Az apostolok, a próféták és nagy keresztény vezetők érzelmi élete
„Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.” (Apcsel 13:22)
Ha igaz az előző fejezet, ami a Krisztushoz hasonló emberek, tehát a szó szoros értelmében „krisztusi” keresztények érzelmi életét foglalja össze, akkor ez előre bemutatja a legtöbb krisztusi ember életét – és másik irányban előre bemutatja a leginkább testies emberek életét is.
Ebben a fejezetben azt fogjuk megnézni, hogy a bibliai EQ (érzelmi intelligencia) prediktív érvényességű-e, amikor a nagy keresztény vezetőkre alkalmazzuk, a következő fejezetben pedig a testi keresztényekre nézve tesszük meg ugyanezt.
A mi modellünk szerint az alábbi 12 dolognak kell igaznak lennie az apostolokra, prófétákra és nagy keresztény vezetőkre:
Szemlélet
1. Másképpen kell, hogy lássák a világot, mint a többiek. Számukra a királysági szemlélet lehet az egyetlen igaz szemlélet.
2. Időnként bele kell látniuk az emberek szívébe, és az állapotuk szerint kell beszélniük velük.
3. Jártasnak kell lenniük az álmokban, látomásokban, és a szimbolika nyelvezetében. Készségesen kell reagálniuk a prófétikus dolgokra, és izgatottá kell, hogy tegye őket a Szentírás.
Amit hisznek
4. Olyan dolgokban kell hinniük, amit nem a körülöttük lévő kultúra tanított nekik, vagy nem olyan dolgok, amik szöges ellentétben állnak a hitükkel, hanem amit csak Istentől tanulhattak.
5. Amiket hisznek, azokból adódóan érzékük kell, hogy legyen arra, ami igazságos, és arra, ami igazságtalan, mint ahogy Jézusnál is, amikor megtisztította a templomot, és szokatlan buzgalmat kell, hogy keltsen bennük, ami megemészti őket.
6. Amiben hisznek, az szokatlan kiegyensúlyozottságot és erőt kell, hogy adjon nekik a krízishelyzetekben, mint Jézusnak a viharban.
7. Amiben hisznek, abból adódóan egy hullámhosszon kell, hogy legyenek, és kell, hogy érzelmileg vonzódjanak másokhoz is, akiknek nagy hitük van, mint ahogy Jézus egy hullámhosszon volt a római századossal.
Érzelmek
8. Olyan mély és eleven érzelmeik kell, hogy legyenek, mint amilyenek Jézus Krisztusnak voltak.
9. Érzékelniük kell, hogy az érzelmeik Isten érzelmei, és tudatában kell lenniük, mit éreznek és meg kell tudni nevezniük is, mint ahogy Jézus is tette a saját érzelmei kapcsán. Őszinte és erőteljes érzelmi kifejezés emberei kell, hogy legyenek – sóhajokkal, könnyekkel, sírással és örvendezéssel.
Fizikai természet
10. A győzelmet kell, hogy tanúsítsák a függőség, a szexuális kísértések felett, és megújult fizikai természettel kell rendelkezniük, amely által istenfélő módon tudják kifejezni az érzelmeiket, a fizikai testük által.
Érzelmek kifejezése
11. Az igaz érzelmeik igaz tettekre kell, hogy ösztönözzék őket, mint ahogy Jézus könyörületessége tettre sarkallta Őt. Az érzelmi életük szerves részét kell, hogy képezze az igazságos mivoltuknak, és nem az élettől független érzelmeknek, mint például egy színész vagy egy képmutató érzelmei.
12. Az életük folyása egy állandóan növekvő bölcsességet kell, hogy mutasson az érzelem-kifejezés terén, mintha Isten tanítaná őket arra, hogyan szóljanak az egyes helyzetekben.
Ez a 12 feltételezés vajon átmegy a Szentírás szűrőjén, illetve az eddig élt szentek tanúságtételének a szűrőjén? Isten nagy emberei, férfiak és nők, vajon mély és eleven érzelmű emberek? Valóban szokatlan igazságérzetük van? Valóban másképp látják az életet? Valóban a kultúrával szembenálló hitük van, és szokatlan erejük és kiegyensúlyozottságuk van a krízishelyzetekben? A válasz: Igen! Valójában Isten nagy embereinek annyira elevenek az érzelmeik, hogy gyakran azzal vádolják őket, hogy túlságosan is érzelmi emberek – Jeremiástól kezdve, aki könnyezett, John Wesley-ig, akinek a prédikációi voltak nagy hatásúak. Luther annyira másként látta az életet, hogy a tintatartóját odavágta az ördöghöz! Ézsaiás annyira szemben állt a kultúrájával, hogy három évig „mezítelen alféllel” járt! (Ézsaiás 20:1-4)
Teszteljük le a feltételezéseinket a Zsidó 11 lelki hősein. Szakaszonként fogom megvizsgálni és kommentálni, hogy ezeknek a hősöknek miben volt más a szemlélete, hite, érzései és reakciói.
