Ahogyan Frank Sinatra is énekelte, „Love and marriage go together like a horse and carriage,” azaz „a szerelem és házasság együtt járnak, akár a ló és a kocsi”. Évszázadokkal azelőtt viszont, hogy ezt a dalt megírták, Pál apostol olyan ehhez hasonló dalszöveget írt a szerelemről és házasságról, melyet talán sosem zenésítettek meg. A két dal viszont mondanivalóját tekintve megegyezik – a szerelem és a házasság tényleg együtt járnak.
Mindezek ellenére, az apostol hozzátesz a dalhoz még néhány nagyon fontos összetevőt. A rövid, 11 versből álló fennkölt, bár nehéz Igeszakaszban (Efézus 5:22-23) Pál egy tiszta, szent, sugárzó egyházról beszél; Krisztusról, mint annak fejéről; a kölcsönös egymás alá rendelésről, valamint a feleség és a férj közti szerelemről. Aztán, mintha mindez túl felfoghatatlan lenne még neki is, így ír, „Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Efézus 5:32, The Message)
A szövegmagyarázók közt vita folyik arról, hogy ez a „titok” vajon a házasságra vagy az egyházra vonatkozik-e. Én úgy vélem, mindkettőre. Minden boldog házasságban élő pár tudja, hogy a házasság egyben csoda és titok, másrészt pedig egy megelégítő kapcsolat. Ki lenne képes megmagyarázni, miért és hogyan tud két, testileg, érzelmileg és hormonok szerint ennyire különböző ember, mint a férfi és nő, boldogan együtt élni? Pálnak igaza van – ez valóban egy óriási rejtély.
Ahogyan olvassuk ezt az igerészt, és megpróbáljuk kicsomagolni a jelentését, nagyon mély fejtegetést kapunk arról, hogyan lehet képes egy lelkész boldog és szeretetteljes kapcsolatot kialakítani a gyülekezetével.
Hallgasd a szíveddel, ahogyan Pál leírja, milyen szeretettel szereti az Ő egyházát, és bennünket Krisztus: „hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (Efézus 5:26-27, The Message).
Szeretetünk soha nem lehet hasonlatos Krisztus szeretetéhez, mégis Ő a példa számunkra. Hogy a dolgunk még komplikáltabb legyen, vannak gyülekezetek, amikkel kapcsolatban úgy érezhetjük, hogy azokat könnyebb szeretni, mint másokat – és ez a lelkészekre is igaz.
A szeretetkapcsolat — ami a szolgálathoz elengedhetetlen
Akár könnyen megy, akár nehezen, szükséges, hogy a pásztor és az emberek között kialakuljon egy szeretetkapcsolat, mivel a gyülekezet hatékonyságának alapja, hogy a pásztor és a gyülekezet között egészséges viszony legyen. Sajnálatos módon, az ilyen szeretet-tényező túl sok gyülekezetből hiányzik.
A következőkben arról fogunk beszélni, hogyan mélyítheti egy pásztor szeretetkapcsolatát saját gyülekezetével, és hogyan tudja magát is még jobban megszerettetni velük.
Kezdjük jól — ez lehet szerelem?
Amikor egy gyülekezethez való elhívás első szikráit érzi egy pásztor, akkor kell feltennie magának azt a kérdést, hogy „Lehet ez valami csodálatos dolog kezdete? Isten az, aki összehoz bennünket? Beillek én ide? Szerelem lesz első látásra? Jó az összhang?”
Akár csak egy házasságnál, a válasz nagyon egyedi és személyre szabott. Kérdezz meg házaspárokat, hogyan találkoztak, és lettek szerelmesek. A történetek valószínűleg elég egyediek lesznek, és néha talán nevetségesek is. Sokszor még az 50 éves házasok is tinédzser módjára kacarásznak, miközben a történetüket elmesélik. Ahogyan hallgatjuk a történetet, és kapcsolatuk első adalékait megtudjuk, nem mindig tűnik úgy, hogy ilyesmikkel meg lehet alapozni egy erős házasságot. Mégis, pontosan ezt sikerült felépíteniük. Az, hogy egy kívülálló számára ez másként látszik, nem lényeges.
Ehhez hasonlóan ugyanilyen erős, vonzalommal teli, lelki-érzelmi szerelemre van szükség egy pásztor és gyülekezete között, még a kapcsolatuk legelején. Csakúgy, mint a szerelemnél, az adalékok itt is egyediek lesznek. A leendő pásztornak viszont meggyőződésesen vallania kell, hogy ki lehet alakítani és fenn is lehet tartani egy szeretetteljes kapcsolatot, máskülönben nincs értelme elvállalni az új feladatot.
Mondd, hogy szeretlek!
Mondd el a gyülekezetednek, mennyire kiváltságosnak érzed magad, hogy a pásztoruk lehetsz. Hallottam már olyan pásztort, aki annyira szerelmes volt előző pásztori küldetésébe, hogy állandóan arról beszélt az új gyülekezete előtt is. Egy vicces ember megjegyezte a mostani gyülekezetében, hogy „Lehet, hogy majd miután elmegy, jobban fog szeretni minket is…” Ezzel kimondatlanul is olyasmi utalást sikerült tennie, hogy talán nemsokára pont ennek kellene megtörténnie.
De van ennél jobb út is. Beszélj a gyülekezethez, majd nézd meg, mennyi jó származik abból, amikor szeretetet kommunikálsz feléjük. Minden szeretetteljes szó emlékezteti az embereket Jézus szeretetére, és minden egyes ilyen szó bumeráng módjára fog működni: akit az ilyen szeretet eltalál, az vissza fogja adni a pásztornak. Minden ilyen szó erősíti is a lelkét annak, akitől származik.
Gyakorold otthon és a dolgozó szobádban ezeket a szavakat, hogy habozás nélkül kimondhasd, „Szeretlek az Úr szeretetével!”
Köszönd meg nekik, hogy szeretnek téged!
Néhány pásztor állandó félelemben él, mert azt hiszi, hogy gyülekezete nem tesz annyit érte, mint amennyit a város másik végében lévő gyülekezet tesz a saját pásztoráért. Az ilyen hozzáállás legalább annyira ostobaság, mint összehasonlítani két jegygyűrűt, hiszen a legolcsóbb lehet, hogy a legnagyobb szintű elkötelezettséget és szeretetet szimbolizálja.
Más pásztorok úgy gondolják, hogy gyülekezetüknek királyként kellene őket kezelnie. Sok középkorú, vagy annál idősebb pásztor véli úgy, hogy „megtették már, amit kellett”, és a gyülekezet is tartozik nekik valamivel a sokévnyi szolgálatért. Ez a hamis kép nem hasonlít arra az áldozatra, engedelmességre és a saját magunk feladásására, mely a Keresztnél kezdődik.
Gondold át, milyen gazdag vagy — a Király gyermeke vagy, és a Király népét szolgálhatod. Az Ő pulpitusáról prédikálunk, és az Ő irodájában dolgozunk. Minden nap a Királyt képviseljük a népe előtt. Az Ő szavait szóljuk, és gondoskodunk az Ő gyülekezetéről. Viszont, mindig emlékeznünk kell arra, hogy a Király nem mi vagyunk. A Királynak nem szándéka, hogy akármelyikünket is felmagasztalják vagy kényeztessék.
Légy méltó a tiszteletre!
Minden pásztor ismeri a bibliai intést, amelyet Iste az ő népének ad, hogy tiszteljék lelki vezetőiket. Pál nyomatékot ad ennek a tiszteletnek két levelében is. A Thesszalonikai levélben azt mondja, „Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket.” (1Thesszalonika 5:12-13, The Message).
A Timóteusnak írt első levelében is tiszteletről, sőt, kétszeres tiszteletről beszél: „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.” (5:17)
H.B. Londonnal együtt a Pastors at Greater Risk [„Pásztorok nagyobb kockázatnak vannak kitéve” – a ford.] című könyvünkben elmesélünk egy történetet egy laikus gyülekezeti vezetőről, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a gyülekezete a legnagyobb tiszteletet, sőt, dupla tiszteletet tanúsítson új pásztoruk felé. Aztán megkérdezte a gyülekezeti tanácsadót, aki az új pásztort ajánlotta a gyülekezet számára, hogy „van valaki, aki néha emlékezteti a pásztorokat arra, hogy a Bibliában szereplő, tisztelettel kapcsolatos igerészeknek két oldala van?”
Ez a hűségesen eljáró nem hivatásos vezető teljesen jól látta a dolgot. A Biblia azt írja, hogy a pásztor oldaláról a tisztelet azért jár, hogy a pásztor keményen dolgozik, vezeti a gyülekezetet, és inti, irányítja Isten népét. A kétszeres tisztelet azoknak jár, akik tanítanak és prédikálnak.
A mindennapi élet során sokszor elhomályosul előttünk az a kép, hogy az Úr szolgálatára lettünk kiválasztva. Meg kell, hogy újuljon bennünk a felelősségérzet, hogy jól tudjuk végezni a szolgálatunkat, és Istennek is tetszen az, amit teszünk. Ezzel pedig, ahogy pásztori szolgálatunk végső elszámolhatósága is mélyülni fog gondolatainkban, hosszútávú gondolkodásunk is átalakul.
Feltétel nélkül szeresd az embereket!
Értékeld az embereket úgy, mint Isten kegyelmének élő bizonyítékait. Az újszövetségi gyülekezet alapvető megkülönböztető jegye, hogy képes meggyógyítani széthullott emberi kapcsolatokat, megszüntetni romboló félreértéseket, képes a teljes szívű megbocsátásra, buzdít a valóságos közösségre, és motivál a hatékony bizonyságtételre.
Isten az Ő egyházát emberek számára találta ki, és nem felekezetekben vagy teológiai rendszerekben, szociális tevékenységekben vagy pásztorokban gondolkodott. Azt akarja, hogy az egyház nyerjen meg embereket, formálja őket, és a világban végzett missziós szolgálatba bevonja őket.
Egy veterán pásztor azt mondta, hogy, a „bárányok elsődleges célja az, hogy bonyolulttá tegyék a pásztor életét, és nincs szükségük arra, hogy ezt bárki megtanítsa nekik.” Ha arra akarunk várni, hogy az emberek olyanok legyenek, amilyenné mi szeretnénk, hogy váljanak ahhoz, hogy szeretni is tudjuk őket, akkor lehet, hogy nagyon sokáig kell még várnunk. A mi feladatunk az, hogy Isten kegyelméből szeressük őket úgy, amilyenek, miközben hiszünk abban, hogy változhatnak.
Ne érjen váratlanul az emberek sokfélesége! Vannak nagyon nagylelkű emberek, mások veszekedősek vagy épp szelídek. Vannak egész bolondos emberek, csodálatos, vagy igen furcsa emberek is. Van, aki kifejezetten érzékeny, mások nagyon önközpontúak, megbízhatóak vagy szinte már hitványak; mások hálásak vagy sértődékenyek. Mégis, mindannyiuknak szüksége van egy pásztorra, aki szereti őket annyira, hogy megmutassa az Istenhez való hazavezető utat.
C.S. Lewis felnyitotta előttünk a sokféleség pozitív lehetőségeit: „Mivel az egyház nem olyan emberek társasága, akik természetes jellembeli hasonlóságaik következtében egyesültek, hanem a Krisztus Teste, amelyben bár minden tag különböző, mégis közös életet élnek, és egymást kiegészítik, illetve segítik”(1)
A gyülekezet az emberekért van. Higgy bennük! Törődj velük, és segíts nekik, hogy felfedezzék lehetőségeiket!
