Ez a cikk a magányosság tizenöt okát vizsgálja, és megpróbál megoldási javaslatot adni mindegyikre. Lehet, hogy némelyik rád is vonatkozik, mások talán nem. Ha egyszer megérted, miért vagy magányos, és rájössz, mit kell kezdeni vele, akkor már változtathatsz a dolgokon.
A tanulmány anyaga nagyszerű segítség lehet lelkigondozóknak is, ha magányos ember felé kell szolgálniuk.
A magány okai és megoldásai
1. ok: Túl nagy elvárásaid vannak mások felé. Amikor ezek az elvárások nem teljesülnek, akkor csalódsz, és „védekezésképp” magadba zárkózol.
Megoldás: Döntsd el, hogy olyan ember leszel, aki „visszapattan”. Amikor legközelebb csalódsz, ne zárkózz magadba, hanem szedd össze magad, és „pattanj vissza” a kapcsolatba. Ugyanakkor gondold át az elvárásaidat, mennyire reálisak.
2. ok: Azt várod el az emberektől, hogy teljes mértékben egyetértsenek veled. Azonban ahogy telnek az évek, egyre szűkül az elfogadható emberek köre, míg végül senki sem marad.
Megoldás: Döntsd el, hogy ragaszkodni fogsz az igazadhoz is, és a barátaidhoz is! Tanuld meg tolerálni azokat, akik különböznek tőled, és elfogadni azokat, akiknek ütközik a véleménye a tiéddel – miközben ragaszkodsz a saját véleményedhez. Ne legyél megalkuvó, de ne is legyél fölöslegesen haragos!
3. ok: Azt várod, hogy először veled tegyenek jót, és majd azután te is jó leszel másokhoz. Mindig valaki másra vársz, soha nem teszed meg te az első lépést!
Megoldás: Kezdeményezz te, és legyél elsőként barát! A mosoly ingyen van, a kézfogás is, a figyelmes meghallgatás semmibe sem kerül. Legyél kedves elsőként, és mások is viszonozni fogják!
4. ok: Túl gyakran költözöl, változtatod a munkahelyed – egyszerűen nem bírsz egyhelyben maradni, és így nem tudsz mély barátságokat sem kialakítani.
Megoldás: Még a katonaságnál is ki tudnak alakulni jó barátságok. Lehetséges jó barátokra szert tenni akár három-hat hónap alatt is egy új helyen. Ha minden évben költözöl, kérdezd meg magadtól, miért csinálod ezt magaddal. Próbáld meg megváltoztatni a szokásodat! Válassz egy lakhelyet, ahol legalább három évig fogsz maradni, hogy barátságot köthess. Sohasem tudhatod, talán annyira megszereted, hogy úgy döntesz, ott telepedsz le.
5. ok: Türelmetlen vagy másokkal szemben.
Megoldás: Tudatosítsd magadban, hogy az emberek törékenyek, és könnyen megsebezhetők. Biztos magas színvonalon gondolkodsz és az emberek gyakran okoznak csalódást neked, de lehetsz nagylelkű és kedves is a nehéz emberekkel. Adj egy esélyt az embereknek. Ne ugorj a torkuknak, és azt fogod tapasztalni, hogy sokkal több barátod lesz!
6. ok: Úgy hiszed, valamilyen szempontból magasabb rendű vagy a többieknél, és – bár ezt nagyon nehéz beismerni – lenézed a körülötted élőket. Kit ezért, kit azért, indok valahogy mindig akad.
Megoldás: A megoldás az alázat, és annak a beismerése, hogy mindenkinek van értéke, van „története”, és van valamije, amit nyújtani tud. Még neked is!
7. ok: Úgy érzed, nem tudod, hogyan barátkozz, hogyan kapcsolódj be a beszélgetésekbe, és hogyan mutasd ki az elfogadás gesztusait.
Megoldás: Szerezd meg Dale Carnegie „Hogyan szerezzünk barátokat és hogyan gyakoroljunk hatást az emberekre” című könyvét, vagy egy hasonló könyvet a társasági készségekről. Gyakorold a mosolygást, a barátságosságot, a kedvességet és az udvariasságot. Ezt hamarosan siker fogja követni a barátság terén!
8. ok: Nem vagy képes hallgatni. A rossz hallgatókat gyakran önközpontúnak fogják találni, így kevés a barátjuk lesz.
