1. alkalom:
A külsőségek
A legújabb divat
Válassz ki 8 fiút. A fiúknak az lesz a feladata, hogy válasszák ki, hogy szerintük a kirakott kalapok közül melyek a legdivatosabbak. Állják körbe az asztalt, amin 7 db divatjamúlt női kalap található. Magyarázd el nekik, hogy ez a játék hasonló lesz a székfoglaló nevű játékhoz. Zenét fognak hallani, és amíg a zene szól hátratett kézzel kell körbe-körbe járniuk az asztal körül. Amint azonban elhallgat a zene, mindegyiküknek meg kell ragadni egy kalapot, a fejére kell tenni, és olyan pózba kell vágni magát, mintha egy közönség előtt lenne. Az a fiú akinek nem jutott kalap leül. (Megjegyzés: a másik fejéről nem érvényes lelopni a kalapot!)
Minden megtett kör után el kell venni egy kalapot, hogy mindig eggyel kevesebb legyen, mint amennyi fiú van. A játék akkor ér véget, amikor már csak 1 fiú maradt. A nyertes kapjon jutalmat! (Pl. megtarthatja a kalapot 🙂
„Ha meg tudnál változni…”
Ossz ki lapokat és íróeszközöket mindenkinek.
Mondd el nekik, hogy nem kell felírni a nevüket a lapra, de ettől függetlenül vegyék komolyan azt, amiről írniuk kell.
A következőket mondd el nekik:
„Szeretnék kérdezni tőletek valamit. Nem kell hangosan válaszolnotok, és most még a lapra sem kell semmit írni. Egyelőre csak gondolkodjatok el azon, hogy mit válaszolnátok.
A kérdés így hangzik: KI VAGY TE?
Az első dolog ami az eszedbe jutott válaszként valószínűleg a neved volt. Végül is a szüleid szerint az vagy te. Ezen túl azonban ki vagy te valójában? Most kaptok egy kis időt, hogy leírjátok a lapra, hogy szerintetek „kik” vagytok!
(Néhány percnyi gondolkodás és írás után)
Nézzétek meg, hogy miket írtatok le!
Lehet, hogy a külső, fizikai adottságaidról írtál, vagy a jellemvonásaidról, személyiségjegyeidről, vagy arról, hogy mi az amit szeretsz vagy nem szeretsz, vagy a gondolataidról, ötleteidről, vagy az életed céljairól. Azt amit most leírtál úgy hívják, hogy énkép. Így látod önmagadat.
Néha elég zavaros ez a kép önmagunkról. Eltűnődünk olyan dolgokon, mint pl. „Én sportolónak születtem vajon?”, „Zárkózott vagyok, vagy nyitott az emberek felé?”, „Okos vagyok, vagy buta?”, „Hogyan nézek ki? Jóképűnek/Csinosnak tartanak mások?”
Az elkövetkező három héten jó alaposan meg fogjuk vizsgálni önmagunkat. A témánk az lesz, hogy egyediek és értékesek vagyunk, Isten szemében egészen biztos, és jó lenne az Ő szemével látni önmagunkat és egymást. Arról fogunk beszélgetni, hogyan is lehet megismerni önmagunkat.
Most megint vegyétek elő a lapokat, és válaszoljatok írásban a következő kérdésre:
Ha lehetne (lenne elég erőd hozzá),
mit változtatnál meg magadban?
Most cseréljétek ki egymás között a lapokat, úgy, hogy jól összekeveredjenek, és még véletlenül se tudd, kinek a lapját tartod a kezedben. Mindenki olvassa el a lapján található írást, és gondoljátok át, hogy mi a lényege, mert egy párat meg fogunk hallgatni közülük. Elég, ha a saját szavaitokkal összefoglaljátok a tartalmát, nem kell szó szerint felolvasni őket. Az a lényege az egésznek, hogy egy általános képet kapjunk arról, hogy miket írtunk anélkül, hogy belemennénk a részletekbe.
BESZÉLJÉTEK MEG A FIATALOK VÁLASZAIT!
Ha őszinték vagyunk, mindannyian bevallhatjuk, hogy tudnánk mit változtatni magunkon. Talán szeretnénk gyorsabbak, magasabbak, szebbek, vagy helyesebbek, és okosabbak lenni. Amiatt, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, akár meg is utálhatjuk önmagunkat. Az első lépés afelé, hogy helyes képünk legyen önmagunkról az, hogy megelégszünk a külsőnkkel. Ma erről fogunk beszélgetni. Ennek az ifi órának a végére, remélhetőleg, mindenki megtanulja elfogadni önmagát. Az a cél, hogy mindenki elkezdje nem másokhoz, hanem a saját adottságaihoz mérten vizsgálni önmagát.
Összehasonlítások
Mutasd fel az előkészített képeket, és kérd meg a fiatalokat, hogy nevezzék meg a képen látható személyeket!
Ezután kérdezd meg tőlük, hogy mi a közös a képeken látható emberekben.
A helyes válasz: mindannyian olyan emberek, akik az élet bizonyos területén „az eszményit” testesítik meg.
- Ezután felteheted a következő kérdéseket:
- Michael Jordan-hez képest te milyen kosarasnak tartod magad?
- Miss Universe-hez, vagy Miss Hungary-hez képest te milyen esélyekkel indulhatnál egy szépségversenyen?
- Celine Dionhoz képest nálad mi a helyzet a zenei képességek terén?
- Jim Carrey-hez képest hogy tudnád eljátszani a Dumb és Dumber grimaszait? (Mutasd be!)
Mindannyian megegyezhetünk abban, hogy ha ilyen összehasonlításokat kell tennünk, nem igazán érezzük jól magunkat. Ha valaki olyanhoz hasonlítjuk magunkat, aki nálunk szebb, jobb az alakja, mi máris reménytelenül rondának tartjuk magunkat. Ha valaki olyanhoz hasonlítjuk magunkat, aki nálunk okosabb, máris teljesen butának érezzük magunkat, és a felsorolást folytathatnánk még végestelen végig.
Ennek ellenére mi mégis hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítgatni magunkat. Pedig azzal, hogy másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, csak megsebezhetjük önmagunkat!
A Galata 6:4-ben Pál azt mondja: mindenki a maga tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. – Itt arról van szó, hogy legjobbat kell kihozni magunkból – aszerint a legjobbat, amire mi képesek vagyunk, és nem másokhoz viszonyítva. Isten – és a jobb érzésű emberek – a magunk képességeinek megfelelő legjobbat várják el tőlünk – azt viszont elvárják, ráadásul jogosan!
Két igaz történet
1. A három kosaras fiú
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy volt három 7. osztályos tanuló. Mindannyian nagyon szerettek kosarazni. Tomi védő volt, és tényleg varázslatos ügyességgel bánt a labdával. Magasabb volt a többi fiúnál, és nagyon jól koordinált volt a mozgása. A csapatban senki nem ért fel vele.
Laci szintén védő volt, de ő általában csak tartalék játékosként ült a kispadon. Elég jó volt ahhoz, hogy játsszon a csapatban, mégis csak akkor állították be, ha már eldőlt volt a meccs: ha vesztésre álltak, vagy ha biztos volt a győzelem.
Peti szintén a kosarazás szerelmese volt. Éjt nappallá téve gyakorolt otthon az udvaron, de nem lehetett a csapat tagja, mert túl alacsony volt.
Ezeknek a fiúknak a következőképpen alakult az élete: Tomi volt a felső tagozatosok között a sztár, mert mindenki másnál jobb volt. Büszkeségét nem is leplezte. Másokhoz képest tényleg nagyon jó volt. A baj csak az volt, hogy mivel nagyon jónak tartotta magát, már nem edzett annyit. Közben viszont a többi fiú is megnőtt, magasabb lett, és lehagyták a kosarazásban is. Középiskolában már be sem válogatták a tizedikesek kosár csapatába.
Laci Tomihoz hasonlította magát, és emiatt bátortalanná vált. Mivel úgy gondolta, hogy ő soha nem lesz olyan jó, mint Tomi, otthagyta a kosárcsapatot, és elkezdett egy másik sportot.
Peti nem bízott abban, hogy valaha s bekerülhet a csapatba, de azért kitartóan tovább gyakorolt. Kilencedikesként viszont nagyon sokat nyúlt , és már önmagában ezért bevették a tizedikesek kosárcsapatába. Végül a gimi kosárcsapatába is beválogatták centerként.
Tomi, mivel nála „gyengébbekhez” hasonlította magát, túlértékelte a saját képességeit.
Laci azzal, hogy nála jobb játékosokhoz hasonlította önmagát, elbátortalanodott, és feladta.
Peti viszont nem hasonlította önmagát senkihez. Ehelyett inkább mindig az lebegett a szeme előtt célként, hogy ő személyesen mivé válhatna. Ez arra ösztönözte, hogy egyre keményebben eddzen, és fejlessze magát.
2. Joni
Joni történetét már lehet, hogy hallottátok.
Joni Eareckson nagyon aktív életet élt középiskolásként. Szerette a sportokat, főleg a síelést, a lovaglást, és az úszást. Egy nyári délutánon azonban, éppen a ballagási ünnepség után, amint fejest ugrott egy tóba, valamibe beütötte a fejét a víz alatt. Emiatt az ütés miatt eltört a nyakcsigolyája, és egész életére megbénult nyaktól lefelé.
Ma Joni még mindig csak kerekesszékkel tud közlekedni. Ahelyett azonban, hogy egy olyan kiemelkedő sportolóhoz kezdte volna hasonlítgatni magát aki az összes végtagját képes használni, Joni a saját lehetőségeihez mérten hozta ki magából a legtöbbet. Gyönyörű képeket fest szájjal, beszédeket és előadásokat tart szerte abban az országban ahol él, rádióműsort vezet (Joni és barátai), könyveket ír, és ráadásul még csodálatos hangja is van, amit két albumán meg is hallgathatunk.
