Erre buzdít minket a Szentírás több helyen is – Zsolt. 33:3; 96:1; 149:1 és Ézs. 42:10 – és jól tesszük, ha komolyan vesszük; ha szeretjük, igényeljük és énekeljük az új éneket… De vajon azokat az énekeket nevezi a Biblia „ új ének”-nek amiket mi is?
A gyülekezet sok változáson ment át a történelem folyamán és ezek nagyon világosan tükröződnek a gyülekezet zenei életében. Minden korszaknak meg van a maga énekei… Az új ének kifejezést gyakran használták és használják úgy, mit az új zenei megnyilvánulások gyűjtőfogalmát, amely kronológiailag két csoportba osztja a gyülekezet énekanyagát: régebbi, tradícióval rendelkező, valamint frissebb keletkezésű énekekre. Így néha arra a téves következtetésre jutunk, hogy minden ének, ami zeneileg újszerű és istenes szövege van, Biblikus, hiszen maga a Szentírás ösztönöz minket arra, hogy új éneket énekeljünk.
Feltevődik tehát egy sor kérdés: Mit ért a Biblia új ének alatt, egy vallásos zenei újdonságot, vagy valami többet? Kötelező-e a zenei újszerűség, vagy vannak fontosabb ismérvei is? Hogyan születik a bibliai új ének? A mi új énekeink a Biblia szempontjából is „újak”?
Hogy ezekre a kérdésekre helyesen válaszolhassunk, lapozzuk fel Bibliánkat és nézzük meg, milyen énekre használja az „új ének” megnevezést. Kilenc olyan igehely van, ahol az „ének” főnévhez az „új” jelző társul: hat a Zsoltárokban, egy az Ézsaiás próféciájában és kettő a Jelenésekről írott könyvben. Érdemes áttanulmányozni őket sorban, a szövegkörnyezettel együtt. Sok mindent megérthetünk így az új énekről.
A 33. Zsoltárban az igazakat (1.v.) biztatja a zsoltáros új énekre (3.v.), mert „ az igaz emberhez illik a dicséret” (1.v.). A 4. verstől felsorol több okot is az énekre. Ezek között mindjárt az elején (5.v.) találkozhatunk Isten látszólag két ellentétes tulajdonságával: igazságosságával (5/a) és szeretetével (5/b). Az a tény, hogy ezt a két isteni tulajdonságot egymás mellett említi a zsoltár, akaratlanul is Jézus Krisztus keresztjét juttatja eszünkbe, ahol Isten igazságossága és szeretete a drámai módon ütközött egymással. E kereszt által állhatunk az Atya elé mi, újszövetség részesei úgy, mint „igaz emberek”…
A 40. Zsoltár Dávid bizonyságtételével kezdődik. AZ Úr lehajolt és meghallgatta kiáltását (2.v.), kiemelte a nyomorúságból, biztonságba helyezte és megerősítette (3.v.), majd válaszként minderre „új éneket adott szájába” (4.v.).
Ha folytatjuk az olvasást, nyomon követhetjük, hogyan is bontakozik ki ez a „friss dicséret” /1/, amely Isten szabadítását énekli meg.
A 96. és 98. Zsoltár „Az új kor énekei” nevezetű ciklushoz tartoznak és azzal a felhívással kezdődnek, amivel már találkoztunk a 33. Zsoltárban. Ez esetben viszont nem csak Izráel kiváltságosaihoz szól, hanem az „egész föld”-höz (96:1/b; 98:4/a). Ez az ószövetségi fülnek kissé szokatlan lehetőség úgy nyílt, hogy „megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szemei előtt nyilvánvalóvá tette igazságát” (98:2) „és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását” (98:3/b). Ez esetben az Úr szabadítása körül forog az új ének megindokolása és tartalma. Rendeltetése pedig az, hogy áldja az Úr nevét és hirdesse szabadítását, dicsőségét és csodáit minden népnek (96:2-3).
