Nagy a szakadék aközött, hogy mit jelent valóban Krisztusban hívőnek lenni, és aközött, amit a mai fiatalok közül sokan észlelnek ebből. Tulajdonképpen megalkotják a saját vallásukat? Integrálják egy erkölcsileg visszafejlődött kultúra értékeit a kereszténységbe, és ennek eredményeképpen létrehoznak valamit, ami többé már nem nevezhető kereszténységnek?
Kategória: Ifjúsági vezetőképzés
A népszerű fiatalok csábítása
„Úgy néz ki, hogy az ifjúsági bibliaóra csupán a kedvencekkel való zártkörű szórakozásban merül ki. Ennek én nem szeretnék többé a része lenni.” – Mint derült égből villámcsapás ért engem a fenti mondat. Staphanie az általános iskola előtti nyáron csatlakozott az újonnan alakult ifjúsági csoportunkhoz. Az iskola befejeztével pedig elhagyta a csoportot. Amíg nem olvastam el kiértékelését, nem tudtam, hogy miért. Stephanie úgy érezte, hogy kedvenceket választok magam köré, akikkel igazából foglalkozok, és ő nem tartozott ezek közé. Ezek után nem akart többet beszélni velem, a gyakori megkeresések ellenére sem. Teljesen szakított bibliaórás csoportunkkal. Ez az incidens Stephanieval megdöbbentett és azt eredményezte, hogy átértékeljem a diákokkal eltöltött időmet. Ismerősen hangzik ez számunkra? Az igazság az, hogy természetszerűleg azokhoz az emberekhez vonzódunk, akiket kedvelünk, de Jézus Krisztus evangéliumának szolgáiként másképpen kell cselekednünk.
Tíz dolog, amit a teológián nem tanítanak
Mikor elkezdtem járni egy bibliaiskolába, a tanácsadóim ezt mondták nekem: „Végezd el ezt az iskolát, s teljesen felkészült leszel a gyülekezetben való szolgálatra. Tanulj görögöt, hébert, teológiát, vallástörténetet, vezetéselméletet, s minden akadállyal meg fogsz tudni birkózni.” Nos, nem volt teljesen igazuk. Ezek mind segítséget jelentenek a szolgálat során, de ha érzelmileg nem vagy alkalmas a feladatra, nem fogod tudni kezelni azt a sok embert és szituációt, amik naponként próbára teszik a türelmedet. Hány iskolában tanítják a felelősséget, a pozitív hozzáállást, az önbecsülést, a célkitűzést, mások meghallgatását és megértését? Szerintem túl kevésben.
Szolgálsz vagy csak szórakoztatsz?
Mint a korai nyolcvanas évek ifjúsági pásztora, kezdtem észrevenni egy lényeges változást az Amerikai kultúrában. Afelé haladtunk, amire ma gyakran a „kereszténység utáni társadalom” kifejezést használják. Ez olyasmi, aminek mindnyájan nagyon is tudatában vagytok. Manapság a helyzet nem annyira arról szól, hogy a fiatalok ne hallották volna az evangéliumot, hanem úgy gondolják, hogy tudják mi a kereszténység, és úgy döntöttek, hogy nem kérnek belőle.
Sikeres szolgálat az ApCsel 20:18-38 alapján
Az ifjúsági szolgálatban sokaknak probléma, hogy hogyan is definiálják a sikert. Ha idősebb lelkészekre vagy néhány népszerű könyvre hallgatsz, azt gondolhatod, hogy a sikerességed mércéje az, hogy mennyi fiatal jár az alkalmakra. Ha a fiatalok szüleinek felére hallgatsz, a siker talán azt jelenti, hogy a gyermekeik mennyire viselkednek jó farizeus módjára. Talán néhány rokonod szerint a siker a bankszámládon mérhető. De valójában mi az, amitől tényleg sikeresnek érzed magad? Honnan fogod tudni, hogy érett ifjúsági munkássá váltál?
Mire vágynak a kamasz lányok?
Mire vágynak a kamasz lányok? Kérdezz meg tíz lányt, s tíz különböző választ fogsz hallani! De egy kilencedikes lánytól hallottam mostanában valamit, ami elgondolkodtatott. Arról beszélt, mennyire zavarja, hogy sok barátja nem hajlandó többet részt venni az ifjúsági órák játékaiban. „Félrevonulnak és leülnek. Úgy érzik, mindenki őket nézi. Úgy érzik, a fiúk nem szeretnék, ha beállnának a játékba, s csak útban vannak.”
Hosszú távú terv az ifjúsági tanításban
Hosszú távú tanterv nélkül könnyen abba a hibába esünk, hogy kizárólag azt tanítjuk, amit Isten a mi életünkben tesz, vagy ami minket érdekel, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az ifjúságunk sok kulcsfontosságú bibliai témát egyáltalán nem ismer.