D.L. Moody és a 19. századi tömegevangelizációk

1871-ben, Sarah Cooke és Mrs. Hawxhurst elmentek a gyülekezetbe, ahol a 34 éves D.L. Moody volt a lelkész. Annak ellenére, hogy nagyon megfontoltnak és őszintének tűnt, ez a két asszony meg volt győződve arról, hogy hiányzik a férfiból valami fontos – a szellemi erő. Így, leültek az első sorba, és imádkozni kezdtek.

A két asszony megosztotta Moody-val mindazt, amiről meg voltak győződve vele kapcsolatban, és elkezdtek imádkozni vele együtt is a szellemi erőért. Moody ezek után egyre inkább vágyakozni kezdett Isten ereje iránt. Egy nap „könnyek és nyögések közt hánykolódott a padlón, és Istenhez kiáltozott, hogy megkapja a Szentlélek tűzzel való keresztségét.”¹

Mialatt New Yorkban volt üzleti úton, a Szentlélek ereje leszállt rá. Moody így írta le az eseményt: „Egy nap New York városában voltam – ó, micsoda nap volt! – nem tudom leírni, ritkán is nevezem meg az eseményt; talán túl szent élmény ahhoz, hogy egyáltalán megnevezhessem. Pálnak volt egy élménye, amiről 14 éven át nem beszélt. Csak annyit mondhatok, hogy Isten kijelentette magát nekem, és olyan módon tapasztaltam meg az Ő szeretetét, hogy meg kellett kérnem, hogy tartsa ki a kezét és óvjon meg.”² Moody bizonyos volt, hogy ha Isten nem tartotta volna ki a kezét, belehalt volna a megtapasztalásba.

Néhány hónappal később, 1873-ban, egy prédikációs utat tervezett a Brit Szigetekre. Vele tartott új barátja, és egyben énekes vezetője, Ira Sankey is. Moody elkezdett prédikálni, és valami megváltozott. „A prédikációk nem voltak másak, – jegyezte meg. Nem adtam elő semmilyen új igazságot, mégis százával tértek meg az emberek. Nem akartam többé visszamenni oda, ahol azelőtt az áldott [New York-i] élmény előtt voltam; ha az egész világot adták volna oda érte, olyan lett volna, mint egy kis porszem a mérleg másik oldalán.”

Így kezdődött tehát D.L. Moody Szentlélek által megerősített szolgálata. Angliai útja előtt alig ismerték. Onnan viszont nagyon gyorsan elterjedt, hogy szolgálatát természetfeletti erő kíséri. Amikor visszatért Amerikába, már nemzetközi híresség volt.

Olyan nagy volt ez az erő, amellyel szolgált, hogy egyesek úgy hivatkoztak az eseményekre, mint a „Harmadik Nagy Ébredés”-re. Az elkövetkező negyed évszázadban beutazta az egész angol anyanyelvű világot. Hozzávetőlegesen 100 millió embernek prédikált, főiskolákat, iskolákat alapított és otthagyta ujjlenyomatait a 19. századi Protestantizmuson. Bámulatra méltó volt. „Nem volt diplomája, nem járt felsőoktatásba, de alapított három iskolát. Teológiai képzés nélkül teljesen átformálta a Viktória korabeli kereszténységet. Rádió és televízió segítsége nélkül ért el 100 millió embert.”³

Az akkori idők

„A világ története, – ahogyan írta Thomas Carlyle – gyakorlatilag nagy emberek élettörténete”⁴ Ebben az értelemben, a 19. századi keresztény történelmet nem érthetjük meg teljesen anélkül, hogy ne vetnénk közeli pillantást D.L. Moody-ra, illetve nem becsülhetjük meg őt eléggé anélkül, hogy ne értenénk meg azt a kort, amelyben élt.