(Zsidó 11)
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. 2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. 3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Ezek a hithősök a többiekhez képest más valóságot láttak, bizonyítékuk volt nem látható dolgokról, és tudtak róla, hogy a látható világ a láthatatlan spirituális világra alapozódik.
4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. 5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. 6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
Ezeknek az embereknek a hitrendszere különbözött a kortársaik hitétől, sőt kitűnőbb volt, és a láthatatlan spirituális valóságra volt alapozva, amelyet ők észlelni tudtak.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. 9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. 10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. 11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. 12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. 13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. 14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. 15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. 16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Istennek ezek a nagy emberei, férfiak és nők is, olyan hittel rendelkeztek, ami szokatlan igazságérzetet adott neki, ami a saját generációjukat kárhoztatta, mint pl. Noé esetében. A hitük adta a bátorságot arra, hogy a kultúrájukkal szembenálló életet éljenek, és mennyei országot keressenek, és hogy az életet királysági szemlélettel nézzék.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, 18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; 19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte. 20. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. 21. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. 22. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett. 23. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, 25. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; 26. Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. 27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. 28. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. 29. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
Egyedi hitük istenfélő érzelmekhez vezették őket, mint ahogy Jákób a botja végére hajolva imádta Istent. Szokatlan higgadtságot és bátorságot adott nekik a feldühödött fáraó előtt. Képességet adott arra is, hogy a normális emberi érzelmekkel szemben cselekedjenek, ahogy Ábrahám tette Izsák megáldozásakor.
30. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták. 31. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. 32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; 33. A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. 34. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. 35. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. 36. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; 37. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, 38. A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. 39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. 40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Végül pedig akkora érzelmi fölényt és királysági perspektívát láthatunk itt, ami a hit embereit képessé tette a kínzások elviselésére is, egy jobb feltámadás reményében! Ezeket a hithősöket a kiegyensúlyozottság, az erő, a békesség, valamint egy teljesen szokatlan érzelmi karakter jellemezte. Az érzelmeik igazságos életformára és tettekre vezették őket. Nem voltak alárendelve a kívánságoknak, függőségeknek vagy a test impulzusainak, ehelyett ugyanazok a stabil, erős, kitartó érzelmek voltak bennük, mint amelyek Jézus Krisztus életében is megvoltak.
Mi a különbség a túlzottan érzelmi emberek és a Jézusra és a prófétákra jellemző eleven érzelmek között?
Jó kérdés! Kezdjük ezt a vizsgálódást egy pillantást vetve az érzelmi élet krónikására – Dávidra, a zsoltárosra. „Találomra” kiválasztottam egy zsoltárt – a 30. zsoltárt.
Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Ez a rövid tizenkét vers jó példáját adja Dávid érzelmi életének. Miben más Dávid érzelmi élete, mint néhány keresztény érzelmi hullámvasútja?
- A negatív érzelmek ideiglenesek, „este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.”
- Igaz emberként zárja le az érzelmeket, a végén hálát adva.
- Az érzelmeket elsősorban Isten felé irányítja, személyesen és helyénvaló módon.
- A helyénvaló érzelmek széles skálán mozognak, az örömtől a megrendült lélekig. Az érzelmi hőfokszabályzónk nem csak egyetlen pozícióban leragadva működik, pl. mély bánatban vagy folyamatos vidámságban.
- Képes meglátni a jót Istenben, mindezek közepette is – dicséretet énekelni és hálát adni. A lelki szemléletmódját nem veszíti el.
- Nem fojtja el az érzelmeit, hanem lelki fogalmakkal élve kifejezi őket: „Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret”.
- Megbánást és megtérést gyakorol a hamis szemlélete és hiedelmei miatt: „Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.” Amikor Isten próbára tette Dávid életében ezt, akkor Dávid megbánta az önelégültségét. Azok, akik érzelmileg kiegyensúlyozatlanok, az ellenkezőjét teszik: a védekező álláspontjukhoz ragaszkodnak.
