Látogató-követés: mit csináljunk a vendégeinkkel, hogy visszajöjjenek?

A látogató-követés

Az ifjúsági terem tele van. A diákokat leköti az üzenet, amiről beszélsz – és még a vicceiden is nevetnek. Amikor az estének vége, megdöbbensz néhány új arc láttán: Kik ezek az új diákok? Ki hozta őket? És ami a legfontosabb: Vissza fognak jönni?

Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, már jó irányba tartasz. A nyomon követés talán még annál a szívderítő pillantanál is fontosabb, amikor egy új diák besétál az ajtón. Nektek van nyomon követési „rendszeretek”? Egy terv? Ezek azok a kérdések, amiket a Youthworker munkatársa Jeanette Littleton feltett a fiataloknak a tavalyi őszi Nemzeti Ifjúsági Munkások Konferenciáján. Itt vannak a válaszok.

Cheryl Wilkinson, Lindberg Road Church of Christ, Anderson, Indiana

– Megpróbáljuk megismerni a látogatókat nagyon közvetlen módon, ha a barátaik hozták el őket. A férjem nagyon jó ebben, hogy elmegy az iskolákba, és csak annyit mondd „Oh, szia” és nagyon közvetlen, és talán észre sem veszi, hogy amit csinál, az látogató-követés. Megjelenik, amikor játszanak, vagy amikor a környéken járnak a barátaikkal, akkor megismerjük őket, és nagyon kedvesek vagyunk velük. Csak a nevüket tudjuk – nem is próbáljuk megszerezni a címüket, vagy bármilyen más személyes dolgot. Csak szeretnénk, ha tudnák „Helló, itt vagyunk, közel vagyunk. Bármikor szívesen látunk nálunk. Látunk a suliban, vagy amikor játszol. És mindig emlékszünk a nevedre.”

Chris Green, Central Congregational Church, Madison, Ohio

– Általában képeslapot küldök a látogatóknak, hogy érezzék, hogy mennyire örülünk, hogy ott voltak, és várjuk őket legközelebb is. A legtöbb látogató a csoport egyik tagjának a barátja, és rajta keresztül jut el hozzánk, így bátorítom a fiatalokat, hogy hívják meg megint őket. Azért jönnek vissza, mert a barátaik ott vannak, nem pedig a különleges programok miatt, ezért bátorítom a barátság-evangélizációt. Ha valaki már többször is eljön hozzánk, akkor általában meglátogatom. A fiatalok általában jól reagálnak a barátság-evangélizációra. Idén nagyon sok fiatal látogatott el hozzánk, akik aztán vissza is jöttek. Jobban nyomon követjük őket, mint általában máshol. De azokkal, akik eljönnek, már barátságot építettek korábban.

Allen Smith, St. Matthews United Methodist, Madison, Missouri

– Általában a barátaikkal jönnek, és ők szokták bemutatni a látogatót a csoportnak. Vannak kis kártyáink az új látogatóknak, amit kitöltenek, és általában küldök nekik képeslapot, hogy mennyire örülünk, hogy eljött. Előfordul, hogy felhívom a látogatókat. Sokszor a körülményektől függ.

Randy and LeAnn Hunt, Calvary Church, Souderton, Pannsylvania

– Küldünk nekik levelet, és a diákok, esetleg én rájuk is telefonálunk. A legtöbb látogató azért jön, mert valamelyik másik fiatal meghívta, így ők együtt is „dolgoznak” az ifin. Ha a látogató nem ismer senkit, akkor általában megpróbáljuk megismerni és valamelyik kiscsoportba becsatlakoztatni – és a vezetők bemutatják őt a többi diáknak. Így nem érzik úgy, hogy elvesznek a nagy csoportban.

Brett Wiley, First Presbyterian Church, Rome, Georgia

– Vasárnap esténként van egy missziós programunk, és van egy csapat, akik a diákokra figyelnek, és később levelet küldenek nekik és felhívják őket.

Jason-Paul Channels, Speedway, Indiana.

– Ha egy fiatal eljön egyszer, akkor általában küldök neki egy lapot: „Örülök, hogy eljöttél, jó hogy megismertelek.” Ha másodszor is eljönnek, általában felhívom őket. Ha a baráttal jönnek, akkor beszélek a barátjával, hogy mennek a dolgok. Ezek után nincs semmilyen tervem. Csak annyi, hogy megpróbálok kapcsolatban maradni, megismerni őket, reménykedem benne, hogy látom őket valamilyen iskolai rendezvényen, és tudok köszönni nekik.

Stephanie Moulton, Laurel United Methodist Church, Springfield, Illinois

– Nincs igazán nyomon követő programunk. Alapjában véve megpróbálok kapcsolatban maradni a látogatókkal, biztosítani, hogy jól érezzék magukat, hogy a többiek kedvesen fogadják, és hogy amikor a beszélgetéshez kis köröket alkotunk, akkor őket is bevonják.

