Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész

Jézus érzelmi élete, és a Szentlélekkel betöltött hívő érzelmi élete

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” (Ésaiás 11:1-2)

A könyvünk központi tanítása egyrészt arról szól, hogy a keresztények, megváltásuk részeként, Megváltójuk érzelmi életét kell, hogy felöltözzék, másrészt arról, hogy mindez a Szentlélek erejének a hatására történik, aki Isten Fiának a képmására formál át. Ha a Szentlélek valóban a mély érzelmi átformálódás mögött álló erő közvetítője, akkor látnunk kell ennek bizonyítékát Jézus életében is. Olyan felmerülő nyilvánvaló kérdésekre fogunk választ keresni, mint például hogy a megkeresztelkedése és a Szentlélek erejével való felruházása megváltoztatta-e Jézust, vagy ugyanolyan maradt; vannak-e utalások arra, hogy a Szentlélek állt az Ő hatásos személyisége mögött; vajon magunkénak tudhatunk-e valamennyit abból az erőből, ami Jézust motiválta?

Jézus megkeresztelkedése és érzelmi intelligenciája (EQ)

Miközben Jézus növekedett a bölcsességben, testének állapotában, Isten és emberek előtt való kedvességében, volt egy hirtelen törés az életében, egy radikális változás az érzelmeiben és személyes tekintélyében, hogy az Őt ismerők azt kérdezték: „honnan van ez a bölcsessége?”

És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. (Máté 13:54-58)

Ő bizony megváltozott! Bár Lukács csodagyerekként mutatja be Jézust (Lukács 2:42-50), senki nem számított rá, hogy egy csodatevő próféta lesz belőle. Úgy tűnik, a fordulópont az ígéretes gyermekkor és az erőteljes prófétaság között, a megkeresztelkedéskor következett be. A Szentlélek általi masszív erővel való felruházás változtatta meg Jézust, ahogy a tanítványokat is Pünkösd változtatta meg.

A legmagasabb EQ készségekkel, a gyógyító és igehirdető szolgálata során tanúsított bátorsággal, merészséggel és képességekkel, a Szentlélek ruházta fel. A korai egyház tisztában volt ezzel, amikor bátorságért imádkoztak, és megrendült a hely! (Apcsel 4:29-31). A Szentlélek erejével történő EQ változás igen hatásosan és hirtelen tud történni, és megdöbbenti azokat, akik látják. Személyesen tudok beszámolni egy változásról, ami 1978-ban történt egy olyan összejövetelen, amikor egy félénk, zárkózott keresztényből olyan bátor emberré váltam, mint egy oroszlán, és heves evangélista lett belőlem!

Jézus teste és a Szentlélek

Mint tudjuk, a fizikai állapotunk és az érzelmi állapotunk szoros összefüggésben van egymással. Könnyebben mérges lehet az ember, ha fáradt vagy éhes. A szüleinktől is örökölhetünk érzelmi hajlamokat. Egy bizonyos érzelmi természet már velünk születik (noha ezt később meg lehet változtatni, ahogy látni fogjuk). Ez lehet akár a pusztító dühroham vagy a zenétől való elragadtatottságra való képesség. A Szentlélek már Jézus foganásától beállította a genetikai felépítését, ezért ő különleges hajlammal rendelkezett az igazság szeretetére és a gonoszság gyűlöletére (Zsidó 1:9). A Zsidókhoz írt levél egyik szakasza elmondja, hogy a testét Isten készítette számára, hogy Jézus szeresse Isten akaratát tenni.

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. (Zsidó 10:5-7)

Itt láthatjuk, hogy ahogy Jézus belépett ebbe a világba, az Atya készített számára egy testet, valamint hogy az ő nyilvánvaló szándéka a világra jövetellel az volt, „hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat”. Jézusnak olyan teste volt, amely szabad volt a bűnös genetikai hajlamoktól a dühkitörésre, az alkoholizmusra, a drogfüggőségre, vagy bármilyen más negatív beállítottságra, amit genetikai úton lehet örökölni. Tehát alapvetően Jézus bűnös hajlamok nélkül született. A teste és az idegrendszere úgy lett megalkotva, hogy Isten akaratát cselekedje, a Szentlélek alkotó, testet megújító és formáló munkája által.

Ha a Szentlélek alkotó munkája képes volt arra, hogy Jézus testét a bűnös tendenciáktól szabadnak alkossa meg, akkor nyilvánvaló, hogy ugyanez az erő a mi testünkben is tud munkálkodni. Ez ad reményt arra, hogy a régóta fennálló biológiai kényszereket el tudja törölni a Szentlélek gyógyító és megújító szolgálata, ahogy számtalan keresztény rehabilitációs program tanúsítja ezt. Alkoholisták meg tudnak szabadulni és meg is szabadulnak az ivásra való biológiai kényszertől, a homoszexuálisokkal is megtörténhet és meg is történik, hogy a szexuális orientációjuk helyreáll, drogfüggők is ugyanúgy megszabadulhatnak és meg is szabadulnak a vágyaiktól, szexfüggők is megszabadulhatnak és meg is szabadulnak a 24 órás kéjvágytól. De ez vajon valóságos és bibliai elvárás? Nézzük meg a Róma 8:11-et:

„De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.”

A Szentlélek meg tudja eleveníteni a halandó testünket – nem csak a feltámadási testünket, hanem azt a testet is, amivel most rendelkezünk, a halandó testünket. Az Ő megújító élete át tud lüktetni rajtunk, és megtisztít a bűnöktől és a függőségektől, csak úgy mint ahogy meg tud gyógyítani valakit egy betegségből. Mint egy isteni villanyszerelő, meg tudja javítani a biztosítékot, és újra tudja vezetékezni a házat, hogy az áramkör úgy működjön, ahogy mindig is kellett volna – Isten dicsőségére.

A bűn biológiai bázisa nem független a lelki bázisától. Amikor Isten megszabadít a bűntől, akkor a lelkedben, az elmédben és végső soron a tagjaidban munkálkodó bűntől is megszabadít. Ő helyre tudja hozni a dührohamok, a kéjvágy, a függőségek és az antiszociális viselkedés fizikai és orvosi bázisát. A minimális agyi diszfunkciót, az ADHD-t, a poszt-traumatikus stressz rendellenességet, és ami még csak beleíródhat az idegrendszerünkbe – mindent meg tud gyógyítani a Szentlélek.

Lássuk, hogyan történt ez a korinthusi keresztényekkel:

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Korinthus 6:9-11)

A korinthusi keresztények elég borzasztó háttérből jöttek, például paráznaság, szexuális függőség, homoszexualitás, szodómia (valószínűleg pedofíliát jelentett itt), és alkoholizmus. ezek a viselkedésformák arról ismertek, hogy erős és állandósult biológiai és neurológiai tényezők játszanak szerepet bennük.

Viszont ezek már csak MÚLTBELI viselkedésformák, megtértek belőlük, elhagyták, és meg lettek mosva, és meg lettek szentelve! „Ilyenek VOLTATOK pedig némelyek” – vége, le lett rendezve, helyre lett állítva. És ez az átformálódás „az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által” történt meg. Pál így fogalmaz:

„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” (Róma 8:13)

„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.” (Galata 5:16-18)

A Lélek kezelni tudja a testet, mind lelki, mind biológiai értelemben. Nem a genetikánk és a függőségünk markában vagyunk. A Szentlélek szabaddá tud tenni! Amit Jézus testének az elkészítésénél is meg tudott tenni, hogy isten akaratát cselekedje, azt veled is meg tudja tenni, „mert semmi sem lehetetlen annak, aki hisz”.

Jézus elméje és lelke

Az alábbiakban Jézus Krisztus elméjére és lelkére vonatkozó evangéliumi utalások vannak felsorolva:

„Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.” (Máté 26:38)

„Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.” (Máté 27:50)

„Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.” (Márk 8:12)

„És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.” (Márk 14:34)

„Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” (Lukács 10:21)

„És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.” (Lukács 23:46)

„Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.” (János 11:33)

„Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.” (János 12:27)

„Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.” (János 13:21)

„Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.” (János 19:30)

Három dolog különösen kiemelkedik:

1. Jézus az élet helyzeteit a Lelkével élte meg.

2. Jézus motivációi ezeknek a megélésén alapultak.

3. Jézus nyíltan kifejezte a hozzá közel állók előtt az érzelmeit.

[Figyelemreméltó az a képessége, hogy át tudta adni a lelkét Istennek, és hogy ezzel az átadással ért véget az élete.]

