Kulturális keresztények és a közelgő forradalom

A lázadó keresztények feltörése

Keresztény. Vajon ez a szó elveszítette az eredeti jelentését? Vannak, akik annak nevezik magukat, csak azért mert templomba járnak, hisznek Istenben, vagy egy olyan országban élnek, ahol ez a kultúra része.

„Igen, keresztény vagyok. Hiszek Istenben.”

„A szüleim keresztények.”

„Járok templomba.”

„Jó ember vagyok.”

És mi a helyzet azzal a zenésszel vagy művésszel, aki ha megkap egy díjat, akkor köszönetet mond Istennek, később viszont Isten nevét átkozódásra vagy profán kifejezésekkel használja. Vagy mi van azokkal, akik minden vasárnap elmennek a templomba, de a másik hat napon az életstílusukkal tagadják meg Istent? Számukra a kereszténység csak egy címke, valami olyasmi, amivel társulnak. Ők, mint sokan mások, „kulturális keresztények”.

A kulturális keresztények mindig „jót tesznek”, de nem igazán számít nekik, hogy milyen szív van mögötte. Szeretik a „lépésről-lépésre” tanításokat, és azokat követni a legjobb képességeik szerint. A kegyelem is egy hasznos eszköz számukra, amivel elfedhetik az aprócska bűneiket, amiktől nem is igazán próbálnak megszabadulni.  Ha megnézzük a hitük alapjait, talán csak egy egyszeri „előrehívást” találunk. Természetesen elfogadták Krisztust, de talán csak egy múló gondolat volt, hogy talán esetleg Ő lesz az életük Ura. Kívülről talán úgy látszik és hangzik, hogy ők keresztények, de mélyen legbelül valami hiányzik.

Kereszténynek lenni többet jelent, minthogy annak nevezzük saját magunkat. Azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat Krisztusnak és az Ő követésének. A kulturális keresztények szívesen részt vesznek keresztény dolgokban, de a Krisztus iránti elkötelezettség már más téma. Amerikában emberek milliói tartják magukat kereszténynek, de nagy részük nagyon messze van tőle. Azonban egy feltűnően különböző csoport a tömegtől elkülönülve áll.

A BattleCry Mozgalom vágya, hogy felneveljen egy hadsereget különleges keresztényekből, fiatalokból és idősekből egyaránt, akik nem kulturális keresztényként akarnak élni. Ha szeretnénk, hogy ezt a generációt és ez az országot Isten örökre megváltoztassa, akkor valakinek, mindannyiunknak ki kell állnunk. Szeretnéd otthagyni az önelégült, megalkuvó, szenvedélytelen kereszténységet egy teljes szívből, rendíthetetlenül, szenvedélyeses Krisztust-követő életért? Akkor itt az ideje, hogy felvedd a lázadó keresztény életmódját!

A lázadók meghatározása

George Barna, a Revolution (Lázadás) című könyvében, meghatározta a kereszténységnek ezt a csoportját, amit évek hosszú kutatási alapján azonosított. Nekik a hit nem csak vallás, vagy törvények felállítása amiket követnek, hanem életstílus. Szenvedélyesen szeretik Istent, megingathatatlanok a hitükben, radikálisok az életvitelükben, és megmozdul a föld, amerre járnak, ők a lázadók.

A lázadók nem elégszenek meg azzal, hogy hétről hétre elmennek templomban vagy ifjúsági órára. Nem a programok, rítusok és szokások az ő világuk. Ehelyett, Istenhez kapcsolódni, megismerni Őt minél jobban, ez az ami számít nekik. Amikor a hitükről van szó, az nem opció számukra, hogy ne fejlődjenek benne folyamatosan. Megteszik, amit kell, hogy növekedjenek, és teljesen behódolnak Isten akaratának az élet minden területén. Átadták az irányítást, és olyanok, mint a katonák, akik készen állnak, hogy teljesítsék a Parancsnok utasításait.

Nekik az élet nem arról szól, hogy most minél többet tegyenek, hanem helyette a lázadók hatással szeretnének lenni az eljövendő életre. Mindenben, amit tesznek, az örökkévalóság van az előtérben  a szívükben és az elméjükben. Akár a karrierjükről, családjukról, vagy kapcsolataikról van szó, szeretnének változást hozni ebben az életben, hogy hatással legyenek a következőre.

A lázadó viselkedés ugyanakkor elválasztja őket a többiektől. Onnantól kezdve, hogy tudják kik ők, és Kiben hisznek, magabiztosan és félelem nélkül élnek. Átlátják a dolgokat, és minden okuk megvan az optimizmusra, mert bíznak Istenben és az ígéreteiben. Ezen felül becsületes és erkölcsös életet élnek, nem azért mert ez jó dolog, hanem mert ez Isten mércéje. Miért tennének bármi mást, mint engedelmeskedni Istennek?

A lázadók számára az Isten szerint való jellem elengedhetetlen. Jézusnak nem lett volna akkor hatása az emberekre, amekkora végül lett, ha az életstílusa nem tükrözi a szavait. Ugyanígy a lázadók követik Jézus példáját. Olyan emberek, akik megélik, amiről azt mondják, hogy hisznek benne, és az életüket Isten Igéjének alapelveire építik fel. A tisztességük, kiválóságuk, kemény munkájuk, becsületük, emberségük, és az egyéb jellembeli erősségeik megkülönböztetik őket a kultúrától, és s körülöttük élő emberektől. Bár nem tökéletesek, megpróbálnak úgy élni, ahogy Jézus élt, halvány fénysugárként élni ebben a sötét világban.

Amikor mások rájuk néznek, az életük Isten szereteté tükrözi számukra. Egy régi himnusz egy sora ezt mondja: „A szeretetünkről fogják felismerni, hogy keresztények vagyunk.” Az emberek iránti szeretetüket csak az Isten iránti szeretetük múlja felül. Egy másik idézet szerint: „Egyetlen ember sem egy sziget.” A lázadó megértették, hogy mint keresztényeknek az erős és hatásos élethez szükségük van erős kapcsolatokra más lelkes keresztényekkel. Ezek a kapcsolatok nem csak a barátság forrásai, hanem a bátorításé és elszámoltathatóságé. Együtt növekszenek, és egyre közelebb lökik egymást Istenhez.

Itt a kitartás ideje

Mikor a lázadó keresztények kiállnak, akkor a kulturális keresztények szinte összeolvadnak a társadalommal, a lelkesedés és lelki fejlettség hiánya miatt. Sokszor, ha közelebbről megnézzük egy kulturális keresztény életét, akkor azt vesszük észre, hogy kicsi vagy éppen semmilyen különbség nincs köztük és a nem keresztények között.

Egyszerűen mondva: a lázadók szeretik Istent teljes szívükkel, elméjükkel és lelkükkel. Tudják mi az ára, és megadják magukat Istennek. A Lukács 9:23-24 szerint élnek, ami azt mondja: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.

A BattleCry üzenete, hogy olyan lázadó embereket teremtsen, akik harcolni fognak, nem fizikálisan, hanem egy szellemi háborúban a mai generáció szívéért, lelkéért és elméjéért. Meg van a lehetősége minden fiatalnak és felnőttnek, hogy a kulturális kereszténység helyett fejest ugorjanak a lázadók elkötelezett életstílusába. Észre kell vennünk, hogyha most nem cselekszünk, akkor a mai tinédzsereknek alig 4 %-a lesz keresztény, mire felnő. Most kell elérnünk őket! Csatlakozol a forradalomhoz?

Eredeti cikk: CULTURAL CHRISTIANITY AND THE COMING REVOLUTION


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük