A lelkészi fizetés egy kétélű kard: annyit kell fizetni nekik, amennyit érdemelnek, de ki is kell érdemelniük, amit fizetésképpen kapnak! A lelkészeknek kifizetett jövedelem igazságosnak kell lennie, és ki kell fejeznie a gyülekezet értékelését a lelkésze „érdeméről”. Ugyanakkor figyelembe kell, hogy vegye a lelkész felelősségeit és munkaterhét is, a képzettségi szintjét, a gyülekezet méretét, a helybéliek gazdasági helyzetét, és a lelkész eddigi tapasztalatát. A lelkész fizetését úgy kellene méltányosan megállapítani, hogy vagy a gyülekezet vezetőségének átlagfizetését kapja, vagy a gyülekezetben élő családok átlagfizetését (nem számítva a felső 2 százalékot és az alsó 2 százalékot, és a maradékból átlagot számítva). A másik lehetőség, hogy a fizetést a lelkész által előterjesztett költségvetés alapján hagyják jóvá, amit a megfelelő gyülekezeti pénzügyi bizottságnak mutat be. Létfontosságú évenként felülvizsgálni a lelkész fizetését, és a lelkésznek is pontosan tudnia kell, mit várhat a gyülekezettől a következő egy éven át. Ha viszont a gyülekezet nem emeli évenként a lelkész fizetését, legalább a megélhetés szintjét követve, akkor ezzel gyakorlatilag lecsökkenti a lelkész fizetését. Ahogy a gyülekezet tagjai is elvárják azt, hogy a munkáltatójuk minden évben emelje a fizetésüket az megélhetési reálértéket követő mértékben, ugyanúgy a lelkész is elvárhatja ezt a gyülekezettől.
Kategória: Finanszírozás
Kérhetnek-e fizetésemelést a lelkipásztorok?
Korunk keresztény Amerikájában (nálunk is – SZERK.) sok vezetőségi testület illetve gyülekezet követ el hatalmas hibát, amikor támogatást adnak a gyülekezeti létesítményekhez, programokhoz, illetve gyülekezeti létesítmények működtetéséhez, ahelyett, hogy az embereknek adnák – különösen a lelkipásztornak. Isten nem a nagyobb épületek és a még több program által biztosítja a növekedést, hanem elkötelezett, odaszánt és istenfélő embereken (lelkészeken) keresztül, akik szeretik Istent, szeretik az Úr munkáját, és őket is szeretik és nagyra becsülik a gyülekezetben az emberek. A gyülekezet-növekedés kulcsát az Ő szolgáinak Isten Igéjéhez való hűsége, valamint hozzáértő és odaszánt munkálkodása jelenti, akiket az Ő nyájának legeltetésére hívott el. A pénzügyi forrásokat először is az emberekre kell fordítani, és csak ezután a programokra és a létesítményekre!
Becsületes pénzkezelés a szolgálatban
Az egyik legbölcsebb döntés, amit egy lelkész hozhat a gyülekezet pénzügyeivel kapcsolatban, az, hogy rábízza a pénzkezelést és pénzköltést egy üzleti adminisztrátorra, pénztárosra vagy pénzügyi ügyintézőre. Noha vannak olyan lelkipásztorok, akik jó üzletemberek, illetve jó pénzkezelők, Isten mégis arra hívta el őket elsődlegesen, hogy Krisztus nyáját pásztorolják, és nem arra, hogy a gyülekezet pénzügyeit kezeljék. Emellett, ha a lelkipásztorok a számlák befizetését, a csekkek írását (bár lelkipásztorok inkább soha ne írjanak alá csekkeket!), a pénzgyűjtést, pénz letétbe helyezését, és nagy vásárlásokat delegálják megbízható pénzügyi ügyintézőknek, akik jóhírűek tisztesség terén, akkor ezzel rögtön elejét vehetik a gyanakvásnak vagy a hűtlen kezelés kísértésének. Ha maga a lelkipásztor nem is kezeli a pénzt, vagy nem ír meg egy csekket sem, a jó sáfárságért és a hűséges pénzkezelésért ő a felelős a gyülekezetben.
A lelkészek anyagi gondjainak az okai
Vitatható állítás az, hogy azért élnek a lelkészek fizetéstől fizetésig, mert túl kevés a jövedelmük és túl sok a kiadásuk. Ugyanis a pénzügyi nehézségekkel minden társadalmi rétegben találkozni lehet. A gazdagabb lelkészeknél az anyagi gondok nagyobb pénzösszegekről szólnak, de a gyökeres probléma ugyanaz, mint ami a kevésbé jól menő lelkészek anyagi nehézségeire jellemző: a rossz pénzkezelés. A rossz pénzkezelést számos jellemző határozza meg. Az alapvető jellemzői a téves értékek, a bölcstelen döntések, a személyes költségvetés hiánya és az adakozás hiánya.
Támogatásgyűjtés – feladatlap
Kiegészítés Szűcs Sándor tanulmányához