Figyeljük meg Jézus reakcióinak az erejét és mélységét. Hangosan kiált, mindhalálig szomorú vagy éppen örvendezik. A Lélek által megtöltött érzelmei erőteljesek és valóságosan megtapasztalhatók voltak. Ő nem valami steril, hihetetlenül nyugodt, pusztán logikai és mentális lény. A hit győzelmei és tragédiái igazán mélyen érintik őt – ahogy Isten minden nagy emberét is mélyen érintették.

Jézus és az észlelés

A Márk 2:8-ban „Jézus észrevette a lelkében…” azaz észlelte. A lélek volt Jézusnál a valóság észlelésének az igazi „szerve”, ahogy Ézsaiás az egyik legismertebb igeszakaszban leírja:

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai leheletével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.” (Ézsiás 11:1-5)

A Szentlélek, mely Jézuson nyugodott, kivételes ismeretet és bölcsességet adott neki, és így igazságosan, igaz módon és a lelkében ítélte meg a helyzeteket. Nem a szeme és füle szerint és nem az érzékei szerint ítélt (lásd 3. vers). Ehelyett a bölcsesség és értelem, tanács és ismeret lelkével ítélte az élet helyzeteit, amelyekkel belelátott a dolgok igazi mivoltába. Ez a különleges észlelés megmutatkozik sok evangéliumi esetben, és szépen összegzi János apostol, amikor ezt írja: (János 2:24) Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat (lásd még Máté 9:4; 12:25; Márk 5:30; 12:25; Lukács 11:17; János 5:6; 6:61, 64; 13:1-3; 18:4).

Jézus helyzetészlelései vezették az azokra adott érzelmi reakciókhoz. Közelgő halálának érzékelése miatt volt mindhalálig szomorú, a Lázár sírjánál látott gyász miatt sóhajtott fel a lelkében és volt megrendülve, amikor a tanítványok győzedelmesen tértek vissza, ő is örvendezett, amikor a farizeusok szívének keménységét észlelte, akkor megharagudott, és amikor a tanításra és gyógyulásra vágyó tömegeket látta közeledni, akkor könyörületességre indult. (lásd a 3. akadályt az előző fejezetben). Majd ezeket az érzelmeket erőteljesen, noha helyénvaló módon fejezte ki. Jézus Krisztus reakcióiban mindig jelentőségteljes méltóság van jelen. Az ő érzelemvilága mindig mély és kifejező volt, és soha nem volt banális, szentimentális vagy kaotikus. Ebből adódóan a mi érzelmi életünkre nézve itt egy folyamat:

1. Az életet lelkileg, igazságosan, igaz módon és Királysági szemszögből érzékeld.

2. A bensőddel és lelkeddel reagálj. Az élet motiváljon. Ne legyél zárkózott és közönyös, vagy hideg és kemény.

3. Ezeket a reakciókat méltósággal fejezd ki, erőteljesen és tartással. A teljes szíveddel éld át az érzelmeket, de bölcs legyél a kifejezésmódjában.

A következő részben majd látni fogjuk, hogy az apostolok és Isten nagy emberei közül sokan ugyanezt tették az évszázadok során – Isten Lelkének az irányítása alá adták az érzelmeiket, és így már nem pusztán emberi szemszögből reagáltak a dolgokra, az öt érzékszerv és az önérdek alapján, hanem isteni perspektívából, lelki észleléssel és igazi Királysági érdekek alapján. Ettől lesz egy jó keresztény élete olyan vonzó: érezzük, hogy másképp szemléli a világot, hogy Isten irányítja a szívét, és mindenben az Ő érdekeit keresi. Abban a fejezetben arról fogok írni, hogy a királysági perspektíva nem csak a megszentelődésünk szempontjából fontos, hanem az egészséges érzelmi élet és a magas EQ miatt is. De most még több mondanivalóm is van Jézus érzelmi életéről.