- Igazi méltósággal és szépséggel fejezi ki az érzelmeit. Ez a zsoltár egy igazi vers!
[Ha jobban érdekel ez a terület, javaslom, fedezz fel még több zsoltárt és az érzelmi tartalmat bennük! Isten emberei az évszázadok során mind nagyra értékelték ezeket, a hívő érzelmi életébe való betekintés miatt.]
Látjuk tehát, mennyire különböznek a szentek mély, erőteljes és istenfélő érzelmei a keresztény idegbetegek üresen kongó és erőszakos érzelmeitől.
A szentek érzelmeinek a középpontjában Isten áll. A keresztény idegbetegek érzelmeinek a középpontjában az énük áll.
Mi a helyzet a különböző személyiségtípusokkal?
„Melyik bibliai karakterhez hasonlítasz a legjobban?” – Ez egy érdekes kérdés! Én Pál apostolnak vagyok egy kicsinyített „klónja”, aki sokszor kimutatja a türelmetlenségét és a hithez való intellektuális közeledését. Mások azt mondják, hogy ők Péterhez, Mózeshez, Dávidhoz, Jeremiáshoz vagy Ámóshoz hasonlítanak. Tim La Haye nagyban hozzájárult ezekhez a gondolatokhoz a „Transformed Temperaments” („Átformált temperamentumok”) című könyvével, amelyben megkülönböztette a négy személyiségtípust: a szangvinikust, a kolerikust, a melankolikust és a flegmatikust. Akik ismerik a Myers-Briggs féle személyiség-teszteket, tudják, hogy ott szintén négy alapvető kategória van, ami fel van osztva további 16 altípusra. Akármilyen séma alapján is nézzük, egy dolog nyilvánvaló: sokféle személyiségtípus van! Isten mindenféle temperamentumú embert használ az Ő Királyságában, és Ő tervezi el a szolgálatokat és azoknak a helyeit. Ő hívta el a bonyolult lelkű Tamást és a szókimondó Pétert, Simont a buzgót („zelótát”), a Mennydörgés fiait (Jánost és Jakabot), de a pragmatikus vámszedő Mátét is. A kifinomult Dánielt Nabukodonozor mellé küldte szolgálni, a földműves Ámós viszont nyersen prófétált az északi királyságban. Az, hogy magas bibliai EQ-val rendelkezel, nem jelenti azt, hogy olyan vagy, mint mindenki más, vagy hogy egy helyes, édes, mosolygós, állandóan jólfésült hívő lettél. Igen széles skálán mozognak az egyéniségek, sőt a különcök is Isten Királyságában!
Különcök? Nos, a próféták aligha voltak „normális” emberek! Keresztelő Jánost, aki teveszőr ruhában járt és sáskát evett, „különcnek” lehet nevezni, Ézsaiással, Ezékiellel együtt, vagy akár olyanokkal, mint Sámson volt. Ezek az emberek a saját kultúrájukban másképp viselkedtek, de a legkisebb mértékben sem voltak elmebetegek – egyszerűen egy más és magasabb valóság alapján éltek, ami folyamatosan emésztette őket.
A különböző temperamentumokat különböző dolgokra lehet használni Isten Királyságában. Barnabás nagyszerűen tudta bátorítani a testvéreket, míg Péter erős érzelmisége nagyszerű igehirdetővé és evangélistává tette, Pál borotvaéles elméje miatt tudott foglalkozni a gyülekezeti élet működési részleteivel és teológiájával, János titokzatos temperamentuma rámutatott a mély spirituális valóságokra és csodálatos tanítást tudott továbbadni az imádságról. Titus született problémamegoldónak tűnik, míg Timóteus a legkiválóbb pásztor lett, aki érzékeny és gondoskodó volt.
Isten használni fogja az alapvető temperamentumodat, amelyet beléd épített – sőt még a gyengeségeid közül is valamennyit, mert amikor gyenge vagy, akkor vagy erős! Az Isten által alkotott és megújított éneddel nincsen semmi baj! Isten tudja használni, fogja is használni, és már elfogadta Krisztus Jézusban (Róma 14:7).
