Bátor és hiteles vezetés a próbák idején

Lásd még ezt a két cikket:

• A Model of Personal Spirituality That Fuels Transformational Leadership (A személyes szellemiesség modellje, mely táplálja az átformáló vezetést)
• Core Values of a Transformational Leader (Az átformáló vezető legfontosabb értékei)

Olyan átmeneti erők közt élünk, melyek egy teljesen új világot hoznak létre. Szükségünk van vezetőkre, akik az átformálás ügynökeivé válhatnak, és a bátorság, valamint a bölcsesség képviselői lehetnek az egyházat eddig soha nem látott kihívások idején. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik szembenéznek a kultúrával, és eszközként felhasználják ahhoz, hogy elérhessék az embereket Krisztus számára. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik kifordítják az egyházat önmagából, illetve mindazokat a szokásokat, amelyek irányítják az egyházat, azért, hogy elkezdhessük megtapasztalni a közösségeinkben bekövetkező átalakulás csodáit. A mai világunkban, kultúránkban végzett hatékony szolgálat az átformáló vezetésen áll vagy bukik.

Hogyan lesz valakiből bátor vezető a változások idején? Vezetni annyit jelent, hogy veszélyesen kell élnünk. Mikor változásokon vezetsz át embereket, kihívás elé állítod azokat a dolgaikat, amelyekhez ragaszkodnak – szokásaikat, elkötelezettségeiket és gondolkodásukat. Az emberek ugyanis visszavághatnak, ha megzavarjuk komfort zónájuk személyes vagy intézményes egyensúlyát.

Nem csoda, hogy a pásztorok gyakran hezitálnak, amikor a vezetés gyakorlására alkalom adódik. Akármennyire is szelíd lelkű a vezetési stílusod, akármilyen óvatosan is választod meg a vezetési stratégiáid, akármilyen biztos is vagy abban, hogy a jó úton haladsz, vezetni nagy kihívás. Ha viszont bátor vezető vagy, aki hajlandó elvinni az embereket az átváltozás útjára, tudod, hogy megéri a kockázat, mert mindennek a vége az, hogy kiterjesszük az Isten országának határait. Szenvedélyesen ég benned a tűz Istenért, és megteszel bármit, amit csak kell, hogy segíthess az embereknek megtapasztalni az életet, amelyet Ő tervezett a számukra.

Milyen az átváltozás vezetője legbelül? Mi a szükségszerű vagy mit várunk el attól a vezetőtől, akit átformálónak titulálunk? A bátor, átformáló vezetés a következő vonásokkal bír:

A felismerés, hogy az igazi hatékonyság a vezető belső életéből ered

A vezetők hatékonyak akarnak lenni. Kézzel fogható eszközöket és elképzeléseket akarnak, amelyek segíthetnek nagyobb hatást kifejteni Jézus Krisztusért. Rengeteg, az egyház növekedését promotáló konferencia, szeminárium, első vonalbeli szakirodalom viszont valahogy inkább a külső módszerekre és technikákra fókuszál. Az átformáló szolgálat valódi alapja viszont magában a vezetőben található – a jellemében, a szívében és a hitelességében.

Minden szolgálati vezetőnek szembesülnie kellett már olyan időkkel, mikor meglanyhult a lelkében és hatékonyságát vesztette, és emlékszik is mindarra az elkeseredettségre és kétkedésre, amiket az ilyen idők hoznak. Annak idején azzal az elképzeléssel sétáltam ki szemináriumi képzésről, hogy ahhoz, hogy a legvadabb álmaimat is meghaladja gyülekezetem növekedése, nincs másra szükségem, mint egy új látásra, az alapértékek meghatározására, a megfelelő helyen plántált gyülekezetre, a gyülekezeti ház körüli parkolási lehetőségek javítására és az ülőhelyek megfelelő kialakítására, egy jól-képzett dicsőítő csapatra, egy tehetséges dráma csapatra, kiscsoportos szolgálatra, valamint az állandó kiértékelésre.

De mi van a hitelességgel? A hatékony szolgálat nem kíván meg többet, mint a kreatív gondolatokat, hosszú órák munkáját és a felelős kiképzést?

