Hat „lencse” a fájdalmak gyógyítására

„Kedves Testvérem, sajnos azt kell mondanom, hogy a szenvedés nem szabadon választható. Úgy tűnik, hogy az emberi állapot része, de a szenvedés elkeseríthet vagy nemesíthet. Szenvedésünk az átalakulás szellemévé válhat, ha megértjük, hogy szerepünk van Isten világformáló tervében.” Desmond Tutu püspök 1

A Szombat nyugalma egy 24/7-es nagyvárosban[i] című sorozatban olyan tényezőket vizsgálunk meg, amelyek visszatartanak bennünket a szombat nyugalmától, és módszereket, hogy egy rohanó városban is megtaláljuk az egészséges összhangot. Ebben a hónapban azt fogjuk megvizsgálni, hogy a fájdalom és szenvedés a nagyvárosban hogyan tart vissza bennünket a szombat nyugalmától.

Fájdalom a városban: a fájdalom és veszteség rétegei

„A szenvedés nem szabadon választható.”

Desmond Tutu érsek e szavai talán nem lepnek meg minket, ha figyelembe vesszük fájdalommal teli szerepét a dél-afrikai fajüldözés végetvetésének harcában. Azok közülünk, akik életünket áldoztuk a városi ifjúsággal való munkának, szintén tudunk arról a szenvedésről, amiről Tutu ír. Látjuk magunk körül a megtörtséget, azokat a traumákat, amelyekkel gyermekeink közül néhányan élnek, az anyagi források hiányát, ami a mindennapi élet része, és a városi családokban tapasztalható sok veszteséget.

Amikor először mentem Los Angelesbe, áldozatot és küzdelmet vártam. Elképzeltem, hogy szenvedésem származhat egy olyan környezetbe való beilleszkedésemből, amely teljesen különbözik attól, amelyben felnőttem.

De a tehéntrágya kereskedelem a svábbogaraknak végülis nem volt egy nagy ügy. Az utcák, amelyek annyira „másnak” és idegennek tűntek, hamarosan otthonná váltak, ahogy meggyökereztem egy missziós közösségben és a szomszédságban. Ez a szomszédság, amely annyira félelemmel telinek mutatkozott, belülről másnak látszott. Néhány hónapon belül sok környezeti tényezőhöz kezdtem hozzászokni és ez az otthon érzését keltette. Szomszédaim meleg fogadása segített.

A szenvedésnek volt egy váratlan forrása, amely sokkal nagyobb, mint az új környezet: új barátaim szenvedéseinek és fájdalmainak valós élettörténetei. Hallgatva, ahogy gyerekek és családok kiöntik fájdalmaik történeteit, a törés és veszteség egyre nehezebb lett, minél tovább éltem és alakítottam otthonomat a városban.

Ifjúsági munkásokként a mindennapos fájdalommal szembesülve a nagyvárosokban, hatékony eszközökre van szükségünk, hogy irányítsuk a szenvedés útját, valamint hogy foglalkozzunk saját hitharcainkkal, amint szembesülünk ezekkel a fájdalmakkal.

Hat szempont, amellyel segíthetünk elviselni a szenvedést

A szenvedéssel kapcsolatos kérdések nem a városi élet egyedülállói, de gyakran fel vannak nagyítva a városi életben. Történelmileg sokan próbáltak értelmet szerezni a gonosz és a szenvedés problémájának a világon. Ezeket a próbálkozásokat teodíciának nevezik. A teodícia szó sajátosan a gonosz problémájával kapcsolatos. Gonoszságot és szenvedést látunk magunk körül a világban, ugyanakkor tudjuk, hogy Isten jó és mindenható is. Hogyan egyeztetjük ezt össze? Ez a teodícia munkája.

A következőkben hat különböző megközelítést, mintegy „lencsét”, mutatunk be a szenvedés és Isten közötti kapcsolat megvizsgálásához. A lencse a valóság látásának és tolmácsolásának módja, és erre van szükségünk, amikor fájdalommal szembesülünk.

