A bolond minden érzését kiereszti, de a bölcs ember visszatartja.
(Példabeszédek 29:11 – az angol fordítás alapján)
Milyen érzelmeik legyenek a keresztényeknek?
Noha Istennek is vannak érzelmei, vannak olyan érzelmek, amelyek Istenben soha nem jönnek fel. Istenben soha nincs irigység, bűnös vágy, kapzsiság, keserűség az önző ambíciók miatt, önzés vagy kicsinyesség. Nem szokott aggódni sem, vagy nyűgösködni. Ő teljes békességben van. Az ő érzelmei pozitívak, szentek, nemesek és helyénvalóak. Isten világosság és nincsen benne semmi sötétség. Mivel arra vagyunk elhívva, hogy „Isten képmására hasonlítsunk”, bármi mást is jelent ez, azt biztos hogy jelenti, hogy a keresztény éretté válásunk folyamata végén az érzelmeink ugyanezeket az isteni minőséget hordozzák magukon, valamilyen mértékben. Nekünk a „világosságban kell járnunk”.
Ezért az istenfélelem azt is jelenti számunkra, hogy bizonyos érzelmeket elhagyunk, más érzelmeket viszont magunkévá teszünk. Teljes mértékben szabadnak kell lennünk a szentségtelen és bűnös érzelmektől, és az érett és szent érzelmi reakciókra kell törekednünk. Isten érett szentjei szeretettel vannak tele, és abszolút mentesek a keserű irigységtől és az önző ambíciótól (Jakab 3:15-18). A kicsinyes, kapzsi, világias vágyakat felváltja az Atya szeretete (1János 2:15-17), és a teljes szeretet kiűzi a félelmünket, hogy nyugalomban, békességben és biztonságban lehessünk (1János 2:15-17, Ésaiás 26:3). A szent embereknek nem egykönnyen lesz dühkitörésük, és nem szokták fúrni egymást, vagy veszekedni. Ők inkább olyan összeszedett emberek, aki tele vannak szeretettel, örömmel és békességgel (Galata 5:19-23). Ilyen módon egy nagyszerű és szent hitelességgel jár együtt a Krisztusban való érettségünk.
Az érzelmeinket három fő csoportra lehet felosztani:
Szent érzelmek – azok, amelyeket Istentől tapasztalunk, mint például a könyörület, az öröm, a szent felháborodás, és azok, amelyek a Lélekben való élettel járnak együtt, mint például a dicséret, imádat és hódolat. Ezek az érzelmek a világosság és a Lélek királyságából származnak (Efézus 5:18-21; Kolossé 3:16-17; Galata 5:22-23), és az igazi bölcsességgel összhangban vannak (Jakab 3:17-18). Ezek a bennünk élő Krisztus érzelmei. Ezek nem feltétlenül vallásos vagy istenfélő érzelmek. Egy virágot megcsodálni, egy csodálatos zenében gyönyörködni, vagy a szépre és a jóra koncentrálni ugyanolyan szent dolog lehet, mint gyülekezetbe menni (Filippi 4:8).
Emberi érzelmek – ezek az emberi mivoltunkon alapulnak, valamint a teremtés rendjén, és Jézusban is megvoltak ugyanezek a földi életében. Ez olyan érzelmeket jelent, mint a bánat, fájdalom, félelem, magányosság, szomorúság, aggódás, stressz, gyötrődés és gyengeség. Ezeket az érzelmeket nagyon jól bemutatja a Zsoltárok könyve. A keresztények számára ezek csak ideiglenesek, hiszen az örökkévalóságban nem lesz többé sírás, szomorúság vagy fájdalom (Jelenések 21:4). Noha ezek az érzelmek rosszul esnek, mégsem gonoszak vagy ártalmasok. Fájni tudnak, de nem mérgezőek.
Bűnös érzelmek – ezek mérgezőek és rombolóak, és olyan káros érzelmeket jelentenek, mint a rosszindulatúság, irigység, önző törekvés, érzékiség, bűnös vágyak és gyilkos gyűlölet. Szoros kapcsolatban állnak a test cselekedeteivel és a gonosz cselekedetekkel. A következményük a lelki halál. Ezek az érzelmek nem voltak meg az emberiségben a teremtéskor, és nem „természetes emberi reakciók”. (Például a bánat természetes emberi reakció, de a keserűség már nem. Lehetséges, hogy valakiben olyan bánat van, ami jó, hasznos, de nyoma sincs a keserűségnek benne. A keserűség nem természetes az ember életében.) Ezek az érzelmek a sötétség királyságából származnak, a forrásuk pedig a sötétség bölcsessége (Jakab 3:14-16).