Szolgálati éveim kezdetén azt hallottam, hogy a gyülekezet a vezető „kiterjesztése”, és a gyüle-kezet veszi fel a vezető személyiségét. Újabban, a vezetés szakértői azt hajtogatják, hogy a vezető a csapat frontvonalba állított első katonája. Ezek a tények – bizonyos szinten – igazak. Ha a gyülekezet a vezető kiterjesztése, ha a gyülekezet felveszi a vezető személyiségét, és ha a gyülekezet úgy tekint a vezetőre, mint a frontvonalba állított első katonára, nem azt diktálja a józan ész is, hogy akkor a vezető hitelességét és magánéletét kell fejleszteni, megvédeni és előtérbe állítani?

Egy mentor barátom emlékeztetett arra, hogy Isten ritkán helyezi az áldását olyan szolgálókra, akik kettős jellemmel, megkérdőjelezhető viselkedéssel és figyelemre nem méltó szellemiességgel rendelkeznek. Isten áldása általában azokon nyugszik meg, akiknek az erkölcsi, szellemi és intellektuális cselekedetei egyben vannak. Úgy tűnik, Isten áldása akkor nyugszik meg az átformáló szolgálaton, ha a szolgálat vezetőjének magán- és személyes élete rendben van. Az is biztos, hogy az olyan vezető, akiből hiányzik a személyes hitelesség, lehet hatékony pásztor – de csak egy ideig. Van egy gyanúm, hogy Isten a szolgálati sikert – csak úgy, mint az egyén életét – nem karizmánk külső lecsapódásával, hanem életünk belső jellemével méri; nem személyiségi hibáinkkal, hanem a szív tisztaságával; nem arra a pillanatnyi szikrára alapozva, amikor tudjuk, hogy a jó helyen vagyunk jó időben, hanem az életre szóló elkötelezettséggel és a szolgálattal, amely a Menny felénk eső oldalán gyakran ismeretlen marad.

Azok közül, akiket Isten elhívott, nem mindenki életében zajlik ez az igazi átformálódás. Miért? Két ember diplomázik le ugyanabban az intézményben, ugyanolyan diplomát kapnak, ugyanakkora gyakorlattal rendelkeznek, mégis más eredményeket hoznak. Egyikük sikereket halmoz és előre lép, a másik botladozik, majd apátiába és közönybe süllyed. Két gyülekezet egy városon belül, ugyanolyan teológiai háttérrel, ugyanannak a társadalmi osztálynak szolgál, hasonló lehetőségekkel, mégis más eredményeket érnek el. Miért? Vannak szolgálati vezetők, akik talán elvesztették a hiteles átformáló befolyásukat, és nem szükségszerűen a vágy vagy a hajlandóság hiánya miatt, hanem mert nem voltak még képesek felismerni, hogy a hatékonyság belülről fakad.

A mély szellemi élet gondozása

Belső életünk magját szellemi életünk fejlesztésén át tudjuk gondozni. Készségekre, tálentumokra és külső egyéniségre támaszkodni csak egy ideig lehet. A vezető szellemi élete sokkal kritikusabb fontosságú mutatója annak, mitől következhet be igazán átformáló változás. Az emberek sokkal elkötelezettebben követnek olyan vezetőt, akinek kommunikációjából és életmódjából sugárzik a szellemiesség (nem a szellemesség – a szerk. megjegyzése).

Mély szellemiességet lehet felfedezni Jézus hívásában is: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt. 11:28-30). Miután János bemerítette Jézust, Jézus egy időre elvonult, és böjtölni kezdett, miközben a Sátán megkísértette őt a pusztában. Élete és szolgálata hátralévő részében Jézus következetesen mindig szánt időt arra, hogy egyedül lehessen – akár egy egész éjszakát is végig imádkozott – mielőtt követői szükségeire fordított volna időt másnap. A pusztai felkészülés után Jézus hatékonyan tudta végezni szolgálatát. Ha nem gondozod életed szellemi központját, nem számíthatsz az átváltozás hatékonyságára a mindennapos szolgálat őrlőmalmaiban.

Az igaz szellemiesség az az ösvény, amely által gondozhatjuk érzékenységünket az élő Isten jelenlétére. Éberen életben kell tartanunk ezt, és kulcsfontosságúnak kell tartanunk, hogy szüntelen formálódhassunk a Jézus Krisztus Lelkében.

