Készen állunk vagy sem, itt vannak — nevelőszülők vezette, „elegyített” családok, „csonka” családok. Ezek a családok képviselik korunk legjelentősebb kulturális változását. Szolgálatodban kritikus fontosságúak, és nagy gonddal kell őket kezelni. Az ilyen típusú család-rendszerek szinte mindenkire hatással vannak, akit csak ismersz, és valószínű, hogy saját családodra is.
Hatalmas azoknak a gondoknak a száma, amelyeket ezek a családok megélnek. Ebben a cikkben szeretnék beszélni néhány komolyabb problémáról, és szeretnék lehetséges megoldásokat is felvázolni. Olvasni fogsz pár dolgot, amit talán még nem tudtál, illetve be fogok mutatni néhány biblikus alkalmazást is. A cikk viszont kihívások elé is állít. Készen állsz arra, hogy újra-orinetálódj?
A statisztikákat ismerheted: a mai felnőttek fele egyedülálló, vagy ismét az lett egy házasság után, és egyedül neveli a gyerekét. A másik fele házas, és annak is egyik fele újra házasodott. A válási statisztikák azt mutatják, hogy az első házasságok kb. 43%-a, illetve a nevelőszülők belépésével létrejövő második házasságok 60%-a felbomlik. Ez utóbbi százalék arra enged utalni, hogy egyre inkább gyakoriak a harmadik és akár a negyedik házasságok is az emberek életében. Függetlenül attól, mik a háttérben húzódó okok, az egyedülálló szülők és a nevelőszülők száma már statisztikai adatként is megjelenik.
Miért fog egyre inkább egy frekventált szolgálattá válni gyülekezetedben az, hogy elegyített családokkal illetve egyedülálló szülőkkel kell dolgozni? Amikor eléred a tágabb értelemben vett közösséget, ahol a gyülekezeted elhelyezkedik, azt fogod kapni, amit ott találsz – aminek növekvő részét egyedülálló szülők, illetve elegyített családok képezik.
Az egyház Feje ezt mondta: „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.” (Ézsaiás 61:1-2). Kevés olyan nyomorúságos állapot van, amire jobban megfelelne a „megtört szívű” és a sebek miatt „bekötözött” kifejezés, mint amilyen az egyedülálló szülőké és az elegyített családokban élőké.
Akkor most beszéljünk egy családdal, akik majd eljönnek a gyülekezetedbe. A történet igaz, csak a helyszínt változtattuk meg és a neveket.
Egy fájdalmas válás után Barbara, aki Wichita-ban, Kansas államban élt, azt tervezte, hogy fogja két lányát, és olyan távolra költözik, amilyenre csak tud. Kötött egy munkaszerződést Seattle-ben, Washington államban, és az áttelepedésre kapott pénzt használta föl, hogy abból finanszírozza a költözködést. Mielőtt éppen elindulhatott volna a gyerekeivel, a gyerekek apja bíróság elé citáltatta őt, ahol sikerült tilalmat szereznie arra nézve, hogy Barbara a gyerekeket kivihesse az államból. Így Barbara egyedül indult útnak nyugatra. Amint lejárt az egyéves szerződése, visszaköltözött Wichita-ba.
Lányaival a viszonya meglehetősen feszült, abból adódóan, hogy nincs ott velük, és mert az apjuk végig, azóta is Barbara ellen hangolja a gyerekeket. A lányok tehát az apjukkal élnek, de Barbara elhatározta, hogy visszaszerzi őket, hogy vele éljenek, amit persze az apa ellenez. A pereskedés szeleit szinte már érezni is.
És akkor most add hozzá ezt: Mialatt Barbara Seattle-ben élt, találkozott Jacobbal, akihez hozzá is ment, és aki el is költözött vele, vissza Wichita-ba. Kettejüknek már eleve gondjaik vannak a neveléssel kapcsolatban, mivel Jacob azt szeretné, ha Barbara szigorú szülő lenne – amire a nő persze nem hajlandó. Neki most az a fontos, hogy sikerüljön ismét kialakítania a lányaival való közeli viszonyt, és ezért fél, nehogy teljesen elidegenedjenek tőle.