A szabad akarat lencséje: szabad akarat teodícia

Ez a szemléletmód a legrégebbi lencse, mivel az egyház korai történelmére tehető vissza. Isten valóban jó Isten, mindenható és mindent tudó. Isten jót alkotott, amely magába foglalta azt, hogy az emberiségnek szabad akaratot adott. A gonosz nem Isten miatt létezik a világban. A gonosz az ember bűnös választásai miatt van. Ez a szabad akarat lencse elsősorban egy racionális teodícia, amelynek az a célja, hogy védje Istent, mint jó Istent egy olyan világban, ahol annyi nyilvánvaló gonoszság van. Azok, akik szenvednek, nem találhatják ezt kielégítőnek, mert kevés vigaszt nyújt a szenvedőnek. 2

A találkozás lencséje: találkozás teodícia

A találkozás megközelítésben az, aki szenved, folyamatosan arra van bátorítva, hogy Istenhez kiáltson igazságszolgáltatásért, az Ószövetség szokása szerint. „Ennek az igazságszolgáltatásnak a reménye az adott pillanatban él, szüntelenül Istent kérdezve és visszautasítva az életkörülmények elfogadását.” 3 Tulajdonképpen a szenvedés oka az, hogy találkozzunk Istennel. A kérdezés értelme nem szükségszerűen vigasz találása, hanem Isten megtalálása. Ezt a lencsét Jób történetében láthatjuk megélve. Jób szabadnak érezte magát, hogy tiltakozzon és megkérdezze Istent, amikor szenvedéssel találkozott. Szenvedésének a megtapasztalása nem illett össze azzal az Istennel, akit ismert. És engedi Istent megismerni. Nem hátrál meg, hanem továbbra is találkozik Istennel a szenvedésében.

A könyörületes Isten lencséje: egy szenvedő Isten teodícia

E felfogás szerint Isten nem marad mozdulatlan fájdalmaink és szenvedéseink által. Sőt, Isten az a könyörülő Isten, aki velünk együtt lép be a szenvedésbe. Ez az a lencse, ami emlékeztet minket arra, hogy „Jézus sírt” (Jn 11,35, Luk 19,41) és Isten, az Atya szomorkodik a Fiú elvesztése miatt. Az evangéliumokban a „könyörületre indított” kifejezés tizenkétszer található meg, mindig Jézusra vagy az Atyára utalva. Nouwen et al szerint a Könyörület: a keresztyén élet visszatükrözése c. könyvben az aktuális görög szó nem múló együttérzésre utal, hanem ami mélyen belül található, amit lényünk legmélyebb helyén érzünk.

[A könyörület görög fogalma] 4 kapcsolatban áll a zsidó rachamin szóval, jelentése könyörület, amely Yahweh mélységére utal. Valójában a könyörület annyira mély, központi és hatalmas érzés Jézusban, hogy csak Isten mélységének lendületeként írható le… Mikor Jézus könyörületre indult, minden élet forrása megremegett, minden szeretet talaja megrepedt és Isten mérhetetlen, kiapadhatatlan és kifürkészhetetlen szerető gondoskodásának mélysége felfedte magát. 5

Ez a lencse a könyörületes, szerető Isten karjaiba vezet bennünket, aki megérti szenvedésünket, mert ő is szenvedett.

A jellemfejlődés lencséje: Léleképítő teodícia

Ebben a megközelítésben elfogadjuk, hogy a szenvedés olyan jellemet formál, ami semmilyen más módon nem alakulhat ki. Más szavakkal, a szenvedésen keresztül a lélek úgy épül, ahogyan szenvedés nélkül nem tudna. A Róma 5,3-ban az van írva, hogy örüljünk a szenvedéseinkben, mert tudjuk, hogy a szenvedés állhatatosságot eredményez, amely szilárd jellemet formál, ami végül reménységhez vezet. Hasonlóképpen, a szentírás felvilágosít minket, hogy „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28)

Tehát ezen a lencsén keresztül Isten megengedi a rosszat a növekedés miatt, ami ebből következik. Ez József életében tükröződik, amikor testvérei rabszolgaságba adták el őt. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten azt jóra fordította.” (1Móz 50,20) 6

A szellemi hadviselés lencséje: Hadviselés teodícia

Amíg az előző négy lencse mind hasznos lehet a maga módján, úgy figyelmen kívül hagynak egy fontos valóságot. Isten létezik, de a sátán is. Az „Isten háborúban” c. könyvben Gregory Boyd egy világnézetet ír le, ami elismeri a gonosz létezését a világban, de nem próbálja meg igazolni Istent ezzel a gonosszal kapcsolatban. 7 Ebben a meglátásban a sátánnak, bár véglegesen le lett győzve a kereszten, még mindig van hatalma és el akarja pusztítani Isten gyermekeit. Egyes kultúrákban a rossz események és szenvedés ezért a sátán munkájára van ráfogva, aki „szerte jár, mint ordító oroszlán” (1Pét 5,8), hogy lerombolja Isten munkáját.

