Ifjúsági szolgálat a gyülekezetedben

Az a szörnyű  rutin…

Még 30 perced van az ifjúsági alkalomig…

Kezdesz pánikolni. Megígérted magadnak, hogy időben felkészülsz. Hagytál rá egy teljes napot. De egyik dolog jött a másik után, és ahogy lenni szokott a felkészülés valahogy elmaradt. Talán valami pásztori krízis, esetleg lelki probléma, vagy egyszerűen csak a facebook érdekesebbnek tűnik az adott pillanatban. De persze lehet egészen más is az oka…

Gyorsan leemelsz valami könyvet a polcról. Megkönnyebbülten felsóhajtasz, összeszeded a szükséges cuccokat és sietve köszönsz az éppen érkező diákoknak.

Ahogy belekezdesz, a szíved hevesebben ver. Könyvízűen beszélsz – érezni lehet, hogy ezek nem a saját szavaid.

Az alkalomnak vége. Sikerült összehozni, de lehangolt vagy, mert legbelül érzed, hogy pont a lényeg hiányzott, a szellem ereje, ami képes megváltoztatni a fiatalok életét.

Ez valamennyiünkkel megtörtént már, ugye? Néhányan ügyesebben használjuk a „rutinunkat”, néhányan kevésbé. De mindnyájan tudjuk, hogy nem ez az igazán eredményes módszer az ifjúsági munkában.

Hétről hétre lekapni egy ötletet a polcról, és szolgai módon ragaszkodni hozzá. Ez már annak a tünete, hogy valami nem stimmel a fiatalokkal végzett munkában.

Ez nem az amire igazából szükségünk van.Amire valójában igény van az az, hogy engedjük ,hogy mások ötletei inspiráljanak bennünket, és így alkalmazzuk őket a saját közösségünkben.

A helyi adottságok jelentősége

Egyértelmű, hogy nem illik rád egy más lábméretű ember cipője. Ami működik Chicago külvárosában az nem feltétlenül működik egy indiai falusi környezetben.

Volt idő az egyházban, amikor azt hittük, hogy egy módszert csak úgy átvehetünk máshonnan, és mi is ugyanazt az eredményt fogjuk elérni. De ezzel figyelmen kívül hagyjuk azoknak az embereknek a kultúráját, akik felé szolgálunk. Amikor fiatalokkal dolgozunk, akkor is tisztelnünk kell a kultúrájukat és a miliőt amelyben élnek.

Ha a saját környezetükben igyekszünk végezni munkánkat, többet fog jelenteni számunkra a szolgálat, mint egy puszta beszélgetés. Egyszerre tudunk tanitani és tanulni. Egyre kevésbé fog egy egyoldalú közlésről szólni, sokkal inkább a csoport közös tanulásáról. Ha ilyen megközelítésből szemléljük a dolgokat, úgy tudjuk mások ötleteit, módszereit alkalmazni, hogy értelmet nyer az adott ifjúsági csoport számára.

Mit tanulhatunk a korai Egyháztól?

A korai egyház kezdetektől fogva foglalkozott a környezeti adottságokkal. Egészen attól kezdve, hogy a Krisztust követők ehetnek-e az áldozati húsból, vagy hogy az új megtérőknek körül kell-e metélkedni vagy sem, az apostolok Isten követésében a múlt eseményeit vették alapul és keresték az írások útmutatását. Vizsgálták az adott kulturális környezetet és szerényen adtak útmutatást arra nézve, hogy hogyan éljünk Jézus Krisztusnak tetsző életet. Mégha számunkra is ez jelenti Jézus követése, akkor is gyakrtan elcsábít bennünket az ifjúsági szolgálatban egy nagy Bibliai tanulámány a tökéletes módszer igéretével. Gyorsan belekapaszkodunk egy megírt forgatókönyvbe, és őrültem imádkozunk, hogy ez a hazárdjáték végül jól süljön el.

De sokan közülünk a végén kifáradnak, kiégnek, kiszáradnak és könnyeikkel küszködnek, mivel sem lelki sem számbeli növekedés nem tapasztalható

Mi lenne, ha a korai egyházhoz hasonlóan mi is többnek tekintenénk a forrásokat

Mi lenne, ha kritikusabban szemlélnénk és alkalmaznánk a máshol működő módszereket?

1. A magolástól-a rögtönzésig

Láttál valaha jó improvizációt, ahol a színészek képesek voltak használni színészi tudásukat a szinpadon és alkalmazták az új helyzetben is? Vettél már részt valaha improvizációs játékban, ahol hirtelen egy másik személyiséget kellett alakítanod? És most ezt vesd össze a magolással.