Megoldás: Tanulj meg odafigyelve meghallgatni másokat! Ne félj, eljön a te időd is! Sok tanfolyamot indítanak a hallgatási-készség fejlesztésre. Emellett sok könyv létezik, ami a meghallgatás készségéről és a testnyelvről szól.
9. ok: A „mindent vagy semmit” szemlélet az elfogadás és elutasítás terén.
Megoldás: John Powell tiszteletes, katolikus pap és tanácsadó, egyszer írt egy könyvet „Miért félek elmondani ki vagyok” címmel. A válasz ez volt: „Mert ha elmondom, lehet hogy nem fogsz kedvelni, pedig ez mindenem, amim van.”
Mindannyian teljes elfogadásra vágyunk – a teljes elfogadás azonban időbe telik. Néhány ember, aki az elfogadást keresi, a „kifecsegni aztán elutasítást kapni” mókuskerékbe kerülnek, ahol találkoznak valakivel, rázúdítják az egész életük tartalmas történetét, de mivel az „egyszerre túl sok” lesz, elutasításban részesülnek.
Erre az a megoldás, hogy a kapcsolatokat úgy éljék meg, hogy egyszerre egy lépést tegyenek a másik felé, fokozatosan feltárva magukat mások előtt, hagyva, hogy „apránként” fogadják el őket. Így a „fecsegőknek” lehetőségük van lassan megnyílni, olyan léptékkel, amit mások is el tudnak viselni.
A „fecsegők” másik véglete a „kiugrók”. Ezek az emberek az elutasítás leghalványabb jelére is kiugranak a kapcsolatból. A kiugrók a legkisebb társasági elutasítást, mint például egy véletlenszerű figyelmen kívül hagyást is a személyük teljes elutasításaként élik meg. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy „ha nem fogadsz el engem mindig mindenben, akkor voltaképpen teljesen elutasítasz”. Ez természetesen nem igaz. A „fecsegőknek” és a „kiugróknak” ugyanaz a mindent-vagy-semmit szemléletük van az elfogadásról és az elutasításról. Ezeknek az embereknek meg kell tanulniuk, hogy az elfogadást és elutasítást egy olyan széles skálán lássák, ami a jelentéktelentől a teljes mértékig terjed, és az elfogadást egy olyan folyamatnak lássák, ami időigényes.
10. ok: Tele vagy haraggal – haragszol önmagadra, másokra, és általában a világra.
Megoldás: A harag mindig elszigetel! Határozd el, hogy megbocsátó, nyugodt, toleráns és barátságos ember leszel! A haragos emberekkel nehéz barátkozni, és gyakran magányossá válnak, ami aztán újratermeli a haragjukat. A harag általában a neheztelésekből ered, amelyek pedig a feldolgozatlan és meg nem bocsátott sérelmekből fakadnak. Írd fel egy papírra a sérelmeidet és nehezteléseidet, majd égesd el és temesd el, ezzel jelképezve azoknak az ügyeknek a végét. Legyél azon, hogy megbocsáss másoknak.
11. ok: Rettegsz az elutasítástól és a kudarctól.
Megoldás: Dr. Clare Weeks beszél a zavarba hozással fenyegető helyzeteken való „átlebegésről”. Amikor új társasági helyzetekbe kerülsz, úgy menj végig a mozzanatokon, mintha csak végiglebegnél mellettük, enyhén különválasztva a valóságtól. Lebegj át az ajtón, lebegj a mosoly és kézfogás közben, csak gyengéden mozogj, mintha egy felhőn lennél. Ez sikeresen kikapcsolja a test „harcolj vagy menekülj” aktivációs rendszerét, amely a zavarba jövés reakciója mögött rejlik. Ha a félelem továbbra is fennáll, beszélj egy tanácsadóval.
12. ok: Bizalmatlan vagy az emberek felé, egy korábbi komoly csalódás vagy bukás miatt.
Megoldás: Ezt úgy nevezik szaknyelven, hogy „poszt-traumatikus stressz szindróma”, és általában pszichológiai tanácsadást igényel. Ha elzárkóztál az élet elől valamilyen komoly trauma után, érdemes az orvosoddal beszélni, hogy megfelelő segítséget kaphass!
13. ok: A stressz miatt túlterhelve érzed magad, és inkább elszigetelődsz az embertársaidtól, mert ettől reméled a stressz csökkenését az életedben.