Lehet ennél még rosszabb?
Jacob már kétszer volt házas, és három gyereke van: az első felesége New Yorkban él, és két gyermeke van a férfitól. A második felesége Seattle-ben él az egy fiukkal. Jacob már hónapok óta nem is tudott beszélni a gyerekeivel. Mindkét volt felesége ellene fordította a gyerekeket. Amikor megpróbálja felhívni őket New Yorkban, leteszik a telefont, mikor meghallják, hogy ő az. És most még attól a fiától is messzire költözött, akivel egy városban élt, Seattle-ben.
Barbara és Jacob ott ülnek vasárnap reggel a gyülekezetedben. Jól néznek ki, és kellemes elbeszélgetni velük. Mégis, egy kis pillantás belső életükbe, és rájössz, mekkora bonyodalmak közt élnek, és milyen szívfájdalmaik lehetnek. Szükségük van a segítségedre. De hogy segíthetnél nekik?
Először is, segíthetsz ennek a házaspárnak azzal, amit vasárnap reggel elmondasz a prédikációban. Tudathatod velük, hogy megérted a helyzetet, aggódsz értük, és hogy a gyülekezetedben útmutatásra és tanácsokra lelhetnek. Ez a házaspár pedig az egészség és a stabilitás megtestesítőjévé is válhat saját maga, a gyerekei és más egyedülálló szülők, valamint elegyített családok számára.
Ez az az Ézsaiás-szolgálat, amire Jézus utalt. Szeretnél világítótorony lenni olyan házaspárok számára, mint Barbara és Jacob, és szeretnéd látni, hogyan növekszik a gyülekezeted? Ha igen, akkor vágjunk bele.
A hirtelen jött megkönnyebbülés veszélye
Fontos megérteni azt az alapvető okot, ami miatt nagyon sok egyedülálló szülő azonnal újból randevúzni kezd és újraházasodik. Barbara és Jacob elvált egyedülálló szülők voltak Seattle-ben. Nézzük meg azokat a randevúzási praktikákat, amelyek ahhoz a döntéshez vezettek, hogy újra megházasodjanak. Ezáltal meg fogod majd érteni, mi történt kapcsolatuk kezdetén.
A Biblia hajmeresztő részletességgel írja le az elválást. Mivel két ember az egyesüléssel egy testté válik, az elválasztás annak az egy testnek a totális félbeszakítása; két részre szakad, tátongó lyukak maradnak utána és szerteszét heverő testrészek. A válás egy olyan, erőszakos és irtózatos tettekkel járó hűtlenség, árulás és fizikai ártalom bűntette, amelyet vagy a házaspár egyik tagja vagy mindkettő követ el a másik ellen.
Ehhez még add hozzá a bírósági problémákat, a gyerektartást, a látogatási intéznivalókat, a pénzügyi problémákat, azt a kényszert, hogy a gyermekedtől elválasztva kell élned, azt hogy van egy élettársad, aki már csak ex-társad, és még ellenséges is, valamint azt, hogy a régi barátaid és a rokonaid ellened fordulnak. Ezek a tökéletes hozzávalói annak, hogy valaki egy hihetetlenül sebezhető emberré váljon.
Az összetört szívük és érzelmi sebeik hordozása közepette, gondold el, mi játszódhatott le, mikor ez a két ember találkozott. Hirtelen egy másik felnőttől kaptak kedvességet és egymás személyében igazi társaságra leltek. Olyan érzések ébredtek hirtelen, amelyek már nagyon régóta el voltak nyomva. Ezek az érzések teljesen váratlanul érték Barbarát és Jacob-ot.
Ilyen fajta hirtelen és radikális környezetbéli változás nagyon el tudja ragadni az embert. Sem Barbara, sem Jacob nem fogták föl, hogy ezek a borzasztó intenzív érzések, amelyeket egymás felé éreznek, nagyrészt emiatt a hirtelen környezetváltozás miatt alakultak ki. Szinte egy olyan érzelmi mérgezés áldozataivá lettek hirtelenjében, amit majdnem lehetetlenség kezelni.
