A gondolatok és a szív indulatai
Hiedelmek, fogadalmak, vágyak, kívánságok, játékok, forgatókönyvek és belső célok
(Zsidókhoz írt levél 4:12) Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
Az ötlépéses modellünk második lépése az, amikor a szemléletünk hiedelmeket keltenek, amelyek pedig érzelmeket. A korábbi fejezetekben a „hiedelmek” fogalmat nagyon kötetlenül használtam egy sor belső esemény leírására, amelyek mind az alá a bibliai megfogalmazás alá tartoznak, hogy „a gondolatok és a szív indulatai” (szándékai). Ebben a fejezetben sokkal közelebbről fogjuk ugyanezt megnézni. A következő fejezetben azt nézzük majd meg, hogy hogyan formálják a közösségek a hitünket, és az a csoport, amelyhez tartozunk, hogyan tud hatással lenni az EQ-nkra (érzelmi intelligenciánkra).
A „gondolatok és a szív indulatai” belsővé vált hiedelmeket jelentenek, mindi formálisakat (mint például a teológiai meggyőződések) mind informálisakat, személyesebb jellegű hiedelmeket, mint például „Valószínűleg senki sem tud szeretni engem.” Ezek a hiedelmek, avagy a szív gondolatai gyakran előjönnek abban, amit a pszichológusok úgy neveznek, hogy magunkban beszélés, az a „csevegés”, ami aközben folyik benned, miközben teszel-veszel – „Bárcsak felhívna Kati, tuti hogy nem fog, senki nem szeret engem igazán, stb”.
Ezek a hitek vagy hiedelmek az arról alkotott gondolataink, amit igaznak vagy nem igaznak tartunk, lehetségesnek vagy lehetetlennek, hihetőnek vagy hihetetlennek. Ezekben szerepelnek az életről szóló következtetéseink, az Istenről, másokról és magunkról alkotott hiedelmeink. A szemlélettel ellentétben, a hiedelmeket általában egyetlen mondatba össze lehet foglalni, úgy mint: „Hiszem, hogy Jézus Isten”, vagy „Szerintem teljesen szerethetetlen vagyok”. A Biblia két kategóriát említ itt: a „gondolatokat”, ami eléggé átfogó, valamint a „szándékok” (Károliban „indulatok” – a ford.), ami az akarat mozdulását jeleni, miközben tervezünk, fogadalmat teszünk, és eltervezzük az életutunkat. A Szentírásban látható kép arról szól, hogy ezek a gondolatok és hitek/hiedelmek, vágyak, fogadalmak és belső célok általában verbálisak. Amikor a próféták így kiáltanak „Tudom mi van a szívetekben, ez és ez”, az mindig egy állítás, egy mondat, ami magában foglalja a szív lelkületét.
A természetes ember meg nem újult hiedelmei
Idő múltával ezeket a mondatokat egy madárfészek-szerű szerkezetté szőjük össze magunkban, amit a világnézetünknek nevezünk. A legtöbb embernél ez egy szörnyű zagyvaság, ami az iskolában tanultakból, az élet tanulságaiból, nagymama mondásaiból, a legújabb média-véleményből és egy valamikor olvasott könyvből tevődik össze. Ez a belső hiedelem-struktúra többé kevésbé működőképes, és az emberek eléldegélnek vele addig a hetven vagy akárhány évig, amíg itt vannak a földön. Mindazáltal egyeseknél nagyon rosszul sülhet el, és jó sok zűrzavart és érzelmi fájdalmak okozhat nekik. Nagyon is lehetséges, hogy konfliktust okozó hiedelmei legyenek az embernek, vagy következetlen hiedelmei, vagy akár két teljesen eltérő hiedelem-struktúrája legyen valakinek! A vasárnapi keresztények kiemelkedő példái ennek. A gyülekezetben úgy tűnik, hogy igazán hiszik a Bibliát. A munkahelyen már egy teljesen más hitrendszer alatt élnek, és nagy mértékben Istenre való hivatkozás nélkül működnek. Számukra mindkettő egy-egy valóságos hitrendszer. Annak alapján választják ki, hogy melyik szerint működjenek, hogy éppen hol és kivel vannak.
