Az észak-amerikaiak rendkívül elfoglaltak. Az utóbbi időkben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az ipari világban az amerikaiak dolgoznak a leghosszabb munkaidővel. 1977 és 1997 között a fizetésből élő amerikaiak átlagos munkahete 43-47 óra volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az 50 vagy még több órás munkahetet vállalók száma 24%-ról 37%-ra ugrott. A kiscsoportvezetők többsége ugyanazzal a hektikus munkával szembesül, mint a világi munkavállalók.
A feszültség enyhítésére és a minőségellenőrzésre az egyik módszer az, hogy egy, a lelkipásztor prédikációjára épülő, jól meg tervezett tanítási vázlatot adunk a kiscsoportvezetőnek. hadd mondjam el először, hogy miért, azután továbblépünk arra, hogy hogyan.
Öt ok: miért építsük a kiscsoportos tanítást a lelkipásztor vasárnapi prédikációjára
1. Összekapcsolja a kiscsoportot a nagycsoporttal (a vasárnapi ünnepléssel)
A vasárnapi prédikációra épített tanítások összekapcsolják a kiscsoportot a nagycsoporttal. Ez egy állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy a kiscsoport nem egy önállóan létező dolog, ami a saját dolgait végzi. A kiscsoport szélesebb körű látása és rendeltetése: a helyi gyülekezet építése. Az az elvárás, hogy a kiscsoportba járók a vasárnapi összegyülekezésen is vegyenek részt – vagy legalábbis evangelizálva legyenek, hogy végül is meg lehessen nyerni az ünnepi istentiszteletnek.
2. A kifejtett/tanítói üzenetet a valóságos 24/7[1] életre alkalmazza
Én az olyan gyülekezeteket szeretem, amelyeknek jól megtervezett prédikációs menetrendje van, és ügyesen magyarázzák az Isten tévedhetetlen Igéjét. Noha a legjobb gyülekezetek is alázatosan beismerik, hogy még a kitűnő prédikációk sem tudják teljesen megváltoztatni a hallgatóságot. George Barna és mások is arról számolnak be, hogy az amerikai egyházban nem is alkalmazzák, amit hallani szoktak. A statisztikák szerint a gyülekezetbe járó emberek Észak-Amerikában nem nagyon különböznek a gyülekezeten kívüli emberektől (pl. az etika, az erkölcs, a válások, a pornográfia stb. terén). Ha a gyülekezet arra kéri az embereket, hogy a hét folyamán egy kiscsoportban beszéljék át és alkalmazzák a vasárnapi üzenetet, akkor sokkal nagyobb azt esély arra, hogy nem csak „informálódás”, hanem „átformálódás” fog történni.
3. A legnagyobb kiscsoportos gyülekezetek közül mindegyik alkalmazza ezt
1992-ben kifejlesztettem egy kiscsoportos szolgálatot, amelyben megkértem valakit, hogy készítsen egy olyan kiscsoportos tanítássorozatot, ami független a vasárnapi prédikációktól. Viszont miután tanulmányoztam a világ legnagyobb kiscsoport-alapú gyülekezeteit, azt vettem észre, hogy kivétel nélkül mindegyik a lelkipásztor tanításaira alapozza a kiscsoportos tanítást (ezek közül kettő a lelkipásztor hétközbeni tanítására épített a vasárnapi helyett). Az ezekben a gyülekezetekben látott pozitív gyümölcsök győztek meg arról, hogy változtatnom kell.
4. Biztosítja, hogy a tanítandó anyag soha nem fog kifogyni
A helyi keresztény könyvesboltban vásárolni a kiscsoportos tananyagot nagyon költséges tud lenni. És még a legjobb anyag is elfogyhat egyszer. Amikor a kiscsoportos tanítást a lelkipásztor tanítására építik, akkor az új anyag mindig folyamatosan biztosítva van – mindaddig, amíg a lelkipásztor el nem kezdi hétről hétre ugyanazt prédikálni!
5. Leveszi a feszültséget a kiscsoport vezetőről
Kiscsoportot vezetni így is elég nehéz. Meg kell látogatni az embereket, meg kell szervezni üléseket, figyelni kell a vezetőképzésre, stb. Ehhez hozzáadódik a tanítás előkészítésének a szükségessége, és máris túlterheltnek érezheti magát a vezető. A vasárnapi üzenetre vonatkozó kérdések megbeszélése enyhítheti a vezető munkaterhét.