Moody egy olyan mezőgazdaságra épülő világba született bele, amely bő ezer évig alig változott valamit. Ezzel ellentétben életét egy olyan történelmi időszakban élte le, amelyet a féktelen változások szelei kavartak fel: városok duzzadtak fel, ahogyan a mezőgazdasággal foglalkozók száma egyre csökkent. 1899-ben történt halála idején az Egyesült Államok már egy teljesen eliparosodott nemzetté vált. Korosztálya szemtanúja lehetett a távírókészülék feltalálásának, a vasútnak, az óceánjáró gőzhajóknak, és különböző bacilusok és baktériumok felfedezésének.

Korszakos teológiai változások hajnala is volt ez az időszak. A metodista arminianizmus legyőzte Amerika New England-i atyáinak kálvinista ortodoxizmusát. Moody, életének későbbi évtizedeiben megláthatta a pre-millenializmust, Keswick egyre növekvő népszerűségnek örvendő „magasabb rendű élet” teóriáit a megszentelődésről, a Szentlélek iránt tanúsított megújult érdeklődést, és a „Szentség Mozgalom” kezdeteit.

Moody személyisége beleillett ebbe a mindent felforgató változásokkal teli világba. Bizonyos értelemben, a 19. századi szabadon futó kapitalista Amerikájának plakátragasztó futára volt. Mint aki az üzletben sikeres volt, Moody-t amolyan „Horatio Alger féle figurának” tartotta George Marsden is: „A fiú, aki szerény körülmények közt nevelkedett, és aki kezdeményező készsége és képzelőerejének köszönhetően sikerre tett szert. Ebben az értelemben ő saját korának a nagy alakja volt.” ⁵

Életrajz

Moody 1837-ben született Northfieldben, Massachusetts államban. Négy éves volt, amikor az édesapja meghalt. Édesanyja nagy szegénységben, de erkölcsösen nevelte fel őt és hét testvérét – innen hívta el őt később Isten. Egy álmos massachusettsi faluban nőtt fel, így alig járt iskolába leszámítva az általános iskolát. Édesanyja az Unitariánus Egyházban kereszteltette meg.

1854-ben, 17 évesen Moody elment otthonról, és Bostonba költözött, ahol cipőárusként dolgozott. Szerette a társaságot, magabiztos volt, szorgalmas és optimista. A Boston Congregational Church egyik vasárnapi iskola tanítóján keresztül ismerte meg és fogadta be Krisztust. Ironikus helyzet, hogy amikor az egyház tagjává szeretett volna válni, a gyülekezet vénei a kérését elutasították. Unitárius előélete nem látta el túlságosan jó bibliai alapismeretekkel. Egy évvel később a vének elfogadták újbóli tagsági kérelmét.

Chicago akkoriban egy nyüzsgő, 80.000 főt számláló város volt a nyugati határvidéken – egy dinamikus üzleti központ. 1856-ban Moody odaköltözött, hogy hírnevet szerezzen és szerencsét próbáljon. Ekkor 19 éves volt. Eldöntötte, hogy gazdag akar lenni, és szinte azonnal sikerré vált minden a kezében. 23 éves korára már 8,000 dollár volt a vagyona (ez ma kb. 800,000 dollárnak felelne meg).⁶ Mai értékkel számolva félmillió dollár volt az évi keresete. Mialatt Chicagoban élt, vasárnapi iskolában is dolgozott, és csatlakozott a helyi YMCA-hez – egy olyan szervezethez, amely nagy hatással volt rá még Bostonban.

1860-ban Moody feladta üzleti ambícióit, és teljes idejű gyermek-evangelista szolgálatba állt a YMCA-nél. Habár Moody nagyon energikus volt, szolgálati készségein még dolgozni kellett. Korai éveiben „minden volt csak folyékony beszélő nem” jegyezte le D.O. Fuller. Egy hét közepén végzett szolgálat után, amely során csak pár szót próbált szólni, valaki azt tanácsolta neki, hogy leghatékonyabban úgy tudná Istent szolgálni, ha meg sem szólalna.” ⁷

Moody beindított egy vasárnapi iskolát, amely arra szolgált, hogy elérje észak-Chicago nyomornegyedeinek gyerekeit. Életrajzírója megjegyzi, hogy „feladatát olyan elkötelezettséggel és elhatározottsággal végezte, mely szinte már félelmetes céltudatosságról árulkodott.” ⁸ Hirtelen 800-ra növekedett a heti istentiszteleti látogatók száma. Ahogy a tizenévesekből felnőttek váltak, Moody úgy alakította a gyülekezetet, hogy minden lelki szükségüket betölthesse, és azon kívül a szüleikét is. Ez volt a fő szolgálata az 1860-as években.

