„Ahhoz, hogy keresztény légy, nem kell gyülekezetbe járnod”. Azok, akik ezt mondják, még nem tapasztalták meg a keresztény közösség áldásait, és hogy mi minden történhet, ha ezt komolyan veszik…”
Megint meghal egy csecsemő az árvaházban. A gyerekeket ápoló személyzet gondozza, egészségüket naponta felügyeli orvos. A látogatók megmossák kezüket, és steril köpenyt viselnek. Ennek ellenére a 91 gyermek közül 34 meghalt két év alatt.
Dr. René Spitz vizsgálódik és elgondolkodik. A túlhajszolt ápolók a gyerekek szájához támasztják a cumis üveget. A babákat nem fogják kezükbe és nem játszanak velük. A választ kezdi sejteni: ezek a gyerekek egyszerűen az anyai szeretet hiánya miatt halnak meg. A csecsemőnek a növekedéshez szerető anyai érintésre van szüksége.[1]
A hívők közti testvéri közösség egy olyan érintés, amely elengedhetetlen, hogy a keresztények egészségesek maradjanak és erősödjenek.
„És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett” – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. „El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek – annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget”(10:24-25). Gyakran azzal csábulnak lemorzsolódásra keresztények, hogy „Úgysem hiányzom senkinek”. „És amúgy is, keresztény lehetsz úgy is, ha nem jársz gyülekezetbe”. De a hit sorvad, a szeretet megfogyatkozik.
Miért olyan fontos a keresztény közösség? Négy összetevője biztosítja nekünk azt, ami elengedhetetlen a lelki egészséghez. Ezek közül az első az a környezet, amely táplálja a hitet.
Az új társadalom
Hogy megőrizzük a keresztény értékeket egy olyan kultúrában, amely kineveti azokat, ahhoz egy erős közösség tagjává kell válnunk, különben ez nem fog sikerülni. Olyan közösséggé, ahol együtt erősítjük azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartunk. Ahol együtt állunk ellen az áramlatnak, egymást is megtartva. Ahol osztozunk egymás küzdelmeiben. Ahol megerősítjük magunkat és egymást. Ahol tanuljuk és tanítjuk a hitet. Ahol neveljük a gyermekeinket. Ahol megosztjuk az evangéliumot másokkal is, hogy életük legyen.
Minden társadalom közli, tudatja az értékeit. A világi média kérlelhetetlen nyomást gyakorol ránk. Képek villannak képernyőinken, amelyek kikezdik hitünket – parfümök és különböző téveszmék, autók és vagyon, tengerparton napozó csupasz testek, Reebock és Calvin Klein modellek. Ezek olyanok, mint alkotóik: filmek és regények, újságok és szappanoperák. Hogy védekezzünk értékeink fokozatos „kimosása” ellen?
Tudjuk, hogy a kortársak véleménye mennyire domináns a tizenévesek körében. Amit anya és apa mond, az nem sokat ér, mert ami igazán számít, az az, amit „mindenki csinál”. A tizenéves szubkultúra erőteljes, megvan a saját hite, saját nyelve, saját kegyetlen eszközei, amivel a konformitást megköveteli.
De a szülőkre is nagymértékben hat a kultúra. Keress annyit, amennyit csak tudsz. Igyekezz becsületesnek lenni, különösen a fontos dolgokban. A szexszel semmi baj addig, amíg két „önként beleegyező felnőtt” között zajlik. Ha úgy gondolod, hogy nem vagyunk érintettek, hasonlítsd össze egy keresztény gyülekezet válási adatait a domináns kultúráéval.
Mint egy egyértelműen keresztény közösség tagjának, nekünk és gyerekeinknek lehetőségünk van ellenállni a szekularizált világ nyomásának. Mint egy keresztény ellenkultúra része tudjuk hitünk metsző élét megőrizni.
De ennek a keresztény társadalomnak, a gyülekezetnek a felépítése folytonos elkötelezettséget jelent. Ha elhagytuk, hiányzunk. Egy nagyobb csoportban lehet, hogy nem név szerint, hanem arcunk, üres ülőhelyünk által. A gyéren látogatott alkalmak kudarc üzenetét közvetítik, amely demoralizálja testvéreinket. Hogy megmarad-e egy erős keresztény közösség vagy sem, az rajtunk áll.
A keresztény közösség megerősíti értékeinket az ellenséges társadalommal szemben. De vannak alkalmak, amikor mi sérülünk, és gyógyításra van szükségünk. És itt jön be a közösség második életadó szükséges jellemzője: a lelki ajándékok.