Minden szabály alól van kivétel!!
1. A „szabad akarat” kivétel
A vasárnapi prédikáció használata a kiscsoportos tanításhoz soha ne legyen egy törvénykező egyenruha. Ha a kiscsoportvezető a saját tanítását akarja elkészíteni, az nagyszerű! A feleségem például fiatal anyukák kiscsoportját vezette, és úgy döntött, hogy a saját anyagét készíti el. Noha minden héten megkapta az általános kiscsoportos tanítási anyagot – amit néha fel is használt – rendszerint a saját anyagát prédikálta el.
Egy első osztályú beszámoló rendszernek kellene közvetítenie a tekintélyesek felé, hogy milyen igeszakaszt használ a kiscsoport vezető aktuálisan. És én mindig arra gondolok, hogy bölcs dolog, ha a kiscsoportvezető egyeztet a felügyelőjével/tanácsadójával (coach), a használt anyaggal kapcsolatosan.
2. A hiányzó ünnepi istentisztelet kivétel
Talán a cikk olvasói között olyanok is vannak, akiknek az új gyülekezetplántálási helyzetéből adódóan nincs ünnepi istentiszteletük, csak a kiscsoport van. Mások talán házi gyülekezetet vezetnek, amelyben a kiscsoport és a nagycsoport össze van kombinálva. Mindkét esetben önálló tanításokat kell összeállítani hetente, ami nem a vasárnapi üzenetre épül.
Jelenleg egy kiscsoport alapú gyülekezetet plántálok a kaliforniai Moreno Valle-ben. Egy turbó-csoporttal indítjuk a gyülekezetet (prototípus-csoport) a lakásomon. A kezdeti mag csoport minden egyes tagja elkötelezett arra, hogy majd ő is vezessen kiscsoportot. Amikor egyszer csak elindítunk több kiscsoportot is, akkor megtartjuk az első ünnepi istentiszteletet. Mivel jelenleg még nincsen ünnepi alkalom, ezért minden tanítást az alapoktól készítek el.
Hat fontos szempont
1. Ki készítse el a tananyagot?
Erre nincs szabály. Gyakran a vezető lelkipásztor szokta ezt a feladatot elvállalni. Ha a lelkész felfedez egy másik tehetséges embert, akkor úgy is dönthet, hogy odaadja neki a jegyzeteit, hogy ő készítse el a tanítást belőle. Esetleg a segédlelkész is elkészítheti.
Peruban, egy Limában levő kiscsoportos gyülekezetben (Living Water Church) egy tehetséges vezető lejegyzetelte a lelkipásztor üzeneteit, hogy beleszője a gondolatokat a heti kiscsoportos tanításba. Egy másik kiscsoportalapú gyülekezetben a vezető lelkész készítette el a heti tanításokat. Az állandó közös nevező az volt ezeknél, hogy mindegyik gyülekezet a lelkipásztor üzenetét használta kiindulópontnak a kiscsoportos témához.
2. Hogyan jut el a tanítás a kiscsoportos vezető kezeibe?
Szerintem az a legjobb, ha a vezető már a vasárnapi prédikáció előtt megkapja egy példányban a tanítási anyagot. Egy nagyszerű ötlet, ha a „kiscsoportvezető asztalára” tesszük az anyagot (vagy valahová a társalgóban), hogy ha megérkezik a vasárnapi istentiszteletre Isten Igéjét hallgatni, akkor előbb eltehesse a kiscsoportos tanítás másolatát, tudva, hogy ugyanez lesz leadva a kiscsoporton azon a héten. Ezáltal a kiscsoportvezető már úgy hallgathatja a lelkipásztor üzenetét, hogy maga előtt látja, hogyan fogja ezt az üzenetet alkalmazni a kiscsoportjában.
Nem ez az egyetlen módja ennek. Egyszer ellátogattam egy kiscsoportalapú gyülekezetbe Ausztráliában, ahol a kiscsoportos kérdéssor a vasárnapi faliújságon szerepelt. Ezek a kérdések a lelkipásztor aznapi témájára épültek. Így a tagok is és a kiscsoportvezetők is tudták, miről lesz szó a soron következő kiscsoportos összejövetelen.
