Fenntartásaim a G12 modellel kapcsolatban (G12 – 2. rész)

ELŐSZÓ

1. Ebben a cikkben szeretném megfogalmazni a fenntartásaimat és aggodalmaimat a G12 világméretű mozgalmával kapcsolatban. Ezek a fenntartások, szellemi (spirituális), dogmatikai és a kizárólagosságára vonatkozó dolgok, amelyek természetesen nem egyformán jellemzőek minden gyülekezetre, amely ezt a modellt használja.

2. Ez a cikk csak az egyik abból a négyből, amelyet 2002 decemberében a C&MA CELLNET hírleveleiben leközöltem ezzel a témával kapcsolatban.

Mindaz, amit az ICM-ről megtudtam, és amit megértettem, az 1996-os látogatásommal kezdődött. Azóta két könyvet is írtam a G12 modellel kapcsolatban: Groups of Twelve (Touch Publications, 1999) and From Twelve to Three (Touch Publications, 2002).

Mindazonáltal mély aggodalommal tölt el, amit a G12-es modell további „Pályafutásával kapcsolatban megfigyelhettünk az elmúlt években. Ezeket a problémákat három kategóriában szeretném tárgyalni.

1. Bibliai fenntartásaim

Hallgattam egy kazettára rögzített előadást az ICM 2002-es sejt-gyülekezetekről szóló konferenciájáról, amelyen az előadó az én könyvemből készült fel (From Twelve to Three).

Megdöbbentett, ahogy az előadó belemagyarázta egy adott bibliai szövegrészbe a tizenkettes szám „szentségét” és kizárólagosságát.  Azt mondta, hogy Illés semmiképpen nem választotta volna Elizeust tanítványául, ha tizenkét ökör helyett csak tizeneggyel szántott volna (1Kir 19,19), és a 12-es szám amúgy is a Szentlélek kulcs, amely Pünkösdkor vált nyilvánvalóvá (2). Az is elhangzott, hogy isten azért hallgatta meg Illés imáját, mert az a 12 követ használt arra használt, hogy neki oltárt építsen – és ez azt jelenti, hogy a G12-es modell fogja helyreállítani az egyházat, és felépíteni a romjaiból (3).

Természetesen igaz, hogy a tizenkettes szám sokszor előfordul a Bibliában, és fontos is, de nem az egyetlen szám, amelynek nagy jelentősége van! Jézusnak három olyan tanítványa volt, akikkel különösen mély és bizalmas kapcsolata volt, és a hármas szám Jézus keresztre feszítésében is előkerül. Aztán például Isten hét nap alatt teremtette meg a világot, a szombatév hétévente történt, az engesztelés napjai is a hetedik hónapban volt – tehát a hetes is egy fontos szám a Bibliában, a beteljesedés és a tökéletesség száma. A tíz a teljesség száma, ezt fejezi ki a Tízparancsolat is, amelyet Isten adott a népének. A negyvenes szám Isten népével való bánásmódjával, akár Izráel, akár az egyház történelmének eseményeivel van összefüggésbe állítva. Ezen túl pedig semmiféle újszövetségi utalás nincsen arra nézve, hogy az apostolok és az első keresztények meghatároztak volna bármilyen kötött létszámot, vagy fontosságot tulajdonítottak volna egy bizonyos létszámú tanítványi csoportosulásnak. Sem az ApCsel-ben, sem más újszövetségi könyvben sem fogsz utalást találni arra, hogy az apostoloknak 12 tanítványt kellett volna keresniük, csak azért, hogy utánozzák Jézust, mert neki is annyi tanítványa volt. Ahhoz, hogy például a 12-es számból, mint „igaz” tanítványi létszámból teológiai dogmát gyártsunk, erős bibliai megalapozottságra lenne szükség – márpedig erre nincs bibliai alap, sem az ApCselben, sem az apostoli levelekben. Ráadásul az egyház kétezer éves történelmében sincs ennek semmiféle kötelező vagy spirituális emléke vagy gyökere.

