Kóla, puska, sültkrumpli

TARTALOM

„Átlagos amerikai reggel volt: a farmer kiment a földjére, a tejesember kiszállította a tejet, az elnök pedig lebombázott egy újabb országot, melynek a nevét ki sem tudjuk ejteni.” – hangzik el Michael Moore óriási port és politikai botrányt kavart filmjében. Az első mondat, amit az amerikai gyerekek az USA történelméről megtanulnak, nagyjából így hangzik: „A zarándokok azért jöttek Amerikába, mert féltek az üldöztetéstől.” Tehát féltek. Azután mi történt? Idejöttek a zarándokok, félelemből, találkoztak az indiánokkal és féltek tőlük, így hát megölték őket.” És ezt a sort folytathatnánk: napjainkig…

1999. április 20-án, azon a napon, amikor az USA a legnagyobb erejű bombázást hajtotta végre a koszovói háborúban, a Columbine Középiskolában vérengzés történt: diákok lőttek diáktársaikra. Ez a megrázó eset indította Michael Moore-t, hogy elkészítse játékfilm hosszúságú, merész dokumentumfilmjét az USA és az agresszió kapcsolatáról. Elevenbe vágóan éles szellemmel indul Moore „vidám” felfedezőútra Amerika szívébe, hogy lássa és láttassa, miért van tele brutális erőszakkal az amerikaiak élete, miközben megállás nélkül a boldogságot keresik?!

A Kóla, puska, sültkrumpli rendkívüli erejű film. Erkölcsi értelemben elmarasztaló vádbeszéd a félelem kultúrája ellen, egy olyan világ ellen, amelyben az emberek állig felfegyverkeztek és aztán az indulatok elszabadulásával ámokfutóvá lettek. Mint hazájában a legismertebb szatirikus és társadalmi kérdésekkel is foglalkozó dokumentarista, ezzel a szó legszorosabb értelmében úttörő jelentőségű filmmel Michael Moore egy olyan merész kérdést tesz fel, amelyet egyetlen amerikai sem merne megfogalmazni manapság, ezekben a vadul hazafias időkben: „Lőfegyver-bolond nemzet vagyunk-e, vagy egyszerűen csak bolondok?”

ADATLAP

Megjelenés éve: 2002
Játékidő: 120 perc
Műfaj: dokumentumfilm

Rendező: Michael Moore
Főszereplők:
Michael Moore (önmaga/narrátor)
George Bush (önmaga)
George W. Bush (önmaga, az Amerikai Egyesült Államok elnöke)
Marilyn Manson (önmaga)
Charlton Heston (önmaga)

BESZÉLGETÉSINDÍTÓ KÉRDÉSEK A FILMHEZ

1. Mit gondolsz a félelem kultúrájáról? Mennyire jön át a megfélemlítés a médián keresztül a mi kis magyar magánéletünkbe? Pl. nyitva hagyod-e az ajtódat?

2. A Biblia azt mondja: az igazi szeretet kiűzi a félelmet. A statisztikák és a közhiedelem pedig azt mondja: a legkeresztyénibb ország és nemzet még mindig az amerikai.
Ha elvileg ennyire hívők, hogy épülhet az egész kultúrájuk a félelemre?

3. Te mitől félsz? És hogyan védenéd meg magad a félelmeidtől?

4. Mit szólsz Marilyn Manson véleményéhez a filmbeli riportban? Egyetértesz vele?

Mennyire tartod jogosnak és igaznak a Manson-interjú között bevágott vallásos szónok érvelését arról, hogy Manson és a zenéje a hibás a történtekért? Indokold is meg a válaszod!

5. Mi az oka az iskolai erőszak – és általában a fiatalabb generációk erőszakossága – növekedésének? A televízió, a videójátékok, a kultúrális sajátosságok vagy a családok szétesése?

Ezt a kérdést érdemes feltenni a film előtt, mivel a film ad erre a kérdésre egy választ – és megbeszélni, hogy egyetérthetünk-e a látottakkal.

6. Lehet-e oka a szülők foglalkozása, életmódja annak, hogy a gyerekek erőszakosakká válnak? Csak akkor, ha fegyvergyárban dolgoznak? Milyen más esetekben „ronthatják el” a szülők a gyerekeiket?

7. Miért mások a kanadaiak, mint az amerikaiak – legalábbis a film szerint? És milyenek vagyunk mi magyarok hozzájuk képest?

Elfogadható-e magyarázatként a film által bemutatott rajzfilm Amerika történetéről? Nekünk mennyire más a történelmünk, és hogyan hat ez ránk?

8. Mi a véleményed a fegyverviselésről? Szeretnéd, ha nálunk is ennyire egyszerű és elfogadott lenne a fegyverviselés, mint Amerikában? Miért / miért nem?

Milyen benyomásaid lettek Charlton Hestonról illetve az érveiről a filmbeli interjú alapján?

9. Mennyire hasonlít az amerikaiak hozzáállása és előítélete a feketékkel szemben ahhoz, ahogy mi viszonyulunk például a romákhoz?

10. Michael Moore-t erősen populista dokumentumfilmesként tartják számon, aki a filmjeinek egyoldalú szemléletével inkább manipulálni akarja a nézőit, mintsem elfogulatlanul elgondolkodtatni. Egyetértesz ezzel? Mi az, amit eltúloz a film, és mi az, amiben egészen biztos, hogy igaza van?


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük