Kategória: Emerging church

Öt dolog, amit elrontottunk az Emerging Missional Church-ben

Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt részese voltam Ausztráliában annak, amit Emerging Missional Church-ként szoktak címkézni. Azonban az utóbbi két évben számtalan kérdés és kritikai észrevétel gyűlt össze bennem ezzel a mozgalommal kapcsolatban. A következő pontok a saját véleményemet tükrözik azzal kapcsolatban, amiket elrontottunk. De mielőtt belekezdenék, valamit szeretnék tisztázni, ami nagyon lényeges.

Hogyan (ne) beszéljen Istenről egy posztmodern keresztény?

Azért, hogy a hit érthető legyen azok számára, akik posztmodern világunkban nőttek fel, a keresztény világnak lépéseket kell tennie. Meg kell tanulni Rollinstól és másoktól, hogy hogyan lehet valaki keresztény és posztmodern egyszerre. A „How (not) to Speak of God as a Postmodern Evangelical”,-t vizsgálva csak egy befejezetlen kísérletet látunk a posztmodern teológiáról. Ebben azt a kérdést vetette fel, hogy többet kell foglalkozni a módszerrel, mint a tartalommal, mert ez választja el a modernet a posztmoderntől. Gibbs és Bolger állításával ellentétben, meg vagyok győződve arról, hogy egy jellegzetes keresztény teológia, ami bár a modernizmusban keletkezett, átjuthat a mi posztmodern kultúránkba. De mégis csak akkor valósulhat meg, ha a keresztény közösség kész saját teológiáját vállalni, engedi azt felnőni és éretté válni.

A gyülekezeten kívüliek elérése

Néhány évvel ezelőtt besétált a “Vasárnap este élőben!” néven szervezett, keresőknek szóló alkalmunkra egy nő az utcáról és beült az első sorba. Az alkalom végén elmondta a csapat egyik tagjának, hogy mennyire élvezte a programot, majd megkérdezte: “Egyébként, mi ez a hely?” “Ez egy gyülekezet,” hangzott a válasz. “Óh nem, ez biztos nem az!” mondta. “Voltam már egyszer egy gyülekezetben, és hidd el nekem, semmiben sem hasonlít ehhez.”

16 tanítás a gyülekezetplántálásról

A gyülekezetplántálásról szóló gondolataimat, tanácsaimat, tanításaimat óvatosan osztom meg, mert ezek a mi tanításaink. Itt nem a birtoklásra gondolok, vagy arra, hogy ezek szabadalom alatt álló termékeink lennének, hanem arra, hogy azt tartalmazzák amit a mi sajátos körülményeinkben, egy kísérleti időszak alatt tanultunk meg. Ezek nem biztos, hogy minden helyzetre alkalmazható, általános írások. Korábban írtam már jó néhány ilyen “tanítást”, és ahelyett, hogy magamat ismételném arra gondoltam, közzéteszek néhány elérhetőséget és irányadó leírást: Az első tíz lecke egy évvel az alapítás után lett lejegyezve. Valószínű, ezek “elméletibbek” voltak mint az utolsó öt. Az első év a tesztelés és a kísérletezés éve volt.

Visszatekintés az Emerging Church* mozgalomra Észak-Amerikában – Az interjúkat Stephen Shields készítette

Mik voltak a mozgalom legjelentősebb előrelépései az utóbbi tíz év során? – Három előrelépés jut eszembe. Az első a web hatása és az online önpublikálás forradalma a blogok, a mikroblogok és a társadalmi média weboldalak által. Douglas Rushkoff megjegyezte, hogy az első reformáció a hallgatókból olvasókat faragott, ez a reformáció viszont az olvasókból írókat farag. Sőt mi több – az emberek olyan módszerekkel találják meg egymást és Isten munkálkodásait, ahogy tíz évvel ezelőtt még el sem tudtuk volna képzelni. A második az új globális emerging church mozgalmunk eredménye, amit a többirányúság és egyre inkább a poszt-koloniális szemlélet jellemez. A következő hónapban például egy európai emerging church hálózat fog néhány napos konferenciát tartani Hollandiában, hogy egy indiai embertől tanuljanak a gyülekezetplántálásról és a szolgálatról, aki 3 millió ember megtérését láthatta egy házigyülekezetes mozgalom során. India tanítja Európát a misszióra. EZ NAGYON TETSZIK! Harmadszor, több millió keresztény van, akik vagy elhagyták a gyülekezetet, hogy ők maguk váljanak a gyülekezetté, vagy pedig úgy döntöttek, hogy úgy követik Jézust, hogy közben nem járnak vasárnapi Istentiszteletre, és őket többé nem nevezzük visszaesőknek. Ehelyett az általuk felfedezett új gyülekezetformák, (akár internetes formában, akár nem) azokra a gyülekezetmodellekre hívják fel a figyelmünket, amelyeket a jövőben folyamatosan látni fogunk. Tulajdonképpen nem is csupán modellekről szólnak már ezek, hanem magáról Isten Királyságáról, egyrészt a város gyülekezeteként, másrészt a lakóhelyünk gyülekezeteként létezve állandó jelleggel, nem csak vasárnap.

Emerging church

Az emerging church (amire időnként úgy szoktak utalni, hogy az „emergens mozgalom” [fejlődő, feltörekvő, felemerging]), egy keresztény mozgalom a 20. század végén és a 21. század elején, amely számos teológiai területet érint: résztvevői elnevezése lehet evangéliumi, poszt-evangéliumi*, liberális, poszt-liberális, karizmatikus, neokarizmatikus és poszt-karizmatikus. A résztvevők a hitüket az általuk „posztmodern társadalomnak” nevezett környezetben igyekszik megélni. A mozgalom szószólói „párbeszédnek” nevezik ezt, ezzel hangsúlyozva fejlődő és decentralizált természetét, a benne helyet kapó álláspontok széles skáláját és a megbeszélésre való készségét, elkötelezettségét. Amiben a legjobban egyetértenek az, hogy kiábrándultak a szervezett és intézményes egyházból, valamint az, hogy támogatják a visszabontását a modern keresztény dicsőítésnek, a modern evangelizációnak és a modern keresztény közösség természetének.