Megoldás: Amikor túlterheltek, stresszesek vagy kiégettek vagyunk, természetszerűleg magunkba zárkózunk, hogy lecsökkentsük az életből jövő ingereket és stresszt. Ez természetes reakció, de ha sokáig elhúzódik, akkor elszigetelődéshez és magányossághoz vezethet. Ahhoz, hogy megszüntesd a túlterheltséget, először is készíts egy listát mindazokról a dolgokról, amit csinálni szoktál, majd készíts fontossági sorrendet, és szabadulj meg mindattól, ami „túl sok” vagy „túl bonyolult”. Ahogy lekerül a terhelés az életedről, azt fogod tapasztalni, hogy képesebb vagy figyelmet fordítani a kapcsolatok kialakítására és ápolására is.
14. ok: Annyira felemészt a teljesítés kényszere, hogy az élet számodra már csak élvezetek nélküli rabszolgamunka.
Megoldás: Szemléld a munkát a megfelelő nézőpontból. A halálos ágyán senki nem mondja azt, hogy „bárcsak még egy napot tölthettem volna a munkahelyen”. Sokkal többről szól az élet, mint a munka és a teljesítmény. A te értéked a személyed, és nem a teljesítményed! Rajzolj egy grafikont az ember életéről. Az elején csecsemőként nagy értékünk van, holott semennyi teljesítőképességünk nincs. Az életünk közepén nagy érték és optimális teljesítőképesség, idős korban pedig újra nagy érték és lecsökkent teljesítőképesség. Az értékünknek és a teljesítőképességünknek egyáltalán nincs köze egymáshoz! Az értékünk abból ered, akik vagyunk, az egyéniségünkből, az istenképűségünkből, valamint a kapcsolatainkból és a szeretetből, amit továbbadunk – úgyhogy ezekbe fektesd az erőfeszítéseidet!
15. ok: Annyira törtetővé válhatsz, hogy az élet számodra már csak „harc a túlélésért”, ahol mindenki más rivális, így a barátság ki van zárva.
Megoldás: Határozd el, hogy barátságos leszel, együttműködő és kapcsolódásra kész! Szeress, és ne háborúzz! Csatlakozz egy olyan csoporthoz vagy közösséghez, ahol nem kell versengened, „csak lazíthatsz”. Felejtsd el azt, hogy mindig és főképp mindenáron nyerned kell, és próbálj meg önzetlenül segítséget nyújtani másoknak! Szerezz szövetségeseket, alakíts ki hálózatokat, tervezd be a kapcsolatépítéseket! Lehet, hogy „gyorsabban halad, aki egyedül megy”, de az is igaz, hogy „messzebbre jut, akit a barátai kísérnek”!
A magányosságod lezárása
1. Írd fel a magányosság fenti okai közül azokat, amelyek rád vonatkozhatnak!
2. Ezután gondold át a „megoldásokat”, és hogy mit kell tenned ahhoz, hogy azt a szempontot helyre tedd!
3. Majd írj le egy időtartamot és egy folyamatot, amit felvállalsz a dolgok helyrehozásához és ahhoz, hogy barátok jelenjenek meg az életedben!
Hogyan barátkozzunk?
A barátkozás elkezdésének a leggyorsabb módja az, hogy barátságosak vagyunk. Vagyis mosolyogj, határozottan fogj kezet, légy „kellemes társaság” mások számára, fogadd el az embereket olyanoknak, amilyenek, legyél szívélyes és nyíltszívű, és tegyél meg apró gyakorlati szívességeket másokért! Tanulj meg jó hallgató lenni, nagyrabecsülő hallgatósága másoknak.
Nem kell jó előadónak lenned, vagy fantasztikus vicceket mesélned, vagy egy bizonyos módon öltöznöd! Ezek csak felszínes dolgok. A legtöbb ember csak kedvességre, barátságosságra, elfogadásra vágyik, és olyan társakra, akik meghallgatják őket és törődnek velük. Ha ezt meg tudod tenni, sok barátod lesz.
Keresztényként azt tapasztalom, hogy a gyülekezet jó hely a barátkozásra, és persze Jézus barátsága egy nagyszerű kezdet!
Eredeti cikk: Loneliness: Causes And Cures
Vélemény, hozzászólás?