Jézus hite

Az érzelmek az általunk igaznak hitt dolgokból fakadnak. Amikor kisfiú voltam, egyszer a pataknál játszottam, és találtam egy nagy rakás vas-piritet (rézszínű ásvány – a ford.). Nehéz volt, puha volt, és úgy nézett ki, mint az arany. Megmutattam a testvéremnek, Peternek, és titkolózva hazamentünk, nehogy valaki meglássa, mit találtunk. Majd megmutattuk az apukánknak és ezt mondtuk: „Gazdagok vagyunk! Gazdagok vagyunk! Ezt a nagy rakás aranyat találtuk és még több is van a pataknál!” Apu csak nevetett és elmagyarázta, mi ez. Még ha nem is valóságos dologban hittünk, mégis boldoggá tett minket, amíg tartott. Nagyon izgatottak voltunk, nem azért mert aranyat találtunk, hiszen valójában nem arany volt, hanem amiatt, mert „azt hittük”, hogy arany. Amikor ezt a hiedelmet korrigálták, az öröm érzelmét már nem támogatta a megfelelő hit, és eltűnt. Az izgatott állapotból a kissé csalódott állapotba kerültünk át. Ahogy eltűnt a hit, eltűnt az érzelem is. Az érzelmek mögött hiedelmek húzódnak, ha elveszed a hitet, az érzelem is eltűnik, ha kellő mértékben megváltoztatod a hitet, akkor az érzelmek is megváltoznak.

Ahogyan hiszünk, az közvetlenül befolyásolja azt, ahogyan érzünk. Ez még a lelki dolgokra is érvényes. Tehát, ha Jézushoz hasonlóan te is úgy gondolod, hogy helytelen dolog a szegény özvegyek házát felemészteni, akkor azzal az intenzitással fogsz az ilyenre reagálni, mint Jézus. Egy eseményt rögzítő videokamera és az eseményt látó ember között az a különbség, hogy az embernek előzetes hiedelmei vannak. Ezek miatt az előzetes hiedelmek miatt reagál az ember a látottakra. Nézzünk meg három eseményt Jézus életében, hogy megfigyeljük, hogyan volt hatással az érzelmi reakcióira amit hitt, amitől különbözőek lettek ezek a reakciók az úgynevezett „normális emberek” reakcióitól. Először a templom megtisztítását nézzük meg:

„És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” (Márk 11:15-17)

„Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” (János 2:13-17)

Milyen hit volt az itt olvasható reakciók ereje mögött?

Márk evangéliumában láthatjuk, mit hitt Jézus:

a) Azt, hogy a Templom rendeltetése az volt, hogy imádság háza legyen minden nemzet számára.

b) Viszont rablók barlangja lett belőle.

János evangéliuma bemutatja, hogy Jézus ebben hitt:

c) Az én Atyám háza

d) De ehelyett a kereskedelem házává tették (tisztességtelen kereskedelemre utalva).

[A beszámolók nem ellentmondásosak, csak az akkor elhangzott dolgokból valamelyest eltérő elemeket mondanak el. Lehetséges, hogy sok mást is mondott, miközben felforgatta az asztalokat.]

Nézzük meg az események sorrendjét. Jézus hiszi, hogy „A” helyzetnek kéne lennie, de valójában „B”, ami a „C” érzelmi reakcióhoz vezet, ami a „D” szóbeli és fizikai megnyilvánuláshoz vezet. Jézus hitében benne volt az Atyjának járó tisztelet, hogy a Templom helyes használata az imádság, és hogy minden nemzetnek bejárása kéne, hogy legyen. Azt is hitte, hogy a kereskedelemnek („kalmárság” a Károliban – a ford.), különösen a tisztességtelennek, nincs helye itt. Az Ő idejében nem volt elterjedt hit mindez, mert akkor nem lehettek volna ott jelentős számban a kereskedők. Egyedi hite vezette egyedi érzelmi reakciókra, amelyek a helyzet természetének lelki észlelésén alapultak.