Kötelezd el magad az élethosszig tartó udvarlásra!
Egy helyi vasárnapi lapban jelent meg a következő történet. Egy nyolcvanas éveinek vége felé járó idős embert kérdeztek meg, aki a 67. házassági évfordulóján volt túl, hogy milyen tanácsot tudna adni fiatal férjek számára?
Ez volt a válasza: „Azt kell állandóan tenned, ami a legelején megtettél ahhoz, hogy megnyerd a szívét!” Ebből a tanácsból pásztorok is meríthetnek a gyülekezet felé tanúsított szeretetükre nézve.
És mi van azokkal az időkkel, amikor a szerelem érzése úgy tűnik, elpárolog? Ann Landers egyszer így tanácsolta olvasóit: „Cselekedj szeretettel, és az érzés majd követni fogja!”
Prédikálj a szeretetről!
Lapozd fel a Bibliában a szerelemről szóló részeket, és tápláld a lelkedet ezekkel. Tanítsd meg az embereidnek újra és újra, hogy az egymás iránt érzett szeretetünk Isten irántunk való szeretete miatt természetesen növekedhet. Mutass rá nekik, hogy a szeretet egy ajándék, melyet Istentől kapunk, és tovább adhatunk azoknak, akik körülöttünk vannak. Próbálj kiépíteni egy szellemi légkört a gyülekezetedben, mely betölti ezt a bibliai kihívást: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk!” (Efézus 5:2, The Message).
Válj kiteljesedett emberré!
Számít az ember jelleme. A jámborságot elvárják az embertől. Az ember cselekedeteinek a saját lénye az alapja, és a jellem a viselkedés forrása. A legtöbb gyülekezet – ha választaniuk kellene egy igazán hozzáértő és egy „szent” pásztor közt – a „szentet” választaná.
Olyan korban élünk, amiben eddig soha nem látott mértékben találunk problémás és összetört életeket. Az ilyen, fájdalom sújtotta, összezavarodott, összekuszált életű emberek számára a gyülekezet gyakran a végső állomást jelenti. És micsoda menedék lehet ez számukra! Ennek eredményeként sokan teljesen új életet nyernek Krisztusban – egy olyan életet, mely teljes változást és új kezdetet jelent. Azonban ahogyan az idő múlik, sokak megrekednek egy-két állandósult problémával, egy-egy rossz szokással, sebekkel, érzékeny területekkel vagy egy titkos bűnnel. Ha ilyen csoport tagja vagy, tégy meg mindent, hogy segítsd az ilyen emberek gyógyulását!
Az összetörtség gyógyulásán túl ott van még annak a szükségessége is, hogy teljes mértékben Istenre hagyatkozzunk. A lelkész, aki emberi erőből próbál szolgálni, nem képes többet nyújtani, mint egy ügyvéd, egy mérnök vagy egy orvos. Ami igazán győzedelmessé és hatékonnyá tehet bennünket, és segít meggyőzni az embereket arról, hogy amit prédikálunk az igaz és valóságos, az a plusz – az Isten kegyelme, jelenléte és ereje – ami bennünk van.
Pál Apostol kihangsúlyozta azt, milyen fontos, hogy teljesek legyünk. A Timóteusnak írt első levélben olvashatjuk ezt az erőteljes összegzést: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra.” (4:12,13, The Message).
Tégy meg egy szívességet a gyülekezetednek: próbáld megérteni saját magadat!
Hogyan gondolkozol? Mik a valószínűen várható reakcióid? Mi az életed mozgató ereje? Mik a szándékaid?
Saját magunk megértése fontos kulcs ahhoz, hogy másokat is megértsünk. Vond kérdőre magad saját indítékaiddal kapcsolatban. Miért tettem ezt? Tégy fel magadnak keresztkérdéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan vezetsz le egy-egy megbeszélést. Ellenőrizd, hogyan költöd a pénzedet. Ezek mind nagyon sokat árulnak el a jellemedről. Vond kérdőre magad, hogy manipulálod-e úgy az adminisztratív feladatokat, hogy azok nálad kössenek ki, majd igazold tetteid úgy, hogy azokat Isten akarataként könyveled el.