Jeremy Orr, First Church of the Nazarene, Kankakee, Illionis

– Minden alap dolog meg van nálunk is, mint hogy felhívjuk őket telefonon. Viszont van egy nagyon fontos evangélizációs alapelvünk. Hogyha egy fiatal előrejön a megtérésre híváskor, akkor nem az ifjúsági pásztorunk imádkozik érte, hanem megkéri erre a barátját, aki meghívta. Felkészítjük a fiatalokat, hogy úgymond „rányomják a bélyeget” a szolgálatukra, és ők kövessék nyomon a barátaikat, és ők hívják meg újra. Nagyon sokszor az ifjúsági munkások úgy tekintenek a szolgálatra, mintha az ő szolgálatuk lenne. Ahelyett, hogy azt gondolnák, hogy a mi feladatunk, hogy felkészítsük a diákokat, hogy folytassák a szolgálatot.

Bryan Smith, Wesleyan Church DeKalb, Illionis

– A gyülekezetünkben van egy kiscsoportos program. Minden ifjúsági vezetőre jut körülbelül tíz fiatal. Ha egy új ember érkezik, általában egy baráttal jön. Akkor ugyanabba a csoportba kerül, ahol a barátja is van, és később felhívom, bemutatkozom, és megkérdezem, hogy felmerült-e bennük valamilyen kérdés. Ez jó módja annak, hogy elkezdjük építeni a kapcsolatot, és hogy megtudják, törődünk velük.  Ezek után valószínűleg vissza is fognak jönni.

Duane Fowler, Rock Prairie United Presbyterian Church, Janesville, Wisconsin

– Én azonnali nyomon követést alkalmazok. Az este végén megkérdezem „Legközelebb is eljöttök?” Alkalmanként írok nekik levelet „Örülök, hogy eljöttél”. És írok azoknak a fiataloknak is, akik elhívták a barátjukat „Helyesen cselekedtél, köszönjük!” Szerintem ez is fontos, hogy tudják, hogy amit tesznek, azzal segítenek építeni az ifjúsági szolgálatot. s amikor írok a látogatónak, mindig megemlítem a másik gyereket is „Tudod, nagyon örültem, hogy eljöttél, de azt is értékelem, hogy a barátod elhívott téged. A barátod jó példa lehet neked, és jó példa itt a gyülekezetben is.” Később a látogatók elmondták az ifjúsági csoportnak, hogy az a levél jó dolgokról beszél, és a fiatalok ezt szeretik.

Dave Marston, Thomas Road Baptist Church, Lynchburg, Virginia

– Amikor egy új fiatal érkezik, nem töltetünk ki velük kártyákat vagy bármi ilyesmit, amitől kellemetlenül érezheti magát. Vannak fiatalok, akiket kijelöltünk a köszöntésükre. Ha olyan fiatalt látnak, akit nem ismernek, bemutatkoznak neki, beszélgetnek vele, és teszik a dolgukat, ami a szolgálatukkal jár. Megpróbálják elérni, hogy a látogatók jól érezzék magukat a program alatt. Utána remélhetőleg beszélgettek eleget a látogatóval, hogy emlékezzenek a nevére, hova jár iskolába, ilyesmikre. Később, aki köszöntötte, leírja az információkat a látogatóról. Ezeket mi odaadjuk a diákoknak, akik abba az iskolába járnak, ahová a látogató, és így próbáljuk nyomon követni.

Jeff Conover, Church of Christ, Greenville, North Carolina

– Van egy missziós koordinátorunk – az egyik fiatal – aki lapot küld a látogatóknak és megköszöni, hogy eljöttek. Amikor új félév kezdődik, felajánljuk egy új embernek, hogy ő legyen a missziós koordinátor.

Chris Pollock, First Church of the Nazarene, Valparaiso, Indiana

– Van néhány ifjúsági tanácsadónk, akik nagyon jók abban, hogy gyorsan kapcsolatokat alakítsanak ki idegenekkel is, és őrajtuk keresztül próbálunk meg elérni minél több fiatalt.

Van egy kártya, amit a látogatók kitöltenek. És megengedjük a látogatóknak és azoknak, akik elhozták őket, hogy megpróbálkozzanak a „lehetetlen lövéssel”. Ez a golfpályán van, ha sikerül háromból kettőt bejuttatni, akkor a következő sítúrára megnyerted a részvétei díjat. Ez bátorítja a fiatalokat, akik rendszeresen hozzák a látogatókat, és bátorítja vendégeket is, hogy megint eljöjjenek, mert az megint jó móka lesz. Ezen kívül írunk nekik egy lapot is, és megköszönjük, hogy lejöttek.

Rodney Howell, Northpoint Community Church, Atlanta, Georgia

– Mi a vezetőket próbáljuk arra rászoktatni, hogy ők köszöntsék a látogatókat, mert amikor kisebb csoportokra osztódik az ifjúság, akkor a csoportvezetők azok, akik biztosan figyelemmel tudják kísérni a vendégeket.

