Homiletika – amit csinálj, és amit kerülj el!

JAVASLATOK – EZEKET TARTSD ÉSZBEN:

Amikor beszélsz, mindig úgy kell szólnod, mint aki egy a többi bűnös közül, ugyanakkor mint Isten prófétája. Azt kell érzékeltetned a többi emberrel, hogy neked is sokat kell tanulnod, és még hosszú utat megtenned Isten útján. Ez segíti őket abban, hogy azonosuljanak veled, és átadhasd nekik Isten kegyelmét. De miközben mint Isten szája, így teszel, határozottan  hirdetned is kell Isten Igéjét, úgy, hogy az válaszra késztesse az embereket. Ezt a személyes névmások használata is elősegíti. A „mi” és az „én” általában akkor használatos, ha mint egy tanítvány szólsz. A „te –ti” akkor a legmegfelelőbb, ha Isten szájaként beszélsz. Általában először tanítványtársként kell szólni, mielőtt prófétaként beszélnél.

Minden beszédnek tartalmaznia kell kijelentő és felszólító pontokat. Kijelentő módot az olyan tanításban, amely inkább elméleti, és nélkülözi az „ütőerőt”, „energiát”. A felszólító mód könnyen válik törvényeskedővé, ha nem eléggé megalapozott Istenben. Ha prédikációd csak kijelentéseket vagy csak felszólításokat tartalmaznak, szükséged lesz valami kiegészítésre, akár úgy, hogy megmagyarázod, akár úgy, hogy másik bibliai szakaszt olvasol.

Légy tekintettel a nem-keresztyénekre és az új emberekre, akik először jönnek el istentiszteletre. Készülésed során gondolj rájuk, legfőképpen a használt kifejezésekben és példákban. Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélhetsz olyan igazságokról és dolgokról, amik elsősorban a keresztyénekre jellemzők, hanem azt, hogy megértőnek, találónak kell lenned abban, ahogyan továbbadod mondanivalódat.

Előre gondold át, hogy milyen jelzőket fogsz alkalmazni a beszédben. Gyakran szükségesek az egy mondatos minőségjelzők, amikor nagy hangsúlyt fektetsz valamire. Ilyenkor jobb először a gondolatot felvetni, és aztán minősíteni, mint fordítva. Óvakodj attól, hogy a tartalmat jelzőkkel hígítsd fel (mert a jelzők megölik a tartalmat).

Ha a beszéd alatt elveszíted a fonalat, inkább ugorj a következő pontra ahelyett, hogy visszakanyarodnál.

Számíts/készülj fel a mindennapi világi kifogásokra, nevezd meg őket, és felelj rájuk. Ezek jó ellentétek. (Pl: „viktimológia” szembeállítva a Róm. 8:28,  1Kor. 10:13., Gen. 50:20)

Személyes példákat használj. Ezek lelkesítenek és bevonják az embereket. De óvakodj attól, hogy kizárólagosan és túl sokat használj, mert ez én-központú tanítást sugallhat.

Illusztrációid legyenek jók, különösen ami az elvont dolgokat illeti. Ha nem találsz hatásos eredeti illusztrációt, használd azt, ami már bizonyítottan bevált.

Használhatsz szakkifejezéseket (teológiai, pszichológiai, tudományos, stb.), de azonnal magyarázd is meg jelentésüket.

Légy önmagad! Isten méltányolja az egyéni képességet és stílust. Például a saját humorodat használd – ne valaki másét. Másrészt fordulj szembe előadásmódoddal. Ha például visszahúzódó vagy, élénkítened kell azt a pontot, ahol úgy érzed, nyitottabbnak kell lenned.

Tiszta, jó legyen a felépítés! A jó átmenetek segítenek, hogy kövessenek. A legjobbak azok, amelyek tömörek és a következő pontot visszavezetik a főtémához.

Ha evangélizációs szolgálatod van, nagyon érthető módon fejtsd ki, hogyan lehet valaki keresztyénné. Ne félj, hogy eközben untatod a jelenlévő keresztyéneket. De arra is figyelj, hogy ne csak az új emberekre légy tekintettel.

Mosolyogj, légy humoros és melegítsd fel hallgatóságodat. Ez segít nekik feloldódni és hozzád kapcsolódni.

Már az első percben mondd el beszéded tárgyát.

Az emberek által ismert és használt szleng használata feloldja hallgatóidat. Ezzel szemben, az olyané, amit nem ismernek, vagy használnak, eltávolítja őket.

Amikor hirdeted az evangéliumot, az erő az Igéből jön. Ezért próbálj belefoglalni beszédedbe olyan verseket, mint a Jel. 3:20, Ján. 1:12, Ef. 2:8,9. stb.

Színes szóképeket és képes leírásokat használj! Miért mondanád: „rossz”, amikor mondhatod azt is, hogy „elfogadhatatlan”, vagy „hitvány”. Gyakorold ezt mindennapi beszélgetéseidben is.

Készülés alatt szüntelen kérdezd magadtól: „Mi a tanításom célja? Mit akarok megértetni az emberekkel?”

Amikor keresztyén etikáról beszélsz, ne felejtsd elmondani, hogy mind az erőt, mind a késztetést Isten adja arra, hogy erkölcsi parancsait megtegyük (Fil.2:13), és hogy ez a mi javunkat szolgálja (5Móz 10:12; Róm. 12:2b). Ez hatalmaz fel bennünket arra, hogy anélkül tanítsunk hangsúlyosan és magabiztosan, hogy az embereket törvény alá rekesztenénk.