Pásztori szolgálatom kezdetén egy mentor professzorunk, Roger Heuser, bevezetett engem a ke-gyelem eszközének fogalmába. Ezek az eszközök forradalmasították belső életemet és segítettek növekedni Krisztusban. Ezek eszközökre utalnak, nem végre; kegyelemre és nem érdemekre. Ezen eszközöknek nincs belső értékük. Nincs értelme tenni őket csak azért, hogy tegyük őket. Értékük abban rejlik, hogy képesek felkészíteni Krisztus követőjét arra, hogy elfogadjon, hogy megnyithassa a csatornákat Isten és a gyülekezet vagy egy egyén közt, hogy kegyelmet kapjon, melyet csak Isten tud adni.¹

Magán- és nyilvános életében egyaránt, Jézus példákkal tanított a kegyelem eszközeiről, amelyek a következők: az imádság (Mk. 14:35,36), böjtölés (Mt. 4:2), az Úrvacsora (Lk. 22:14), a Szentírás kutatása (Lk. 2:46,47), a szellemi dolgokról való beszélgetés (Mt. 7:28,29), valamint a templomi imádat (Lk. 4:16). E belső eszközök mellett vannak még a külső eszközök: az irgalmasság cselekedetei (szociális szolgálatok), az, hogy másoknak nem okozunk kárt, illetve a gyülekezet alkalmainak, istentiszteleteinek látogatása. Amikor naponta elmerülünk ezekben, és gyakoroljuk ezen alapelveket, az oda fog helyezni, ahol az Isten Lelke el tudja kezdeni bennünk a munkát, és át tud változtatni.

Vigyázz, nehogy egyenlőséget tégy az átformáló szolgálat, és a szellemiesség közt. A szolgálat felemészti a lelket; a szellemiesség új erőt önt bele. Borzasztó nagy szükségünk van aktív, változást akaró vezetőkre, de nem szabad kizárnunk az Istennel való intim viszonyt az életünkből. A szellemi életed bemutatásánál több, amikor a Krisztussal való kapcsolatod egy tisztán érzékelhető inspirációvá válik, mellyel bemutathatod gyülekezetednek a Szentlélek vezetése alatt álló átformáló szolgálatot.

Hagyatkozzunk a szellemi erőre!

A hiteles átformáló vezetők nem veszíthetik el a szellemi erőt. Az erőt akkor kapjuk meg, amikor Isten minden rendelkezésre álló forrására rácsatlakozunk. Fel kell ismernünk, hogy Isten egy olyan energiával ajándékozott meg és tervezett meg, amely megváltoztatja az életünket és hatással lehet környezetünkre az Isten országáért.

A szolgálati vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a szellemi erő könnyen elveszíthető. Egy ószövetségi történet beszél egy fiatalemberről, aki „szemináriumi” tanulmányai végzése közben elveszíti szellemi erejét. (2Kir. 6:1-7) Az iskola „igazgatója” Illés próféta volt. Olyan jó volt a felvételi arány, hogy szükség volt egy új kollégiumra. A diákok pedig felajánlották a segítségüket.

Egyik fiatalember kölcsönkért egy fejszét, és elkezdett fákat vágni, hogy kitisztítson egy kis területnyi földet a folyó mellett. Nagy lelkesedéssel kezdte a munkát, de hirtelen a fejsze feje lerepült a nyeléről, és beleesett a folyóba. A fiú elveszítette az átformáláshoz szükséges élt. „Jaj, Uram”, panaszolta el Illésnek, „pedig ezt is kölcsönkértem!” Illés ekkor fogott egy botot, bedobta a vízbe, a fejszevas pedig ekkor a felszínre úszott.

Nem kell túlságosan mélyre látnunk az esemény felszíne alá ahhoz, hogy megtaláljuk a felszínre úszó szellemi igazságot. Sok vezető intenzíven dolgozik az Úrért és frusztrált, mert nincs meg az ereje ahhoz, hogy igazán átformáló hatással legyen közösségére. Ellaposodtak, élettelenekké váltak, és nagymértékben elveszítették a hatékonyságot, mint a változás ügynökei egy változó nemzedékben.

