Drew McCarty-val a Church Marketing Lab (Egyház marketing laboratóriumában) futottam össze, és pont gyülekezet plántálással kapcsolatban szeretett volna olyan tanácsot kérni, ami „radikálisan aktuális” lehet, és „teológiai értelemben véve ortodox.” Kemény dió, ugye? Nos, ez a gyülekezet plántálás Angliában van – és így még nehezebb a helyzet. Leültem vele (emailen keresztül, az Atlanti Óceánon túlról) egy kis Kérdezz-felelek-re az egyház marketing témakörében Brit szemszögből. Drew a következőket osztotta meg velünk:
Meséld el röviden a történetedet. Mióta élsz Angliában? Mi késztetett arra, hogy ide költözz?
Drew: Egy kis városban születtem és nőttem fel Tennessee állam keleti részén az USA-ban. Ott is jártam egyetemre. A gyülekezetben nőttem fel és már egészen kicsi korban megismertem és megszerettem Jézust. Kb. egy éve voltam főiskolás, mikor elhívást éreztem az Igei szolgálatra, és miután a főiskolát elvégeztem, jelentkeztem a Református Teológiai Szemináriumra (RTS) Orlandoban, Floridában – ahol jelenleg is tanulok. Abban az időben nézelődtem a szemináriumok közt, mert gyakorlatot is szerettem volna szerezni a szolgálatban, nem csak osztályteremben megszerezhető tudást.
Szóval, két és fél évvel ezelőtt elkezdtem az RTS távoktató kurzusait, és időközben Manchester-be költöztem Angliában, ahol ismertem egy családot, akik misszionáriusként szolgáltak a városban. Kb. két évet töltöttem azzal, hogy ide-oda eljártam, tanultam a kultúrát, és megismertem az itteni egyházat, valamint tanultam az RTS-i anyagaimat. Aztán, kevesebb, mint egy évvel ezelőtt adódott egy lehetőség a gyülekezetnél, amelybe jártam, még pedig egy leánygyülekezet plántálása. A gyülekezet véneiben az a gondolat támadt, hogy el szeretnék érni a térség hitetleneit, majd egy kisebb felmérést követően rájöttek, hogy fiatal diplomások kezdtek el költözni a városközpontunkba.
Megkértek, hogy vezessem ezt a plántálást, mivel ez az a gyakorlati képzés, melyre ide érkeztem, Így 2007 augusztusában elkezdődött a River Church Plant, azaz a Folyó Gyülekezet Plántálás… és most itt tartunk.
Hát ez egyház marketing szempontból rémálomnak tűnik. „Próbáljunk meg huszonéveseket a gyülekezetbe vonzani egy vallás nélküli Angliában.” Mi az, ami vonzza ezeket a fiatal felnőtteket?
Drew: Nehéz találni egy olyan dolgot, ami behozza a fiatal felnőtteket a gyülekezetbe. Anélkül, hogy közhelyeket puffogtatnék, azt mondanám, hogy az evangélium helyes megértése hozza be őket. A mai fiatal felnőttek szokatlanul szkeptikusak, és bármi, ami hamisnak vagy képmutatónak hangzik számukra, lepereg róluk. Tudják, hogy a világ tele van mélységes elkeseredettséggel, és azt is, hogy az a hamis „Jézus”, amit pop kultúrának hívnak, nem válasz a halálra és a bűn pusztítására.
Cornel West-nek (a Princeton-i egyetem vallástudományi professzora) igaza volt, amikor azt mondta, „Fogtuk a vért, amelyet a kereszt lábánál kaptunk, és málnaszörppé változtattuk.” A mai fiatal felnőttek ezen keresztül látnak. Világosan és megfelelően kell kommunikálnunk feléjük az evangéliumot, úgy ahogy van, és amilyen – és nem csak a kereszténység ABC-it, hanem mindent, A-tól Z-ig.
Dr. Tim, a Redeemer Presbyterian Church-ből (A Megváltó Presbiteriánus Gyülekezet), New York City-ből így fogalmazza meg: „Nem úgy van, hogy az evangélium előbb megigazít minket, és utána megszentel az engedelmesség; maga az evangélium az, amely által növekedünk (Gal. 3:1-3) és megújulunk (Kol. 1:6). Az evangélium a megoldás minden problémára, kulcs minden ajtóhoz, és az erő minden akadály leküzdésére. (Róma 1:16-17).”
Egy másik probléma, amely miatt az egyház szenved – amit nagyban kerülnünk kell – az intellektualizmus-ellenesség. Volt idő, mikor a lelkészi képzés számított az oktatás csúcsának; valaha így épültek föl Amerika főiskolái. Ma a nem hívők a lelkészeket nagyrészt kiábrándultaknak és gyakran butáknak, nevetségeseknek tartják. És ha kicsit őszinték vagyunk magunkhoz – sokszor tényleg azok is.
Nem azt mondom, hogy azzal fogunk embereket megnyerni Krisztusnak, hogy jobban fogalmazzuk meg filozófiánkat. („Mert a keresztről szóló beszéd bolondság azok számára, akik elvesznek.” 1Korinthus 1:18 „legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Péter 3:15).
Ha megvan bennünk ez a kettő – hogy szilárdan megragadjuk az evangéliumot, és képesek vagyunk intellektuális módon kifejezni – hiszem, hogy a fiatal felnőttek sokkal hajlandóbbak lesznek odafigyelni arra, amit mondani akarunk. Ha tehát ezek megvannak bennünk, akkor kezdhetünk el gondolkodni azon, „Hogyan érjük el a nem keresztényeket ott, ahol élnek?” és „Hogyan tudunk megtanulni a mai nem hívők nyelvén?”
Elmondtad, hogy nem vagy született brit. Ebből a szemszögből elmondható, hogy ez a tény akadályoz az emberek elérésében?
Drew: Igen, és szerintem ez igaz minden kultúraközi misszióra. A britek elég zárkózott, maguknak való emberek, még a saját nemzetbelijükkel szemben is. Ez a tipikus amerikai számára nehezen elképzelhető, mert mi amerikaiak általában véve sokkal nyitottabbak és barátságosabbak vagyunk. Csak hogy mondjak egy példát, a közvetlen szomszédaimmal még soha nem beszéltem, pedig alkalmanként látom őket. Emiatt számomra nagyon nehéz összebarátkozni a britekkel, és így a bizalmukat elnyerni, mely megnyitja az utat az evangéliumról való beszélgetéshez.
Azt is el kell mondanom, hogy a brit ember szemében az amerikai keresztény nagyon sablonos. A britek úgy gondolják, hogy az amerikai kereszténység igen csak sekélyes és teljesen dilis… mint napjaink TV prédikátorai. Ez aztán egyáltalán nem vonzó a számukra!
Mennyire voltak átfordíthatóak az amerikai gyülekezeti koncepciók? Voltak dolgok, melyek itt működnek, de ott nem, illetve fordítva?
Drew: Hogyne! Az Egyesült Királyságban Wesley és Whitefield óta semmilyen reformáció nem történt az ekkléziológiaban. Néhány évvel ezelőtt Amerikában lement a Seeker-Friendly Movement (vagyis a „Kereső-barát mozgalom”), az Egyesült Királyságban ebből viszont nem sok minden valósult meg. Manapság Amerikában az Emerging Church Movement (vagyis az Előjövő Egyház mozgalom) zajlik, az Egyesült Királyságban azonban ez teljesen máshogy megy. Vannak modellek erre a mozgalomra itt is, de egészen más arculatúak, mint az amerikai gyülekezeti modell, és még arról nem is beszéltünk, hogy valami evangélium-központú dolgot is produkálniuk kéne.
A legnagyobb probléma az, hogy a britek nagyon nagy többsége úgy gondolja, hogy a templom az egy hatalmas, szellős épület fapadokkal, ijesztő szobrokkal, és rengeteget kell térdelni, meg ősrégi himnuszokat énekelni orgona zenekíséretre. Ennél még rosszabb – mivel az Egyesült Királyságnak van saját állami egyháza – hogy úgy látják, az egyház egy politikai szerv, mely a hatalmat és a pénzt hajszolja minden lehetséges eszközzel. Ezek mellett, amit én vettem le az Anglikán egyházat illetően az, hogy a teológiájukra nézve nagyrészt még törvénykezők is. (ez valószínűleg régre vezet vissza; a britek mindig is szerették a strukturáltságot és az „illendő rendet”.) Úgyhogy, egy brit nem hívő magától nem álmodozik arról, hogy templomba, gyülekezetbe menjen, mert nem csak hogy egy borzasztó kényelmetlen helynek tartja, ahol kiabálnak vele, mert nem tartja be a szabályokat, hanem ellenségnek is tartja, ami befolyásolni akarja. Az amerikai „gyülekezet” fogalma tökéletesen ismeretlen és idegen egy tipikus nem hívő brit számára.
Milyen tanácsot adnál amerikaiaknak az egyház marketinget illetően, és arra nézve hogy elérjék az embereket? És a briteknek?
Drew: Nem szeretem ismételni magamat, de a legjobb tanács, amit adhatok az, hogy bizonyosodj meg róla, hogy te és a gyülekezeted is igazán ismeritek és szeretitek az evangéliumot. Ha úgy hívogatod az embereket, hogy azt ígéred nekik, hogy „Jézus majd egy jobb állást ad neked, és elég ha csak hiszed” – vagy „Jézus majd megáld, ha így és úgy viselkedsz” – akkor kérlek, tégy mindannyiunknak egy szívességet, és ne foglalkozz a marketinggel! A törvénykező magatartásod és jólétet hirdető evangéliumod nem csak a te gyülekezetedre nézve lesz káros, de az egész Egyházra is.
Mindemellett, nem hiszem, hogy valaha is igénybe venném azokat a marketing technikákat, amiket az amerikaiak használnak. Azt kell, hogy mondjam, soha nem hallottam még olyan bizonyság tételt, melyben valaki olyat mondott volna, hogy „Egy nap kértem valakitől egy étkezés utáni mentacukorkát, és olyat kaptam, amin volt egy Igevers – ez megváltoztatta az életemet!” Ugyanígy, minden keresztény játék vagy emléktárgy egyszerűen bóvli – kérlek, ne hozzátok magatokat zavarbaejtő helyzetbe. Fontos tudni, hogy senki sem fog attól megtérni, ha ránéz a hirdetésedre – úgyhogy ne fizessetek $500-t csak azért, hogy a hirdetőtáblátokon ott állhasson a felirat, hogy „Isten szeret téged!”
De komolyra fordítva a szót: ismerd meg a célcsoportodat. Van ilyen csoport, ha ismered őket, ha nem. Ismerd meg, mi az érdeklődési körük, és mi fontos nekik. Ne a „mi/ők” észjárást kövesd. Vond be őket is, és a kultúrakört is, ahonnan jönnek. Amikor Jézus úgy imádkozik, hogy „Jöjjön el a Te országod…” azt ígéri, hogy városaink átváltoznak majd – nem pedig leromboltatnak. Polgárok vagyunk, nem túlélőharcosok, akik az „Ó”város „Új” részén laknak. Így nem kell attól félnünk, milyen, ha esetleg egy gyülekezeti alkalmat egy bárban tartunk meg, vagy egy pohár sör mellett beszélgetünk Jézusról. Amit mi keresünk, az a város és minden benne lévő békéje és jóléte.
Csak a poén kedvéért mondj egy mondatot, ami teljesen értelmes az Egyesült Királyságban, de az amerikai olvasók nem értenék.
Drew: „Megcsilingellek” Ez a brit kifejezés arra, hogy „Felhívlak!”
Eredeti cikk: Church Marketing in the UK
Vélemény, hozzászólás?