Ajándékok, amelyek építenek
Akárhová megyek autómmal, mindig magammal viszem a szerszámos ládát. Van egy kalapács és különböző csavarhúzók, a hozzáillő franciakulccsal, csőrös fogók, csőfogók, és három kilenc darabos dugóskulcs készlet. Vannak ráspolyaim és reszelőim, valamint kábel-blankoló, fázis ceruza, ráadás csavarhúzó bitek és szögek, amik még régről maradtak a szerszámos táskában. Ha az autóban valami meglazul, általában meg tudom szerelni a csomagtartóban lévő ládámból.
A Szentlélek ajándékai ugyanilyenek: Isten szerszámosládája. Hogy lelkileg egészségesek maradjunk, Isten a különféle karosszériák részeihez különböző szerszámokat, ajándékokat ad. Vannak alkalmak, amikor mi nem tudjuk magunkat megerősíteni. Szükségünk van valakire, akit Isten különlegesen felszerelt, ellátott.
Amikor „padlót fogunk”, kell egy hallgató fül, egy szeretettel teljes tanács, egy barát, aki megerősít Isten bocsánatáról. Ezek a kegyelem lelki ajándékai, figyelmeztetés, a bölcsesség szava. Amikor hitünk visszaesik, szükségünk van valakire, akik a hit ajándékát bírja, hogy imádkozzon értünk. Ha összezavarodunk, egy lelkész vagy egy tanító ajándékaira van szükségünk.
Ezek az ajándékok ritkán működnek elszigetelten. A hívők közössége az a környezet, ahol ez kivirul. „Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is” (I. Thessz. 5:11).
A keresztény közösségben találjuk meg azokat az ajándékokat, amelyek életünk gyógyításához és építéséhez szükségesek. Mégis, van egy harmadik fontos funkciója a közösségnek: példát adni Krisztus követésére.
Szerepminták
Tavaly feleségemmel elmentünk új házakat nézni. Az egyik utca elején, amelyikben sok üres ház volt, négy úgynevezett minta-ház állt. Körbejártuk a két- három és négy hálószobás lakásokat, néhányban a ház és a garázs ugyanazon a szinten volt, és egy emeletest is. A minta házak segítenek a vásárlóknak elképzelni, hogy milyen lehet az ő otthonuk. A látvány segít abban, hogy pénzüket úgy fektessék be, hogy házuk egy bizonyos fajta épület legyen. Ugyanebből az okból Isten „példaképül” tesz hívőket az Ő egyházába.
Emlékszem az első alkalomra, amikor Joe Parriott-al találkoztam. Széles mosolya, és ahogyan nagy, meleg keze megfogta az enyémet, mintha egy nagy Teddy mackó ölelt volna át. Őszinte érdeklődése és gondoskodó mosolya azt éreztette velem, hogy szeret. Attól kezdve úgy akartam szeretni, ahogy ő teszi.
Barbara Forrest egy alacsony, jó húsban levő asszony volt, aki fröcskölt, amikor beszélt. Annyira égett a vágytól, hogy tegyen valamit Istenért, hogy 52 éves korában beiratkozott egy bibliaiskolába. Az ő példamutatása a viszontagságok között megélt örömről, eltökéltsége, hite és gondoskodása rengeteg embert megérintett. Sokan kezdték életüket Barbara mintájára átformálni.
Ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik világosan megmutatják Jézus jellemét, az növekedésre ösztönöz. A zsidókhoz írt levél írója buzdít: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket” (13:7).
Joe és Barbara közelsége arra inspirált, hogy igyekezzem felülmúlni erejüket. A hívők teljes közössége tagja révén, ez egyensúlyban tart. Olyan gyülekezetben, ahol megtalálható a kiegyensúlyozott szerepminta megóv attól, hogy fekete foltok fejlődjenek jellememben.
A követés megváltoztatja az életeket és a gyülekezeteket. Figyeld meg a láncreakciót Thesszalonikában. „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi…” „”Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívőre nézve” (1Thessz. 1:6-7).
A közösség példákat ad nekünk a hitben, hogy növekedésre ösztönözzön. A negyedik életfunkciója a keresztény gyülekezetnek akkor ad segítséget ad, amikor az élet göröngyössé válik.