Az hogy valakit elfogadtak, nem jelenti azt, hogy változatlanul marad. A Szentlélek az alapvető temperamentumod egyes részeid megfogja, és kifinomítja, hogy Krisztus Jézushoz hasonlóvá váljon. Pál a türelem és szeretet terén fejlődött az érettségben, Péter stabillá és megbízhatóvá vált, Timóteusnak a félénkségét kellett legyőznie, és meg kellett tanulnia elszenvedni a nehézségeket, mint Jézus Krisztus jó katonája. Ahogy a Szentlélek meggyőz, tanít és munkálkodik benned, egy lassú, de biztos átformálódás fog végbemenni, ami egyre érettebbé tesz Krisztusban, és egyre hasznosabbá a Mester számára. A Zsidókhoz írt levelet különösen biztatónak találom – azt, hogy egy könyörülő és hűséges Főpapom van a mennyben, aki megérti a gyengeségeimet, és közbenjár értem a kegyelem királyi székénél, amelyhez odajárulhatok, hogy erőt és segítséget nyerjek a szükséges időben (Zsidó 4:12-16).
Érzelmek az ébredések idején
Ha a Szentlélek azon munkálkodik, hogy az érzelmeink Krisztus Jézus érzelmeire legyenek átformálva a megváltás által, akkor mi okozza az ébredések idején tapasztalható érzelmi túlfűtöttségeket? Vajon a Szentlélek teszi, aki ugyanúgy akarja a kiegyensúlyozottságot, a szentséget, a bölcsességet és az igazságot – ő okozza ezeket a bizarr megnyilvánulásokat? Ezt a kérdést gyakran felteszik, és az utóbbi években ez egy ellentmondásos téma is lett, ezért megpróbálom kommentálni és feloldást kínálni a kérdéses témára.
Először is, az érzelmek valóban felerősödnek, amikor Isten hatalmasan cselekszik a valódi ébredések alkalmával. Ehhez a figyelmükbe ajánlom a „The Nature of Revival” („Az ébredés természete”) című könyvet, ami John Wesley, Charles Wesley és George Whitfield írásaiból lett összeválogatva és a barátom, Clare G. Weakley írta át modern angol nyelvre, amit a Bethany House Publishers adott ki. Ezek a feljegyzések széles körű betekintést nyújtanak Isten nagy embereinek az érzelmi életébe, és az életük rendkívüli eseményeibe. Íme néhány válogatott idézet a könyvből:
84. o. John Wesley: „Péteken egész Newgate visszhangzott azoknak a sírásától, akiknek Isten Igéje a szívükig hatolt. Ezek közül ketten egy szempillantás alatt örömmel teltek meg, az őket szemlélők nagy megdöbbenésére.”
85. o. John Wesley írja egy olyan személyről, aki ellene volt az ébredésnek: „Mikor az utolsó oldalt olvasta, megváltozott az arcszíne, leesett a székéről, szörnyen sikítani kezdett ahogy leesett a padlóra … éjjel egy és kettő között jöttem be és a földön találtam. A szoba tele volt emberekkel, akiket a felesége kint próbált tartani. A férfi hangosan kiabált: „Nem! Inkább engedj be mindenkit! Hadd lássa az egész világ Isten igazságos ítéletét!” Két vagy három férfi próbálta lefogni. Hirtelen rám szegezte a tekintetét, kinyújtotta a kezét és ezt mondta: „Odanézzetek, ez az, akiről azt mondtam, hogy a nép megtévesztője! De Isten legyőzött engem! Azt mondtam, hogy ez az egész egy csalás, de ez nem csalás!” … (Végül megszabadult a gyötrelmétől.)
87. o.: „Miközben ezeket a szavakat hirdettem ki: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsoltár 46:11), Isten elkezdte kinyújtani a karját, nem csak személyesen számomra, hanem a nyílt téren, több mint kétezer szemtanú előtt. Egymás után vágódtak a földhöz, erősen remegve Isten erejének a jelenlétében. Mások hangosan és keserűen kiáltottak fel: „Mit kell tennünk, hogy üdvözüljünk?”
Kevés ébredés ment végbe erős érzelmek nélkül, az ébredési szolgáló, Jonathan Edwards pedig írt egy híres tanulmányt a „Vallásos érzelmek” címmel, ami leszögezte, hogy az érzelmek a kegyelem melléktermékei, és nem a fő céljai. Az istenfélő evangélistának nem egy érzelmes hallgatóság, hanem egy megtérő és hívő hallgatóság.
Ha az ilyen erőteljesen kimutatott érzelmek jelzik, hogy megtérés történik, hogy az emberek Istennel találkoznak, és a lelkük átformálódik, akkor ezek az érzelmek jó dolgok. Ha viszont csak érzelmiesség, felhajtás, manipulált érzelgősség és hasonlók, és Isten munkálkodása nem történik, az emberek pedig igazából nem fordulnak a sötétségből a világosság felé, akkor haszontalan dolog.