A gyerekekkel nem rendelkezőket bevonzzák a kapcsolatok; az egyedülálló szülőket pedig szinte beszippantják. Akiknek nincsenek gyerekei, azok kivárnak, nem sietik el, mikor randevúznak, és megvárják, míg kifejlődik egy kapcsolat. Az egyedülálló szülők egy közös vacsora alkalmával már szerelmesek lesznek. A „Szia, hogy vagy?”-tól képesek akár pár röpke óra alatt is eljutni addig a felismerésig, hogy „Ez az az ember, akivel az életem hátra lévő részét le akarom élni.”
Első randevújukat követően Barbara és Jacob úgy hitték, hogy mindent tudnak egymásról, ami csak szükséges lehet. Figyelmen kívül hagytak minden problémát, amit csak észrevettek, és kisebb gondoknak vélték csak őket, miközben közös életüket tervezték. A Példabeszédek 27:7 azt mondja: „Jóllakott ember a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes.” Nem vették figyelembe, hogy Jacob már kétszer volt házas és elidegenedett a gyermekeitől, valamint azt, hogy Barbara szintén messze lakik az ő saját gyermekeitől. Így a kapcsolatban minden édes volt és jó.
Hogy segíthetsz hát, te, mint lelkipásztor?
Magyarázd el az egyedülálló szülőknek, akik újraházasodhatnak, (de még mielőtt randevúzásba kezdenének) hogy milyen kontrasztos lehet, amikor ilyen hatalmas érzések kerítik be az embert. Beszélj az érzelmi mérgezésről, mely az ilyen hirtelen környezetváltozás miatt következhet be. Magyarázd el nekik, hogy az érzelmek majdnem kezelhetetlenné is válhatnak. Mondd el nekik, hogy ennek következtében valószínűleg azt akarják majd, hogy ez az új kapcsolatuk szinte fénysebességgel haladjon előre; hogy majd Istent látják megjelenni álmokban, látomásokban, és végeláthatatlan mennyiségű megerősítést fognak érezni; hogy az értékítéletük is elszáll, elfelejtik, kicsodák, a partnerüket fogják dicsőíteni, elfelejtik hogyan kell randevúzni, elfelejtik az erkölcsöt, és (ez időre) megfeledkeznek gyermekeikről. Tanítsd meg nekik, hogy a házasság csak azok számára fenntartható, akik türelmesek, és képesek, hajlandóak lassan lépéseket tenni, illetve bölcs előkészületeket tesznek.
Ha egy egyedülálló szülő tudja, mire számíthat, az segít abban, hogy ne érje semmi váratlanul, és kezelni tudja a nagy volumenű érzelmeket, valamint hogy változtatni tudjon randevúzási szokásain.
Családi kapcsolatok
Amilyen gyorsan összeállnak az elegyített családok, olyan gyorsan el is kezd romlani az állapotuk. Az oka az 1Mózes 2:24-ben található: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” A házaspárok saját háztartásuk különálló, független urainak lettek kitalálva. Képzeld el a lehetségesen felmerülő problémákat, amikor valaki megházasodik anélkül, hogy kikerülne a szülei fennhatósága alól. Amikor a tekintélyek, a fennhatóságok egymásba érnek, illetve mikor a kapcsolatok így áthidalják egymást, abból konfliktus születik. De állítsunk csak szembe egy első házasságot egy elegyített családdal.
Az első házasságok esetében a párok szándékosan kijönnek minden külső kapcsolatból, és tekintélyek fennhatósága alól; az elegyített családoknál ezek a külső kapcsolatok és tekintélyek akaratuknál fogva összefonódnak. Az első házasságukat élő házaspárok függetlenek és kizárólag egymással vannak összefonódva. Ezzel szemben, az elegyített családok már a házasság első napjától fogva nem függetleníthetik magukat saját gyerekeiktől sem, és ezért nem tudnak kizárólagos kötődést kialakítani jelenlegi partnerükkel. A külső kapcsolatoktól való leválás békességet hoz. Az egymást keresztező kapcsolatok viszont automatikusan bonyodalmakat és nehézségeket szülnek.