A 144. Zsoltár, Dávid imádsága, elég kétségbeejtő helyzetben született. Miközben szabadításért, megmentésért és győzelemért könyörög, a zsoltáros egy igéretet tesz Istennek a válasz reményében: „új éneket éneklek neked, Istenem…” (9.v.). Így fejezi ki bizalmát és a meghallgatás felőli bizonyosságát. „Az új ének, a szabadítás reménye összefüggésében nyilván egy olyan énekre utal, amit arra az alkalomra szerez majd Dávid”/2/.
A 149. Zsoltár légköre nagyon hasonlít a 96. és 98. zsoltáréhoz, csakhogy a jól ismert bevezető felhívás (1.v.) most „a hívek gyülekezet”-éhez, „Sion lakói”-hoz szól. Az indok is az előbbiekhez hasonló: „mert kedveli az Úr az Ő népét, a szenvedőket szabadítással dicsőíti meg” (4.v. – Károli).
Az utolsó ószövetségi új énekre való buzdítás az Ézsaiás 42:10-ben található, az „Úr szolgájáról” szóló első prófécia után. Maga Isten az, aki bemutatja ezt az általa választott és támogatott szolgát: „Én, az Úr, elhívtalak az igazságért és fogom a kezed, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, a világosságommal a nemzeteket” (6.v.). Ezen előzmény fényében „ezt az igeszakaszt úgy kell értelmezni, mint egy világraszóló felhívást Isten dicsőítésére, válaszként az Úr szolgája mindent átfogó munkájára” /3/. Ő hozza el a világosságot minden ember számára. Épp ezért a próféta új énekre buzdít mindenkit: a hajósokat, a szigetlakókat, a puszta városait és falvait, sőt a kősziklák, hegytetők lakóit is. Hadd terjedjen a dicséret „a föld széléig”! (10-11.v.).
Az eddig tárgyalt hét ótestamentumi igeszakaszból legkevesebb négynek prófétai jellege volt, és úgy említették az új éneket, mit a Messiás által hozott váltságra, szabadításra adott választ. Ezzel szemben a két újszövetségi ige a prófécia beteljesedéséről beszél. János apostol több éneket is megörökített a mennyei jelenésekről írott könyvében, de csak kettőre használja az új ének megnevezést.
Az elsőt a négy élőlény és a huszonnégy vén énekli a Bárány előtt, a lepecsételt könyv átvételénél. Az ének szövege a következő: „Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és megváltottál minket…” (Jel. 5:9-10 – Károli). A huszonnégy vén a megváltottakat képviselik a mennyei látomásban, és ebben a minőségükben éneklik a Bárány dicséretét, ünneplik az Ő megváltó és helyreállító munkáját.
Másodjára a „száznegyvennégyezer” ajkán csendül fel az új ének, „akik áron vétettek meg a földről” (14:3). Igaz, hogy ez a kórus jóval nagyobb az előbbinél, mégis csak egy parányi töredéke a megváltottak nagy seregének. Többféle magyarázat van arra, hogy kik is ezek az énekesek, de egy biztos: „ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül Istennek és a Báránynak” (14:4/b). Az „első zsenge” kifejezés általában az aratás első kévéire vonatkozik. De mivel az ige itt a 144.000 énekes kilétének tisztázására használja, arra következtethetünk, hogy ők annak a megszámlálhatatlan sokaságnak az előhírnökei, akik egy nap, mint Krisztus halálának a gyümölcsei, teljes létszámban éneklik majd a Bárány énekét.
Ahogy nézegettük ezeket az igehelyeket, megfigyelhettük, hogy nagyon szépen összecsengenek az új ének körülményeit, indítékát, tartalmát és rendeltetését illetően, és ezzel párhuzamosan egy olyan fejlődést is észlelhetünk az új ének jelentésében, amely lépésről-lépésre követi az üdvtörténet különböző szakaszait, és a végidőkben teljesedik ki, amikor Isten, ígérete szerint mindent újjá tesz (Jel. 21:5), még az „új ének”-et is.