Tekints úgy elhívásodra, mint az Istentől kapott feladatra!
Pál Apostol úgy tekintett munkájára, mint amit az Istentől kapott. Például a Galáciabelieknek azt mondta, „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Galata 1:15,16).
Micsoda kijelentés! Vess egy pillantást az apostoli elhívás alkotóelemeire: mielőtt megszületett volna, Isten már kiválasztotta erre a szolgálatra, kegyelemből hívatott el, megbízható volt, és örömöt nyert abból, hogy Jézus nyilvánvalóvá válhatott az életében és szolgálatában, valamint isteni elhívást kapott a pogányok felé, akik valószínűleg saját kora zsidó emberei voltak.
Az isteni elhívás erőt, méltóságot és motivációt ad az ember szolgálatához. Segít, hogy kialakuljon bennünk a missziós tudat és az abban való bizonyosság, hogy Isten embere megkísérelhet és véghezvihet olyan dolgokat is, melyekről nem is álmodott volna, hogy véghez tudja vinni. A megélt elhívás felhatalmaz a prédikációra, a hosszútűrésre és erővel ruház föl, hogy szeretni tudjunk mindenkit, akit az Úr szeret – vagyis, mintenkit, akivel csak találkozunk.
Élvezd szolgálatodat úgy, hogy az életformává váljon!
Habár a szolgálatot fel lehet fogni hivatásként és ELhivatásként is, lényege akkor is a legnagyobb cél, ami az embereknek adathatott. Csak úgy, mint a szülői felelősség, a pásztori szolgálat napról napra, évről évre folytatódik. A szolgálat ezen realitását boldogan elfogadhatjuk, vagy rugdosva és kiabálva ellenállunk neki, attól még tény marad..
Ne váljon belőled elszigetelt szakember!
A lelkészek néha olyan tanítást kapnak, hogy egyfajta szakmai elszigeteltségben kell élniük. Engem például még erre tanítottak. Az egész tanítás lényege az, hogy mindenkivel felszínes kapcsolatot alakíts ki, és senkit ne engedj közel magadhoz. Azzal magyarázzák ezt, hogy ha nem engedsz senkit közel magadhoz, senki nem lesz majd féltékeny a jó kapcsolataidra. Plusz, ha az embereket túl közel engeded, összetöri a szívedet majd az, amikor tovább kell állni.
Elég nevetséges ez a logika, nem?!
Első pásztori munkám utolsó napjaiban követtem is ezt a már bevett, és akkoriban széles körben elterjedt elszigetelődési szokást. Bejelentettem, hogy „Isten akaratából egy új feladatot kell ellátnunk, el kell mennünk, ami azt jelenti, hogy nem írhatunk, vagy kaphatunk leveleket, üdvözlő lapokat, és telefonon sem beszélhetünk többet az itteniekkel.”
A gyülekezet egyik idősebb hölgye ezt felettébb furcsálta. Nem sokkal azután, hogy berendezkedtünk az új gyülekezeti helyünkön, megszületett az első gyermekünk. Két héttel a születése után a kisbabánk kapott egy levelet ettől az idős hölgytől. Sok más dolog mellett ez állt a levélben: „Apukád azt mondta nekünk, hogy nem írhatunk neki, így neked írok. Kérlek, mondd meg anyukádnak és apukádnak, hogy nagyon szeretjük őket, és mindig is szeretni fogjuk.”
Lehet, hogy legtöbb szorongás, ami a pásztori szolgálat alatt kialakul, a szociális elszigetelődésnek tudható be? Míg a szeretetről, közösségről, gyülekezetről beszélünk, a gyanakvást, a magányt és az individualizmust gyakoroljuk.
