(1 Korinthus 3:1-4) Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?
Már láttuk, milyen pontosan vetíti előre Isten embereinek az érzelmi életét, akik be vannak telve a Lélekkel, az öt lépésből álló érzelmi modell. Ennek a modellnek a központi témája az, hogy az érzelmi érettség a Jézusra való fókuszálás által következik be, illetve azáltal, hogy az Ő példáját követjük az érzelmeinkkel, a Szentlélek ereje által. A Szentlélek az, aki megújítja a szemléletünket, a hitünket, az érzelmeinket és a fizikai testünket, és aki bölcsességet ad abban, hogy hogyan fejezzük ki az érzelmeinket olyan módokon, amelyek „Istentől tanítottak”. Megláttuk, hogy pozitív összefüggés van aközött, ami előzetesen feltételeztünk a Szentlélekkel együtt működő szent emberekről, és ahogyan valóban élték az érzelmi életüket, kiváló érzelmi lényekként. Ha a modellünk próbaálló, akkor azok, akik ellenállnak a Szentléleknek, akik nem lelkiek, nem lehetnek kiváló érzelmi életű emberek. Ehelyett érzelmileg fejletlenek, éretlenek. Ha a Szentlélek létfontosságú a teljes érzelmi kifejlettséghez, ahogy elméletünk állítja, akkor a nem lelki keresztények érzelmileg hajótöröttek, vagy legalábbis sekélyesek és közönyösek érzelmileg. Ezeket a nem lelki keresztényeket nevezzük „testi keresztényeknek”, és ebben a fejezetben azt fogjuk megnézni, hogy ők milyennek bizonyulnak, és milyen tanulságokat vonhatunk le ebből.
A testi keresztényre az a jellemző, hogy megdöbbentő mértékben hiányzik belőle a lelki érettség, olyannyira, hogy nem is lehet lelki embernek nevezni őket. A testi keresztények „pusztán emberként” viselkednek, és a tetteik, reakcióik terén meg sem lehet különböztetni őket a körülöttük levő kultúrától. A modellünk használatával ismét megfogalmazhatunk bizonyos előfeltételezéseket azoknak az embereknek az érzelmi életéről, akik nem adják alá az életüket a Szentlélek teljes uralmának. Most egyszerűen az előző fejezetben leírt előzetes feltételezéseket fogjuk ellentétesen megfogalmazni.
Szemlélet
1. Nagyjából ugyanúgy látják a világot, mint ahogy a körülöttük levő kultúra látja. Náluk ritka a királysági szemlélet, és alapvetően énközpontúak.
2. Nem képesek belelátni az emberek szívébe, és még az együttérzés is ritkán tapasztalható náluk. Nem az adott ember állapotához illően fognak beszélni.
3. Zavarják őket az álmok, a látomások és a szimbolikus nyelvezet. Unalmas számukra az, ami profetikus, és nehezen bánnak a Szentírással.
Amit hisznek
4. Nagyrészt olyan dolgokban hisznek, amit a kultúra tanított nekik. Nem ragaszkodnak olyan dolgok hívéséhez, amivel a kultúra határozottan szemben áll, és csak egy kevés olyan dologban hisznek, amit Isten tanított nekik.
5. Nagyon gyenge érzékük van arra, hogy mi az igazságos és mi az igazságtalan, és csak ritkán reagálnak a társadalmi gonoszságokra. Ők eltűrnék a galamb-kereskedelmet a Templomban. A buzgóság szokatlan számukra, sőt nemkívánatos. Nem a Királyság érdekei emésztik őket.
6. Nincs bennük az a szokatlan kiegyensúlyozottság és erő, mint Jézusban volt a viharban, ehelyett hajlamosak az aggodalmaskodásra.
7. Nincsenek összhangban azokkal, és nem is vonzódnak azokhoz, akiknek nagyszerű hitük van. Otthonosabban mozognak a világgal és más testi keresztények között.