A kapcsolat lencséje: A bizalom helyzete

Néhány a fenti lencsék közül arra próbál meg választ adni, hogy hogyan lehet rossz és szenvedés a világban, amikor Isten jó és hatalmas. A kapcsolat lencsében a középpont nem egy válaszok kitalálásából álló teodícián van, hanem a bizalom helyzetén. Amiért Isten Isten, mi pedig emberek vagyunk, így sok mindent nem érthetünk meg. Ez a lencse megóv minket a kiábrándulástól, ami akkor jöhet, amikor az egyszerű válaszok nem elegendőek.

Egyik nagyvárosi barátom beszél erről a kiábrándulásról. 8 Egy beszélgetésünkben, amikor az ő szenvedéséről és Istenről való nézetéről volt szó, megkérdeztem őt, hogy kétségbe vonta-e Istent és Isten jóságát. Azt mondta:

Igen, néhány évig nehéz időszakaim voltak, mert sokat szenvedtem. Neked megadatott ez a hit, mint egy tojás és szétporlad az élet megpróbáltatásaiban. Úgy vagy nevelve, hogy egyféle módon gondolkodj, és aztán megtörik. És mi marad? Válságban vagy. Rá kellett jönnöm, hogy Jézus velem van a küzdelemben, szükségem van, hogy kitartsak Jézus mellett.

Az összetett teodíciára való szükség lencséje

Lencséink kialakítják, hogyan cselekedjünk és válaszoljunk a fájdalomra és szenvedésre, még ha nem is ismerjük el, hogy keresztül nézünk rajtuk. Néha, hogy az életet egyszerűbbé tegyük, abba a kísértésbe esünk, hogy szorosan ragaszkodjunk egyetlen, kiválasztott nézőponthoz. De ez veszélyes lehet, amikor úgy tűnik, hogy a lencséink nem magyarázzák meg azt, amit tapasztalunk, vagy ha csak egy lencse mellett tartunk ki, okot ad arra, hogy félreértsünk vagy kritizáljunk másokat, mert másképp látnak dolgokat.

Különböző lencsékre van szükségünk, hogy segítsen egy szélesebb távlatot látnunk. És szükségünk lehet arra, hogy szabályozzuk őket az élet folyamán fejlődő körülményeinktől és növekvő hitünktől függve. Több lencsekészlet több módot nyújt egy nehéz tény tolmácsolásához.

Néhányan közülünk számos lencsét hasznosnak találhatnak. A lencsék nem feltétlenül zárják ki egymást. Átölelhetjük a szenvedő Istent, kiálthatunk Istenhez tiltakozással, mialatt racionálisan megértjük, hogy az emberi választások hogyan vezettek annyi szenvedéshez a világon.

Hasznos megérteni különböző teodíciai lencsét, de segítségre is szükségünk van, hogy irányítsuk válaszunkat a szenvedésre. Hogy reagálunk a fájdalom e rétegeire?

Ösvényválasztás a fájdalom és szenvedés táján

A fájdalom és szenvedés adottak az életünkben, de a válaszaink nem. Tutu elmondja, hogy a fájdalom vagy megkeserít, vagy megnemesít. Tehát mi lenne a válaszunk a fájdalomra? A válaszadás nem egy egyszerű döntés, hanem egy életmód, egy mód, hogy az életet válasszuk a halál helyett. (5Móz 30,19)

Eltompítás vagy szembeszállás

A fájdalom eltompítása hatalmas kísértés és a kultúránk sok módot talál erre. A fejfájás első jelére fájdalomcsillapítót veszünk be, és Ben Gayt dörzsölünk be, ha fáj az izmunk. Ezt próbáljuk tenni a szívünkkel is. Betölthetjük az életünket étellel, videojátékokkal, vásárlással vagy kábítószerekkel, melyek megőriznek bennünket fájdalmunk érzésétől. Ez néha függőséghez is vezethet (a következő hónapban többet foglalkozunk ezzel a témával). A fájdalommal való szembenézés bátorságot igényel, és ezt nem egyedül kell véghezvinnünk.