Ez az osztályozás abban segít, hogy megláthassuk az érzelmi reakcióink relatív értékét, és használni tudjuk az alábbiakban leírt technikákat a megszentelődésünk érdekében. Lerántja a leplet a régi humanista elvről is, miszerint „nincsenek jó vagy rossz érzelmek”. Nem minden érzelem egyenértékű. Van, amelyik sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a többi, és vannak olyan érzelmek és impulzusok, amelyek „pozitívan rosszak”. Ez az osztályozás kicsit túllép a fekete-fehér érzelmi kategóriákon, amit úgy neveznek, hogy „lelki” vagy „nem lelki”, és ami olyan sok fájdalmat szokott okozni keresztény körökben. Amikor a fájdalmat és a csalódást úgy vesszük, hogy „nem lelki”, azzal csak hozzáteszünk ahhoz a teherhez, amit az adott ember amúgy is hordoz. A sérelem, a csalódás, a fájdalom és a frusztráció valóságos emberi érzelmek, amelyek akkor fakadnak fel, amikor a teremtett mivoltunk ezzel a bukott világgal találkozik. Az ember jónak, de halandónak van teremtve, és ha elkezdjük felfedezni ezt a halandóságot, akkor sok hasznos dolgot tudhatunk meg magunkról. A fenti osztályozás nem hagyja, hogy abba a hibába essünk, hogy megállunk az emberi érzelmeknél, megelégedve azzal, hogy csak eddig a szintig fedezzük fel magunkat. Elárulja nekünk, hogy van valami magasabb rendű, a halandóságunkon túli, és ha a Krisztusban való halhatatlanságunkra koncentrálunk, azzal tudjuk kiművelni a lényünk legmagasabb rendű és legnemesebb részét.
Így hát arra vagyunk elhívva, hogy a szent érzelmeknek adjunk helyt, hogy túlszárnyalhassák az emberi érzelmeket, és legyőzhessék a bűnös érzelmeket. Ezalatt azt értem, hogy nekünk kell megválasztani az érzelmi szintünket, és hogy mely érzelmeknek hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak.
Nézzünk egy példát! Amikor a csalódás csap le ránk, mindhárom módon reagálhatunk. Választhatjuk azt, hogy „szent érzelmekkel” reagálunk, és mindvégig imádkozni fogunk, amíg nem jutunk el oda, hogy Istenben bízva dicsérjük Őt, mint ahogy a zsoltáros tette. A második lehetőségünk, hogy emberi szinten reagálunk, és vigasztalhatatlanul siratjuk nyomorúságunkat. Vagy pedig bűnös érzelmekkel reagálunk, és haragot, keserűséget, bizalmatlanságot és bosszút árasztunk magunkból.
Figyeld meg Pált a börtönben, az Apostolok Cselekedetei 16-ban. Istent dicsérte, zsoltárokat énekelt és örvendezett, ezzel túlszárnyalva a fájdalom és kényelmetlenség emberi érzelmeit, és hatékonyan száműzte a bűnös érzelmeket, a keserűséget, vagy a bosszúvágyat. Így adott helyet Pál a szent érzelmeknek, hogy az emberi érzelmek fölé vigye őt, és legyőzze a bűnös érzelmeket. Az emberi érzelmeket nem tagadjuk, és nem is tekintjük rossznak. Elismerjük azokat, de nem azokra koncentrálunk. Inkább felülmúljuk! A szentek a szent érzelmekre koncentrálnak és azokra törekednek. Az imádkozás, a böjt, a dicséret és imádat, az Ige olvasása, jó tanításokon való elmélkedés, és a jó cselekedetek segítenek ebben a folyamatban. Mindezek felett azonban a Szentlélek munkálkodására van szükségünk.