Az új énekkel kapcsolatos bibliai áttekintést talán Beasley-Murray soraival tudnánk legjobban összegezni:
„Az új ének egy jól ismert kifejezés a Zsoltárok könyvéből: olyan alkalmi énekekre utal, amelyek Isten kegyelmének újabb megnyilvánulásait, az esetek többségében a szorult helyzetből való szabadítást ünnepelték. Az Ézsaiás 42:10-ben mélyebb jelentést kap ez a kifejezés. Itt egy olyan újabb isteni szabadításról van szó, amely méreteiben jóval nagyobbnak ígérkezik az addigiaknál. Ehhez a jövendöléshez kapcsolódik a Jelenések 5:9, amelyben az új ének már az „új kor” adventjében, a megígért váltság beteljesedése jegyében csendül fel. A Jelenések 14:3-ban ismét megszólal és mintegy megelőlegezi az Új Eget és Új Földet, amikor minden újjá lesz.”/4/
Az új ének valóban más és más árnyalatban jelentkezik az üdvtörténet különböző pontjain, mégis van néhány olyan jellegzetessége, amely a tanulmányozott igeszakaszok mindegyikében fellelhető, amely felette áll a tér és idő korlátainak. De melyek is ezek?
Először is, az új ének kezdeményezője minden esetben Isten. Az Ő dicsőséges személye, csodálatos jelleme és hatalmas tettei magával ragadják, és énekre késztetik az istenfélő embert. Különös szerephez jutnak az új ének keletkezésénél Isten cselekedetei és ezen belül a megváltás munkája (mindegyik igehelyen volt rá utalás), mivel ezek által válik megtapasztalt valósággá az Ő személye és jelleme. Dávid arról vall a 40. zsoltár 4. versében, hogy az Úr volt az, aki „új éneket adott szájába”.
Továbbá az új ének az ember válasza az isteni kezdeményezésére, az Ő irgalmas tetteire. Ez lehet személyes hangvételű válasz (Zsolt 40:3, 144:9), de közösségi megnyilvánulás is: az „igaz emberek” (Zsolt 33: 1-3), a „hívek gyülekezete” (Zsolt. 149:1) vagy pedig az „egész föld” éneke (Zsolt. 96:1; 98:1,4; Ézs. 42:10). Bárki csatlakozhat ehhez az énekhez, aki átélte Isten irgalmát, szabadítását. A mennyei seregek a maguk helyén úgy éneklik az „új ének”-et, mint Isten kegyelmes tetteinek tanúi.
Végül a tanulmányozott igeszakaszból azt is láthattuk, hogy az „új ének”-nek mindig kettős rendeltetése van: az első az, hogy dicsérje és magasztalja Istent, a második pedig, hogy hirdesse az Ő szabadítását, dicsőségét és csodáit (Zsolt. 96: 1-3). Két célt szolgál tehát az új ének: dicsőítés és tanúskodás, doxológia és evangélizáció.
Az előbb említett ismérvek sokat mondanak és nagyon fontosak az új énekre nézve, mégis nyitva hagynak egy fontos kérdést: miben áll az új ének „új” volta? Ha összevetjük azon héber és görög szavak értelmét, amelyeket a mi Bibliánk az említett igehelyeken „új”-nak fordít, a következő közös jelentéshez jutunk: friss, minőségileg és kronológiailag is új. A hála és hódolat friss, üde megnyilvánulásáról van tehát szó. Ez az ének új a tartalmát illetően – mert Isten kegyelmének újabb átéléséről beszél –, alanyát illetően – mert akik énekelnek, megújult élettel teszik – és keletkezésének körülményeit, előadásának alkalmát illetően is. A zenei újszerűség nem kötelező, de nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy az új ének zeneileg is új legyen. Derek Kinder ezt így fogalmazta meg: „Az új ének nem feltétlenül a nemrég szerzett zeneművek gyűjteménye, még akkor sem, ha tartalmaz ilyen műveket, hanem egy olyan válaszadás Isten tetteire, amely méltó módon tükrözi az Ő minden reggel megújuló irgalmának frissességét” (JerSir.3:22-23). /5/