3. A vezetőnek szigorúan követnie kell a konkrét kérdéseket?
A kérdések nem törvények, hanem útmutatók. Abban hiszek, hogy minden kiscsoportvezetőnek képzettnek kell lennie azon a téren, hogy hogyan kell kitűnő kérdéseket fogalmaznia, hogy a tananyagot sajátjaként kezelhesse. Lehetséges, hogy a vezető csak egy vagy két kérdést fog tudni felhasználni azok közül, amit kiadtak.
4. Mi van, ha a vezető nem használja az összes kérdést?
Az egyik leggyakoribb hiba az, ha túl sok beszélgetési kérdést alkalmazunk. Egyes kiscsoportvezetők kötelességüknek érzik, hogy minden kérdést felhasználjanak – még akkor is ha tíz vagy még több van. A legfontosabb itt az, hogy az emberek épüljenek, bátorítást kapjanak, és átformálódjanak – és nem az, hogy egy adott kérdéssor végig legyen beszélve.
Egy jó tananyaghoz 3-7 kérdés tartozik. Általában öt kérdéssel szokott foglalkozni egy kiscsoportvezető. Én azt tanácsolom, hogy hagyjuk, hadd vágyjanak többre az emberek, nehogy úgy döntsenek, hogy soha többé nem jönnek el ilyen hosszú és unalmas kiscsoportos találkozóra. Azt is fontosnak gondolom, hogy időt hagyjunk az imádkozásra a kiscsoportos tanítás után. A legjobb, ha fokozatos átmenettel jutunk el a mély gondolatokig, ami legtöbbször a mély imádságokra juttatja el a csoportot.
5. Milyen kérdések a legjobbak?
A legjobb kérdések a megfigyelő és az alkalmazó kérdések. Valójában háromféle kérdés van: megfigyelő, értelmező és alkalmazó.
- Megfigyelés
o Megérteni mit mond az igeszakasz
o János 3:16 „Hogyan mutatta meg Isten a szeretetét irántunk?” Válasz: Úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött fiát adta.
- Értelmezés
o Tisztázni, mit jelent az igeszakasz
o János 3:16: Mit jelent a „világ” szó? János a bolygóról beszél? A bolygó lakó emberekről? Az Istentől elkülönült világi rendszertől? Válasz: a bolygón lakó emberekről.
- Alkalmazás
o A hétköznapi életünkbe átültetni az igeszakaszt.
o János 3:16: „Hogyan mutatta meg Isten a szeretetét nekem személyesen?” Válasz: A csoportban mindenki a saját egyéni válaszát mondja el.
Én az értelmező kérdések korlátozott használatát javaslom, viszont a megfigyelő és az alkalmazó kérdéseket gyakran használjuk. Az igazán jól sikerült kiscsoportos tanítások a megfigyeléstől az alkalmazásig haladnak. Nálam az szokott lenni a szabály, hogy két megfigyelő kérdéshez egy alkalmazó kérdés párosul. Készítettem két minta-tanítást, amik a vasárnapi üzenetből vannak.
- Zsoltár 90:1-17: Az élet rövidségének a megértése
o 1. Olvasd fel a Zsoltár 90:9-10-et. Hogyan írja le a zsoltáros az ember állapotát? (megfigyelés)
o 2. Mondj el egy személyes élményt, amikor rádöbbentél, mennyire rövid is az élet (pl. egy szülő vagy egy barát halála stb.) (alkalmazás)
o 3. Olvasd fel a Zsoltár 90:4-6-ot. Mit ír a zsoltáros arról, hogy hogyan kellene szemlélnünk az időnket? (megfigyelés)
o 4. Mondd el mit érzel, ha az örökkévalóságra gondolsz? (pl. félelem, magabiztosság, öröm) miért érzed ezt? (alkalmazás)
o 5. Mondd el, milyen félelmed van a jövővel kapcsolatban? (a kiscsoport végén imádkozzatok egymásért) (alkalmazás)
o 6. Olvasd fel a Zsoltár 90:12-t. Mit akar Mózes, MIT tanítson neki Isten? (megfigyelés)
o 7. Milyen konkrét dolgokat tudsz tenni ezen a héten, hogy az örökkévalóság szemszögéből nézve éld az életedet? (alkalmazás)
- 1 Timótheus 4:12