A Szentlélek mindhárom érzelmi kategóriára más és más módon reagál. Örvendezik és támogat minket, amikor a szent reakcióknak adunk helyet. Ő az, aki létrehozza ezeket bennünk, ezért helyes a „Lélek gyümölcsének” nevezni ezeket. (Róma 8 és 12 fejezetek, valamint Galata 5.) Másrészről viszont a Szentlélek vigasztal minket, ha az olyan emberi érzelmek törnek ránk, mint pl. a bánat (lásd 2Korinthus 1). Végül pedig határozottan letöri rólunk a bűnös érzelmek szorítását, amelyek például a gyűlölet, kéjvágy vagy bosszúvágy lehetnek. Valójában a Szentlélek hadakozik az ilyen impulzusok ellen, hogy ne tudjuk teljesen átadni magunkat a legrosszabb vágyainknak (Galata 5:16-18). Tehát a Szentlélek szent érzelmeket kelt, vigaszt nyújt a minket leterhelő emberi érzelmekre, és hadakozik a bűnös érzelmek ellen. Mindazáltal nekünk van döntő szavunk a dologban. Figyelhetünk a Lélek ösztönzéseire, vagy lázadással elvethetjük azokat. Ezért mondta Pál, hogy a testre és annak érzelmeire ráállt gondolkodás „halál”, a Lélekkel és annak szent érzelmeire koncentráló gondolkodás „élet és békesség” (Róma 8:5-6).
Ahogy látni fogjuk, a Lélek megújítja az elmét, szemléletével és hitrendszerével együtt. A megújított elme istenközpontúvá válik, és érvényes rá a „Krisztus értelme” elnevezés (1Korinthus 2:14-16). Így, mivel az elme megújult, és a Lélekre van ráhangolva, élet és békesség lesz az emberben. Ez az élet és békesség, ami a megfegyelmezett és megújított elméből származik. Az érzelmek egyszerű kategóriáival fogunk bővebben megismerkedni, valamint a keresztény érzelmi élet összetettségét és finom vonulatait fogjuk feltárni. Az érzelmeink is megváltásra szorulnak, ha azt akarjuk, hogy szentek legyenek. Az egész megváltásnak a fókuszpontjában Jézus Krisztus áll, aki a példaképünk és követendő mintánk lesz a biblikus érzelmi intelligencia (EQ) kialakításában.
Miért tűnik úgy, hogy a keresztények néhány év elteltével már nem változnak érzelmileg?
Azoknál a keresztényeknél, akiknek érzelmileg sérült gyermekkora volt, a kezdeti erőteljes átváltozás, majd a vallásos szubkultúra normáihoz való alkalmazkodás gyakori jelenség. A gyülekezeti életnek annyi apró zegzuga van, ahová el lehet rejtőzni a Szentlélek munkája elől, és az érzelmi átváltozás nehezebb munkája elől. Sok esetben a gyülekezet szolgálói nem tudják megérteni a fájdalmas érzelmeket, sőt néha keresztény lelkigondozók sem, és így sebeket okoznak. Arra kell törekednünk, hogy bölcsességet és egyensúlyt biztosítsunk a keresztényeknek az érzelmek kezeléséhez. Mindazáltal nem minden a szolgálók vagy a gyülekezeti kultúra hibája, esetleg a nem megfelelő teológiai illetve lelkigondozói képzés hibája. Sokminden a mi hibánk. Sokunknak vannak jól begyakorolt védekező mechanizmusai, mint amilyen a racionalizálás, a kivetítés és a tagadás. Kihúzzuk magunkat az alól, hogy Istennel foglalkozzunk, és elbújunk a változás elől.
Mégis úgy hiszem, hogy az egyik legnagyobb akadálya az érzelmi egészségnek a keresztény körökben az, hogy egyszerűen nem értjük az érzelmeinket, vagy nem rendelkezünk a megfelelő mechanizmusokkal a kezelésükhöz. Sok keresztény nem tud arról, hogy mit tanít a Szentírás az érzelmi életről, és megfeneklenek néhány olyan alapvető technika ismeretével, amelyek a probléma felszínét is alig érintik. De egy másik ellentmondásos jellemző az szokott lenni, amikor túl komolyan vesszük az érzelmeinket, és lelkiségünkhöz kötődő énképünk forrásává tesszük azokat. ha szentnek, jónak és pozitívnak érezzük magunkat, akkor úgy ítéljük meg, lelkileg „fent” vagyunk, de ha úgy érezzük, hogy távol kerültünk, nyomottak vagyunk, akkor úgy ítéljük meg, hogy lelkileg „lent” vagyunk. Valójában azonban a lelkiség és az érzelmek között igen laza kapcsolat áll fenn. Vannak nagyon vidám, optimista emberek, akik bűnös, világi módon élnek, míg komoly és komor típusú emberek néha mélyen lelkiek – de mindezeknek az ellenkezője is igaz tud lenni. Természetesen az a jobb, ha jól érezzük magunkat, és „örvendezünk az Úrban mindenkor”, mégis maga Pál apostol is beismerte, hogy időnként nagy nyomás és csüggedés nehezedett rá. Különösen a korinthusbelieknek írt leveleiben látjuk ezt. És persze Jézust is úgy ismerték, mint „szomorúság férfia, fájdalom ismerője” (az angol fordítás alapján). Még a kísértő érzelmek sem feltétlenül bűnösek. Jézus „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” Viszont az érzelmeink és a jellemünk között valóban mély kapcsolat van.