Érzelmek
8. Nincsenek olyan mély, eleven és stabil érzelmeik, mint Jézus Krisztusnak. Inkább sekélyes, szentimentális lelki érzések jellemzőek rájuk, amelyek minden tanítás szelének a hatására változnak.
9. Nem nagyon fogják azt érzékelni, hogy az érzelmeik Isten érzelmei. Gyakran nem is lesznek a tudatában annak, hogy mit éreznek, és nem fogják tudni egyértelműen megnevezni az érzelmeiket. Nem a hiteles érzelem-kifejezés emberei.
Fizikai természet
10. Nem látható az életükben a függőségek és szexuális kísértések feletti győzelem. Nem fogják tudni istenfélő módon kifejezni az érzelmeiket a fizikális testük által sem.
Érzelmek kifejezése
11. Lelki eredetű érzelmeik ritkán vezetnek igazságos tettekhez. Ritkán éreznek könyörületet az elveszettek vagy a szegények iránt, és nem fogja tettre sarkallni őket. Érzelmi világuk nem a valós élethez kötődik, és egy színész vagy egy képmutató érzelmeihez hasonlít.
12. Az életük folyása nem egy állandóan növekvő bölcsességet mutat az érzelemkifejezés terén. Rosszból még rosszabba haladnak, és egyre disszonánsabb hangokat fognak kiadni, mint „a zengő érc vagy pengő cimbalom”, ha folyamatosan testi keresztényként élik az életüket.
Mennyire egyezik mindez a testi keresztényekkel kapcsolatos tapasztalatiddal? Az én tapasztalataimmal sajnos nagyon is egyezik! Nem növekednek, sőt valójában gyakran éppen hogy visszafelé haladnak lelkileg. Nézzük, mit mond róluk az Új Testamentum!
A fejezet nyitóidézetében azt látjuk, hogy Pál úgy utal az első korinthusi levelében megszólított gyülekezetre, mint „testiekre”. Nos, milyen volt ez a gyülekezet? A gyülekezet testiességét egy hosszú bűnlista tükrözi. Az első négy fejezet részletesen ír a megosztottságról, az intellektuális és lelki gőgről, a klikkekről és a belharcokról. Az ötödik és hatodik fejezet azt árulja el, hogy prostituáltakat látogattak, szexuális erkölcstelenségbe és vérfertőzésbe keveredtek, a hetedik fejezet a házasságról és a válásról szól, valamint a helyénvaló szexuális viselkedésről, a nyolcadiktól a tizenegyedik fejezetig nagyobb rendetlenségek korrigálása olvasható, úgy mint a részegség az Úrvacsorán, vagy hogy nem várták meg egymást és ezért némelyek éhesen mentek, mások pedig jóllakva, valamint a pogány templomok ünnepségein való részvételről és a bálványoknak áldozott ételek megevéséről van még szó. A 12-14 fejezetek a lelki ajándékok elpogányosítását leplezik le, valamint azok versengő, szeretetlen, kaotikus használatát. A 15 fejezet megállapítja, hogy tagadták a feltámadást és alapvető tanításokban igen tévelyegtek. Egy nagy zűrzavar volt ebben a gyülekezetben, mégis keresztény gyülekezetnek tekintették. Az a gyülekezet, amelyiknek Jakab írt, még ennél is rosszabb állapotban lehetett! Ott egymást gyilkolták (Jakab 4:2) és megvetően kezelték a szegényeket (Jakab 2). Mindkét gyülekezet keresztény gyülekezetként volt kezelve, a címzettek hívőként vannak megszólítva, és szenteknek vannak nevezve (1 Korinthus 1:2).
