A posztmodern egy model, ami segít megérteni világunkat, kultúránkat. A posztmodern egy állapot, amit az euró-amerikai kultúrára szoktunk alkalmazni, de a globalizáció hatására az egész világot meghatározó szellemi irányvonalnak tekinthető. Megértése fontos abban is, hogy megértsük a többi szellemi áramlatot, amik korunk emberét foglalkoztatják, amikről a későbbi fejezetekben szó lesz.
Kategória: Ifjúsági vezetőképzés
Szellemi környezetünk – 1.rész
Ellentmodásokkal teli világban élünk, ahol semmi sem állandó, minden változik. Sikerült megteremteni a fejlett országokban a jólét alapjait, de ma is milliók éheznek a harmadik világ országaiban. Csúcsszuper technológiánkkal kiléptünk a világűrbe, számítógépeket alkottunk, a modern orvostudomány segítségével úrrá tudunk lenni a betegségek felett, ugyanakkor az elmúlt évszázad tekinthető az emberiség legpusztítóbb, legkegyetlenebb évszázadának. Két háború, fasizmus, haláltáborok, atombomba, kommunista diktatúra csak címszavak azok között a szörnyűségek között, amiket az elmúlt időszakban történelmünket jellemezték.
Toborozzunk vezetőket! Új ötletek régi szakértőktől
A Fuller Youth Institute egy kézikönyv kapcsán megkérdezett négy ifjúsági vezetőt, ők hogyan toboroznak önkéntes ifjúsági munkásokat. A cikk már csak azért is érdekes, mert nálunk, Magyarországon még kialakulatlan az ifjúsági misszió, meg sem szoktuk különböztetni az ifjúsági „vezetőket” az ifjúsági „munkásoktól”, nem beszélve az „önkéntes szolgálatok” rendszeréig – már ahogyan ez nyugaton működik. Ettől függetlenül sok hasznos, és kifejezetten gyakorlati szempontot és ötletet nyerhetünk a válaszokból, ha munkatársakat keresünk az ifjúsági munkához.
Egy gyülekezet a több generációs szolgálatok „gyorsító sávjában”
Részlet az interjúból: „Azt reméltük, hogy a diákok százai, akik utat találtak ifjúsági csoportjainkba, egyszer majd eljutnak felnőtt közösségeinkbe is miután kinőttek az ifjúsági csoportokból. Ez hibás feltevésnek bizonyult. Volt idő, hogy egyszerre 3500 fiatal látogatta ifjúsági csoportjainkat, de közülük csak kb. egy tucat találta meg helyét a felnőttként a gyülekezetben. Legyünk őszinték: talán másik ötven csatlakozott más gyülekezetekhez. Bármelyiket is nézzük, nem mondhatjuk el, hogy hosszú távon gyümölcsöt teremtünk. Fel kellett ismernünk a nyers valóságot: ifjúsági munkánkkal, – bár sokan vettek részt a programokban, és más gyülekezetek példaként emlegették – csak „vallási fogyasztókat” és nem Jézus elkötelezett híveit neveltük ki. Ezek a „fogyasztók” ahogy befejezték az ifjúsági programokat, soha többé nem jelentek meg a gyülekezetben, annak tagjaiként. Ez a valóság, és a doktori disszertációmhoz készített munka együttesen vezettek engem arra a következtetetésre, hogy gyülekezeti kultúránknak változásra van szüksége.”