Fontosak az érzelmek? A keresztény jellemre és erkölcsre építő hatással vannak?
Az egymástól igen távol eső (Arisztotelésztől C.S.Lewis-ig terjedő) filozófusok és teológusok általános megfigyelései azt mutatják, hogy a jó érzelmek adják az alapját a jó erkölcsnek. Ha szeretjük a jót és irtózunk a gonosztól, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy jók leszünk. Illetve ha utáljuk a megvesztegetést és nagyra értékeljük a tisztességet, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy becsületesek legyünk.
Az erkölcs nem pusztán intellektuális kérdés. Már az ókortól kezdve magában foglalta az érzéseket, a gondolkodást és a helyes viselkedést. Az igazi agapé szeretetnek érzelmei is vannak, olyanok, amelyek erkölcsösek. „A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” (1Korinthus 13:6). Ha bizonyos bűnök miatt elborzadunk, az jó és erkölcsös dolog. Az igazságban örvendezni a helyes érzelmi válasz a tanítvány részéről. Az élet érzelmi megítélése az erkölcsi álláspontunkkal összhangban kell, hogy legyen. Bibliai fogalmakkal: aki érzelmileg helyesen él, az szereti a jót és gyűlöli a gonoszt. Érzelmeikben is azt tartják értékesnek, amit Isten értékesnek tart. Az érzelmileg teljessé vált keresztény nem csupán „harmonikus egyéniség” a szó világi értelmében, hanem igaz ember, igazságos, szent és tökéletes szeretetben él. Az érzelmei összhangban vannak az erkölcsével, ami összhangban van a Szentírással, ami összhangban van Istennel.
Mindaz, amit kedvelünk, és amit nem kedvelünk, fokozatosan alakítja az életünk folyását és a jellemünket. Ezért tudnak a tévé és a reklámok olyan mély hatást gyakorolni ránk. Arra tanítanak minket, hogy olyan életstílust kedveljünk, amely tele van materiális dolgokkal, és azt tartsuk értékesnek, ha valaki szexi és vonzó. Arra is tanítanak, persze csak fokozatosan, csepegtetve, hogy ne utáljuk a paráznaságot és a házasságtörést. Csak ritkán mondja ki ilyen otrombán a média, hogy „a házasságtörés jó” – csupán arra tanítja az embereket, hogy tetsszen nekik az a gondolat, hogy sok ember számára vonzóak legyenek, és titokban örömöt okozzon nekik a gondolat, hogy akár sok szexuális partnerük is lehetne. Egy idő után így az erkölcsi eltökéltségük meggyengül, a szentséget ösztönző érzelmek lekopnak, és keresztények ezrei esnek el olyan bűnökbe, amikről évekkel azelőtt nem is gondolták volna. Amit kedvelünk, vagy nem kedvelünk, amit értékelünk és becsülünk, kritikus meghatározói annak, amivé végül válni fogunk.
Sajnos elválasztottuk az érzelmeket az erkölcstől. Az erkölcsöt a dolgokról alkotott „véleményünknek” tartjuk, és nem a dolgokra adott reakciónknak. Néha még arra is rászoktatjuk magunkat, hogy ne ugyanúgy érezzük magunkat, mint ahogy gondolkodunk. Arra kérjük az embereket, hogy igazságosak és biblikusak legyenek, mégis zavar minket, ha keresztény testvérünk őszintén felháborodok valamilyen bűn és erkölcsi romlottság miatt. Ezzel azt üzenjük, hogy helyes dolog, ha csak gondolataink vannak, érzelmeink pedig nincsenek. Hogy az a legjobb, ha a kereszténységünket a fejünkben tartjuk, és nem a szívünkben. És még csodálkozunk, miért nem adakoznak az emberek és miért nem szánják oda magukat a tanítványságra! Arra tanítjuk a keresztény fiatalokat, hogy legyenek nőiesek vagy férfiasak, igényesek, felvilágosultak, és semmin se lepődjenek meg érzelmi téren, és aztán elvárjuk tőlük, hogy értékeljék nagyra a szüzességet. Lehetetlent kérünk tőlük!