Több levél is íródott olyan gyülekezeteknek, ahol nagy számban voltak testi keresztények. Ezek: a Galata levél, az 1. és 2. Korinthusi levél, Titus, Zsidókhoz írt levél és Jakab levele. Ezeknek a leveleknek a nyelvezete rendkívül egyszerű, és sok hangsúlyos figyelmeztetés hangzik el bennük a bűn következményeire és Isten ítéletére nézve (pl. Galata 5, Zsidó 6, 1 Korinthus 5, 2 Korinthus 12 és 13, stb.). A Zsidókhoz írt levél szerzője körülbelül az első hat fejezeten át különböző megnevezéseket alkalmaz a címzettekre – restek, gyümölcstelenek, restek a hallásra, éretlenek, olyanok mint a gyermekek, és azt mondja, nem törődnek az üdvösségükkel, abban a veszélyben vannak, hogy elsodródnak a hittől, és megkeményítik a szívüket Isten Igéje felé, és azon a ponton vannak, hogy „gonosz, hitetlen szívük” legyen (Zsidó 3:12). A 10 fejezetben azzal folytatja, hogy elhanyagolják az összegyülekezést, és annak a szélén vannak, hogy feladják a hitet, visszatérve a bűnbe, és megítéltetve az Élő Istentől. Ez valóban rettenetes kép!
A testi keresztények annyira közel állnak a hitetlenekhez, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni őket. Ezekre a keresztényekre a közöny, a megosztottság, a folyamatos harcok és nagyon alacsony érzelmi intelligencia (EQ) a jellemző! A testi keresztények egymást „marják és falják” (Galata 5:15). A testi keresztényeknek hosszadalmas tanításra volt szükségük az emberi kapcsolatok alapjairól, és szerencsére, az ezekre a szükségekre adott apostoli reakciókból fakadt a világ néhány legszebb írása a kapcsolatok terén, köztük a híres „szeretet himnusza” az 1 Korinthus 13-ban. Ez szöges ellentétben áll más gyülekezetekkel, akik be voltak töltve a Lélekkel, mint például a thesszalonikai, akikről Pál azt mondta: (1 Thesszalonika 4:9) „Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek”.
Hol van hát a Szentlélek?
Minden igazán újjászületett keresztény megkapja a Szentlelket, a megtérés dinamikájának részeként, és az új ember kiformálódása részeként, ami a bennük élő Krisztus, a dicsőség reménysége. Tehát mindezekben a korinthusi keresztényekben, akiket Pál „szenteknek” nevezett, minden bizonnyal ott volt a Szentlélek. Habár egy zűrzavar volt ez életük. Valami borzalmasan nagy hiba volt ott. Úgy tűnik, hogy valahol útközben történt valami baleset. A megszentelődésük darabokra hullott – egyszerűen nem működött. A bennük élő Szentlélek nem munkálta az érettséget, a Lélek gyümölcsei nem voltak láthatóak. Isten hibája volt ez vajon? Isten feladta, hogy foglalkozzon velük? Biztos, hogy nem! Ezek az emberek olyan dolgot csináltak, ami megakadályozta, hogy a Szentlélek a saját tervét, munkáját véghezvihesse az életükben. Az ellen vétkeztek, hogy a Lélek jelen lehessen az életükben.
Ez azt a kérdést veti fel, hogy mi történik a Szentlélekkel azokban az újjászületett keresztényekben, akik testiekké válnak? A törzsi kultúrákban gyakran azt gondolják, hogy a Szentlélek eltűnik az ember életéből, ha vétkezik. Ez nem az Új Testamentum tanítása. A Szentlélek benne marad a hívőben, noha vétkezik ellene. Több kifejezést is használ a Szentírás: Megszomorítják (Efézus 4:30), megoltják (1 Thesszalonika 5:19), hazudnak neki (Apcsel 5:4), megkísértik (Apcsel 5:9), bántalmazzák/gyalázzák (Zsidó 10:29), féltékennyé teszik (Jakab 4:5), káromolják (Máté 12:31) és ellene szegülnek (Apcsel 7:51). A Júdás levelében a megosztást okozó emberekről azt mondja, hogy „kikben nincsen Szent Lélek” (Júdás 1:19). Nagyon röviden megnézzük mindegyik fogalmat, hogy beleláthassunk a Szentlélek ellen való vétkezés lelki dinamikájába, és ennek az érzelmi életre való hatásába.