2. A G12 – mint valamiféle spirituális franchise-rendszer

A G12, mint gyülekezetnövekedési modell, valahogy úgy terjed a világban, mintha valamiféle szellemi McDonalds lenne: aki csinálni akarja, mindenütt pontosan másolnia kell az eredeti koncepciót. Természetes, hogy vannak olyan programok, amelyek bizonyos mértékben ugyanazt a metodikát követelik meg (például Egyéni Evangélizációs program, házassági előkészítők, stb.) De egyetlen program sem működtethető pontosan ugyanúgy mindenhol, mert az egyház annyira sokszínű, hogy nem bír el ekkora kötöttséget. Felhozzák az ALFA-kurzust olyan szolgálati mintaként, amely szintén kötött, nem lehet rajta változtatni, és mégis működik. Én viszont azt gondolom, hogy az Alfát összehasonlítani a G12-vel nem túl szerencsés. Az Alfa ugyanis „mindössze” egy speciális kurzus, behatárolt ideig tart, és a gyülekezeten belül működik. A G12 azonban egy komplett gyülekezeti modell. Az összehasonlítás akkor állna meg, ha az Alfa kurzus létrehívói előírnék az azt alkalmazó gyülekezeteknek, hogy a gyülekezeti struktúrájukat is át kell alakítaniuk az anglikán egyház mintájára, ahol az Alfa megszületett. Márpedig ez nem így van!

Ez a franchise-mentalitás azonban nem volt mindig jelen az ICM-ben. Amikor én elkezdtem tanulmányozni a G12-es modell, még 1996-97-ben, akkor még csak azt láttam, hogy mindenki lelkes, mert működik egy modell, és mindenki felé csak úgy zúdították az információkat, ötleteket, tanácsokat. Azonban 1998-tól kezdve már észrevehető volt egy olyan változás szele, amely az egész modellt becsomagolta egy zárt és „licenszelhető” rendszerbe. Ez a kizárólagosság jelent meg José Rivas egy nyilatkozatában, aki az IPETRI vezető lelkésze, és a független pünkösdi gyülekezeteket képviselte Chilében. Azt mondta: „Az első dolog, amit meg kell tanulnunk, az a látás. Muszáj átvenni – méghozzá pontosan! [Az angol idézetben ez szerepel: „you must ADOPT, not ADAPT!” – vagyis adoptálni, nem adaptálni!  FORD.] Nem felejthetjük el ezt az alapkövetelményt! Adaptálni (vagyis alkalmazni a saját viszonyainkra) egy látást önhittséget és lelki gőgöt, büszkeséget jelent! Pásztor Castellanos szokta mondogatni: miért akarjuk feltalálni a kereket, amikor ő már feltalálta. És igaza van!” (4)

3. A G12 megosztotta az egyházat és szakadásokat okozott

A G12 elhatárolódott a sejtgyülekezet-mozgalomtól, és azt kezdte terjeszteni saját magáról, hogy ez a mozgalom Isten új borostömlője, amelyből az egyház számára majd megújulás fakad.  Hallgasd meg Ralph Neighbour-t, amit 2002 novemberében a Cell Church Missions Network előtt bemutatott: „A koncepciónk egy multilevel marketing struktúra (MLM) volt, amelyben a hálózat személyes kapcsolatokon keresztül növekszik, és egy többszintű, globális apostoli hálózatba torkollik – és íme, ez a koncepció beteljesült (a G12 megcsinálta)! Azonban emiatt sejtgyülekezetek szakadnak el egymástól, mert meg kell szüntetni a közösséget azokkal, akik nem állnak be ebbe a látásba. A világ számos részéről érkeznek fájdalmas beszámolók arról, hogy missziómunkások, akik egy-egy városban éveken keresztül együtt dolgoztak, most nem vállalnak közösséget egymással, mert aki nem hódol be az apostoli tekintély előtt, azzal a többiek nem dolgozhatnak együtt.”

Én már nem tudok jó szívvel egyetlen pásztort sem arra buzdítani, hogy vegye át a G12-es modellt, mert ahelyett, hogy jó példát és iránymutatást kapna, egy teljesen egyirányú, merev igát vesz a nyakába. Engem nagyon elszomorított, hogy egy egyébként nagyszerű dolog ilyen sok tragédiát és szakadást okozott az egyházban.

MÉG KÉT FONTOS ÉRV

Érvek az ész nélküli másolás ellen

Castellanos fogta Yongi Cho sejt-gyülekezeti rendszerét, és rászabta a saját maga viszonyaira és lehetőségeire. Aztán amit ő megtett, vagyis hogy adaptálta Cho rendszerét, másoknak megtiltotta, és azt már csak adoptálni lehetett. Nos, kövessük mi is Castellanos eredeti tettét, hiszen ugyanannyi jogunk van rá, mint neki volt Cho-val szemben, és kezdjük el adaptálni a G12 minden jó tulajdonságát a saját körülményeikre, és ne legyünk önként rabjai egy rugalmatlan és zárt rendszernek. A magam részéről hiszek abban, hogy folyamatosan felül kell vizsgálnunk minden modellt, amit a gyülekezetünk átvesz, és nem szabad senki más modelljét „ész nélkül” lemásolni, mert így szükségtelen és talán káros kényszerhelyzetbe hozhatjuk saját magunkat.