Menjünk tovább és nézzünk meg egy másik megdöbbentő érzelmi reakciót Jézustól – a galileai tengeren dúló vihar közepette.

„És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.” (Máté 8:24-26)

Itt úgy tűnik abban hitt Jézus, hogy Ő abszolút biztonságban van, és semmi sem érheti Őt, mivel az Atyja oltalmazta Őt és a tanítványait. Azt is tényként kezelte a hitében, hogy normális és értelmes dolog a tenger hullámaihoz és a szélhez beszélni, és azt elvárni, hogy azok majd engedelmeskednek neki. Emellett úgy tűnik abban is hitt, hogy ugyanezekben kellett volna hinniük a tanítványoknak is, és igazolatlanul féltek egy ilyen vihar közepette!

Ezeknek a hiteknek az alapján Jézus úgy élte meg a helyzetet, hogy „Semmi gond!” Egyszerűen nem volt nagy ügy. Nem tévedés azt állítani, hogy ez ösztön-ellenes viselkedés volt, és minden normális gondolkodással szembeszállt. Mégis igazolódott mindaz, amit hitt, ugyanis egy szóval elnémította a vihart. Neki tényleg nem volt probléma mindez.

A hit nagy emberei rendkívül higgadtak a krízishelyzetekben. Egy későbbi fejezetben azt fogjuk megtanulni, hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amiktől félünk, a hit pozíciójából és egyfajta fölénnyel. Itt Jézus hite miatt nyugodtak voltak az érzelmei és fölényérzete volt a krízishelyzetben, és ez arra képesítette, hogy hatékonyan lépjen és oldja meg a helyzetet.

A harmadik illusztráció Jézus hitrendszeréről néhány igeverssel előrébb található a Máté 8-ban, ahol az egyetlen olyan alkalom található, amikor Jézus „elcsodálkozott” valamin…

„És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.” (Máté 8:7-13)

Jézus itt a római százados „nagy hitén” csodálkozik el. Jézus hitéből sok mindent kiolvashatunk itt, például Izrael keménységét, a pogányok üdvösségét, és az ő szavának az erejét a beteg meggyógyítására, de egyik sem áll a századoson való elcsodálkozása mögött. Jézus a váratlan helyen tapasztalt nagy hit meglétére reagál – egy pogány és katona, olyan ember, aki a szövetségnek nem volt a részese, akinek az volt a munkája, hogy embereket öljön, és aki részben felelős volt az ő nemzetének a megszállva tartásáért. Ez az egyik hitrendszer reakciója volt egy másik hitrendszerre. A százados azzal kapcsolatban fejezte ki a hitét, hogy a) méltatlan Jézus látogatására, mivel ő pogány (pedig hatalma van), valamint b) hitt abban, hogy Jézusnak hatalma van, és a szavának ereje van. Ahogy a százados kifejezte ezeket, amiket hitt, Jézus összhangba került vele. Ahogy a farizeusok kemény szíve feldühítette, ahogy a tanítványok kishitűsége csalódást okozott neki, a százados nagy hite felbuzdította és megdöbbentette. „Ritka lelet” volt! „Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet”.

Tehát látjuk, hogy a hitrendszerek egymásra reagálnak és egymást kiértékelik. Amikor találunk valakit, akinek döbbenetesen nagy hite van, akkor örvendezünk. Amikor kemény, cinikus, hitetlen emberrel találkozunk, akkor elcsüggedünk vagy megharagszunk. Jézushoz hasonlóan, mi is azokat keressük, akikkel összhangban vagyunk. Ritka leletek és ritka kincsek vannak. A másokkal folytatott kommunikáció nagyrészt azon fog múlni, hogy mit hiszünk arról, amit ők hisznek. Sok félreértés az egyes felekezetek között azon alapszik, „amit mi hiszünk arról, amit ők hisznek”, és az ebből fakadó erős érzelmi reakciókból. Ez a mentális egészség kritikus területe, és ezért van, hogy a fundamentalizmus bizonyos formái, bármenyire alaposak sok téren, hihetetlenül károsak pszichológiailag.