Az Ószövetségben még két teljesen eltérő vallásuk is volt – ha a gazdálkodásról és a termékenységről volt szó, akkor Baált imádták, ha háborúról, akkor Jahvét. Az ilyen kettős értékrendszereket szigorúan bírálták a próféták, Jézus és az apostolok, a Biblia széltében-hosszában. Józsuétól, aki azt mondta: „válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok” (Józsué 24:15), Illésen át, aki így szólt: „Meddig sántikáltok kétfelé?” (1 Királyok 18:21), Jézusig, amikor ezt mondta: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Máté 21:24), vagy Jakabig, aki a kétszívűség (az angolban két elméjűség, más magyar fordításokban a görög szónak szó szerint megfelelő „kétlelkű” – ford.megj.) és a világiasság ellen intett (Jakab 1:5-8; 4:1-7).
Az ilyen embereknek szó szerint két hitrendszerük és két elméjük van – a Szentírás „kétlelkűnek” hívja őket, és azt mondja, hogy lelkileg (szellemileg) instabilak (Jakab 1:5-8). ez az instabilitás abból fakad, hogy folyamatosan két vagy több dolog közül válogatnak, hogy éppen miben higgyenek az adott pillanatban – bármikor. Egyik percben úgy döntenek, hogy a bibliai hitrendszer alapján működnek, a következőben már azt választják, hogy az önzőség, a babona és a célszerűség alapján fognak működni. Fent és lent, ide-oda hánykolódnak, mint a tenger hullámai.
A többszörös hitrendszer mellett az emberek azt is választhatják, hogy ördögi, gonosz hitet, hiedelmeket fogadnak el, amelyek logikátlanok és értelmetlenek. Egyes emberek őszintén és komolyan úgy hiszik, hogy az egész világ az ő boldogságuk köré kellene, hogy szerveződjön. Mások komolyan hiszik, hogy azt vesznek el maguknak, amit akarnak, és azt csinálnak, amit akarnak. Néhányan abban hisznek, hogy ha repülőket nekivezetnek az épületeknek, az dicsőséget fog hozni Istennek, és örök életet ad nekik a Paradicsomban. Míg mások abban hisznek, hogy egy bálvány imádása szellemi erőt és jó szerencsét fog biztosítani nekik. Az emberi hiedelmek madárfészke mérgezővé tud válni bennünk.
Valójában, a Szentírás első utalása az emberi szívre, igen lehangoló: (1 Mózes 6:5) „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”. A száműzetés előtt Jeremiás próféta, ahogy a gonosz, megalázott és immár bálványimádó Izraelt nézte, hasonlót látott (Jeremiás 17:9) „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” Ahogy Salamon az élet természetén elmélkedett, ő sem volt valami optimista: (Prédikátor 9:5) „Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.” Végül Dávid király, akinek le kellett rendeznie a királyságában elkövetett bűncselekményeket, ezt írta a gonoszok szívéről: (Zsoltárok könyve 64:7) „Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajtják; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.”
Jézusnak is volt egy pár határozott szava a gondolatokról és a szív indulatairól. (Márk 21-23) „21. Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23. Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.”
A természetes ember szíve csúnyán megromolhat, egy énközpontú, mérgező világnézet elfogadása által, amely istentelen és logikátlan hiedelmeket foglal magában. Noha nem ennyi az egész. Az Ószövetségben is olvasunk olyan emberekről, akiknek bűnbánó szíve volt, illetve akiknek a szíve az Úrra támaszkodott. Noha itt is összezavarodhat a szív.