Kérd el Istentől az ő látását megbízásodra nézve!
Amikor Isten elküld egy helyre, ő arról a helyről már mindent tud, ismeri képességeidet is, hátteredet és és a benned rejlő lehetőségeket. Amikor felajánlanak neked egy pásztori megbízatást, vagy éppen elfogadtál egyet, amiről úgy tűnik, hogy Isten akarata, kérdezd meg magadat, Isten mit kíván tőled, hogy véghezvigyél azon a helyen. Amikor Isten küld valahová, ott kell maradnod azon a helyen, amíg Ő a tervét véghez nem vitte.
Oszd meg álmaidat, ötleteidet, és kreativitásodat!
Sokszor úgy tűnik, hogy a gyülekezeteket hihetetlen módon megkötik saját hagyományaik. Elképesztő, és szinte már vicces is belegondolni, hogy valójában a legtöbb dolog, amit ma hagyománynak tartunk, az egy régebbi korszakban valami új, izgalmas dolognak indult. Az olyan szokások, mint a Vasárnapi iskola bevezetése, a modern missziók, valamint a délelőtti istentisztelet 11:00 órára tétele, hogy a farmerek előtte még be tudják fejezni reggeli munkáikat, valamikor óriási újdonságnak számítottak. Az akkori emberek pedig valószínűleg azt mondhatták, hogy „Na, így még sosem csináltuk azelőtt!”
Az, hogy jövőnket, múltunkat és jelenünket egészséges egyensúlyban tartsuk szolgálatunk során, nagyon kemény feladat. Minden gyülekezetet és személyt formál saját története. A hagyományokat tiszteletben kell tartani, és néha a változás csak lassan ér el. Mindez idő alatt, a jelen fontos, és a jövő olyan fényes, mint Isten ígéretei.
Néhány lelkipásztor egész életében egy olyan jövőt szeretne elkerülni, ami valójában el sem jön. Mások a jelenben élnek, anélkül, hogy törődnének azzal, ami volt, vagy álmodoznának a jövőről. Gyakran olyan a munkájuk, mint a vágott virág – nagyon szép, de nincs gyökere. Jó ellenszer gondolni múltra, jelenre, jövőre, mint történelemre, reményre és elért célokra, és kreatívan gondolkodni róluk. Minden nap jó nap lehet az Istennel való közös szolgálatban, ha tudjuk, mihez kezdjünk vele.
Nevelj nagyszerű embereket!
Évtizedeken keresztül a gyülekezeti növekedés és az evangelizációs programok lehetővé tették, hogy nagyszerű gyülezetek alakuljanak ki. Lehetséges, hogy amikor a gyülekezet csodás embereket nevel, az ő kapcsolatuk az Úrral és egymással nagyszerű gyülekezeteket kialakulását fogja eredményezni?
Nevelj nagyszerű embereket az által, hogy bátorítod őket arra, hogy odaszánják magukat egy nagy célra. Egy költő így fogalmazta meg: „Add magad egy nagy célra. Lehet, hogy nem leszel nagyon hasznos a cél szempontjából, de a cél rengeteg jót fog veled tenni.”
Értékeld az embereket, amikor a gyülekezetbe jönnek!
Minden istentiszteletnek könnyen felismerhető értéket kell adnia azok életéhez, akik eljönnek. Minden embernek joga van hozzá, hogy tanítást kapjon, hogy bátorítsák, és inspirációt kapjon, amikor a gyülekezetbe jön. Az embereknek szüksége van az útmutatásra, az inspirációra, a bátorításra és a reménységre. Nincs szükségük a korholásra, a bántásra, vagy arra, hogy leereszkedve beszéljenek velük. Ez mind úgyis elégszer történik meg a világban. A gyülekezeti istentiszteletre sokkal többen fognak ellátogatni, ha azokat aktuálisabbá, inspirálóbbá és kevésbé unalmassá tesszük. Ahogyan készülsz az istentiszteletre, kérdezd meg magadtól is, Istentől is: mit szeretnének kapni az emberek a gyülekezetben a következő alkalommal?
