A hűséges beállítottság – az, ami elsődlegesnek veszi az idővel való gazdálkodást és az élethez való hozzáállást az Isten szolgálatában – azzal kezdődik, hogy tudatosan fókuszálunk saját életcélunkra. Ha tényleg hisszük azt, hogy Krisztusért végzett szolgálatunk örök jutalmat terem, nem csak hűséges szolgákká leszünk, hanem szívvel fogjuk fogadni a Lélek gyümölcseit az életünkben, mint zenész pásztorok.
Kategória: Dicsőítés
Az éneklés ugyanolyan fontos, mint az imádság?
Az éneklés = imádság? Nem számít. A Biblia mindegyiket erősen támogatja, és mindegyik megérdemli a figyelmet tanításokban, prédikációkban, és mindegyiket gyakorolnunk kell, azoknak, akik magunkat keresztényeknek hívjuk.
Zene Krisztus nevében
A zene és szöveg közötti megoldhatatlan feszültség nem ígér enyhülést, de ez nem gátol meg bennünket attól, hogy megpróbáljuk pontosan meghatározni a zenét. Nem vagyunk elégedettek azzal, hogy hagyjuk a zenének azt tennie velünk, amit tesz. Meg kell értenünk. Azt szeretnénk, hogy megválaszolja kérdéseinket, így szoros kategóriákba préselhetjük bele. Leggyötrőbb örömünkre, azonban, a zene továbbra is elkerüli a megértésünket. Így buzgó várakozással még egyszer megpróbáljuk hatalmunkba keríteni a zenét szavainkkal, ekkor megvizsgálva, miről szólhat a zene Krisztus nevében.
Tíz tanács a dicsőítés vezetéséhez
A dicsőítés fő célja, az ember szívének felkészítése arra, hogy a Szent Szellem elvégezze az Ő munkáját az Isten igéjén keresztül. Ebben próbál meg segíteni ez a néhány gyakorlati tanács, amely most elsősorban a dicsőítés lelki és zenei vezetőihez szól.
Test, tánc és dicsőítés
Az autentikus dicsőítés az egész személyiségünket igényli. Jézus arra szólít fel minket, szeressük Istent teljes szívünkből, lelkünkből elménkkel és erőnkkel (Márk 12:30, Lukács 10:26). Az erőnk a testünkben van. Pál arra ösztönöz bennünket, hogy „élő áldozatként” szánjuk oda a testünket (Róma 12:1). Gyakran „elszellemiesítjük” a testet ebben az igeversben, mintha csak annyit jelentene, hogy az „életünket”, vagy „magunkat” szánjuk oda. Egyébként is, hogyan lehetne egyáltalán életünk vagy lehetnénk önmagunk, ha nem lennénk testben, a szó valóságosan fizikai, kézzel tapintható értelmében? Ugyanis, ahogy gyakran el is hangzik, nem csupán testünk van, hanem mi magunk vagyunk a testünk. Embernek lenni azt is jelenti, hogy a testünkben élünk. De milyen gyakran szoktuk tudatosan bevonni a testünket a dicsőítésbe? Végre egy komoly, tudományos jellegű értekezés a táncról! Nagyon hiányzott már egy ilyen cikk! Érdemes elolvasnia mindenkinek, aki a dicsőítés teológiájával komolyabban akar foglalkozni!
Tanulj a zenéjükből!
A CPYU (Center for Parent/Youth Understanding – „Szülők és Fiatalok Közeledéséért” Központ) több okból is azt javasolja a szülőknek, pedagógusoknak, ifjúsági munkásoknak, hogy ismerjék meg fiataljaik média-fogyasztási szokásait. Éveik múlásával a felnőttek hajlamosak alábecsülni a médiának a gyermekekre gyakorolt hatását. Hasonlóképpen hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni mindent, ami „kilóg” a mi saját média-fogyasztási szokásainkból. A mai, média által uralt ifjúsági kultúránkban a média figyelmen kívül hagyása irrelevánssá, élet-idegenné teheti az e korcsoportra irányuló szolgálatunkat, teljesen hiábavalóvá azt. Az alábbi zenei kérdőív jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy megismerje gyermekei zenei világát. Ezen felül pedig, válaszaikból tudomást szerezhet a fiatalok egy részében zajló belső vívódásokról. Betekintést nyerhet annak a labirintusnak a kulturális sokszínűségébe is, amelyben a mai fiataloknak meg kell találniuk az utat. A mai zenében felfedezhető negatív vagy zavarba ejtő erők felismerése jó támpontul szolgálhat szolgálata célterületeinek meghatározásához.
Tanítsd meg az embereidet dicsőíteni!
“Ha azt szeretnéd, hogy jó dicsőítés legyen a gyülekezetedben, akkor jó dicsőítésvezetőket kell találni. Tudom, ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de hosszú távon jobban megéri. A munkám egyik része, hogy segítsek felfedezni az embereknek az ajándékaikat és az elhívásukat, és segítsek nekik belehelyezkedni egy szolgálatba. Ha abban a szellemben képezzük az embereinket, hogy mindenki ott szolgáljon, amilyen ajándékai és elhívása van, akkor olyan gyülekezeteink lesznek, melyeknek a szolgálatai kiegyensúlyozottak. Akkor egészséges gyülekezeteink és nagyszerű szolgálataink lesznek. És fantasztikus dicsőítésünk lesz, ha a csapataink tele vannak elhívott és tehetséges dicsőítőkkel és dicsőítés-vezetőkkel.”