Megszomorítani (Efézus 4:30) – fölösleges és éretlen konfliktusok által, mint például keserűség, harag, rágalmazás és rosszindulat. A Lélek a szeretet Lelke, és ami a szeretettel ellenkezik, az megszomorítja. A testi viselkedés, mint például a széthúzás vagy veszekedés ellenkeznek a szeretettel, és szomorúságot okoznak a Szentléleknek, aki folyamatosan próbál éretté tenni minket a szeretetben.
Megoltani (1 Thesszalonika 5:18-21) – a Lélek ajándékainak, különösen a prófétálásnak a megvetése által. Ez arra utal, hogy ellenállnak az ő tüzének, azaz, az ő inspirációs tevékenységének, ami a prófétálásban és az ébredésben mutatkozik meg – esetleg a rendre hivatkozva, és „hideg vizet” öntenek a Lélek erejében történő szolgálati próbálkozásokra.
Hazudni neki (Apcsel 5:4) – Anániás és Safira összeesküdtek, hogy pénzügyileg becsapják az apostolokat. Ezt nem emberek, hanem Isten becsapásának, és Szentléleknek való hazugságnak látták (Apcsel 5:4), és a vége az lett, hogy holtan vitték ki őket.
Kísérteni (Apcsel 5:9) – itt is Anániásra utal, és a Szentlélek mindentudásának a megkísértésére, mivel azt gondolták, hogy be tudják csapni azokat, akiket Ő betöltött az erejével és akiket felkent.
Féltékennyé tenni (Jakab 4:4-5) – Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik? (az angol fordítás szerint: „Féltékenyen vágyódik a Lélek…”) Ezt az igeverset nehéz lefordítani. A világgal való barátságra utal, ami lelki paráznaság, és féltékennyé teszi a Szentlelket. A világ rendszere és a Királyság egymással ellentétesek. Az egyiket szeretni egyértelműen féltékennyé teszi a másikat, és ha a világot szeretjük (a világiassággal, nem a János 3:16 szerint), akkor felbőszítjük a Szentlelket. A világiasság gyakori jellemző a testi keresztényeknél, és nagy károkat okoz az Istennel való kapcsolatukban.
Bántalmazni/gyalázni/ellene tenni (Zsidó 10:29) – Olyan emberre utal, aki a kereszténységről visszatér a júdaizmusra (vagy más vallásra), és azt mondja hogy a kegyelem Lelkének a munkája az ő életében nem jelentett semmilyen értéket. Ezek a hitehagyók.
Nincs bennük Szent Lélek (Júdás 1:19) – hamis tanítókra utal, akik keresztény csoportokhoz csatlakoztak, és megosztást okoztak, azzal, hogy az embereket a saját csoportjaikba vezették el. Ezek nagy valószínűséggel eleve nem is hívők.
Ellenállni (Apcsel 7:51) – A hitetlen zsidókra utal, akik megkövezték Istvánt, és ellenálltak a Szentlélek egyértelmű bizonyságtételének. Később Isten ezt mondta az egyik ellenálló zsidónak: „Saul, Saul, nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod…” Ezt a kifejezést nem használja az Írás hívőkre.
Káromolni (Máté 12:31) – Azokra a hitetlen zsidókra használja, akik olyan mélyen ellenálltak a Szentléleknek, hogy Jézus Krisztus csodatevő szolgálatát az ördög munkájának tekintették, és az erejét a Sátánnak tulajdonították. Ezt sem használja keresztényekre soha.
A Szentlélek ellen történő vétkezés érzelmi következményei valóban szörnyűek. Minél többet vétkeznek az emberek a Szentlélek ellen, annál mocskosabbá válnak. A fenti versekben azt látjuk, hogy megdézsmáltak, gyilkoltak, hazudtak, harcoltak és veszekedtek. Amint megoltják, megszomorítják és ellenállnak a Szentléleknek, a szeretet eltávozik és belép a gyűlölet.