Velős bevezető után gyorsan térj rá a textusra. Ha az emberek egyszer már hozzákezdtek a szakaszhoz, saját maguk fogják azt értelmezni, ha nem vezeted őket gyorsan bele.

Amikor csak lehet, tégy fel költői kérdést.

Humor vagy fontos kijelentések után tarts hatásszünetet. Ez növeli a benyomást.

Próbálj a szövegből dolgozni. Úgy rendezd pontjaidat, hogy folyamatosan vissza tudj utalni a textusból. Ez praktikus módja, hogy az Ige tekintélyén maradjunk. És furcsa, ha azt mondod, hogy egy konkrét szakaszt magyarázol, de igazából nem mész bele komolyan. Ha eredetileg más textusokról fogsz beszélni, mondd meg az elején.

EZEKET LEHETŐLEG KERÜLD EL:

Hacsak nem vagy tapasztalt tanító, ne halaszd vázlatod elkészítését a tanítás előtt 24 órára. Csak összezavart leszel inkább, mint, magabiztos.

Ne mondd, hogy „Kettő Korinthus”, vagy „Egy Thesszalonika”, helyette „Második Korinthusi levél” stb. A szakzsargon és az idegen szleng az újakat elidegenítheti: úgy érezhetik magukat, mint aki a „körön kívül van”.

Ne untasd az embereket az evangéliummal! Légy érdekes és élénk!

Ne használj iskolás példákat. Egyedinek kell lenniük, hogy az emberek világosan lássák, mit jelent egy elvet a gyakorlatban megvalósítani. Jobb egy nagyon egyéni illusztrációt adni, és azt mondani: „Más példa is igaz erre”, mint túlságosan általánosítani. (közhelyeket mondani).

Egyszerre ne végy túl sok anyagot! Legyen néhány pont, ami jól ki van dolgozva és alkalmazva, ez sokkal jobb, mint több kérdéssel foglalkozni. Állj ellen annak, hogy mindent, amit tudsz, elmondj a szakaszról.

Ne gesztikulálj hevesen!

Ne meséld el, mikkel találkoztál, mialatt készültél. „Kíváncsi voltam, hogy van ez görögül…” Azt meséld el hallgatóidnak, hogy mire jutottál, ne azt, hogy hogyan.

Ne mondd: „Erre jó példa” – csak mondd el példádat.

Ne érezd úgy, hogy kénytelen vagy elmondani az üdvösség teljes tervét és logikáját mindig, amikor evangelizálsz.

Tartózkodj attól, hogy túlzásba vidd a bibliai utalásokat. Ez tompítja a hatást és a központi gondolatot. Általában jobb csak utalni egy-egy részre és idézni, mint odalapozni – ez időt vesz igénybe, és elvonja az emberek figyelmét. Ha úgy gondolod, hogy oda kell lapozni egy másik textushoz, mondd el, hogy hogyan lehet oda eljutni, megtalálni, és adj időt, hogy kikeressék. Várj, amíg a lapozás befejeződik.

Ne versről-versre magyarázd az Igét. Ez gyengíti a hatást, mert nincs világos tétel, amit alkalmazni lehet.

Ne vidd túlzásba az alkalmazást. Ne tedd az egész beszéden keresztül. Applikációdat a szöveg teológiájára kell alapozni, különben törvényeskedő lesz.

Amit Isten mond Igéjében, ne személyes véleményként közöld, hanem tényként. Ugyanígy, ne nyilvánítsd mérvadónak azt, ami a te véleményed. Mondd meg, hogy az saját gondolatod.

Ne félj a kényes kérdésektől (például anyagiak) Támaszkodj ezekben is Isten szavára.

Az egyértelmű kijelentéseket ne fejezd be kérdő hangsúllyal – ez gyengíti a hatást.

Az érzelgősséget ne vegyítsd a komoly dolgokkal. A vicc enyhíti erejét egy-egy komoly tantételnek, ha utána mondod: így egy ki szusszanáshoz jutnak, de ha giccses leszel, miközben komoly dolgokról beszélsz, a hatást tönkreteszed.

Ne mindig a végén szólítsd meg a nem-keresztyéneket, ez túl kiszámítható. A már-keresztyének (helytelenül) ezen a ponton már nem figyelnek, tudva, hogy a befejezéshez közeledsz, a nem-keresztyének pedig zavarba jönnek.

Ne mondd: „Biztosan ismeritek ezt a történetet/hittételt…” Az újak általában nem ismerik a Bibliát, és ez a mondat még inkább tudatosítják bennük és azt közlik, hogy tájékozatlanok.

Amiatt, hogy valamiben nem vagy jártas, vagy nem vagy teljes ismeretében, ne mentegetőzz. Ez tekintélyedet szükségtelenül erodálja. Állj meg Isten Igéjének tekintélyén, és bízz, hogy az majd megmozdítja hallgatóságodat.

Ne lapozz másik részhez, úgy hogy közben azt mondod: „nem kell odalapoznotok”. Vagy idézz emlékezetből, vagy hagyd, hogy veled együtt keressék ki. „Ha azt mondod: „Nektek nem kell odalapoznotok”, úgy hangzik, mintha rejtegetnél valamit.

Eredeti cikk: Homiletics: Do’s and Don’ts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.