Dan Vanderslice, First Baptist Church, Amarillo, Texas

– Megpróbálok mindig írni nekik üzenetet. Azután valamelyik ifjúsági munkásunk meglátogatja őket. Ha én megyek, mindig viszek magammal egy-két fiatalt is. Nem szeretném ostromolni a látogatókat és persze nem megyünk annyian, hogy megtöltsünk egy kisteherautót. Általában olyan diákokat viszek, akik egyidősek vele, és lehetőleg ugyanabba az iskolába járnak. Nem vagyunk lehengerlők, csak elmondjuk, hogy örülünk, hogy ott voltak és szeretnénk, ha máskor is eljönnének. Nem próbáljuk elmondani nekik a négy lelki törvényszerűséget – persze, ha szeretnének többet tudni, akkor készek vagyunk maradni és beszélgetni. Nagyon küzdünk azzal, hogy hogyan motiváljuk a fiatalokat az ebben való részvételre, de akik végül eljönnek látogatóba, általában nem bánják meg.

Kris Konsowitz, United Methodist Church, Collierville, Tennessee

– Megpróbáljuk úgy intézni, hogy az ifjúsági vezetőség végezze a látogató-követést, mivel a gyülekezetünk nagyon gyorsan növekszik. Most úgy van, hogy mindenkinek megpróbálok kártyát küldeni 24 órán belül. Aztán elküldöm nekik az Ifjúsági Hírlevelet és egy prospektust az ifjúságról. Van egy szerda és egy vasárnap esti programunk, és attól függően, hogy melyikre látogattak el, keresünk fiatalokat abból a csoportból, hogy hívják meg őket újra.

Raymond Scott, Colonial Baptist Church, Memphis, Tennessee

– Egyszer egy hónapban, egy szerdai napon, összejön az összes szolgáló és az összes gyerek, és elmegyünk látogatni. Másféle látogató követést is csinálunk, de most ez a legmeghatározóbb.

A gyerekek élvezik. Először egy kis evangélizációs tréninggel kezdjük. És van 10 vagy 12 felnőtt, akik vezetik az autókat, így általában négy-öt gyerek van egy csoportban. Próbáljuk őket életkor szerint beosztani, tehát a hetedikesek a hetedikeseket látogatják meg – valahogy így. Idáig nagyon jól működött.

Mike Hudson, Crossroad UMC, Jacksonville, Florida

– Küldök nekik egy e-mailt. Néha felhívom őket. Bár általában eljönnek a következő héten is, tehát csak adok nekik egy üdvözlő levelet és megköszönöm, hogy eljöttek, és rajta maradnak a levelezőlistámon legalább egy évig, két évig, még akkor is, ha nem jönnek többet. Minden hónapban kapnak egy hírlevelet arról, hogy mi is történt nálunk. Évente kétszer fel is hívom őket telefonon.

Mostanában kezdünk el a látogatóknak egy kis csomagot adni, amiben benne van havonta megjelenő hírlevelünk és egy kis üdvözlő kártya. Van még egy plusz része a hírlevélnek, ami a rendszeres alkalmakról szól, mint a Biblia óra, dráma csoport, ifjúsági kórus, és olyan területek, amikre azt mondhatják: „Ó, itt van minden tevékenységük. Itt van, hogy hogyan tudok becsatlakozni.” És van benne egy térkép is, hogy például hogyan jutnak el a Biblia órára, meg a többi helyre. És szórunk a csomagba M&Ms cukorkákat, így biztos, hogy kinyitják. És a hét folyamán küldök nekik levelet.

Az evangélizációs csoportunk az „Evangélium robbanása” nevű programnak az ifjúsági változatát csinálja, és a következő vasárnap elmennek a gyerekekhez, akik voltak nálunk, elmondják, hogy örülnek, hogy ott volt, és elmondják nekik az örömhírt. Ennek vannak előnyei és hátrányai. Ott van az elijesztés-faktor néhány fiatalnál, de a többieknek bejön, mert valaki legalább észrevette őket. Körülbelül 20 teljesen új fiatal jön hozzánk egy hónapban, és remélem, a csomagok segítenek nekik, hogy megtalálják, hogyan csatlakozhatnak. De mindezek ellenére, hacsak nem barátokkal jönnek el, és kényelmesen érzik magukat, még nem láttam teljesen vadidegen fiatalt visszajönni.

Eddie Matthews, United Methodist Church, Fishers, Indiana

– Nálunk is van látogató-követés, de nincs ennek semmilyen struktúrája. Csak keressük őket a focimeccsen, és odaköszönünk nekik. Nem szeretnénk őket a középpontba helyezni. Ha nem látjuk őket többször, akkor nem is keressük.

Joshua Herndon, College Church of the Nazarene, Kankakee, Illionis

– A missziós esténken, mindig van egy asztal, ahol be kell regisztrálni a fiataloknak, mielőtt bemennek a tornaterembe, és elkezdődne a kiscsoportos foglalkozás. Az újakat mindig a barátaikkal egy kiscsoportba tesszük. Ha a kiscsoport vezetője ismeri a vendéget, akkor ő tartja vele utána a kapcsolatot. Ha nem ismeri, akkor a kisközépiskolások felé szolgáló pásztor ír neki kártyát két napon belül.

“Used with permission of Youth Specialties”

Eredeti cikk: Visitor Follow-Up

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.