Rakjuk össze az egészet!

Korábban láttuk, hogy az észlelés belső érzelmekhez vezetett, amelyek helyénvaló módon lettek kifejezve. Később azt láttuk, hogy az észleléseink a hitünkben munkálkodik, és megdöbbentő érzelmi reakciókat produkál, amelyek a krisztusi, Szentlélekkel betöltött hívők egyedi tulajdonsága. Mindezek felett fizikai hajlamok is állnak az érzelmi reakciók mögött, amiről a fejezet első részében már beszéltünk. Ezért azt mondhatjuk, hogy Jézus és a Lélekkel betöltött hívő lépései a következők: 1. Egy személy vagy egy helyzet észlelése – ideális esetben a Lélek által. 2. Az észlelés kölcsönhatásba kerül a hitrendszerrel. 3. Belső érzelem generálódik. 4. A belső érzelem kölcsönhatásba kerül a fizikai hajlammal. 5. Az érzelem külső kifejezése.

Szituáció

Észlelés

Személyes hitrendszer

Belső érzelem generálódik

Kölcsönhatás a fizikai hajlammal

Az érzelmi reakció külső kifejezése

Talán csodálkozol a fejezet címén, hogy „A Szentlélek és Jézus érzelmi élete”, hogy hol van  a Szentlélek Jézus hitében, észlelésében, stb. Nézzük meg!

Észlelés: Jézus észlel valamit a saját lelke és a Szentlélek által, aki ezeket a valóságokat elérhetővé teszi számára.

Hit: A Szentlélek Isten törvényét az elménkbe és szívünkbe írja, és formálja a hitünket, mivel Ő a tanítónk és aki megmutatja azokat a dolgokat, amiket Isten készített azoknak, akik hisznek, és kijelenti az Isten mélységeit. Íme néhány közvetlen utalás az Ő tanító szolgálatára (János 6:45, 14:26; Galata 1:11-12; 1 Korinthus 12:9-16; Efézus 4:21; 1 Thessalonika 4:9; Zsidó 8:10-11; 1 János 2:20,27).

Belső érzelmek: Az érzelmek közvetlenül a lelkünkből fakadhatnak a Szentlélek hatása alatt „Jézus örvendezett a lelkében”, és az olyan érzelmek, mint a szeretet, öröm, és békesség a Lélek gyümölcsei (Galata 5:22-23).

Kölcsönhatás a fizikai hajlammal: A bennünk lakó Szentlélek életet ad a halandó testünknek, hogy megújulhassunk és kiálthassuk: „Abbá, Atyám!” (Róma 8:11:15), a mi kegyelmes mennyei Atyánknak. Lásd a fejezet elejét, ami arról szól, hogyan tudja megtörni az Ő erőteljes munkája a bűn és függőség uralmát az életünk felelt.

Az érzelmi reakció külső kifejezése: A tanításban kiteljesedő kinyilatkoztatás lelki alapja az első korinthusi levélben található.

(1 Korinthus 2:9-13) Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

Tehát a 13. vers egy hosszú folyamat kiteljesedése. Először is, a szemnek nem látható és fülnek nem hallható igazságot kijelenti számunkra a Szentlélek (9-11 versek). Majd átvesszük ezeket a Szentlélek által, aki tanít minket és kimunkálja ezeket a hitrendszerünkben. Ezt ingyen és kegyelemből kapjuk (lásd 12. vers). Végül szólunk, de nem emberi, hanem isteni bölcsességet, és nem emberi szavakkal és kategóriákkal, hanem a Szentlélektől kapott szavakkal

Ezért a Szentírás nem csupán Isten Igéje emberi szavakkal, hanem Isten Igéje a Lélek szavaival. Nézzük hogyan működött ez Jézusnál:

(János 8:28-29) Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.

A válaszokat, reakciókat, szavakat és kifejezéseket Isten tanítja nekünk, lelki kategóriákban „lelkiekhez lelkieket szabván”.