Az első házasságban a férj és a feleség „egy test”, és gyerekeik azonos biológiai kapcsolatban osztoznak. A szülők és a gyerekek egy családi egység.
Ezzel szemben viszont, az elegyített családok tagjai biológiailag azonos és eltérő felnőttekből és gyerekekből állnak. A gyerekek másik szülei, illetve a másik szülők partnerei, mind irányítással bírnak a család fölött és beleszólhatnak a családi életbe. Nagyon nyomasztó tud lenni ez a sok, bonyolult kapcsolati szál. Szét tudják szedni a legjobb családokat is, és meg is teszik.
Ez teljesen evidensen látható az igéből, illetve a történelem lapjairól is. A sok feleség és a tőlük származó gyerekek (akik nem ugyanattól az anyától vagy apától vannak), viszálykodnak egymással, és végeláthatatlanul fel tudják forgatni a családi életet — Sára és Hágár, Izmael és Izsák, Lea és Ráchel, Jákob fiai és féltestvérük, József, Dávid király nyugtalan utódai, Gedeon 70 fia, Jefta és féltestvérei, Hanna problémája Penninával – hogy csak egy párat említsek. Ha viszont a féltestvérek közti kapcsolatok sem működnek túl jól, hogy várhatjuk azt, hogy majd biológiailag eltérő eredetű kapcsolatok működjenek az elegyített családokban?
Barbara és Jacob tehát ilyen problémával küszködnek. Jacob kritizálja Barbara nevelési stílusát. A nő lányai már megmutatták azt, hogy nem akarják, hogy Jacob beleszóljon az életükbe. Barbara és volt férje, a lányok apja, szüntelen konfliktushelyzetben vannak arra nézve, hogy melyikükkel éljenek lányaik. Ezek mellett pedig Jacob olyan hosszú ideje van távol saját gyerekeitől, hogy volt feleségei már teljesen ellene fordították gyerekeik szívét.
Lehetséges harmóniát elérni az egyedülálló szülő vezette családokban és az elegyített családokban? Képesek lesznek Jacob és Barbara lányai egy jószívű, gondoskodó kapcsolatot kiépíteni? Te, mint lelkipásztor, tudsz segíteni?
Teljes mértékben!
A Biblia azt mondja nekünk, hogy a gyermekeknek tisztelniük kell atyjukat és anyjukat, hogy szeretnünk kell ellenségeinket, és jót kell tennünk azokkal, akik üldöznek bennünket, hogy oda kell tartanunk a másik orcánkat, ha megütnek, és hogy menjünk még egy mérföldet azzal az emberrel, aki időnket és energiánkat is irányíthatja. Ezért, képesek vagyunk rá, és a következőket kéne tennünk:
Először is, kérd meg az egyedülálló szülőket vagy a nevelőszülőket, hogy nevezzék meg maguknak a családjaikban lévő összes kapcsolatot. Az első házasságokkal ellentétben –ahol minden családtag ugyanabból a biológiai háttérből származik – az egyedülálló szülők és a nevelőszülők családjaiban minden biológiai és azon kívüli kapcsolatot világosan meg kell nevezni.
Nézzük Barbarát és Jacobot. Összesen kilenc különálló, és kulcsfontosságú kapcsolatuk van a családjukon belül: [1] Barbara gyerekeinek kapcsolata az édesapjukkal, [2] Barbara és a gyerekei, [3] Barbara és Jacob kapcsolata, [4] Jacob és gyerekei, [5] Jacob két gyereke, akik anyjukkal élnek New York-ban, és [6] Jacob harmadik gyereke, ki az anyjával él Seattle-ben. A nem biológiai alapú kapcsolatok pedig [7] Barbara és Jacob három gyermeke közötti kapcsolat és [8] Jacob kapcsolata Barbara gyerekeivel. Az utolsó kapcsolatrendszer [9] a gyerekek közt húzódik, akik még nem is találkoztak egymással.