Légy a szeretet képviselője a hívők válságos időszakaiban!
Minden embernek át kell élnie olyan dolgokat, mint valakinek az elvesztése, balesetek, betegségek vagy mikor az ember teljesen összetörik. Az, hogy Jézust testben és lélekben is képviseljük emberek felé, mikor óriási szükségek szorongatják őket, a keresztény szolgálat egyik központi felelőssége és feladata. Légy ott velük! Menj el hozzájuk szeretetben és látogasd meg őket gyakran, amíg a válságos időszak véget nem ér! Ha így teszel, akkor azok, akik ilyen völgyön mennek keresztül, örökre szeretni fognak. Amikor mások szemtanúi lesznek annak, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtasz azoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, annak az lesz a következménye, hogy az egy egész gyülekezetben megnövekszik a hitelességed.
Tartsd becsben keresztény szolgálatodat, mint Isten szeretet ajándékát!
Manapság sok gyülekezetbe járó ember lelki értelemben véve túlsúlyos a rengeteg „gyors kajától”, és mert nem esznek elég húst és tartalmas ételt. Sokkal több gyakorlatot kéne végezniük az emberek felé végzett szolgálat terén!
Sok lehetőség rejlik a keresztény szolgálat három alapvető fókuszában. Gondolj úgy rájuk, mint a háromlábú szék lábaira. Először is, a szolgálat az, amit mi teszünk Istenért. Másodszor, szolgálat az, amit mi teszünk másokért. Harmadszor — egy gyakorta figyelmen kívül hagyott összetevő — amikor másoknak szolgálunk, mi magunk is gazdagodunk lelkileg.
Amikor prédikálunk, Istennek prédikálunk, hogy az emberek jobban megismerhessék Őt. De mikor prédikálunk, az Ige megvizsgál bennünket is, és jobbá tesz, és lelkünk is növekszik a folyamatban.
A vasárnapi iskolai tanító Istent szolgálja, miközben embereket tanít arra, hogyan alkalmazzák a Bibliát a mindennapi életben. De eközben saját maga is növekszik. Az ilyen látásmód már nem feladatként és kötelezettségként tekint a szolgálatra, hanem kiváltságnak és áldásnak veszi.
Fogadd el és vond be az erős embereket!
Sok pásztor úgy érzi, hogy az erős, hozzáértő emberek veszélyt jelentenek számukra. Sokan nagyon kényelmetlenül érzik magukat, ha valaki felteszi azt a kérdést, hogy „Miért?” Sok lelki vezető megkérdőjelezi azoknak a szellemileg erős embereknek a motivációit, akik azt akarják, hogy a dolgok tökéletesen és hatékonyan működjenek. Két olyan fontos tényező van, amely egy gyülekezetet meggátolhat a fejlődésben: ha a szellemileg erős embereket képtelenek vagyunk jól kezelni, illetve ha minden szolgálatot vagy programot mi magunk akarunk kontrollálni. Ha valaki azt érzi, hogy neki kell ellenőrzése alatt tartania a gyülekezeti élet minden részletét, az a gyülekezet növekedésének megállását fogja eredményezni, és nagyon demoralizáló hatással lesz a gyülekezetre.
Vezesd az Isten családját!
A biológiai értelemben vett családok szörnyű ostrom alatt állnak. Szinte mindenki segítségre szorul, hogy megerősíthesse családi életét. Sokaknak van szüksége pótcsaládra, ami helyettesítheti azt a családjukat, ami sosem létezett, vagy amit elveszítettek. Sok ember él összetört szívvel. A mai világban minden eddiginél nagyobb mértékben van szükség egy szerető gyülekezet elfogadására, támogatására, az elszámoltathatóságra, és az ott szerzett barátokra. Nevezheted akárhogy azt a lehetőségedet, hogy az Isten családját vezetheted: te vagy a klán feje, az elveszett, kiterjedt család vezetője, a pótcsalád megalapítója, vagy az Isten családjának pásztora. A lényeg, hogy a munkát elvégezd, és segítsd elő a törődő kapcsolatok kialakulását.