Az érzelmeink azt tükrözik, amit értékelünk és dédelgetünk, csodálunk és szeretünk, valamint azt is megmutatják, hogy mit utálunk, mitől undorodunk, és mit vetünk meg. Az érzelmeink alátámasztják a döntéseinket, a döntéseink pedig a jellemünk és a sorsunk alapját formálják. Ha ferde érzelmeink vannak, akkor a döntéseink és a sorsunk is ahhoz fognak alakulni. Egyetemi éveim alatt gyakran korrepetáltam matematikából diákokat. A legnagyobb akadály szinte mindig érzelmi volt, és nem értelmi! Olyan érzelmi értékelésekre vitte a diákot, mint például „utálom a matekot!”, vagy „borzalmas ez a házi”. Mivel azt tanulták a szüleiktől és a társaiktól, hogy a matematika utálatos és undorító tantárgy, a házi feladat pedig marhaság, ezért hát nem csináltak házit. Mivel nem csináltak házit, megbuktak matekból. Ha valaki megbukik matekból, akkor nem mehet Ausztráliában egyetemre, vagy nem lehet szép karrierje. A másoktól tanult érzelmi hozzáállásuk az egész jövőjükre kifejtette a hatását.
A kívánság kielégítésének a képessége alapvető jelentőséggel bír a jó jellem kifejlődésében. Egy olyan kísérletet végeztek, amelyben kis gyerekeket állítottak döntés elé: vagy most egy mályvacukor, vagy kettő tíz perc múlva. Ahhoz, hogy két mályvacukrot kapjanak, késleltetniük kellett a kívánságuk kielégítését – ami egy alapvető készség az érzelmeik kezeléséhez és fegyelmezéséhez. Amikor ezeket a gyermekeket tovább figyelték egy hosszabb tanulmány során, hihetetlen mértékű volt a különbség azok között, akik azonnal akarták megkapni, és azok között, akik türelmesek voltak. A legtürelmetlenebbek és legimpulzívabbak gyengébb eredményeket értek el, és többször kerültek bajba, míg a legtürelmesebbek gyakorlatilag az élet minden területén sikeresebbek voltak. Tulajdonképpen ez a tesz sokkal jobb előrejelzést adott az iskolai sikerességről és az életben való sikerességről, mint az IQ tesztek, vagy bármilyen más szociális felmérés. Ez az egyszerű érzelemkezelési viselkedés kulcsfontosságú volt az életben való későbbi sikerességhez.
Tehát a jó érzelmek fontos részét képezik a jó jellemnek és a jó erkölcsnek, valamint a jó érzelmek támogatják a jó döntéseket és a jó jövőt. Az igazságban örvendezni érzelmileg, a jogosságot ünnepelni, a nemes tettekben gyönyörködni és a könyörületet és az irgalmasságot magunkhoz ölelni olyan érzelmek birtoklását jelenti, amelyek a hitünket teszik teljessé. Másfelől viszont a zavart érzelmek ingataggá tesznek minket és konfliktusokat generálnak. Végül pedig az erős bűnös és gonosz érzelmek bűnbe hajszolnak minket és elvakítanak az igazságra nézve. Vagyis, érzelmileg rendbe hozni magunkat sokkal többet jelent, mint „összeszedni magunkat”. Mint minden másban is, Jézus a követendő példánk, és ez lesz a témája a következő résznek.
Kérdések megbeszélésre
1. Mit tanultál ebből a fejezetből?
2. Milyen különbségek vannak a szent érzelmek, az emberi érzelmek és a testi érzelmek között?
3. Hogyan illenek bele a keresztény életbe az érzelmek?
4. Milyen lenne a keresztény élet érzelmek nélkül?
5. A te gyülekezetedben az emberek általában elriadnak az érzelmi változástól, vagy jól veszik az érzelmi változást?
6. Az extrovertált (kifelé forduló) emberek jobb lelki életűek, mint az introvertáltak (befelé forduló), vagy éppen fordítva, vagy pedig nem számít?
Eredeti cikk: Biblical EQ
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 4.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 5.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 6.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 7.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 8.rész
Vélemény, hozzászólás?