„Ez átvezet minket a fejezet utolsó szakaszába, a szimbólumokhoz, metaforákhoz és őstípusokhoz – azaz, hogyan tanít a Lélek lelki dolgokat kifejezni, köztük az érzelmeinket is.

A Lélek és az érzelemvilág nyelvezete – szimbólumok, metaforák és őstípusok

Miközben ezt írom, az „Amint vagyok” szól sztereóban a háttérben, és a kórus énekli, hogy „Fogadj el, Jézusom!”. Ez a Lélek nyelvezete, ami a testi embernek értelmetlen, de a Szentírásban bőven megtalálható, és a keresztény hit nagy pillanataiban, köztük a dicsőítő énekekben, amelyek Istenhez emelnek bennünket. Hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk az 1Korinthus szakaszánál:

„Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:13-16)

Amit úgy hívnak, hogy „Krisztus értelme”, az képesíti a hívőt, hogy megértse azt a szimbolikus nyelvet, hogy „íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”, hogy gyorsan felfogja a példázatok jelentését, és érezze a jelentek csodálatosságát a Jelenések könyvében. A Szentlélek képesít arra, hogy helyes módon észleljünk és higgyünk, és ezáltal újítja meg az elménket Krisztus értelmére. Ő a mi Tanítónk és oktatónk, amit a lelki birodalom nyelvezetével végez – álmokkal, látomásokkal, szimbólumokkal, példázatokkal és metaforákkal – a hit analógiáit használva, hogy olyan érthetően fejezze ki, mint az egyszerűbb fogalmazású szövegeket, mint amilyen a Rómabeliekhez írt levél is.

A Lélek nyelvezetében a hétfejű, tízszarvú szörnyek együtt szerepelnek vörös ruhás nőkkel és olyan természetfeletti helyekkel mint Isten Trónja. Ezek vizuális és verbális jelképek is lehetnek, és olyan lényeket, mint az angyalok, démonok, kérubok és szeráfok, a látnokok és próféták láttak. A materiális és „tudományos” elme számára ez elég zavaró, és sok liberális teológus botránkozott már meg ezekben. Minél hatalmasabbnak gondoljuk a saját intellektusunkat, annál kevésbé gondolkodunk Isten Igéjén, és minél többet gondolkodunk Isten Igéjén, annál kevésbé gondoljuk hatalmasnak a saját intellektusunkat!

Jézust a „mindenek fölött való Isten” tanította, és a szimbolikus világ mestere volt, úgyhogy jó képességekkel tudta kifejezni magát példázatokkal, aforizmákkal, prédikációkkal és történetekkel. Nem olyan volt a tanítása, mint az írástudóké és a farizeusoké, mert hatalommal tanított, és akik igazán Istent keresték, megértették Őt, míg a kíváncsiskodók zavartan odébbálltak. A Lélek nyelvezete nem egyszerű nyelv, hanem különösen természetfeletti és szimbolikus. ha láttatok már „New Age hirdetéseket”, ami az érzelemvilág hétköznapi és univerzális szimbólumait használja, akkor tudod miről beszélek.

Az olyan szimbólumok vagy őstípusok, mint például egy lobogó fehér ruhás nő aki fáklyát tart a magasba, vagy egy fehér galamb a kék égen, vagy egy szivárvány, vagy egy fehér lovon ülő férfi harci öltözetben, vagy egy fénylő kard, vagy egy vörös sárkány: ezeknek a szimbólumoknak univerzális érzelmi töltetük van, ami szinte független a kultúrától. Carl Jung, a pszichológus, egész életét ezeknek a kutatásával töltötte, Hitler pedig a mestere volt ezeknek. A transzperszonális pszichológia és a pszichoanalízis különböző iskolái nagyon komolyan veszik ezeket. A mítoszok, a mondák, a zene, a dalok, a költészet, mind az érzelmi és lelki szimbólumok kincsesládájából táplálkoznak, mint ahogy a mesék és más történetek, és a legtöbb nemzeti himnusz is.