Vagy gondolj arra, hogy ha mereven hozzákötöd magad egy modellhez, és az változik, például az ICM, akkor neked máris „loholnod” kell az ICM-központba, hogy minden változást megismerj és átvegyél, aztán haza, hogy ott az utasításoknak megfelelően módosítsd a te rendszeredet is – holott lehetséges, hogy nálad nincs is szükség arra a változásra, amire náluk szükség volt. És akkor a nyelvi- és kulturális különbözőségekről nem is szóltam, amiket egy zárt rendszerben szintén nem lehet figyelembe venni – innentől kezdve viszont szinte biztosan bukásra van ítélve ez a modell-másolás, mert legfeljebb azonos nyelvi- és kulturális közegben működhetne.

Érvek az „egyenkaja” ellen

Amikor étterembe megyek, akkor szeretnék válogatni az étlapról – mert ez a lényeg, ezért megyek étterembe. Sőt, vannak olyan éttermek is, amelyekben akár bele is szólhatsz az étel elkészítésébe, ha valami különlegességet szeretnél. Azonban ha az étlapon minden kategóriában csak egyetlen opció közül választhatnál, akkor az nem lenne túl motiváló a vendégek számára!

Amikor egy sejtgyülekezet-konferenciára megyek, szeretnem látni a kreativitást, ahogy a vezető előadók és lelkészek felvázolnak egy alapkoncepciót, és mindenki elkészíti a maga házifeladatát, és felépíti rá a saját elképzeléseit és megvalósítási ötleteit. és ebben a közös munkában mindenki benne van, együtt fizetünk a „közös étkezésünkért”. Én magam is mindig megpróbálom leszűkíteni az egyetemes alapelveket, és arra helyezni a hangsúlyt, hogy hogyan lehet mindezt megvalósítani a különböző kontextusokban és szituációkban.

John Wesley nagyszerű példát mutatott 250 évvel ezelőtt, hogyan lehet és kell adaptálni a sejtgyülekezeti modellt. Wesley-nek szokatlanul nagy tehetsége volt ahhoz, hogy javaslatokat fogadjon el másoktól, és módszereket dolgozzon át úgy, hogy az a különböző körülmények között is jól működhessenek. George Hunter ezt írja róla: „Wesley sokat tanult Philip Jacob Spener evangélikus lelkésztől, ahogyan ő a házicsoportjait vezette a missziómunkában és a gyakorlati segítségnyújtásban. Szintén sok mindent vett át a morvai testvérektől és az anabaptistáktól is, és sok társadalmi alapelvet vett az anglikán egyháztól is. Tehát széles körben mozgott a protestantizmuson belül.”

Ragaszkodjunk a sejtgyülekezetek alapelveihez, ami sokkal több, mint egy egyszerű és kötelező gyülekezeti modell! Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a sejt ugyanannyira fontos, mint maga a gyülekezet – a kiscsoort ugyanolyan fontos, mint az a közeg, aminek a része, és amelyben együtt ünnepelhet a többi sejttel. Ez újszövetségi alapelv, hiszen már az első (jeruzsálemi) gyülekezetnél is azt látjuk, hogy a templomnál közösen ünnepelt, és a házaknál, „sejtekben” élte a közösségi életét (ApCsel 2:42 -46; 5:42 ; 20:20).

Legyünk alázatosak, és ismerjük el, hogy egyik sejtgyülekezeti modellünk sem tökéletes! Yongii Cho (Seoult , Korea), Ralph Neighbour (Houston , TX), Mario Vega (San Salvador , El Salvador ), Larry Stockstill (pék, la), Dion Robert (Abijan , Ivory Coast), vagy César Castellanos (Bogota , Kolumbia ) – mindegyiküké jó a maga helyén, és mindegyikből van mit tanulnunk. A közös alapelveket ünnepeljük, ne az egyes megvalósításokat, mint kizárólagosan üdvözítő megoldásokat! A sejtgyülekezet mozgalma mindmáig nagyon változatos, mert minden egyház a közös alapelveket alkalmazhatja a saját maga kultúrájában – és amíg ez így marad, addig Isten használni is tud bennünket e világon! Stratégiáinknak állandó változásra, finomhangolásra, javításokra van szükségük, hogy aktuálisak és hatékonyak maradhassanak a világ változásai közepette. A G12 segít nekünk ebben a munkában, részese ennek a folyamatnak – de nem cserélheti le és nem állhat egymaga a helyére!