- 1. Mondd el saját szavaiddal, mint tanácsol Pál Timóteusnak az 1 Timótheus 4:12-ben. Mit jelent az, hogy „légy példa a magaviseletben, a szeretetben, a hitben és a tisztaságban”? (értelmezés)
- 2. Timóteus Efézusban volt lelkipásztor. Olvassátok el az Apcsel 19:17-19-et. Miért volt olyan fontos Timóteus példája? (értelmezés)
- 3. Mondj el egy olyan esetet, amikor a példáddal voltál hatással valaki másra (esetleg egy nemkeresztény emberre). Mi történt? Hogy érezted magad? (alkalmazás)
- 4. Pál apostol ezt a levelet (az 1 Timóteust) a lelki fiának írta (Timóteusnak). Hogyan írja le a Timóteussal való kapcsolatát? (1 Timótheus 1:2) (megfigyelés)
- 5. Neked van lelki fiad vagy lányod? (olyasvalaki, aki a te bizonyságod által ismerte meg Jézust) Mondd el, hogyan segítettél neki megismerni Jézust. Mondd el, milyen érzéseid vannak, amikor arra a személyre gondolsz. (alkalmazás)
- 6. Mondj el egy olyan példát, amikor nem a legjobb példakép voltál. Hogy érezted magad? (alkalmazás)
- 7. Mondd el, hogyan tudnál példakép lenni valaki számára ezen a héten (nagyon gyakorlati – alkalmazás)
Mi legyen a kiscsoport fő fókusza?
A kiscsoportos tanítás célja az átformálódás, és nem az informálódás. Az őszinte, nyílt beszélgetés a csoportban átformálódáshoz vezet. Ha egy ember, vagy egy pár feltárja a problémáit, azzal segítségért kiáltanak. „Imádkozzatok értem!” „Segítsetek!” A várva várt eredmény a változás. „Abba akarjuk hagyni a veszekedéseket” mondja a fiatal pár. Az ilyen őszinte beszámoló a változási vágyból szokott fakadni. A kiscsoport célja az életek megváltozása, és nem annyira az ismeretek átadása.
Évekkel ezelőtt ellátogattam egy kiscsoportba, ahol az irgalmatlan szolga példázatát beszélték át, a Máté 18:21-35-ben. A kiscsoportvezető egyik kérdést a másik után tette fel, arra vonatkozóan, hogy miről szól a szöveg (megfigyelés), majd egy pár kérdést arról, hogy mit jelent a szöveg (értelmezés), de egyszer sem kérte meg a többieket, hogy alkalmazzák ezeket a saját életükre. Egy tökéletes lehetőséget hagyott ki. Mondhatta volna: „Meséljetek el egy történetet, amikor keserűség volt bennetek valaki más miatt!” Esetleg ezzel folytathatta volna: „Mondjátok el, hogyan győztétek le ezeket az érzéseket és hogyan tudtatok megbocsátani neki.” Nagyon valószínű, hogy voltak ott olyan emberek aznap este, akiknek szabadulásra volt szükségük az elfojtott keserűségből, akik nagyon szerették volna elmondani ezt.
Azt szoktam tanácsolni a kiscsoportvezetőknek, hogy törődjenek azzal, hogy megragadják az emberek szívét a kiscsoportos tanításon. Ne hagyják, hogy úgy menjenek el az emberek a kiscsoportról, hogy nem alkalmazták a Bibliát az életükre. Ismerek egy kiscsoportvezetőt, aki úgy szokta lezárni az igetanítás szakaszát, hogy ezt mondja: „Annak a fényében, amit olvastunk és átbeszéltünk, szerintetek hogyan akarja Isten használni ezt a te életedben, vagy a csoport életében?”
Konklúzió
Sok nagyszerű módja van a kiscsoportos tanmenet készítésének. Személy szerint abban hiszek, hogy a legjobb, ha a vasárnapi prédikációra építjük a kiscsoportos tananyagot. Viszont a tananyagnál is sokkal fontosabb a tagok életében végbemenő átformálódás – aminek a folytatása az elveszett, szükségben levő világ evangelizálása Jézus Krisztusért.
[1] 24/7: a hét 7 napján, a nap 24 órájában – azaz állandó érvényességű
Eredeti cikk: Small Group Lessons Based on the Pastor’s Sunday Sermon
Vélemény, hozzászólás?