Ha e különálló kapcsolatok bármelyikének egyensúlya bármely pillanatban kibillenne, az azonnal veszélyezteti Jacob és Barbara kapcsolatának stabilitását. Ezért a párnak muszáj beazonosítania minden egyes külön kapcsolatot a családjukon belül azért, hogy házasságuk békés maradhasson.
Másodszor, amint Barbara és Jacob beazonosítják családi kapcsolataikat, ezek a kapcsolatok egyenként azt a célt fogják szolgálni, hogy Barbara és Jacob elfogadják őket – nem pedig azt, hogy szembe forduljanak velük. A párnak nem szabad ellenállnia egyik kapcsolatnak sem, és nem szabad küzdeniük ellenük. Emellett példát is kell mutatniuk olyan téren, hogy elkezdik megbecsülni, és támogatni a második családot körülvevő és átszövő összes kapcsolatot.
Azzal, hogy elfogadják a többi emberi kötelékeket, és a második házasságból adódott kapcsolatokat, a szülők és a nevelőszülők teljes jogot és kiváltságokat adhatnak a többi szülőnek és nevelőnek. Az elfogadás annyit jelent, hogy a többi felnőttnek lehetővé tesszük, hogy éljék nyugodtan úgy az életüket, ahogyan az számukra megfelelő. Ez nem jelenti azt, hogy az elfogadás egyenlő lenne a jóváhagyással. Nem jelenti azt sem, hogy az egyik szülőpárosnak egyet kéne értenie a másik életstílusával, vagy nevelési módszereivel. De nekik is, és gyermekeiknek is tisztelniük és becsülniük kell a biológiai szülőket, illetve a nevelőszülőket, valamint azok másik gyermekeit is, akár úgy hozták már őket a családba, akár nem. Minden szülőnek és nevelőszülőnek életbevágóan fontos szerepe van a gyermekek érzelmi jóllétét illetően.
Akár kedveled a gyermeked másik családjában élő embereket, akár nem, minden egyes kapcsolat és másodlagos kötődés kulcsfontosságú alkotórésze gyermeked jólétének alakulásában, illetve saját másodlagos családod boldogságára nézve.
Péter apostol ezt írja: „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. (1Péter 3:8,9). A Biblia tehát azt mondja Barbarának és Jacobnak, hogy legyenek együttérzők, testvérszeretők és alázatosak — és hogy arra tanítsák gyermekeiket, hogy hasonlóképp viselkedjenek.
Ha már itt tartunk, Barbaráék kilenc családi kapcsolódásához képest szerzőnk saját családjában 23 különálló kapcsolat létezik. Amikor azt mondjuk, hogy fontos ezeket a kapcsolatokat egyenként beazonosítani és elfogadni, azt nem viccből tesszük.
Gondolkodásmódok
Az első házasságban a családtagok ugyanúgy gondolkodnak — mindannyian ugyannak a családnak a tagjai.
Akik viszont egyedülálló szülő családjában élnek, vagy elegyített családban, nem rendelkeznek ugyanazon szintű gondolkodásmóddal. Még a szülők és saját gyermekeik is másképp gondolkodnak. Az egyedülálló anya nem tekinti előző férjét saját élete részének, a fia viszont teljes mértékben apjaként kezeli az édesapját. Az apa, aki újraházasodott, új feleségét családtagnak tekinti, lánya viszont azt gondolja, hogy ez a nő nem az anyám.
Ezek a gondolkodásmódok meghatározzák viselkedésünket. (Példabeszédek 23:7) Ahogyan gondolkodnak a gyerekek és a szülők, úgy fognak viselkedni is. Mégis, szülőkként, természetből adódóan, nem akarjuk, hogy gyermekeink tőlünk eltérő módon gondolkozzanak. Azt akarjuk, hogy gyermekeink osztozzanak velünk hitünkben és mindabban, amit értékesnek tartunk. Ha mégsem teszik ezt, mi tiltakozni kezdünk. Még Pál apostol is ezt mondta egyik gyülekezetének: „mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim.” (1Korinthus 4:15,16).
Ez a probléma Jézus és édesanyja illetve apja közt a Lukács 2-ben. Mária és József tudta nélkül, a gyermek Jézus néhány napot töltött el a templomban, míg nem szülei rátaláltak. Nézzük csak, pontosan milyen szavakat is használt Mária, amikor Józseffel rátalált Jézusra: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: “Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:48,49).