Hogyan történik meg ez? A világi dolgok szeretete, az erősödő neheztelések, a harag és rosszindulat, a próféciák és ébredések nem kedvelése, és itt-ott egy kis becstelenség a pénzügyek terén: és egy idő után a Szentlélek munkája a hívők életében pletykává degradálódik. Aztán ahogy haladnak kifelé a hitük hátsó kijáratán, megteszik az utolsó bántalmazást azzal, hogy megvetik Jézus értékét, akiről a Lélek bizonyságot tesz.
Arra a kérdésünkre, hogy „Milyen kapcsolatban van a Szentlélek és a testi keresztény?” az a válasz, hogy ez egy küzdelmes és fájdalmas kapcsolat. A Lelket megszomorítják, féltékennyé teszik, megoltják és ellenállnak neki. Ő arra törekszik, hogy a testi hívőt a megtérés pontjára juttassa el, és az Istennel való együttműködésre. Viszont a híres Campus Crusade füzet szavai szerint, aminek az a címe, hogy „Hogyan töltekezhetünk be Szentlélekkel” (amit szívből ajánlok nektek), „az énünk van a trónon”. A testi keresztény „először én” mentalitású, akit a saját vágyai vezérelnek, a saját érdekeit keresi, és saját tervei vannak az életére. Lehet, hogy Krisztus ott van az életében, de nem engedi meg neki teljesen, hogy irányítsa az életét. A Szentlélekkel való küszködés csak akkor ér véget számukra, amikor lemondanak a trónról, és úgy döntenek, hogy Krisztust helyezik a trónra, az Ő parancsainak engedelmeskednek, és az Ő Szentlelke fogja vezetni őket, és nem a saját vágyaik. Ha úgy gondolod, hogy ez rád is érvényes, akkor lehet, hogy imádkozhatnál valahogy így:
„Uram, sajnálom, hogy az énemet helyeztem a trónra és a saját vágyaim szerint élem az életem,ahelyett, hogy a te akaratod szerint éltem volna. Megtérek ebből, és kérem, hogy Krisztus legyen a trónon és az életem irányítótermében, és hogy az Ő vágyai uralkodjanak felettem, és a Szentlélek. Kérlek, hogy tölts be engem a Szentlélekkel, és adj nekem egy lágy és engedelmes szívet. Jézus nevében. Ámen.”
A testi keresztények alacsony bibliai EQ-ja
A testi keresztények gyenge kontrollja az érzelmi életük felett annak köszönhető, hogy nincsenek együttműködésben a Szentlélekkel, ami a következőkben is látható:
Gyenge impulzus kontroll: Aláadják magukat a szexuális erkölcstelenségnek, a részegeskedésnek, és az istentisztelet rendetlenségének is.
Gyenge harag-kezelés: Érdemes megfigyelni: az a gyülekezet, amelynek Jakab írt, ahol egymást gyilkolták (Jakab 4:2) és a Galaták, akik „marták és falták” egymást (Galata 5:15).
Kapcsolatok romlása: Irigykedés, széthúzások, harcok és versengések (1 Korinthus 3:3).
A személyes motiváltság alacsony foka: Gonosz vadaknak, illetve rest hasaknak nevezi őket (Titus 1:12-14), lenézőek, rest hallásúak, és az a veszély fenyegeti őket, hogy elsodortatnak.
Instabilitás: A „legújabb” hamis tanítót követik, különösen ha jó szónokok és érzelmileg meggyőzőek (2 Korinthus 11), és a tanítás minden szele hajtja őket.
Az alapvető együttérzés és könyörület hiánya: Mint amikor egy éhező embernek, akinek nincs hová mennie, azt mondaná valaki: „Melegedj meg és lakjál jól!” és nem tesz semmit érte. Vagy a szegények megszégyenítése azzal, hogy a gyülekezet alávalóbb helyére ültetjük (Jakab 2).
Halálos nyelv: Pletyka, rágalom és az ehhez hasonlók, amik a kontrollálatlan érzelmekből fakadnak . (Jakab 3)
Mérgező személyiség: Az ilyen emberekről azt mondja: „keserű gyökér, ami sokakat megfertőz”, vagy az érzelmileg rideg Diotrefész, aki „elsőséget kíván”, és a gyülekezetet kontrollálta (3 János).