Egy olyan ébredés, amiben nincsenek erős érzelmek, olyan lenne, mint egy esküvő öröm nélkül. Nagyon sok ember megy át ilyen jelentős eseményen, amellyel együtt járnak erős érzelmi kifejeződések is. Ha viszont a megnyilvánulásokon van a hangsúly – a könnyeken, a nevetésen, az elesésen, stb., akkor eltévedt a dolog. Az esküvőn a vőlegényre és a menyasszonyra kell figyelni, az ébredésben Krisztusra és a hívők átformálódására. Az érzelmek csak egy részét jelentik a folyamatnak, és nem önmagukban érnek célba. Egy későbbi fejezetben, ami az erős érzelmek kezeléséről szól, elég hosszasan belemegyek a megkülönböztetés kérdésébe. Viszont úgy gondolom, hogy ezt a rövid részt azzal kell zárnunk, hogy kimondjuk: az ébredés erőteljes és bizarr érzelmei ideiglenes szertelenségek, amit Isten megenged, de nem erre biztat. Az érzelmek és a változások után az ilyen erős érzelmi hatásnak kitett embernek normális, kiegyensúlyozott, bölcs, istenfélő és megszentelt életet kell vezetniük a továbbiakban. Nem volna szabad bizarr érzelmi élmények átélését folytatniuk. Ez éretlenség. Az érett emberek együttérző szeretetet, mély bölcsességet és kontrollált érzelmeket kell, hogy megéljenek.
A keresztény érettség és az érzelem
Friss keresztényként hamarosan az volt a benyomásom, hogy az az elvárás, hogy a lelkesedésemnek alább kell hagynia, és hogy amikor „éretté válok”, akkor igencsak tompa és tisztességes érzelmeimnek kell lennie, ami ahhoz hasonlít, amikor hideg zabkásával töltenek fel egy szürke flanel öltönyt. Ilyen érzelmi érettségről beszél az Efézusi levél?
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: 14. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; 15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban. (Efézus 4:13-15)
A keresztény érzelmi érettség igenis érzelmi stabilitást is jelent – hogy ne legyünk olyanok, akiket „ide s tova hány … a tanításnak akármi szele”. Továbbá jelenti azt is, hogy mindenestől fogva felnövünk, és olyanok leszünk, akik Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére jutunk el. Noha Krisztus kiegyensúlyozottságát, stabilitását is magában foglalja, ezzel együtt Krisztus szenvedélyét és buzgalmát is jelenti (János 2:17; Titus 2:14), valamint azt a képességét is, hogy megáldjunk másokat és törődjünk velük. Valójában a megváltásunk egyik részcélja az is, hogy „jó cselekedetekre buzgólkodó” emberek legyünk (az angol fordítás szerint – a ford.).
Aki önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre buzgólkodót. (Titus 2:14 – NASB fordítás)
Az érettség nem az érzelmek elveszítése, hanem az érzelmek nevelése, hogy Jézus Krisztuséhoz hasonlóvá váljanak, az érett ember pedig egyszerre kiegyensúlyozott és buzgó.
A gyermeteg érzelmek KIMENNEK az érett keresztényből, de a krisztusi érzelmek BEJÖNNEK. A következő fejezetben meg fogjuk látni, hogy néznek ki a testi érzelmek, hogyan működnek a bibliai EQ folyamattal ellentétesen, és hogyan tudunk túllépni rajtuk, hogy elkezdjük azt a folyamatot, hogy „mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban”.
Kérdések megbeszélésre
1. Szerinted Dávid király túlzottan érzelmi ember volt? Ha nem, miért nem?
2. Miben mások a nagy keresztény vezetők érzelmei?
3. Mi a helyzet az ébredéssel? Hogyan kell kezelnünk az erős érzelmeket a keresztény összejöveteleken?
4. Menj végig újra a tizenkét feltételezésen, amelyekkel a fejezetet kezdtük. Hogy érzed magad ezeket olvasva, és milyen képet festenek arról, hogy hogyan kell élni a keresztény életet?
5. Hogyan illik bele a karakterünk és a személyiségtípusunk abba az érzelem-szemléletbe, ami egyetlen személy, Jézus Krisztus köré összpontosul?
6. Szerinted milyen a keresztény érettség?
Eredeti cikk: Biblical EQ
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 4.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 5.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 6.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 7.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 8.rész
Vélemény, hozzászólás?