A tanuló szív
Hogy még tovább bonyolítsuk a dolgokat: a keresztények nem feltétlenül hiszik mindazt, amiről azt gondolják, hogy hiszik. A keresztények általában folyamatosan tanulnak hinni, annak érdekében, hogy amit gondolnak, azt higgyék is. Ez a különbség aközött, amikor valamit elhiszünk egy fogalomként vagy tantételként, vagy pedig igazán hisszük, úgy, hogy a stresszes helyzetben, nyomás alatt is működik az életünkben. Ezt így lehet letesztelni: „Milyen mértékű nyomás kell ahhoz, hogy elkezdj kételkedni abban, amiben biztos voltál, hogy hiszel benne?” Tedd fel magadnak a két alábbi kérdést:
1. Ha egy kis csónakban lennék a Galileai tengeren, a hullámok magasak lennének, a csónak meg már majdnem elsüllyedne, nyugodt lennék, vagy félnék? Vajon Jézus azt mondaná nekem: „Még az Izráelben sem láttam ilyen hitet!”, vagy ezt: „Miért kételkedsz, ó kicsinyhitű?”
2. Mennyire ürülhet ki a bankszámlám, mire elkezdek aggódni és kételkedni abban, hogy Isten gondoskodni fog? Hol van az a pont, amikor úgy döntök, hogy pánikolni kezdek?
Megdöbbentő lehet a különbség a Bibliaiskolás füzetbe írt válaszunk és az élet valós feszültségeire adott válaszunk között. Más a fogalmi hitünk és más a nyomás alatt működő hitünk. ez nem feltétlenül a kétlelkűség miatt van így, hanem egyszerűen az éretté válás, tanulás és növekedés igénye miatt. Odaszánt keresztényként folyamatosan tanuljuk igazán hinni mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy már hisszük.
Láthatjuk tehát, hogy a cél az, hogy következetes, teljesen keresztényi hitrendszerünk legyen, vagyis az egyetlen, ami alapján működünk, és ami a szívünk gondolatai és indulatai szintjén működik, irányítja a mindennapi viselkedésünket és informálja az összes érzelmi reakciónkat. Ez a hitrendszer örömmel tölt el, és kiegyensúlyozottságot és nyugalmat ad az élet megpróbáltatásai közepette. Ez a szívünk szintjén lesz, gyakorlati lesz, biblikus, erős és egyféle. Az életünk csak úgy csillog majd a hittől és a hitelességtől.
Jézus tiszta szíve
Egy korábbi fejezetben megnéztük Jézus hitét, hogyan nyert abból buzgalmat a Templom megtisztítására, kiegyensúlyozottságot a tomboló viharban, és késztette csodálkozásra a százados hite láttán. Igazságos hiedelmei (hite) igazságos érzelmeket biztosítottak. Ha megnézzük Jézus hitvilágát, ott nem találunk „madárfészket”, hanem egy megdöbbentő tisztaságot és egyszerűséget. A gondolatai mindig tiszták és igeiek, logikusak és helyesek voltak. Jézus soha, egy pillanatra sem félt, nem aggódott, és nem habozott két döntési lehetőség előtt. Amikor az ördög felajánlotta neki a világ összes országát, nem úgy válaszolt, hogy „Hadd gondolkodjam erről öt percet!” Jézus szíve annyira Isten felé irányult, és annyira tiszta indítékai voltak, hogy még az erős kísértés alatt sem hezitált vagy ingadozott. Jézus szíve tiszta volt, és nem vétkezett még a gondolataiban és az indítékaiban sem.
Ha mindenben olyanok akarunk lenni, mint Jézus, akkor a tiszta szív felé kell vennünk az irányt. Első látásra ez egy hosszú és lehetetlen utazásnak tűnik. A gondolatok és indítékok tisztasága nem tűnik biztonságosnak egy ilyen gonosz világban (ha csak nem zárjuk be magunkat egy kolostorba), és gyakorlatilag kivitelezhetőnek sem, az egész életünk során sem. pedig Jézus ígérete a Boldogmondásokban ez: „A tiszta szívűek meglátják Istent.” (Máté 5:8), és úgy tűnik, arra a lehetetlen utazásra hív bennünket, amelynek során elintézzük és kitakarítjuk a madárfészkeinket, megváltoztatjuk a hitünket/hiedelmeinket, és közösségre lépünk Vele. Van egy pár referencia erre a témára az Újszövetségben, ezekből hat fontosabbat felsoroltok az alábbiakban:
(Máté 5:8) Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
(1 Timótheus 1:5) A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet
(2 Timótheus 2:22) Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.