Látjuk a gondolkodásmódokat? És a viselkedésbeli különbségeket? Mária úgy fogalmazott: „apád és én”. Jézus azt mondta „az én Atyám házában kell lennem”. Jézus és anyja gondolkodásában és nyelvhasználatában eltérő jelentéssel bírt az atya szó. Míg Mária e szó alatt Józsefet értette, Jézus az Ő Mennyei Atyjára gondolt, aki a mennyekben van.
Ha Jézus családját is összezilálták a különböző gondolkodásmódok és viselkedési sémák, könnyű elképzelni milyen problémák merülhetnek fel az egyedülálló szülők által vezetett háztartásokban, illetve az elegyített családoknál.
Ezek a gondolkodásmódbeli különbségek nagyon komoly hatással vannak Barbara és Jacob új családjára. Nézzük csak meg, milyen magas azoknak a gondolkodásmódoknak a száma, melyek ellenkeznek egymással: szülők ellenkeznek a másik szülőkkel, volt férjek és feleségek állnak szemben egymással, és gyerekeknek vannak konfliktusaik a szüleikkel. Az ilyen feszült helyzetek katasztrofális hatással lehetnek mindenki érzelmi egészségére nézve, különösen a gyerekére.
Mi akkor a megoldás?
Azonosíts be minden egyes gondolkodásmódot, ami jelen van a családban. Írd össze, hogyan kellene a család minden tagjának viselkednie a többi családtaggal. Ha ez megvan, onnantól a felnőtt családtagoknak el kell kezdeniük tisztelni a többi gondolkodásmódot és megpróbálni azokkal együttműködni. Ez sokkal nehezebb, mint azt bárki is el tudná képzelni.
Például, Barbara és Jacob fel fogják ismerni, hogy Barbara gyermekeinek mind az apjukat, mind az anyjukat szeretniük kell, de azt is, hogy tisztelniük kell Jacobot is, és kedvesnek kell lenniük vele. Ezután minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy támogassák ezt a gondolkodásmódot. Barbara bizonyára meg fogja próbálni megerősíteni saját kapcsolatát is a lányaival, de emellett támogatnia kell a lányai kapcsolatát is az apjukkal. Jacobnak mindent el kell követnie azért, hogy Barbara és a lányai visszanyerhessék azt a közelséget, amely korábban jellemezte kapcsolatukat. Meg fog próbálkozni azzal is, hogy nevelt lányainak segítsen jó kapcsolatban maradni saját apjukkal. Emellett Barbara vezetésével, és Jacob szolgai lelkületének köszönhetően, Barbara lányai talán hajlandóak lesznek családtagnak elfogadni Jacobot.
Barbarának úgy kell tekintenie magát, mint aki Jacob és az ő gyermekeinek szolgája, és ki kell szolgálnia az ő gondolkodásmódjukat. Meg kell tennie minden tőle telhetőt azért, hogy a Jacob és gyermekei közt létrejött ellenségeskedés és megosztottság miatti sebek begyógyuljanak. Támogatnia kell a férfit abban a tervében, hogy elutazhasson New Yorkba és Seattle-be, hogy láthassa gyermekeit. Abban is segítenie kell a férfinak, hogy elkezdhesse helyreállítani kapcsolatát ex-feleségeivel, lehetőség szerint úgy, hogy személyesen is megismeri őket.
Nevelés és a nevelési szint lecsökkentése
Még két kiváló szülő is tönkre tehet egy jó családot, ahol egyikük nevelőszülőként van jelen. Ha nincs köztük megegyezés azt illetően, hogyan neveljék gyermekeiket, az nagy valószínűséggel össze is roppantja a családot.