Elveszítettük az átváltozás élét, ha saját eredetiségünkre hagyatkozunk Isten ereje helyett. Hagyatkozunk-e már olyan mértékben emberi programokra és tevékenységekre, hogy az Isten erejét az életünkben ezekre le is cseréltük? A rendszerek, a stratégiai tervek és a programok kialakítása önmagában semmi több, mint az Isten Lelkének helyettesítői az életünkben, illetve a gyülekezetünk életében. Az Isten Lelke tud adni nekünk olyan energiát, mely kreativitásunkat úgy alakítja, hogy azzal fejleszthetjük azokat az eszközöket, melyek által átformálóakká válhatunk.

A korai tanítványok bátrak voltak, hitelesek és átformálóak, mert Isten ereje infúzióként csöpögött beléjük. A helyi közösség vezetői felfigyeltek Péter és János magabiztosságára. Mi idézte elő ezt? Így kérdezték őket: „Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?”

„Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: „Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen.” (ApCs. 4:7–10).

Isten ereje nélkül nagyon kevés Isten országa szerinti életváltozást tudunk előidézni. Az Isten ereje az Isten élete, melyet Krisztusban a Szentléleken keresztül árasztott ki. Gyülekezeteink, az összes szervezeti készségükkel, stratégiai terveikkel és kreatív programjaikkal együtt csupán az Isten életét jelentő fejszevashoz tartozó nyelek.

Meg kell értenünk az érzelmi intelligenciában rejlő erőt!

Az átformáló vezetők lángra keltik a bennünk szunnyadó szenvedélyt Isten iránt, és úgy inspirálnak, hogy a legjobbat hozzák ki belőlünk. Sokszor stratégiákkal, látásokkal vagy kreatív ötletekkel próbáljuk megmagyarázni az ilyen vezetők hatékonyságát. Gyakran, a valósághoz viszont az tartozik, hogy a jó vezetés az érzelmeken keresztül működik.

Teljesen mindegy, mibe fognak bele vezetők – akár stratégiákat építenek, akár csapatokat mozgósítanak egy bizonyos célért – a sikerük mindig attól függ, hogyan teszik a dolgukat. Még ha minden mást is helyesen tesznek, ha az érzelmek helyes mederbe terelését illetően elbuknak, semmilyen munkájuk nem fog úgy végződni, ahogyan kellene, vagy ahogyan kéne.

A viselkedéskutató Daniel Goleman azt állítja, hogy egy vezető hatékonyságának csupán egyharmada az emberi intelligencia és a szaktudás. A maradék kétharmad tartalmazza azt a dimenziót, amelyet érzelmi intelligencia néven említ, és amely olyan tulajdonságokat tartalmaz, mint az öntudatosság, az impulzus kontroll, a kitartás, buzgalom, az önmotiváció és az empátia. A vezető és a követői egyaránt részesülnek ennek a bizonyos vezetési kompetencia-csoport javaiból. Az érzelmi szinten intelligens vezető jó példát mutat a bátorságról, az önuralomról és az önbizalomról, mely a hitelesség, a lelkiismeretesség és a szavahihetőség alapját teremti meg – vagyis mindazokat a kritikus fontosságú elemeket, amelyeket követőik keresnek bennük.²

A vezetők érzelmi intelligenciája rettentő nagy jelentőséggel bír azokra a szolgálati szervezetekre nézve, amelyeket vezetnek, mert nagyban tükrözi a vezető hangulatait. Ahogyan az embereknek is vannak érzelmi kötődései, kapcsolatai egymás közt, egy közösség is képes megragadni a vezetője érzelmi szemléletmódját. A vezetők lelkessége, optimizmusa és energiája hullámzóan terjed a hatáson keresztül, amelyet kifejtenek másokra. Ezzel párhuzamban, a belőlük áradó elkeseredettség, pesszimizmus és a negatív hozzáállás is hatással lesz a követőikre. Az átformáló vezető számára ott a lehetőség, hogy megadja a hangnemet és a tempót – feszeset, idegeset, nyugodtat, stresszeset stb. Közelről meg kell vizsgálniuk mindazokat az érzelmi jeleket, amelyeket kiküldenek a közösség felé. Ez magasra teszi a lécet a vezető számára, akinek egy nagyon magas szintű érzelmi intelligenciát kell kifejlesztenie és kezelnie a kulcs fontosságú vezetői pozíciókban és az igaz közösség, csapatmunka, missziós feladatok, valamint az elszámolhatóság főbb dolgaiban – vagyis minden olyan elemben, amelyek az átformálódást segítik.