Vagy teljesen lelki nyelvezetet használva kommunikálunk, vagy semennyire sem. Annak, hogy „Isten Báránya” vagy mélységes jelentése van, vagy teljesen titokzatos. Szinte bináris számrendszerben kommunikál, ami szó szerint „elválasztja a juhokat a kecskéktől”, a hívőket a hitetlenektől.

„Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (János 10:25-27)

Egy felkavaró mondatával ezt állította Jézus: „De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Más szavakkal, Isten népéhez kell tartoznod ahhoz, hogy megértsd a tanításait! Ez a megszokott szófordulat másik oldala – az azt mondja, hogy „Mivel nem hiszel, ezért nem vagy Istené.” Itt arról van szó, hogy „Mivel nem vagy Istené, ezért nem hiszel.” Némelyek buzgón hisznek és megértik a Lélek nyelvezetét, míg másokat csak még jobban megkeményít (János 12:40).

Tehát a lelki ember megérti a Lélek dolgait, köztük a szimbólumokat, a példázatokat és álmokat. Az ilyen embert Isten tanítja lelki dolgokra, mély érzelmi reakciókat ad ezekre, aminek hatására a legmélyebb kifejeződést találja meg a Lélek nyelvezetében, lelki szavakat szólva Istentől tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket szabván.

Összefoglalás

Jézusnál, és ideális esetben a krisztusi, Lélekkel betöltött hívőnél, az érzelmi élet fejlődésének a modellje a következő:

1. A hívők a lelkükben és a lelkükkel fognak fel dolgokat, Krisztus értelmével, értelmesen felfogva a szimbólumokat és metaforákat. Ezek a hívők a Királyság keretein belül látják az életet.

2. Ez a felfogás az Istentől tanított hit rendszerén keresztül halad át.

3. Ennek az eredménye egy istenfélő érzelmi állapot a hívőben – öröm, csodálat, gyönyörködés, megbánás, az elveszettekért érzett teher, stb.

4. Ez a Szentlélek megújult, életteli templomán keresztül halad át, ami a hívő teste, és az ő Istentől kapott személységén keresztül teszi érthetővé.

5. Végül az érzelmi választ olyan szavakban fejezi ki, amit a Lélek tanít, épülést hozva Krisztus Testének, és Krisztus értelmét vetíti ki arra az adott dologra.

Ennek az eredménye egy mély, erőteljes, rezonáló érzelmi élet, ami teljesen összhangban van a Királyság valóságával, és amely igazságot és jogosságot tud kifejezni, ugyanakkor törődést és könyörületet. Ez a Szentlélek általi érzelmi élet sír az elveszettekért, fájdalmat érez a szegényekért, és egyetlen bűnös megtérését is ünnepli. Jézushoz hasonlóan nekünk is kell, hogy legyen bátorságunk a Szentlélektől, hogy képesek legyünk Isten igazságát szólni, Isten szavaival és Isten időzítésével. Jézushoz hasonlóan, a bennünk lakozó Szentlélek sugárzóvá kell, hogy tegyen, hogy gyógyító és kegyelmes személyiséggé tegyen minket, hogy az emberek megérezzék a szeretetet és békességet bennünk, és tudhassák, hogy földi edényünkben felbecsülhetetlen értékű kincs van.

A következő két fejezet a fenti öt lépés elméletét fogja felmérni, mielőtt gyakorlatba ültetjük. Először is az apostolok, próféták és nagy keresztény vezetők érzelmi életét fogjuk megnézni. Majd megvizsgáljuk a testi keresztények borzalmas érzelmi életét. Menet közben látni fogjuk, hogy működik-e a modell, amit kidolgoztunk.

Megbeszélni való kérdések

1. Mik az öt lépéses modell lépései?

2. Mi volt különleges Jézus Krisztus testében?

3. Miben tette mássá Jézus életét a Szentlélek?

4. Miben volt más Jézus valóság-érzékelése a többi emberétől?

5. Hogyan hatott Jézus viselkedésére az ő hite?

6. Miben szokott gyakran eltérni a szimbolikus nyelv a szokványos nyelvtől? Miért hasznos?

Eredeti cikk: Biblical EQ

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 4.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 5.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 6.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 7.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 8.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 9.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 10.rész


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük