világot, ami aztán megjelenik az elképzeléseiben, meggyőződéseiben, és a cselekedeteiben. A Myers-Briggs típuselmélet a következő négy beállítottsági tengelyen alapszik: introvertált/extrovertált, érzékelő/intuitív, érző/gondolkodó, megítélő/észlelő. És ezek a beállítottságok 16 féle alapszemélyiségi típust adnak ki, akik egymástól teljesen különbözően viselkednek és gondolkoznak.
A teszt helyes használata segít a résztvevőnek megnevezni az erősségeit és lehetőségük van meglátni, hogy Isten mennyire különlegesen megáldotta. Segít észrevenni a gyenge pontokat is, amiben Istenre és másokra kell támaszkodnia. Az előnyök akkor nagyon látványosak, ha valakit döntésre kényszerítenek, de neki ötlete sincs, hogy hol kezdje. Ilyenkor a diákok úgy érzik, hogy a személyiségüknek és az érdeklődési körüknek lehetnek céljaik. Amire a leginkább figyelmeztetnélek, hogy bátorítsd a diákokat, hogy úgy gondoljanak ezekre a kategóriákra, mint jó kiindulási pontokra, és ne úgy, mintha ezek a tulajdonságok örökre meghatároznák őket.
Értékek
A legtöbb világi időmenedzseléssel és hatékony üzletvezetéssel foglalkozó guru egyetért abban, hogy amikor a legtöbb időnket olyan tevékenységekkel és emberekkel töltjük, ami egybevág az értékeinkkel, akkor sokkal boldogabbak és eredményesebbek vagyunk. Tehát még a világban is, a cégek megpróbálják megkeresni a módját, hogyan egyeztethetnék az emberek szenvedélyét és a funkciót egymással, ami a cég érdekeit is szolgálja (és ami végül több pénz hoz).
Természetesen már régóta ismerjük: „Ahol a kincsed, ott a szíved.” (Máté 6:21) Legtöbbünknek az időnk a legértékesebb árucikk. Tehát láthatjuk, hogy hol a szívünk, ha megnézzük, mivel töltjük az időnket.
Mindannyian hordozzuk az istenképűséget, ez azt jelenti, hogy vannak olyan vágyak, amik mélyebbek, Istentől valók bennünk, amik szeretnék, ha kifejezésre jutnának. Amikor a szívünk vágyai felismerik ezeket és egybevágnak, akkor valóban boldognak érezzük magunkat. Ha a szívünk nincs összhangban ezekkel a vágyakkal, akkor a legjobb amire számíthatunk az elégedetlenség érzése.
Az egyik teszt, ami szívünk állapotát vizsgálja ilyen szempontból, az a Super & Nevill Values Scale (Érték Skála). Ahogy minden ilyen teszt, ha a résztvevő őszintén válaszol, akkor sokat megtudhat magáról. Ez az a terület, ahol a szülők leginkább frusztrálódnak a kurzusaimon. Sokszor azt veszik észre, hogy azok az értékek, amiket a gyerekeik fontosnak tartanak, különböznek azoktól, amikről a szülők úgy remélték, hogy arra nevelték őket. Vedd észre, hogy nem az értékek különbözőek a szülőkétől, csak nem azok, amiket reméltek, hogy továbbadnak a gyereknek.
Ezt a fajta tesztet sokféleképpen használhatjuk. Az egyik, amitől a leginkább ódzkodom, az a tendencia az ifjúsági munkában, hogy meg kell javítani a gyereket. Ez nem arról szól, hogy definiáljuk az értékeiket, hogy megtaláljuk mi a rossz benne, és aztán kijavítsuk. Igazából bármelyik teszt ilyen célú használata a tesztek szándékának szörnyű eltorzítása. Igazából ezek segítenek rávilágítani és kimondani, hogy mi van, és nem pedig hogy minek kellene lennie. Emlékeznünk kell rá, hogy Isten feladata meggyőzni a gyermekeinket a hibáikról, és neki kell azokból a megtérést felajánlani.
Az élet, mint utazás
Isten dolga, hogy merre vezeti a fiatalokat. A legjobb, amit tehetünk, ha némi iránymutatást adunk nekik az úton a saját szűk perspektívánkból. Már az a tudat is, hogy a mi perspektívánk behatárolt, sokat segít – sokkal emberségesebbek leszünk az iránymutatásban. Ugyanúgy, amikor a diákoknak segítünk, akkor azért tesszük jól, mert tudjuk, hogy az ő perspektívájuk is korlátozott. A szülők sokkal jobban aggódnak a gyerekeik döntései miatt, amikor azok a döntések a rövid-távú gondolkozáson alapulnak. A szülőknek megvan a néhány év tapasztalatának az előnye, ezért szeretnék átsegíteni a gyerekeiket legalább néhány nézőpontbeli korláton, és felajánlani a bölcsességüket. Ez különösen igaz, amikor olyasmikre bátorítjuk őket, aminek ők nem látják a hasznát, de amik ajtót nyithatnak nekik a jövőben.
A pályaválasztási tanácsadáson a felelősségünk része, hogy kialakítsunk az akaratot arra, hogy olyan képességet vagy tudást fejlesszenek, aminek nem látják feltétlen szükségét, a felnőtt befolyás bölcsességével, még akkor is, ha ők nem látják előre a tanács hasznát.
És azt hiszem, minden rendben van az olyan érzésekkel, hogy „szerintem most erre hívott el Isten.” Ha őszinte vagyok a múltamról (és ami a jelenemet illeti is), hogy amit tudtam mondani, az mindig ennyi volt: Hiszem, hogy Isten erre a feladatra hívott el, ezen a helyen, ebben az időben… és talán holnap teljesen más lesz.
Egyikünk sem tudja, mit tartogat a jövő. Igazából ettől lesz olyan izgalmas! Mindannyian tudjuk (vagy legalább bízunk) a végkifejletben, de az összes részlet ismeretlen. És én azt tapasztaltam, hogy a fiatalok jobban ki vannak ezzel békülve, mint a szüleik generációja. Tehát itt nagyfokú érzékenység szükségeltetik a szülők felé.
Isteni világkép
A fenti tesztek mindegyikét használják világi környezetben, a világ minden táján. Segítenek az embereknek megtalálni, hogy hol tudják a természetes ajándékaikat, és érdeklődési körüket használni a társadalomban, amiért aztán kompenzálják őket. Az emberek néha megtalálják, hogy az ő legnagyobb szenvedélyük és a világ legnagyobb szükségei hol találkoznak, ami Frederick Buechner szerint az egyik legerősebb jele Isten hívásának.
Ami a mi pályaválasztási tanácsadásunkat igazán a középiskolai segítségnyújtás fölé emeli, az hogy segít a fiataloknak megismerni magukat (és a teszt eredményeiket) teológiai szempontból is. Észrevenni, hogy a mi szenvedélyünk és a világ szükségei keresztezik egymást, egy szükséges kezdőpont, mert ez nem csak arról szól, hogy mi boldogok legyünk. Hanem arról, hogy erősen figyelünk Isten hívására, hogy szenvedélyesen segítsük a világ javításában.
Az életünk nem a miénk, hogy úgy éljünk, ahogy nekünk megfelel, ahogy ezt a kultúra mondja nekünk. Mi gazdálkodunk az időnkkel, a tehetségünkkel, a pénzünkkel, a testünkkel, az egész életünkkel – de valójában mind Istené. Ha ezt az alapigazságot figyelmen kívül hagyva rendezzük be az életünket, akkor egy halk, vékony hangocska fog nekünk suttogni, és hívni minket, hogy vegyünk részt abban a kalandban, amit Isten készített a teremtményének – és legyünk ennek a részesei! És melléktermékként még a boldogságunkat is megtaláljuk, és ez az, amit tovább kell adnunk a fiataljainknak.
Imádság és közösség
Mint minden erőfeszítésben, így a keresztény pályaválasztási tanácsadásban is központi szerepe van az imádságnak. Nemrég sok evangéliumi író és előadó bátorította a fiatalokat, hogy imádkozzanak a jövendőbeli társukért – a jellemfejlődésért a társukban és saját magukban, hogy készen álljanak arra, hogy jó társak legyenek az életben és a szerelemben. Szerintem nem hiábavaló dolog, ha hasonló imádságra bátorítjuk őket a munkájukkal, kollégáikkal kapcsolatban. Imádkoznunk kell a diákok elhívásáért nem csak egyedül, hanem velük együtt is. És nekik is imádkozniuk kell – hogy akarják meghallani és cselekedni, ha vezetést kapnak, és imádkozni a „bizonyságtevők fellegének” (Zsidók 12:1) bölcsességéért az életükben.
Az érzelmek is fontos szerepet játszanak a folyamatban. De a diákok legtöbbje nem fog sokat aggódni amiatt, hogy ez csak a jelen. Segítenünk kell nekik, hogy szisztematikusan feldolgozzák például a cikkben leírt lelki és intellektuális kérdéseket, és az érzelmek jönnek maguktól.
A legtöbb hitközösségben a döntési folyamatok mindegy, hogy miről szólnak, közösségi folyamatok, nem pedig egyéni döntések. Ha egyedül vagyunk akkor könnyen az érzelmek, szeszélyek erős hatása alá kerülünk, és sokszor a keresztények mindenféle szellemi zsargont használnak, hogy kifejezzék az ösztöneiket. Amikor a diákoknak el kell dönteni, hogy mihez kezdjenek az életükkel, akkor többet kell adnunk nekik némi képmutatásnál meg kánaáni nyelvezetnél, hogy segítsük a döntési folyamatban.
Mint ifjúsági munkásoknak, kötelességünk segíteni a fiataloknak, hogy megtalálják a helyüket a világban. Isten az a ki elhívja őket, nem mi. De megvan az a fantasztikus lehetőségünk, hogy elkísérjük őket az úton, ahogy felfedezik, hogy az ő szenvedélyük, a világ szükségei, és Isten elhívása az életükre hol találkoznak.
Will Penner tanár, edző, igazgató is volt, szolgált baptista, metodista, református gyülekezetekben, népszerű előadója ifjúsági konferenciáknak, és ifjúsági vezető tréningeknek. A YouthWorker Journal szerkesztője, és ő és a felsége a Westview United Methodisa Gyülekezet (Fairview, Tennessie) önkéntes ifjúsági pásztorai
Eredeti cikk: What Do You Want To Be When You Grow Up? Beyond Career Counseling to Vocational Discernment
Vélemény, hozzászólás?