A nyilvánvaló következtetés
Látjuk tehát, hogy a bibliai EQ-ra vonatkozó modellünk pontosan előrevetíti a katasztrofális szemléletet, hitet, cselekedeteket és reakciókat azoknál az embereknél, akik testi keresztények. Azt is látjuk, hogy az általunk felvázolt folyamat pontosan előrevetíti a jó és szent érzelmeket azoknál, akik be vannak telve Szentlélekkel, és azoknak a negatív és gyűlöletes érzelmeit, akik ellenállnak és megszomorítják a Szentlelket. Ez két következtetéshez vezet. Először is, hogy a modellünk láthatóan beleillik a bibliai információkba, és valószínűleg jól írja le az érzelmi fejlődés és kifejezés folyamatát. De ami még fontosabb, ez ahhoz a következtetéshez is vezet minket, hogy a magas bibliai EQ egyetlen, legfontosabb befolyásoló tényezője a Szentlélek munkája, az együttműködő és Szentlélekkel betöltött hívő életében. Akik a leginkább be vannak telve Szentlélekkel, nagyszerű emberek, akiknek mély érzelmi hitelességük van, azok a keresztények viszont, akik megszomorítják a Szentlelket, érzelmi hajótöröttek.
Noha a hívők nem feltétlenül oszlanak két táborra, az egyiknek csodálatos érzelmei vannak, a másiknak pedig éles, törékeny és labilis. ez azért van, mert mindenki máshonnan indul. Néhány Lélekkel betöltött kereszténynek, aki nehéz háttérből jön, sok tanulnivalója van, és sokat kell növekednie az érzelmei terén, viszont jó irányba mennek. Idővel, ha közel maradnak Istenhez, tanulnak, növekednek és egyre jobban Krisztuséhoz fognak hasonlítani az érzelmeik. Nagyon valószínű, hogy ez történt Pállal is, aki kezdetben nagyon durva volt később viszont nagyon kedves lett. Másrészről viszont néhány nagyon világias és testi keresztény pazarolja el csodálatos érzelmi örökségét,amit egy szertő keresztény családban kapott. Úgy tűnik, érzelmileg együtt vannak, de idővel, lassan de biztosan, beáll az érzelmi lebomlás, ami általában a középkor vége felé válik nyilvánvalóvá.
Mi a helyzet a hitetlenekkel?
Mit mond a modellünk a hitetlenekről? A hitetlenek általában nem is működnek együtt a Szentlélekkel, de nem is állnak ellene. Ezért a hitetlenek érzelmi élete általában egy középérték körül szokott elhelyezkedni, ami alacsonyabb, mint a Lélekkel betöltött keresztények érzelmi értékmérője, de valószínűleg nem olyan alacsony, mint a valóban testi keresztényeké. Mivel a Szentlélek nem él a hitetlenekben, nincs jelen a Lélek nagyszerű belső munkája, és a keresztény élet felső értékei elérhetetlenek számukra. Például, általában nem képesek szeretni ellenségeiket. És noha lehet, hogy nagyon tisztességes, szeretetteljes emberek, általában nincsen meg bennük az a hatalmas erő és élet, az a „spiritusz”, ami Krisztushoz való hasonlóság eredménye. Ez a mély, lüktető öröm szinte kizárólagosan az újjászületett hívő számára tartogatott munkája Istennek. Ezért a modellünket nem rombolja le, ha néha találkozunk a nemkeresztények között is jó emberekkel.
Azt is meg kell említenünk, hogy Isten egyfajta megelőlegezett, általános kegyelmet is gyakorol, és a Szentlélek külső segítséget is tud adni bárkinek, aki arra törekszik, hogy jó, tisztességes és szeretetteljes életet éljen, és ugyanúgy arra buzdítja a zsidókat, buddhistákat, humanistákat és egzisztencialistákat is, hogy tisztességes emberek legyenek. Az ilyen emberekben sok keresztény értéket meg lehet találni az érzelmi életük mögött álló hitrendszerükben. Az ilyen emberek, akik a jóra törekednek, de még nem találták meg Krisztust, érzelmileg összeszedettek lehetnek, mivel Istennel működnek együtt, noha bukdácsolva. Noha a Szentlélek mély átváltoztató munkája nagyon is hiányzik az életükből.