Amikor a forrásokat forgatókönyvként szemléljük, nagy a kísértés hogy csak úgy alkalmazzuk, ahogy meg van írva. Amikor viszont a rögtönzés szemszögéből nézzük, akkor felhasználjuk mindazt, amit ismerünk a csoportunkról, a közösségről, a földrajzi területről, a Krisztusismeretükről, és előadjuk a forrásban körvonalazott helyzetet.

Ha a fiatalok, akikkel dolgozol, utálják a pop-zenét, ne ragaszkodj ahhoz, hogy a háttérbe pop-zene szóljon. Ha nehéz élete van valamelyiküknek, ne tegyél fel olyan kérdést, ami pl. Külvárosi befolyásra utal.

2. Oktatástól az átformálásig

Sok érvényes szellemi átformálódásról szóló modellt vettünk át oktatási modellekből. Ezek ahelyett, hogy fejlesztenék a szellemi életünket, inkább az információátadásról szól. Megtévesztettek minket azzal a szlogennel, hogy a „tudás hatalom”, és a hittel, hogy önmagában a tudás megváltozathat. Nem ezt látjuk a körülöttünk élő emberek életén. A tudás nem jelent személyiség változást.

Azzal, hogy a tanítvánnyá formálást helyezzük előtérbe az oktatás helyett, a szellemi tudatosságot választjuk. Nekünk Isten szavát kell átadni az ifjúságnak. Sokkal nagyobb segítséget jelentünk a fiatalok számára, ha segítünk megértetni az irásokat és élni azok szerint. Legtöbben azt mondhatnánk, hogy ez pont az amire folyamatosan törekszünk – az átformálódás, a tanitványság, vagy akár a szellemi növekedés. És mégis, a lehetőség, hogy egy egyszerű csevegés útján átadjuk az információt, nagyon vonzó.

3. Szórakozástól az elkötelezettségig

Bár ezzel sok szolgálati gyakorlat szembeszáll, a legtöbben még mindig azt hiszik a gyülekezetekben, hogy a szórakoztatás a legjobb módszer az ifjak lekötésére.

A fiatalok gyakran panaszkodnak, hogy az alkalom unalmas. Ha a gyülekezetet nem találják elég „viccesnek”, akkor elmaradoznak. Hatalmas a nyomás az ifjúsági szolgálókon, hogy szórakoztassanak. Így válnak a fiatalok mindenben „fogyasztóvá” – a tanítástól a dicséreten keresztül a szolgálatig. Ezek közül a tevékenységek közül egyik sem hoz létre igazi változást az életükben.

Nekünk meg kell találnunk a saját útunkat arra, elkötelezetté tenni a fiataljainkat, nem pusztán szórakoztatni őket. Jézus az élet útját ajánlja, nem a mulatság útját. (bár néha akár ily módon) Jézus nem azt javasolja, hogy több időt tölts a tévé előtt (bár a tanítványság elképzelhető ott is). Jézus nem csak egyfajta terápiás lehetőséget kinál önmagunk megértésére és ismeretére (bár megtörténhet) Az igazi kereszténység túlmutat a szórakozáson, a kapcsolatokon, és gyógymódokon. Létünk legmélyét szólítja meg, át és arra hív bennünket, hogy kötelezzük el magunkat Istennek.

4. Az ötletektől az inspirációig

Nagyon sok arra vonatkozó ötlet létezik, hogy hogyan is kötelezzük el a fiatalokat. Rengeteg ötlettár, weboldal, blog. Egy gombnyomásra az önkifejezési lehetőségnek köszönhetően ötletek milliárdjai árasztanak el bennünket.

De önmagában nagyon minimális az esély arra, hogy másvalakinek az ötlete nekem is működik, csak azért mert neki bejött. Az általa megfogalmazott kérdések nem a te hangodon fognak szólni. Neki nincs válasza arra a problémára, ami a te tinédzserközösséged városának falait feszegeti. Nem tudnak segíteni nekik, hogy az adott helyzetben megértsék az erre vonatkozó bibliai üzenetet.

Valójában nem ötleteket keresünk, hanem inspirációt. El kellene már rugaszkodni a magazinok és blogok adta ötletektől mondván „na ezt kéne nekem is csinálni”! El kellene jutnunk arra a szintre, amikor mások ötleteire azt mondjuk: „jó látni, hogy működik abban a környezetben. Ez így nem megy itt, de egy kicsit változtatok rajta, így az én fiataljaim képesek lesznek azonosulni vele.

5. Skálázástól az improvizációig

Aki zenélt már színpadon, valószínűleg sok időt töltött hangolással vagy skálázással. Amíg tapasztalttá nem válik, és rá nem érez a ritmusra, a hangjegyek és hangzás közti összefüggésre.

Ugyanígy szolgálhatunk egy bevált minta alapján, követve az előre megírt forgatókönyvet, de ha így csináljuk akkor elszalasztjuk a variálás lehetőségét, elveszítjük az evangélium lényegét.