Ahelyett, hogy állandóan azon spekulálunk, hogy hogyan tudnánk megváltoztatni azt amit nem biztos, hogy lehet (pl. az orrunk vonalát), inkább arra kellene összpontosítani a figyelmünket és az energiánkat, amit lehetőségünk van megtenni, és azon a téren kellene fejleszteni önmagunkat.
Hadd olvassak fel nektek most még egy részt a Bibliából. A 139. zsoltárban Dávid így beszél az Úrhoz:
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Ez eszméletlen jó hír!!
Isten teremtett téged, és úgy szeret téged, amilyen vagy. Természetesen mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amiktől szeretnénk megszabadulni, és amin változtatnunk is kell, de itt most nem erről van szó. Isten mindegyikünknek, külön-külön személyre szabott külső tulajdonságokat, képességeket és belső értékeket adott, és mindegyikünket, egyen-egyenként szeret. Ha ő ennyire szeret minket, akkor nekünk pedig egyszerűen kötelességünk elfogadni magunkat olyannak, amilyennek Ő megteremtett, és egy egészséges módon, szeretni önmagunkat.
Jobban szemügyre véve…
Oszd ki a lapokat, és a tollakat, ceruzákat.
Kérd meg a fiatalokat, hogy most sorolják fel az életüknek azon területeit, amiket nehéz volt elfogadniuk. Ezek olyan területek legyenek, amelyeknek a megváltoztatása nem az ő hatáskörük. (Például: magasság, hajtípus, arcvonások, kor, bőrszín, nemzetiség, család, természetes adottságok, stb.)
Adj a fiataloknak néhány percet, hogy felsorolják ezeket a dolgokat.
Miután befejezték az írást, kérd meg őket, hogy a lista végére írják oda csupa nagy betűvel, hogy: KÖSZÖNÖM.
Ezek után bátorítsd őket arra, hogy most csendben, magukban adjanak hálát Istennek minden olyan tulajdonságukért, amit itt felsoroltak.
Úgy zárd le ezt a részt, hogy emlékeztesd őket arra, hogy ne hasonlítgassák magukat másokhoz, hanem fogadják el önmagukat olyannak, amilyennek Isten teremtette őket.
Isten szeretete
Minden hétre szeretnénk egy kis útravalót is adni nektek, egy olyan gondolatot, amiről tudtok majd otthon is gondolkodni. Ezeknek az útravalóknak a témája Isten szeretete lesz, és olyan történeteket fogunk megnézni a Bibliában, amelyekben erről van szó.
Olvasd fel, vagy mondd el Zákeus történetét.
Hangsúlyozd ki azt a tényt, hogy Zákeus nem egy őszinte ember volt, és, hogy az emberek megvetették. Mindezek mellett még nagyon alacsony is volt, és fára kellett másznia ahhoz, hogy láthassa Jézust.
Tanulságként azt fogalmazd meg, hogy Jézus annyira szerette Zákeust, hogy a saját jó hírét kockára téve ismerkedett meg vele. Nem az számított, hogy milyen magas volt Zákeus – Jézus úgy fogadta el amilyen: alacsonyan, és minden rossz tulajdonságával együtt. Zákeus egyébként sem tudott volna a magasságán változtatni.
Ami gondot jelentett viszont, az Zákeus életvitele volt. Zákeus, miután találkozott Jézussal, így szólt: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, visszaadom neki a négyszeresét.” (8. vers).
Jézus elfogadta Zákeust úgy ahogy volt. Más alkalommal Jézus leprásokat érin-tett meg, és meggyógyította őket. A legtöbb ember inkább kikerülte a leprásokat, nehogy megfertőződjön, Jézus viszont odament és megérintette őket.
Az e heti útravaló tehát az, hogy: Isten olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk, és mi pedig úgy jöhetünk hozzá, ahogy vagyunk!
Átalakulások
Alkossanak a fiatalok 5-10 fős csapatokat, vegyesen: fiúk, és lányok.
(Nem kell minden csapatban ugyanannyi embernek lenni.)
Minden csapatnak le kell ülnie a földre.
Ezután te egy tárgynak a nevét kiabálod be. A csapatoknak az lesz a feladata, hogy egymásra/egymásba állva-ülve-kapaszkodva felvegyék a tárgy a formáját. A csapat minden tagjának részt kell venni a forma kialakításában. Az a csapat a győztes, aminek először sikerül „sorba rendeződni”.
A tárgyak a következők lehetnek:
- felgöngyölített kötél
- farakás
- piramis
- székek sorba rendezve
- szénaboglya
- virágoskert
- hot-dog
- kerti szerszámok a falnak támasztva
Csak azokat a tárgyakat mondd, aminek az elmutogatásához van hely.
Egyedi és értékes vagy – 1. rész: A külsőségek
Egyedi és értékes vagy – 2. rész: Miben vagy jó?
Egyedi és értékes vagy – 3. rész: Fontossági sorrend
Vélemény, hozzászólás?