A sejt-gyülekezet modellje

A sejt-gyülekezet megnevezés elég szokatlan még hazánkban. A cikk bemutatja, hogyan is működik a korai kereszténységre talán leginkább jellemző gyülekezeti modell, amely a templomi szertartásokról áthelyezi a hangsúlyt az otthonokra, ahol a teljes értékű gyülekezetek épülhetnek fel a gyülekezeti tagokból elkötelezett tanítványokká nevelt keresztények egyetemes papsága által. Nagyon fontos alapelveket találunk a cikkben, amelyeket minden megújulni vágyó gyülekezet vezetőjének mérlegelnie és alkalmaznia kell!

Nemekre szabott sejtek kontra családi sejtek

Egy kiábrándult laikus vezető mondta nekem 1998-ban: „Nekem nem tetszik, hogy ti a homogén sejtcsoportokat hangsúlyozzátok. Én abban hiszek, hogy az egyetlen igazi sejtcsoport a többgenerációs sejt. Minden sejtcsoportban együtt kell lennie az egész családnak!” Bár akkoriban többféle homogén sejtcsoport mellett érveltünk – köztük a családi sejtek mellett is – ennek a vezetőnek a korábbi gyülekezete csak a családi sejteket támogatta, ezért úgy érezte, hogy csak az lehet igazi sejtcsoport, amelyben több generáció is ott van (tehát gyerekek, tizenévesek és felnőttek egyaránt).

Minden tanítvány potenciális vezető – Egy gyakorlati példa a G12 működésére

Gondolkozzunk el ezen a kijelentésen: egy G12 –es csoport tulajdonképpen vezetők csoportja. Bár az ICM klasszikus sejtgyülekezet, alapelvük, hogy a sejtcsoport tagja sejtcsoportvezető is egyben, csak ekkor tanítvány. Vagyis addig nem számítasz „tanítványnak”, míg nem végezted el a felkészítőt, és nem nyitottad meg a saját tanítványi körödet. César Castellanos mondja: „Mind a tizenkettőnek ilyenné kell válnia, mert csak ez méltó hozzájuk! Életre kell hívniuk egy új sejtet, mert ez az ő „méhük” gyümölcse.

Miért jó háziközösségbe tartozni?

Az Apcselben a Biblia elmondja, hogy szükségünk van a kapcsolatokra személyes és szellemi növekedésünkhöz. Pál és a korai keresztények így tanítottak és tanultak – „ …és házanként nem szűntek meg tanítani…” – tehát Krisztussal való járásunk során nekünk is be kell fogadnunk egymást otthonainkba (Apcsel 5:42; 20:20). Ezt tették akkor a templom árnyékában, ezt kell tennünk ma gyülekezeteink árnyékában nekünk is. Miért tették ezt? Mert szükségük volt arra, hogy kapcsolatban legyenek egymással abban az üldöztetéssel teljes és töredezett világban, amelyben élniük kellett. Nekünk is szükségünk van erre! Szükségük volt egy olyan életmódra és helyre, ahol alkalmazni tudták mindazt, amit Krisztus tanított és bemutatott nekik. Ennek lényege pedig nem más, mint a tanítványok, a vezetők és a gyülekezetek megsokszorozása, hogy Isten országa felépüljön, és ezáltal megdicsőüljön az Ő neve.

Házi gyülekezetek alapítása

Elég régóta éltünk már Moreno Valleyben ahhoz, hogy házak sokaságát lássuk felépülni. Ahogy elhaladtam mellettük, gyakran álmodtam arról a napról, amikor ezek az otthonok kettős célt szolgálnak majd: hétköznapi lakóhelyek lesznek, és ugyanakkor az elveszett világ helyszínei Jézus számára. A szokás az, hogy az emberek elmennek otthonról a templomba és aztán hazatérnek, hogy ott éljenek. Áhítom azt a napot, amikor az otthon templommá lesz, és az új gyülekezetek létrehozására elsősorban a már létező otthonokat használják fel. Az ősegyházi mozgalom ilyen módon virágzott fel.