Következtetések az eddigiek alapján
1. Az öt lépésből álló modell pontosan előre vetíti a szentül élő keresztények és a testi keresztények érzelmi életét.
2. Az érzelmi hitelesség teljes mértékben a Szentlélek munkája. Mindazáltal megjelenhet bizonyos mértékben a hitetlenekben is, akik az általános kegyelem által törekednek erre. Viszont gyakrabban található meg a Lélekkel betöltött hívőkben, akik szentségben járnak.
3. Az érzelmi működőképesség és hitelesség a Szentlélekkel együttműködő személyben jelenik meg, ahogy lelki szemlélet alakul ki benne és krisztusi hitrendszer.
4. A Szentlélek eme munkájának való ellenállás érzelmi katasztrófához vezet.
5. Az érzelmileg fejletlen emberek, akik közeli kapcsolatban maradnak Istennel, érzelmileg jártas emberekké válhatnak, ahogy láthatóan Pállal is ez történt.
6. Az Istennel való együttműködés azt jelenti, hogy nem szomorítjuk meg és nem oltjuk meg a Szentlelket, és kerüljük a világiasságot.
Vezet valamilyen rövid út a magas bibliai EQ értékhez?
Nyilvánvaló, hogy Szentlélekkel betöltött és engedelmes embernek lenni, nagyszerű kiindulópontot jelent a lelki növekedéshez. Viszont a keresztények is tudnak közvetlenül foglalkozni az érzelmeikkel. Erről háromféleképpen szerezhetünk információkat. Először is, Isten a Fiát adta, hogy megmutassa, milyenek a szent és igaz érzelmek. Másodszor, speciális kinyilatkoztatást biztosított számunkra a Szentírásban, pontos leírással az érzelmi életről és a belső emberről. Harmadszor, a tudósoknak átadta természetes szintű kinyilatkoztatásait, akik kitartóan keresik az érzelmi fejlődéssel kapcsolatos igazságokat. Ha ezeket összekapcsoljuk, megtudhatjuk, hogyan érhetjük el az érzelmi fejlődést és a magas bibliai EQ szintet. Ez elvezet minket könyvünk második fő részéhez, a belső énünkkel foglalkozó részhez, ami arról szól, hogy hogyan alakulnak ki bennünk az érzelmek, és mit tehetünk mi ezért. Ez a rész ismeretet és a szükséges eszközöket fog nyújtani számunkra ahhoz, hogy a valóságról alkotott szemléletünkön és a hitrendszerünkön dolgozhassunk, valamint hogy megújíthassuk ezeket, és krisztusi eredményeket és istenfélő érzelmeket produkáljunk.
Megbeszélésre való kérdések
1. Mik az érzelmi következmények arra a keresztényre nézve, aki úgy dönt, hogy nem működik együtt a Szentlélek munkájával?
2. Milyen bűnök vannak a Szentlélek ellen?
3. Milyen jellemzőket mond a Biblia a testi keresztényekről? (pl. „rest”)
4. Olvasd át a fejezet elején a tizenkét előrejelzést. Milyen hatással vannak rád? Mit árul el arról, hogy egyes gyülekezeteknek miért vannak problémáik?
5. Mennyire fontos a Szentlélek a keresztények érzelmi életének fejlődésében?
6. Miért tud néhány nemkeresztény jobb érzelmi állapotban lenni, mint egyes keresztények? Az érzelmileg esetlen, ügyetlen keresztények fognak tudni valaha is fejlődni?
Eredeti cikk: Biblical EQ
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 4.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 5.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 6.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 7.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 8.rész
Vélemény, hozzászólás?