1862-ben Moody feleségül vette a 19 éves Emma Revellt. Moody meglehetősen nyers és bárdolatlan volt, műveletlen és semmi finomság nem volt benne. Emma viszont kulturált volt, és kifinomult. Az ő hatására Moody gyorsan elsajátította a társas érintkezés alapjait, amelyek később kiváltképp fontosak lettek a szolgálatában. Mindezek mellett Emma kézben tartotta teljes levelezését is, a családi kasszát, valamint felnevelte három gyereküket is. Ő volt Moody sikerének gerince.”⁹

1873-as „Szentlélek keresztsége” után (mivel így nevezte az eseményt innentől kezdve), a szolgálata drámai változáson ment át. Amikor az Isten ereje először jelent meg számára, Moody megrémült. Sosem tapasztalta előtte, és nem tudta mit kell tennie. Egy szemtanú így mesélte el: „Egy nagy kápolnában gyűltek össze emberek, hogy őt hallgassák; mély benyomást tett. Pont akkor jöttem az esti istentiszteletről, ahol minden sor, minden állóhely tömve volt, minden sekrestye és előcsarnok, és még a pulpitus lépcsői is régen megteltek fél órával a kezdés előtt. A Szentlélek hatalmasan működött: bűnösök az élet minden területéről elkezdték buzgón keresni az Urat, és az Anglikán Egyház minden testvére és testvérnője, a szerzetesek és minden felekezet arra kényszerült, hogy jöjjön, és beszéljen, imádkozzon ezekkel az emberekkel.”¹⁰ A Brit körút 4 hónapos londoni tartózkodással ért véget. Néhányan úgy tartják, hogy felbecsülhetően 2,5 millió embernek beszélt, mialatt ott tartózkodott.

„Amikor Moody és Sankey hazatértek a körút után, mely 1873-tól 1875-ig tartott, jóformán nemzeti hősök voltak.” Jegyzi meg George Marsden. ¹¹ Több meghívás érkezett, hogy keresztes hadjáratokat tartsanak – Brooklynból, Philadelphiaból, New Yorkból és más fontos észak-amerikai központból. Élete hátra lévő részében sok helyre utazott (páran 1.000.000 mérföldre becsülik az általa megtett missziós utak hosszát), és ébredési prédikációkat tartott óriási tömegeknek.

Moody szolgálatát gondos előkészületek, helyi gyülekezetek együttműködése, és hatékony, fejlett publicitás jellemezte. Ilyen értelemben, kifejlesztette azt a sémát, amit később a 20. században más, 20. századi tömegevangelisták is használtak, mint pl. Billy Graham és mások.

Moody viszont nem egyszerűen csak prédikált. Az 1870-es évek vége felé a benne mozgó evangélista erők kissé lenyugodtak. Tervbe vette, hogy teljes munkaidős evangélistákat és munkásokat képezzen, és így a keresztény oktatás felé fordult. 1879-ben alapított egy lányiskolát Northfield-ben, Massachusetts államban. Ezt követte egy fiúiskola megalapítása 1881-ben Mount Hermonban. 1886-ban Chicagoban indított egy Bibliaiskolát, hogy pásztorokat képezzen, amit halála után átneveztek, és a The Moody Bible Institute nevet kapta.

Ezek mellett elkezdett kiadással is foglalkozni. Az 1880-as években saját sógorát, Fleming Revellt is alkalmazta, hogy segítsen kiadni néhány könyvét. Moody könyvei sógora kiadói munkáját is sikeressé tette. A Revel Kiadó működése mintává vált a későbbi keresztény kiadó vállalkozások számára.