NÉHÁNY GONDOLAT A VÉGÉRE

A magam részéről nagyon tetszenek a G12 alapelvei: mindenki potenciális vezető, az anyasejtek vezetői képezik a következő sejtek vezetőit személyesen, nagyon dinamikus felkészítési folyamat, amelyben mindenki vezetővé válik, lelkigyakorlatok, amelyek során kirendelik az új vezetőket, stb. stb. És legfőképpen az imádságért lelkesedek, mert hiszem, hogy csak ebben a légkörben kezdődhet ébredés az egyházban. Teljes szívvel tudom vállalni a G12-es modellt – néhány SZÜKSÉGTELEN, sőt, talán kimondottan káros mellékhatása nélkül. Ezekre gondolok:

– Ha nem kötelező betagolódni és szerződést aláírni a bogotai ICM-mel ahhoz, hogy átvegyük a G12-es modellt (illetve azt, amit szeretnénk belőle)

Hiszem, hogy ez megkötözne engem. Isten azt akarja, hogy minden vezető legyen ugyanolyan kreatív, mint Castellanos, sőt, akár nőjjön is túl rajta, és hozza létre a „saját maga” gyülekezeti modelljét. Soha nem szabad egyetlen egyházi vezetőt sem a Szentlélek elé helyezni – nekünk Őrá kell figyelnünk, nem egy meglévő modell „tulajdonosára”. Ha az egyház elveszíti a kreativitását, és rabszolgája lesz egy pillanatnyilag bármilyen jónak is tűnő szolgálati modellnek, akkor lemarad a Szentlélektől – márpedig ezt nem engedhetjük meg magunknak!

– Ha nem kötelező a 12 fős tanítványi csoport

Azt hiszem, a cikk elején ezt kifejtettem

– Ha nem kötelező az ICM-es felkészítési anyagokat használni

Ennek az anyagnak számos kifejezetten pozitív erőssége van. Azonban minden gyülekezet szabad arra, hogy adaptálja mindazt, amit akár az ICM, akár más megfogalmazott, és ha tud, „jobbítson” rajta. nagyon sajnálom, hogy az ICM nem hajlandó odaadni az anyagait senkinek, aki nem kötelezi el magát arra, hogy 100%-ig mindenben engedelmeskedik is annak.

– Ha nem kötelező a szigorú homogén sejtek építése

A sejtgyülekezetek alapjaiban mindig a nemi szempontból homogén sejteket preferálták, az ICM a struktúrájából fakadóan a családi sejteket preferálja (ami egyébként óriási szükség a mai társadalmunkban). Azonban nem szabad feláldozni ezen az oltáron azokat a sejteket, amelyek más szempontok alapján épülnek fel. (Ez megint szükségtelenlekorlátozása Isten munkájának.)

– A kizárólagosság feladása

A G12 modellnek összességében sok erőssége van. Azonban mégsem lehet kizárólagos gyülekezetépítési modell! Az Elim Church in El Salvador sokkal nagyobb, és sokkal erőteljesebben is növekszik, mint az International Charismatic Mission. Az Elim egy másik növekedési modellt használ, és Isten azt is használja, erőteljesebben is, mint az ICM G12-es modelljét. Nem áll meg tehát az, hogy a G12 lenne Isten „új tömlője”.

KÖVESD AZ ALAPELVEKET!

Én sejtgyülekezet tagja vagyok, és rá tudok hangolódni a G12-es alapelvekre. A szemináriumaimban és a tanításaimban is használom ezeket az alapelveket. Ettől függetlenül nem lettem „rabja” a G12-nek, maradtam a sejtgyülekezeti mozgalomban. Miért? Mert így egy szélesebb, sokszínűbb, szabadabb családba tartozom, ahová rajtam kívül még rengeteg lelkész és gyülekezet, akik ha nem is mindent ugyanúgy csinálnak, az alapelveikben azonos nevezőkön állnak.

JEGYZETEK

[1] Claudia and Cesar Castellanos, The Vision Of Multiplication, Audio Cassette. Bethany World Prayer Center : International Cell Conference, 2001.

[2] Claudia & César Castellanos, Audio cassette. How to Influence Others ( Como influir en Otros) January 2002 conference in Bogota .

[3] César Castellanos, The Ladder of Success ( London : Dovewell Pblications, 2001), p. 25.

[4] José Rivas, Carta Pastoral, in the bochure for the Convención Celular (March 2002), p. 23.

Eredeti cikk: Concerns about the G12 Movement

A sorozat többi cikke a Tonhalon:

A G12 gyülekezetplántálási modell – 1.rész

Fenntartásaim a G12 modellel kapcsolatban (G12 – 2. rész)

Minden tanítvány potenciális vezető – Egy gyakorlati példa a G12 működésére

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.