Egy újabban készült tanulmány azt állítja, hogy az embereknek csupán 10%-a hoz döntést Krisztus követésére istentiszteleti alkalom alatt. A gyülekezet evangélizációs szolgálatának legnagyobb prioritása így éppen az, hogy saját tagjai hét közben aktív bizonyságtevők legyenek. Egy másik tanulmány viszont arról számol be, hogy a gyülekezetnek átlagosan kevesebb, mint 10%-a végez személyes bizonyságtevést. Miért nem beszél több keresztény ember Jézus Krisztusról másoknak? Sokan úgy gondolják, hogy ennek oka az apátia – vagyis, hogy a keresztényeknek nincs erre gondja, nem érdekli őket. Ehelyett, a legtöbb embernél az ok a magabiztosság hiánya. Hiszem, hogy Krisztus követői hatékony tanúságtevők akarnak lenni, de alkalmatlannak érzik magukat, félnek, sőt néha rettegnek attól, hogy meg kelljen osztaniuk hitüket másokkal, kiváltképp olyanokkal, akiknek semmilyen keresztény hátterük nincs.
Kategória: Misszió
A Nagy Misszióparancs betöltése a tanítványságon keresztül
Mi akkor az igazi tanítványság? A válasz ennyi: egyszerűen le kell modellezni azt a formulát, amelyet Krisztus ad az egyháznak. Az evangéliumokban végig olvashatunk arról, ahogyan Krisztus részt vett tanítványai életében. Majdnem három évet fektetett be az életéből tizenkét emberbe, akik ugyanolyan hétköznapi férfiak voltak, mint te vagy én. A folyamat úgy zajlott, hogy először elhívta őket, aztán felkészítette, majd végül kiküldte őket. Az, hogy Istenfélő férfiakat nevelt, kik megváltoztatták a körülöttük lévő világot, összefoglalta Jézus szolgálatát. A mienknek is erre a modellre kellene hasonlítania!
Ki vagy Te, hogy másokra erőltesd saját erkölcsi értékrendedet?!
Az erkölcsi relativizmus uralkodó eszme a kultúr-antropológusok körében. Az első számú kulturális ellenség a keresztény misszionárius. Miért? Mert rákényszeríti értékrendjét törzsi kultúrákra és etnikai csoportokra. Nem kellene inkább békén hagynunk ezeket az embereket, és megakadályozni, hogy a rájuk erőltetett nyugati kultúra súlyos terhe alatt összeroppanjanak?
Vigyük a templomot az emberekhez!
Eljött az ideje, hogy az egyház menjen az emberekhez. Az egyháznak ki kell mozdulnia a „hívogató egyház” szerepből és „felkereső egyházzá” kell válnia. Gibbs azt mondja, hogy „dicséretes, ha az egyház nyitott és befogadó az Istent kereső emberek felé, de most az egyháznak magának kell emberkeresővé válnia. Az esetek túlnyomó többségében nekik [azoknak, akiket keresünk] arra lesz szükségük először, hogy megbarátkozzanak egy kereszténnyel, és csatlakozzanak a hívők egy kisebb csoportjához, akik aztán meg tudják mutatni nekik Krisztus követésének előnyeit és kihívásait.”
Társadalom-technikai civilizáció
Isten egy kiemelkedő szakértelemmel rendelkező technikus. Alkotott szárny-szerkezeteket, szemeket, olyan vegyi üzemeket, mint a máj, villámlást, sőt még nukleáris kohókat is, amiket csillagoknak nevezünk – mindezt jóval azelőtt, hogy az ember létezett volna és tanácsot adhatott volna neki. Ő tervezte és alkotta meg az emberi agyat is – amely egy önmagát reprodukáló, szövevényes logikai hálózatú, multimédiás, önprogramozó, organikus számítógép. Ha Isten képmása vagyunk, akkor ugyanolyan kiemelkedő minőségben tudunk tervezni, feltalálni és kivitelezni is. Az egy téves gondolat, hogy a technológia idegen a lelkiségben. A technológia a lelkiség kifejeződése. A technológia és a lelkiség kiegészítik egymást. A technológia az eszközünk arra, hogy kifejezzük Isten bennünk élő képmását.
Miért csatlakozzunk egy gyülekezethez egy elkötelezettség-ellenes korban?
Azt mondják, hogy az amerikaiak a világ legszívesebben „csatlakozó”, társuló népe. Vannak klubjaink, bizottságaink csoportjaink szinte mindenben. Az emberek, tanár-szülő bizottságokhoz, az Egyesült Államokhoz, dolgozói szakszervezetekhez, az United Way Alapítványhoz csatlakoznak. De az emberek nem csatlakoznak gyülekezetekhez olyan könnyen, mint ezelőtt 30 évvel. A kérdés az, hogy miért?
Kulturális keresztények és a közelgő forradalom
Keresztény. Vajon ez a szó elveszítette az eredeti jelentését? Vannak, akik annak nevezik magukat, csak azért mert templomba járnak, hisznek Istenben, vagy egy olyan országban élnek, ahol ez a kultúra része.