Légy az állandó „álmodozó”!

Elveszítheted az átformáló hatékonyságot, ha nem álmodozol. Az álmodozás az a képesség, amellyel előre látjuk a jövőt. Reakciók helyett, tehát, az előre meglátott dolgokra építjük az átformáló szolgálatot. Az álom olyan, mintha előre felnyitnánk a borítékot. Az álom elkezdi felszakítani a boríték szélét, mert van bátorsága véghezvinni valamit Isten országáért.

Az a személy, aki álmodik, és lelkében táplálja a bátorságot és az inspirációt, hogy életre kelthesse azt, képes megváltoztatni a világot. Walt Disney elméjéből pattant ki Mickey egér, Minnie egér, Pluto, és Donald kacsa, akiket képregényekben, filmeken, könyvekben és különböző emléktárgyakon jelenített meg. Mégis, legnagyobb álmainak egyike az volt, hogy átformálhassa Florida egyik értéktelen mocsaras vidékét Orlando mellett azért, hogy kiépíthessen abból egy varázslatos világot, melyben motelek, hotelek, üdülők, utak és kiállítások találhatók, és amelynek neve ma Disney World.

Martin Luther King, Jr.-nak is volt egy álma; álom a békéről, a testvériségről és a szabadságról. Látása nem egy fennkölt ötlet volt csupán, hanem egy pillantás a jövőbe. A Példabeszédek könyve azt mondja: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép.” (Péld. 29:18) Mint a zabolátlan ló, a vezetők sokszor jelentéktelen dolgokra vesztegetik el energiáikat. A prioritásokat nem veszik előre, mert hiányzik az irány és a fókusz.

A bátor és átformáló szolgálat megköveteli, hogy a végcél lebegjen az ember szeme előtt. Más szavakkal élve, a látás embereinek azzal kell kezdeniük, hogy világosan megértik, mi az úticéljuk az életben. Tudniuk kell, hová tartanak, és meg kell érteniük, milyen lépéseket kell megtenni a cél elérésének érdekében.

Egy szolgálat hatékonysága megköveteli, hogy egy vezető tudja, mi Isten akarata, és tandem biciklista módjára kell Vele együtt mozdulnia az álom beteljesüléséért. Azok a vezetők, akik ténylegesen hatást tudnak gyakorolni másokra, azok, akik elkötelezték magukat arra, hogy elérjék és megvalósítsák Istentől kapott álmukat.

Konklúzió

Ahogyan az átformáló hatás gondolatával birkóztam, és tanulmányoztam a szolgálati vezetők hatékonyságát, sikerült egy konklúziót levonnom. Azok a bátor és hiteles vezetők, akik képesek hatást gyakorolni másokra, a bennük lévő, Isten által kirendelt alapelvek tökéletesítésén fáradoznak, amelyek nem csupán próba alá vetik szolgálatukat, de formálják is azt. Azok az emberek, akik változásokat hoznak, megkérdőjelezhetetlen belső tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a tulajdonságok azt idézik elő, hogy az ember belép az oldalvonal mellől, és már nem nézőként van jelen, hanem a tettek mezejére lép. Jézus hiteles átformáló vezetőket akar, akik a frontvonalon élnek és onnan vezetik a népet. A mások életére kiható élet, és a hatékonyság megkövetelik, hogy készen állj, és Istenre hagyatkozz, aki még mélyebb kapcsolatba tud vinni magával, aki szellemi erővel ruház föl, és aki ki tudja alakítani vezetési stílusod saját érzelmi kifejezéseit, illetve aki álmaid forrásává lesz.

Kent Ingle, D.Min., „School of Ministry at Northwest University”

dékánja, Kirklandben, Washington államban.

 

 

 

Jegyzetek

1. Roger Heuser and Norman Shawchuck, Leading the Congregation: Caring for Yourself While Serving the People „Gyülekezet vezetés: Gondozd magad, miközben másokat szolgálsz”(Nashville: Abingdon Press, 1998), 135,136.

2. Daniel Goleman, Richard Boyatizis, and Annie McKee, Primal Leadership „Az elsődleges vezetés” (Boston: Harvard Business School Press, 2002), 38,39.