A szülők notóriusan nem figyelnek a fegyelmezésre – a nevelőszülők pedig általában túlságosan sokat követelnek. Tetszik vagy sem, aki szülő, annak teljes mértékben kontrollálnia kell azt, hogyan akarja nevelni a gyerekét. Ha az egyik szülőnek a nevelési szintje alacsony és ebből nem hajlandó kimozdulni, a nevelőszülőnek nincs más választása, mint visszamenni a másik nevelési szintjére. Ez azt jelenti, hogy a nevelőszülő meghátrál, és a gyermek szülőjének teljesen átadja az irányítást saját gyermeke felett.
Ez a nevelési szint-csökkentés óriási problémát jelent a nevelőszülőknek. Újra és újra látni, ahogy házasságok mennek tönkre olyan nevelőszülők miatt, akik képtelenek voltak rugalmassá válni, és nem tudták megtanulni, hogyan kell a nevelési szintet csökkenteni.
Jézus példa volt az ilyen szintű rugalmasságra. Ő a Messiás és a Király; mégis, mikor a földre jött, nem kezdte el gyakorolni a messiási és királyi jogait. Valójában, pont az ellenkezőjét tette. Pál azt mondta Jézusról, hogy nem kereste a hírnevet, felvette a szolgai formát, és emberekhez hasonló formát vett el, úgy jött el hozzánk. Megrepedt nádszálat sem tört volna össze, és a füstölgő gyertyabelet sem oltotta volna el (Máté 12:20; Filippi 2:7).
Forrásanyagok az elegyített családok felé való szolgálathoz
A következő internetes oldalakon találhatunk anyagokat, ha ilyen szétszabdalt családok felé szeretnénk szolgálni:
InStep Ministries: http://www.instepministries.com
Successful Stepfamilies: http://www.successfulstepfamilies.com
Designing Dynamic Stepfamilies: http://designingdynamicstepfamilies.com
Képesek a nevelőszülők arra, hogy kövessék ezt a példát? Képes egy nevelőszülő feláldozni törvényes nevelési jogait és felvenni a szolgai formát, és képes alávetni magát a párja nevelési szintjének? Képes a nevelőszülő arra, hogy megnyerje magának nevelt gyermekeit azáltal, hogy önmagát áldozza föl szolgálattal, sem mint hogy ezt követelmények állításával és erőszakkal tegye?
Barbara és Jacob ilyen szorult helyzetben vannak. A nő már kialakított egy nevelési módot. Képes lesz Jacob visszamenni Barbara szintjére a nevelésben? Mi a megoldás a férfi számára?
Jacobnak a nagyszülői modellt kell követnie — ahol a szülő végzi a kötelező munkát, a nagyszülő pedig egyszerűen élvezi a gyerekek társaságát. Jacob válhat amolyan nagypapa-alakká, a nevelési helyzet súlyától szabadon. Így Barbara mindenféle közbeavatkozás nélkül végezheti nevelési munkáit. Ha a gyerekekkel bármilyen probléma adódna nevelés terén, az mind Barbara feladata lenne. Jacob, viszont, megtanulhatja élvezni nevelt lányainak jelenlétét. Megtanulhat gondoskodni róluk, és elfogadni őket olyannak, amilyenek – minden jó és rossz oldalukkal egyaránt. Így Jacob Barbara legfőbb forrásává válhat a bátorításban.
Azzal, hogy követi Jézus példáját, és felveszi a nagyszülői modellt, Jacob számára elengedhetetlen, hogy nyomatékosítani tudjon mindent, ami pozitív, és hogy az új családba gyógyulást és kegyelmet hozzon.
Befejezés
A bűn szabadjára engedett pusztítás családjaink közt, amely azt eredményezi, hogy mára az egyedülálló szülők és az elegyített családok igen jelentős hányadát képezik gyülekezeteinknek. Újra kell tanulnunk, hogyan kell építően és segítőkészen megközelítenünk ezeket az egyre növekvő család-rendszereket.
Megfelelő információkkal rendelkező és azokra alapozó gondoskodásra és bölcs támogatásra van szükség. Ezek a családok összetört szívűek, és folyamatosan sebeket szereznek. Elsődleges jelöltjei ők Krisztusnak; akiknek irgalmat akar adni, ahelyett, hogy büntetné őket. A szolgálati terület már érett az aratásra – a munkás viszont kevés.
Vélemény, hozzászólás?