A világ tele van „NEM emberekkel”
Nagyon sokan vannak, akik úgy élik az életüket, mint Carl a film elején. Csalódtak az életben, az emberekben. Vagy csak nincs céljuk az életben. A barátaik (már ha vannak és maradnak) sem tudják kimozdítani őket a holtpontról. Valahogy értelmetlen az életük, unatkoznak, magányosak. Nem mernek megbízni másokban, félnek minden kockázattól, és ezért monoton lesz az életük. Ők azok, akiknek a mindenhez negatív a hozzáállásuk.
A pozitív és a negatív hozzáállású emberek
Mi a különbség a kétféle embertípus között? Honnan tudjuk, hogy melyikek vagyunk? Amikor nehézségek vannak, rögtön kétségbeesünk, vagy abban is meglátjuk a lehetőséget? Bárhová megyünk, bárkivel találkozunk, bármi új dolog történik velünk, akkor abban a jót keressük, vagy rögtön kiszúrjuk a legapróbb rosszat is? Milyen gyakran mondunk igent és nemet? Vajon a pozitív hozzáállás attól függ, hogy mindenre igent mondunk-e? Amit nagyon fontos tudnunk, hogy a hozzáállásunkat meg tudjuk változtatni! Erről most nem szeretnék többet írni, mert a 365 napos lelki diétán nagyon sok szó van erről.)
Az IGEN mindig jóra vezet?
A filmben láthatjuk, hogy nagyon sok jó dolog történhet, ha igent mondunk: megtanulhatunk gitározni, koreaiul, repülőt vezetni, új barátságok születhetnek, találkozhatunk életünk párjával, ételt oszthatunk a hajléktalanoknak, emberéletet menthetünk! Ugyanakkor a sok igen bajba is keverhet minket: elveszíthetjük életünk párját, terroristának nézhetnek, mindenki kihasználhat minden apróságra, leitathatnak, verekedésbe bonyolódhatunk.
Mi van ha NEM?
Mi az amire meg muszáj nemet mondani? Hát a bűnök, a kísértések. Persze ezt nem mindig látjuk egyértelműen. Isten Igéje segít eldönteni, a többi hívő, a lelkiismeretünk, és persze használni kell a fejünket! Mert mi döntünk! Azt hiszem Carl barátja mondta jól, meg kell találni a középutat, amikor el tudjuk dönteni, hogy mi az, amire szívből igent tudunk mondani. Persze csak akkor, ha a motivációink jók. Ha nem lustaságból, vagy a saját kényelmünkért mondunk nemet egy kérésre, hanem mert már nem fér bele az időnkbe. Mert az időbeosztásunkat a felállított értékrend alapján alakítjuk ki. De férjen bele egy kis spontaneitás, láttuk az is milyen izgalmas lehet, és mennyi lehetőség van benne!
Az igazi „IGEN emberek”
Írtam, hogy sok nem-ember él köztünk. Nos, ennek az ellenkezője is igaz! Tele van a világ és a gyülekezeteink igen-emberekkel. Akik mindenkinek, mindenre igent mondanak, akik folyton pörögnek, mert bármit kérnek tőlük megteszik. Csak nézzünk körül, biztos ismerünk ilyen embereket a közelünkben, a vezetőségünkben, hacsak nem pont mi vagyunk azok (én ilyen vagyok). Ezek az emberek nem akarnak fájdalmat vagy csalódást okozni másoknak, vágynak az elismerésre, a szeretetre. A sok felelősség miatt fontosnak érzik magukat. És mindent bevállalnak, legyen az takarítás, vagy konferenciaszervezés… Biztos vagyok benne, hogy nekünk meg kell tanulnunk nemet mondani. Mert mi fogunk csalódni, hiszen nem biztos, hogy azt kapjuk a szolgálatainkért, amit elvárunk. A sok stressz nem éri meg azt az áldozatot. És a vége mindenképpen kiégés lesz, csak valaki tovább bírja, valaki kevesebb ideig. (Erről is egy külön tanítás van a lelki diétán: Hogyan mondjunk nemet)
Az igenemberek „istentisztelete”
Ha jól megnézzük az igen-emberek gyűlését, mintha egy istentisztelet paródiája lenne. A „pásztor” osztja az észt, a „bárányok” meg bólogatnak „igeneznek” mindenre. És akkor jön az új tag, a „világi”, aki nem hisz abban, amit a „lelkész” beszél. Úgyhogy muszáj „megevangélizálni” azt, aki kívülállónak nevezi magát. Ott, rögtön az első alkalmon, „ki kell űzni belőle nemet mondás démonát”. És az illető „megtér”, fogadalmat tesz, és „hívőként él tovább”. És amikor úgy él, ahogy tanították, akkor „áldások” jönnek az életére, amikor meg nem, akkor „átkok”.
Valami nagyon fontos dolog azonban elveszett a filmben. A főszereplő szabad akarata. Ezt elfelejtették mondani, hogy félreértette a tanítást. Sokszor valahogy a gyülekezet nagyon hasonlít egy ilyen gyűlésre, ahol elmondják a tutit, és az ember tartsa be, de nem adnak neki segítségek, nem mondják el hozzá a használati utasítást. Sokszor kiszedjük a tanításokból a kézzelfogható, konkrét mondatokat, utasításokat, amik sokszor csak egy gyülekezeti vagy felekezeti alkalmazása a Bibliának, vagy éppen a lelkész vagy mások saját magyarázata, és abból a kis mozzanatból törvényt csinálunk. És elvárjuk a betartását magunktól és másoktól. És az alapelveket elfelejtjük megtanítani, megértetni. Itt mi volt az alapelv: Vedd észre a lehetőségeket! Vedd észre a nehézségekben is a pozitívumot! És a rossz alkalmazás: mondj igent mindenre!
A helyes alkalmazás
Mi lenne, ha Isten Igéjének a segítségével érhetnénk el ugyanazt a hatást, ami a jó dolgokat eredményezte Carl életében, és annak segítségével akadályoznánk meg, hogy a rosszak megtörténjenek? Például, ha megtanítjuk (és meg is éljük, és példát mutatunk), hogy Isten mit mondott a szegényekről, akkor ugyanoda vezethet: ételt oszt a hajléktalanoknak. Ha Istent szeretné dicsőíteni zenével, akkor a gitártanulásnak célja is van. Ha megtanítjuk a mértékletességre, akkor a kocsmai verekedés elmaradhat! Ha befogadjuk az embereket, nem számít milyenek, akkor ugyanúgy új barátokat találunk. Ha azért adunk kölcsön, mert Isten azt mondja, akkor annak is jó vége lesz. És ahogy Carl nem engedte leugrani az embert, ugyanúgy Isten arra hívott el minket, hogy embereket mentsünk meg! Ha Isten szerint mondjunk igent és nemet, az az igazi kihívás!
Vélemény, hozzászólás?