Elszigeteltség vagy kapcsolat

A fájdalom elszigetelhet minket. Azt érezhetjük, hogy egyedül vagyunk, és senki nem érti meg a küzdelmeinket. A fájdalom okozhatja azt az érzést, hogy távol vagyunk Istentől és emberektől. De pontosan ez az a pont, ahol szükségünk van egymásra. Amikor egyik fiatal barátomat, akit nevelkedése alatt sok trauma ért megkérdeztem, mennyiben más most az élete, azt felelte: „Nem kell többet egyedül szenvednem.” A szentírás megerősíti ezt. Hordoznunk kell egymás terheit. (Gal 6,2) Amikor ezt tesszük, sokkal könnyebbnek találjuk a terheinket.

Tettetés vagy siránkozás

Néhányan olyan egyházakban nőttünk fel, ahol úgy tűnt, mindig jól kell lennünk. Megtanultuk színlelni, hogy jól vagyunk, még ha nem is úgy volt. De Isten kezelni tudja a haragunkat, kétségünket és küzdelmünket, amikor minden széthullik. Az Ige azt mondja, hogy inkább keseregjünk, mint színleljünk. Kevesen nőttünk fel siránkozó imádságokkal. A zsoltárok mintázzák ezt a fajta imádságot. Ezek érzékeny zsoltárok, amelyek Istenhez kiáltanak a szenvedés és kétség közepette, gyászban és tiltakozásban. Megmutatják, hogy letehetjük ezeket a nehéz érzéseket Isten trónjához és Ő meghallgat bennünket.

Az összes fenti válasz ilyen: inkább döntött felelet, mint első reakciónk. Avégből, hogy inkább válaszoljunk, mint reagáljunk, egy lépést vissza kell mennünk. Ez visszavisz bennünket sorozatunk, a Szombat nyugalma egy 24/7-es városban témájához. A városok kis szobákat hagynak szabad térnek és  gondolkodásnak, így szükségünk van szabad térre, még ha úgy is gondoljuk, hogy már teljes az élet. Ahogy a harmónia megalapozásán dolgozunk, ami magában foglalja a nyugalmat és visszavonulást a lelkészségből, időnk lesz arra is, hogy szembenézzünk fájdalmainkkal és felpróbáljunk néhány lencsét, hogy lássuk, hasznosak-e azok nekünk.

Amint időt szakítunk az imádságra szenvedésünk között, időben megtaláljuk Isten átformáló kegyelmének munkáját az életünkben. Ezt a kegyelmet aztán átadhatjuk a fiataloknak, akikről olyan sokat gondoskodunk.

  1. Desmond Tutu, Istennek van egy álma (Image books, 2004) 71.
  2. Magyarázat: az első 4 teodíciai kategória Hall és Johnsontól van átdolgozva, „Teodícia és terápia: filozófiai/ teológiai hozzászólások a szenvedés problémájához.” Pszichológiai és keresztyénségi folyóirat, 2001, Vo. 20. No. 1, 5-17.
  3. Hall és Johnson, 8.
  4. A görög „splangchnizomai” szó jelentése „sajnálattól és könyörülettől megindított”. Lásd Mt 9,36.
  5. Henri Nouwen et al, Könyörület: a keresztyén élet visszatükrözése, Image/Doubleday, 1982, 16-17.
  6. Figyelmeztető megjegyzés: a fájdalom és szenvedés egyik jellemző tulajdonsága, hogy azt az érzést kelti, hogy erőtlenek vagyunk a fájdalommal szemben. Nem mondhatjuk azt valakinek, aki szenved, hogy Isten építi az ő jellemét, még ha erről is van szó. Fiatalok azért jönnek hozzánk, mert szükségük van arra, hogy először valaki meghallgassa őket. Isten a szenvedést az ő formálásukra használja, de ez nem lehet helyénvaló rögtön egy veszteség vagy trauma után. Ez nem a mi szerepünk, hanem a Szentlélek szerepe.
  7. Gregory A. Boyd, Isten háborúban: a biblia és szellemi konfliktus, IVP, 1997. Lásd szintén,

Gregory A. Boyd, A sátán és a gonosz problémája: egy trinitárius hadviselés teodícia összeállítása.

  1. A barátom Közép-Amerikában született és tinédzser korában jött az Egyesült Államokba. Városi gyerekekkel és fiatalokkal dolgozott a nyilvános általános iskola körzeten, cserkészfiúkon és sporton keresztül.

[i] A „szombat” a nyugalomnap héber megnevezésére utal, a 24/7 pedig egy állandó közbenjárást jelentő mozgalmat jelent, tehát olyan nagyvárost, amelyért a nap 24 órájában folyamatos közbenjárás zajlik.

Eredeti cikk: Your Pain Six Lenses to Help

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.