(Titus 1:15) Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök.
(1 Péter 1:22) Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
(1 János 3:2-3) 2. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. 3. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
A fenti példákból láthatjuk, hogy az ember szíve a szeretet által tisztul meg, ami engedelmeskedik az igazságnak, a Szentlélek ereje által (1 Péter 1:22), reményét pedig arra fordítja, hogy olyanná válik, mint Jézus (1 János 3:2-3), és ez a megújulás akkor valósul meg, amikor az ember hozzájárul ehhez a folyamathoz az ifjúkori kívánságokat kerülve, meg mindazt, ami megfertőzteti a lelkiismeretet , és minden igaztalanságot (1 Timótheus 1:5; 2 Timótheus 2:22), hogy megtisztuljon a testvérek szeretésére, mély, őszinte szeretettel (1 Timótheus 1:5). végül, nekünk minden tiszta lesz (Titus 1:5), és meg fogjuk látni Őt, úgy, ahogy van (1 János 3:2).
Látjuk tehát, hogy a szív tisztasága két fő tényezőből áll. Először is a Szentlélek ereje által reménykedünk Istenben és engedelmeskedünk az igazságnak. Ez alapozza meg az Istennel való kapcsolatot, hogy munkálkodhasson bennünk, és megújíthasson. Ugyanakkor működésbe hozza a hasonlóság törvényét – miszerint olyanná válunk, mint az, akit szeretünk, imádunk, tisztelünk, akinek engedelmeskedünk, és ez meg is tisztít bennünket. Másodszor, mi magunk is teszünk dolgokat, hogy megtisztuljunk. Kerüljük az ifjúkori kívánságokat, a pénz szeretetét, kerüljük az őszintétlenséget és a hízelgést, és fülön csípjük magunkban azt, ami rossz. Mind a kettőre szükségünk van. A szeretet és imádat nélkül minden emberi módszer csupán eredménytelen törvényeskedés lesz. Az emberi módszerek nélkül viszont az imáink kapott tisztaságunk folyamatosan beszennyeződik, a bennünk hagyott rendetlenség által, vagy azáltal, amibe belekerülünk.
Jézus a szeretetet követte és tiszta volt – és nem fordítva. A szeretet megtisztít, de a tisztaság még nem tesz szeretetteljessé. Ezért Jézusnál a menetrend és a motiváció a következő volt: az Atya dicsősége, az elveszettekért való könyörületessége, valamint az összes iga, jó és szent dologért égő szeretete biztosította, hogy tiszta legyen. Jézus számára a szeretet volt az elsődleges, a tisztaság pedig a benne égő szeretet egyik velejáró tulajdonságaként kapcsolódott az életéhez. Sajnos sok keresztény megfordította ezt a folyamatot, és a tisztaság elérése, mint végcél, törvényeskedővé és önzővé tette őket. A tisztaság keresése farizeusokká tehet, vagy nagyon magunkba forduló kereszténnyé, akik mindig ezen vagy azon a gondolaton problémáznak, vagy valamelyik bűnön. A törvényesség gyógymódja a szeretet. A tisztaság legfeljebb csak akkor, ha a szeretet egyik tulajdonsága. A fenti igék arról beszélnek nekünk, hogy tiszta szívből kell szeretnünk egymást. A szeretet a legfontosabb, és ennek a szeretetnek a tulajdonsága az, hogy „tiszta”. Ahogy Istent és egymást szeretjük biblikus engedelmességben és a Szentlélek erejében, megtisztulunk – és miközben megtisztulunk, a szeretetünk is fejlődik. Tehát gyűrjük fel az ingujjunkat, és intézzük el a madárfészket.
Eredeti cikk: Biblical EQ
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 4.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 5.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 6.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 7.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 8.rész
Vélemény, hozzászólás?