Egymás terheinek hordozása
Amikor beköltöztünk az új házunkba, találkoztunk egy idős hölggyel, amint átment az úton. Mrs. Prescott tudja az összes szomszédról, hogy mikor jön és megy, ő vigyáz lakásukra, ha elutaznak. Ő az egyszemélyes polgárőrség. Ha elveszett egy kutya, vagy betörtek valahová, Mrs. Prescott az első, akitől megkérdezik, hogy volt-e valami szokatlan a lakótömbben.
A miénk ilyen „szomszédolós” közösség. Nyugodtan megkérhetem George Torres-t, aki tőlünk egy lépésre lakik, hogy nézzen a házunkra, amíg nyaralunk. A szomszéd Trasterék locsolnak. Sedy-ék beviszik az újságokat. Mrs. Prescott kiveszi a postát. És mi ugyanezt megtesszük nekik.
A „Szomszéd Őrködik” táblák, amik elővárosi közösségünkben megtalálhatók, jelzik, hogy ez a közösség a „vigyázunk egymásra” alapszik. Ha gyanús embert látunk, hívjuk a rendőrséget. Összefogunk közös ellenségünk ellen.
A legjobb egyházi közösségben az emberek figyelnek egymásra – nem kritikával, hanem szeretettel. Segítünk egymásnak az élet előre kiszámíthatatlan eseményeiben.
Amikor Mr. Shivlar, gyülekezetünk özvegye, megbetegedett, felsorakoztunk mögé. Amikor Don depressziós, testvérei érintkezésben maradnak vele. Megnyugtatják, hogy gondját viselik. Amikor Susan, egy középkorú elvált asszony elkezdett járni Roberttel, barátai figyelmeztették, hogy álljon ellen a szexuális kísértésnek, amely már tönkretett egy korábbi kapcsolatot.
Pál azt írja: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”. (6:1.-2.).
Mindannyian ínséges időkben élünk. Te is voltál már magányos, csüggedt vagy depressziós. Vannak idők, amikor vágyódsz, hogy valaki törődjön veled. Jézus azt mondta: „Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal” (Luk. 6:31). A segítség, amit Testének tagjainak adunk, végül is olyan, mintha magának Jézusnak adnánk. „…amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg”. (Máté 25:40). A keresztények közösségében megvalósítjuk Jézus parancsát; szeretjük egymást.
Már a Prédikátor is megfigyelte: „Sokkal jobban van dolga kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülalvó pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellen állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd. 4:9-12). A keresztény közösség a hivők kölcsönös segítő közössége, elpecsételve arra, hogy építsék egymást, keressék egymás javát. Arra is rendeltetett, hogy segítse a szerencsétlent és a gondatlant – különösen is a hanyagokat. Pál így int: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk” (Róma 15:1).
De a keresztény báránynak van egy torz jellemvonása. Amikor letörtek, vagy lerobbantak vagyunk, amikor bűnt követtünk el, és a bűntudat gyötör, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a bátorításra és a közösségre, úgy kerüljük a keresztény testvéreket, mint a pestist. Mintha a farkas már arra várna, hogy elkóboroljunk a nyájtól, és így egyenként ragadjon el. A hívők közösségének gondja van az elkóborolt bárányra is.
Igen, a keresztény közösség elengedhetetlen. A közösség erősíti hitünket. Lelki ajándékai gyógyítanak és építenek. A test istenfélő tagjai példaként szolgálnak. És a mi keresztény családunk gyámolít bennünket a szükség idején
A Foundling Home-ban lévő csecsemőkhöz hasonlóan, akik hiányt szenvedtek ölelésben és szerető érintésben, a hívők is összeeshetnek és meghalhatnak közösség nélkül. Legjobb esetben csenevészek lesznek, retardáltak /visszamaradottak/, sosem érik el a teljes, egészséges felnőtt kort. De csodálatos dolog történhet, amikor kinyúlunk feléjük és megérintjük őket.
Megjegyzések:
[1] Dr. Rene Spitz: The First Year of Life (Az élet első éve) New York: International Universities Press, 1965) pp. 27-31. Az eredeti tanulmányt dr. Spitz a „Hospitalism: An Inquiry into the Genesis of Psychiatric Conditions in Early Childhood” (Hospitalizáció: Vizsgálat a korai gyermekkor pszichiátriai feltételeinek kezdetében) címmel a The Psychoanalytic Study of the Child l. köt. (1945) és „Hospitalism: A Follow-Up Report” a The Psychoanalytic Study of the Child 2. köt (1946).-ban publikálta.
Eredeti cikk: The Value of a Caring Community
Vélemény, hozzászólás?