Utaltunk már a bibliai új ének születésének hogyanjára, amikor arról beszéltünk, hogy ez az ének Isten kegyelmes tetteire való válaszadás. Egy konkrét példából talán még érthetőbb lesz ez a folyamat. A Biblia lapjain elsőként megörökített ének, a Mózes éneke (2 Mózes 15), Minden kétség nélkül az új ének kategóriába tartozott. Izrael fiai Mózessel az élén nem rég élték át a Vörös tengeren való átkelés csodáját: saját lábukkal taposták a száraz tengerfeneket a feltornyosult vízfal tövében, saját szemükkel látták az egyiptomi hadsereg pusztulását. Miután a tenger vize elborított mindent, ami aggodalomra adhatott volna okot, előállt Mózes és a megszabadult nép nevében énekelni kezdett. Az ő prófétai lelke fogalmazta meg a nép válaszát Isten szabadítására. Megvolt az az Istentől kapott képessége, hogy énekbe öntse ezeket a gondolatokat. Olyan ének volt ez, amibe mindenki be tudott kapcsolódni és így az új ének az egész közösség tulajdona lett. Nagyon nagy szükség van ma is olyan prófétai ihlettel rendelkező zenészekre, énekesekre, akik Isten dicsőségéhez méltó lelki és zenei színvonalon éneklik meg az ő jelenkori tetteit, mégis úgy, hogy Isten mai népe rá tudjon hangolódni, magáévá tudja tenni ezeket az új énekeket…
Amikor azon gondolkodtam, vannak-e énekeink közt ilyenek, eszembe jutott egy élmény. A közelmúltban egy testvérnővel beszélgettem, akivel Isten nagy dolgot tett: mélyről hozta ki őt családjával együtt, és zátonyra futott házaséletét is helyreállította. Sugárzott az örömtől és bizalmasan megsúgta nekem, hogy írt egy kis éneket arról, amit Isten velük tett. Arra már nem volt bátorsága, hogy kérésemre elénekelje, mégis tudtam, hogy az a kis dal, amit ő a szívében hordoz, az ő új éneke. A legtekintélyesebb egyházzenei kritikusok sem tudnák tőle elvitatni…
– „Testvér, ez az ének rólam szól, mintha rólam írták volna…” – többször hallottam már ilyen és ehhez hasonló vallomásokat. Amikor ezzel a felismeréssel énekel valaki, a legelkopottabb ének is új énekké válhat szívében és ajkain… Ennél már csak az az élmény áldottabb, amikor Isten kézbe vesz egy zenészt, és megújító munkája nyomán olyan új énekek születnek, melyek által egy egész gyülekezet felébred, megújul…
Könyörögjünk olyan zenészekért, énekesekért, akik folyamatosan Isten jelenlétében élnek, akik napról napra tapasztalják az Ő hatalmas tetteit, és így az általuk írt új énekeknek van fedezete! Imádkozzunk azért is, hogy Isten könyörüljön meg rajtunk, állítsa helyre az ő gyülekezetét! Legyen megtapasztalható valóság az ő jelenléte közösségi alkalmainkon, hadd legyen miről énekelni! Egy gyülekezet tanulhat és énekelhet újabbnál újabb énekeket, kísérheti a legkorszerűbb hangszerekkel, de ha nem igaz, ha nem történt meg az amiről zengedeznek, buzgólkodásuknak semmi köze a bibliai „új ének”-hez. Sőt, Istennek azt kell felelnie rá: „Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket! (Ámósz 5:23) Mert új ének nem új énekeskönyv, új hangszerpark, hanem az új szív kérdése elsősorban. Ha életünk megújult, akkor valóban nagy segítségünkre lehetnek az új énekeskönyvek, a különböző hangszerek, a szívünkbe zsongó öröm, hála, dicséret, egyszóval, az új ének kifejezésben.
Van-e „új ének”-hez méltó új életed?!
Forrásmunkák:
William S., Pulmer, Psalms, Edimburg, 1973, 478. o.
Derek, Kidner, Psalms, Lencester, 1973, 479. o.
Alec J., Motyer, The Prophecy of Isaiah, Downers Grove, 1993, 639. o.
R.G., Beasley-Murray, The Book of Revelation, Marshall, Morgan and Scott Publishing LTD, London, 1974, 126-127. o.
Derek, Kidner, Psalms, Lencester, 1973, 347. o.
Vélemény, hozzászólás?