1899 végén, a Kansas City-ben végzett kampánya idején Moody lebetegedett. Decemberben halt meg szívbetegségben, gyakorlatilag pár héttel a századforduló előtt. Az egyház az egész országban mindenhol gyászolta őt.

Amitől Moody egyedi volt

Más evangélistákhoz képest Moody teljesen egyedi volt. Általános iskolai végzettsége ellenére millióknak prédikált. Sajnos, iskolázottságának hiánya sokszor akadályozta is; egész életén keresztül meggyűlt a baja a helyesírással, nem tudta jól használni az írásjeleket és rossz nyelvtannal beszélt.

Egy régi mondás így szól: „Nincs olyan nagy ember, aki ne lenne nagyon olvasott.” Moody talán kivétel volt erre. Életét a tettek fémjelezték, nem teológiai könyvek olvasása vagy a sok elmélkedéssel töltött idő. 62 éves korában, néhány héttel a halála előtt még mindig hatszor prédikált naponta. Habár a Bibliát nagyon szorgalmasan tanulmányozta, nagyon kevés teológiai munkát vagy egyháztörténetet olvasott, kivéve barátja, C.H.Spurgeon írásait. Ami őt izgatta, az a pragmatizmus volt, nem a sok elmélkedés.

Másodszor, őt a szolgálatra sosem rendelték ki, nem volt felszentelt lelkész. Ő igazából egy vérbeli üzletember-evangélista volt. Minden evangélista elődje — Whitefield, Edwards, és Finney — kirendelt, felszentelt lelkészek voltak, Moody viszont formát bontott. Gyakorlatilag egy laikus prédikátor volt, és ragaszkodott hozzá, hogy „Mr. Moody”-nak szólítsák.

Harmadszor, ő volt az első klasszikus tömegevangélista. George Whitefield előtt a 18. században helyi lelkészek még jórészt csak a saját gyülekezetükben evangelizáltak. Az úgynevezett utazó evangélisták akkoriban még nem léteztek. Asahel Nettleton (1783–1844) és Charles Finney (1792–1875) szolgálata Whitefield lábnyomain haladt, de egyikük sem végzett tömeges evangelizációt úgy, mint Moody.

Moody üzletember lévén, hatékony szervezési készségével közelítette meg nagy gyűléseinek szervezését. Amikor egy városba meghívták, több előfeltétele is volt: megkövetelte, hogy a protestáns vezetők közt egység legyen, valamint legyen egy előre elrendezett pénzügyi háttér az alkalmak finanszírozására, a városban ajtóról ajtóra járva hirdessék az alkalmat, és néha azt is követelményként szabta meg, hogy az alkalom megtartására alkalmas épületet is felállítsanak. Ezek alapján döntötte el, elmegy-e szolgálni a meghívó városokba. Semmit nem bízott a véletlenre. Kései éveiben már teljesen kiveszett a szolgálatából a Szentlélek spontaneitása.

Negyedszer, míg a legtöbb 19. századi evangélista valamilyen felekezethez tartozott, Moody sosem csatlakozott egyhez sem. Természetesen, nem volt ellenük – inkább felhasználta semlegességét arra, hogy hidakat építsen maga és az övétől eltérő keresztény szervezetek közé. Szolgálata az ökumenizmust propagálta mindazok közt, akik között szolgált.

Moody hagyatéka

Ahogyan más nagy emberek is, Moody is nagy hatással volt az egyházra.

Először is, élete megváltoztatta az általános képet az evangélistákról. Példája elősegítette, hogy az emberek fejében a teológia és az evangelizálás szét legyenek választva. Úgy vélekedett, hogy „míg fontos, hogy az ember mit hisz, az, hogy kiben hisz, a legfontosabb”¹² Az ilyen kijelentések azt a benyomást keltik, hogy a teológia, valamint Krisztus megtapasztalása szétválasztható dolgok. Mind élete, mind szolgálata azt a gondolatot közvetítette, hogy a kritikus gondolkodás lényegtelen az evangelizálás szempontjából.