Mi történne, ha egy új hangzás kedvéért megváltoztatnánk a skálázást, vagy a ritmust. Lemaradunk egy egyedülálló lehetőségről, hogy valami újat teremtsünk a hangjegyek, vagy a ritmus változtatásával.

Nem tudom, láttál vagy hallottál-e már életedben örömzenét – olyan zenészeket, akik a fellépés legnagyobb részében nemcsak eljátszák a dalaikat, amik a lemezekről már ismerősek, hanem új hangzás létrehozására törekszenek a koncert alatt. Ez a rögtönzés. Aki rögtönöz, annak ismernie kell a számokat, egy hullámhosszon kell lennie a többiekkel, és tudnia kelle, hogy „hová szeretne eljutni” a rögtönzés. De a rögtönzés azt is jelenti, hogy amikor egy másik zenész szólózik eltérő időben, foglalma sem lesz arról, hogy mennyi ideig fog a rögtönzés tartani. De figyel, és mégis ki tudja egészíteni a társát. Ez a harmónia lényege.

Az ifjúsági szolgálatot is lehetne ehhez hasonlitani. Ismerhetjük azt, hogy hová szeretnénk eljutni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalok életében elkötelezettséget szeretnénk elérni. Ápoljuk a közösséget, amely Istent követi. Ugyanakkor kísérletezhetünk is, improvizálhatunk. Számos forrást használhatunk, különböző módokon. A változatosság előnyös a munkánk során, mert lehetőséget biztosít, hogy újrafogalmazzuk a kérdéseket egyetlen speciális helyen és időben.

Kreativitás az adott közösségben

A kreativitás talán legegyszerűbb fajtája, ha a közösségről készítünk egy fotót. Más vezetőket is vonjunk be a folyamatba. Aztán tedd ki ezt a fotót egy jól látható helyre. Szolgáljon ez akár emlékül azokról akikkel együtt dolgozol, a szükségeik és örömeik vannak.

A kép a következő kérdések felvetését indíthatja el:

• Mi a tagok életkora?

• Milyen alcsoporttal azonosulnak?

• Reményeid szerint mivé válnak a közösségben való részvétel után?

• Reményeid szerint milyen elképzeléseik vannak?

• Reményeid szerint milyen tapasztalatokat fognak szerezni egyénileg és együttvéve?

• Hány állandó aktív tagja van a közösségnek?

• Milyen kihívásokkal kell szembenézniük?

• Miért aggódnak?

• Mik a reményeik?

• Mit értettek meg eddig a kereszténységből, a tanítványságból?

• Hogyan élik meg a keresztény hitet?

De más kérdéseket is használhatsz. Lehet néhány közülük hasztalan.

De ne feledd! Ezt a gyakorlatot is kreatív módon, a saját közösséged sajátosságainak megfelelően kell használnod.

Miután kitetted a képet, használni tudod mások forrásait és ötleteit különböző módokon.  Jobb ez, mint előkotorni a megszokott módszereket, inkább tedd fel a következő kérdéseket:

• Milyen a közösségem?

• Melyek azok a módszerek amelyek segítségével ezt a forrást a környezetemhez tudom igazítani.

• Melyek azok a módszerek amelyekkel ezt a forrást nem tudom a környezetemhez igazítani.

• Ez az erőforrás hogyan inspirál engem arra, hogy elkötelezettséget tudjak kimunkálni az emberekben?

• Hogyan tud ez a forrás segiteni a fiataloknak abban, hogy Jézus Krisztus útjára lépjenek és beépüljenek a közösségbe?

• Hasznos lenne-e alkalmazni ezeket a forrásokat a közösségemben, és ha igen hogyan?

Időigényes

A források ilyen módon való alkalmazása rengeteg időt és energiát emészt fel.

Keményen keresnünk kell a választ arra, hogy mire is van szükség a közösségünkben. Rendelkeznünk kell azzal a képességgel is, hogy a gyülekezet életében meglássük melyik döntésnek mi lesz a következménye.

Ez kockázatos lépés, és még kockázatossabbá válik, amikor néhány jószándékú ember a gyülekezetben beszél veled erről a csodálatos lehetőségről, hogy igenis ezt kell alkalmazni, mert különleges dolgokat igér.

És ha mégis sikerül elérnünk a változást és a dolgokat úgy tálaljuk fel a fiataloknak, hogy az ő világukban is értelme legyen, mi is megformálójává válunk annak, mit is jelent Jézus követőjének lenni. Olyan embereknek, akik tevékenyen beavatkoznak az evangéliummal a környezetük megváltoztatásába.

Holly Rankin Zaher Dél-Karolinából származik. Évek óta részt vesz az ifjúsági misszióban, Emerging Church mozgalom lelkes képviselője.

Eredeti cikk: Youth Ministry in Context