A szolgálat óriási lehetőségeket nyújt arra, hogy szeressünk, és minket is szeressenek.
Emlékszel milyen voltál, mikor az elhívást kaptad? Emlékszel, hogyan használta fel Isten a te iránta érzett szeretetedet, hogy megláthasd az Ő világában lévő szükségeket? Micsoda meghatározó pillanat volt ez a te szolgálatodra nézve! Azon a napon a Mindenható Úr idegen területekre hívott téged, azzal az ígérettel, hogy veled lesz, erővel ruház föl, és feltétel nélkül fog szeretni téged.
Sok igerész segít megérteni számunkra a lelkészi szolgálatot. Más igeszakaszok a feladatot és a szükséget hangsúlyozzák, de újra és újra előjön, hogy szolgálatunk motivációja, létformája és értelme a szeretet kell, hogy legyen.
A szeretet fontossága és elsődlegessége tisztán látható Jézus válaszából, melyet akkor ad, mikor a tanítványok megkérdik tőle, „Mi a legfőbb parancsolat?”
Jézus ezt mondta ekkor: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből és teljes elmédből. Ez az első, és legfőbb parancsolat. A második pedig hasonló az elsőhöz: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Ezek után hozzátett még egy lenyűgöző összegzést: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:37–40). Jézus nagyon fontosnak tartotta azt a szeretetet, melyet Istennek és felebarátainknak adunk.
Jézus példáját követve Pál szintén szolgálatunk központjává tette a szeretetet, mikor ezt írta: „Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Korintus 13:7).
Miután elolvastuk ezeket a részeket, olyan bizonyítékunk van, amely nem vitatható többé: a szolgálat Isten felé, felebarátunk felé, és a magunk felé kimutatott szeretet. Ez az Isten és felebarátunk felé való szeretet életre szóló jegyre jogosít fel bennünket magánjellegű és nyilvános helyekre, illetve szomorú és vidám helyekre egyaránt. Jézus iránt érzett szeretetünk lehetőséget nyújt nekünk, hogy képviseljük Őt esküvőkön, temetéseken, bemerítéseken, kórházak folyosóin, Úrvacsora vételekor, dicsőítő alkalmakon, és prédikációk során. A pásztori szolgálat örömét és kalandjait újra és újra hangsúlyoznunk kell olyan szavakkal, mint a gyönyörűség, boldogság, öröm, derű és az örökre szóló dolgok beteljesítése. Egy pásztor sokszor egy hét leforgása alatt több olyan dolgot láthat, amit Isten cselekszik, mint más egy egész élet során!
A Krisztus iránt érzett szeretetünk segít, hogy szolgálatunk irányt ne tévesszen. Amikor a szeretet tüze úgy tűnik, kis lángon ég, gondold át életed, és a valóságot, és ismét nagy lángra gyúl. Amikor ezt elvégzed, meglátod, hogy Isten szeret téged, és ha nem is mind, de legtöbb ember a gyülekezetedben szintén szeret téged.
Karjaiddal öleld át saját pásztori szolgálatodat: Szeresd az embereket, akiket Isten bízott rád, hogy feléjük szolgálj, és ők olyan szeretettel fogják viszonozni neked ezt, amit legmerészebb álmaidban sem képzeltél!
| Neil B. Wiseman író, szónok és tanár. Ezen kívül a Small Church Institute alapítója és igazgatója. Otthona Overland Park, Kansas államban van. |
Felhasznált irodalom
1. Wayne Martindale, and Jerry Root (Contributors), The Quotable Lewis, (Wheaton, Ill.: Tyndale House Publishers, 1989), 105.
Vélemény, hozzászólás?