Mint a legtöbb embernek, Moodynak is megvolt a maga teológiája, de ő meglehetősen egyszerűre vette. A három M-el összegezte, amit vallott: Megtörve a bűn miatt, Megváltva a vér által, Megújítva a Szentlélek által.

Moody népszerűsítette a bibliaiskolákat is. A teológiai szemináriumokkal ellentétben a bibliaiskolák nem helyeztek hangsúlyt az egyháztörténetre és a formális teológia tanulmányokra, illetve a Biblia eredeti nyelveinek tanulmányozására. Az eredmény: a hangsúly az egyénre és saját Bibliájára tolódott.

Moody szolgálata egy újfajta érzelmességet hozott a keresztény munkába. Sokszor várt prédikációi után érzelem alapú reakciót. Üzenete egyszerű volt, őszinte és egyenes. Prédikációit egyszerű buzdítás, egyszerű nyelvezet jellemezte, amelyeket sokszor tarkított személyes anekdotákkal. Ez a stílus teljesen ellentétes volt a régi típusú evangelizáláshoz képest, mely az emberi értelmet favorizálta. Mindezek ellenére, a Szentlélek ezreket vont magához Moodyn keresztül.

Moody szolgálata hosszú távú hatással volt az egyházra és társadalomra egyaránt. Bátorította és motiválta a laikusokat is, hogy részt vegyenek az evangelizációban, valamint az egyház egységén és a felekezetközi szolgálatban is munkálkodjanak.

Moody egy átlagos szónok volt, aki azért ért el átlag fölötti eredményeket, mert Isten ereje vele volt. Az eredmény az lett, hogy rengeteg ember helyezte bizalmát Krisztusba – nem pedig D.L.Moody-ba. Egész szolgálatával állandóan emlékeztette az embereket arra, hogy szükségük van a Szentlélek erejére az életükben.

Mint a legtöbb keresztény munkás esetében, Moody szolgálata is több, láthatatlan módon gyakorolt hatást az egyházra. Munkássága mély benyomást tett F.B.Meyerre, aki megújult buzgalmával hatással volt J.Wilbur Chapmanre. Chapman segítette végül Billy Sunday szolgálatát, aki nagyon nagy benyomással volt Moracai Ham-re. Ez az ember Észak-Karolinában ébredést segített elő, melyben Billy Graham is megtért. Isten rejtélyes módokon dolgozik, és D.L. Moody szolgálata állandóan emlékeztet is bennünket erre az igazságra.

Valójában a történelem az ő története.

William P. Farley a Grace Christian Fellowship pásztora Spokane-ben, Washington államban. Ő a szerzője a For His Glory, Pinnacle Press, és az Outrageous Mercy, Baker kiadónál megjelent műveknek. Elérhető a következő telefonszámon: 509-448-3979.

Felhasznált irodalom

1. Vinita Hampton and C.J. Wheeler, “The Gallery,” Christian History Magazine 9, no. 25, (1990):13.
2. William R. Moody, The Life of Dwight L. Moody,(Albany, Ore.: Book for the Ages, Ages Software, 1997), 127.
3. See front cover, Christian History Magazine 9, no. 25.
4. J.D. Douglas, P.W. Comfort, D. Mitchell, Who’s Who in Christian History, (Wheaton, Ill.: Tyndale House, 1997; republished in a digital format by Libronix Digital Library System).
5. Ibid.
6. James F. Findlay, Dwight L. Moody: American Evangelist, 1837–99,(Chicago: University of Chicago Press, 1969), 61,88. A workingman’s annual wage in 1860 was $350. Moody had accumulated $7,000 or 20 year’s wages. Today’s annual wage is about $40,000. Twenty times this figure is $800,000.
7. David Otis Fuller, Valiant for the Truth,(New York: McGraw-Hill, 1961), 413.
8. Findlay, 77.
9. Hampton and Wheeler, “The Gallery,” 12.
10. Moody, The Life of Dwight L. Moody, 138.
11. Douglas, Comfort, Mitchell, Who’s Who in Christian History.
12. Stanley Grundy, “The Three R’s of Moody’s Theology,” Christian History Magazine 9, no. 25, (1990):19