Az ifjúsági óra célja

Mi is az ifi?

Olyan hely és időtartam – és egyszerre mindkettő! – amikor és ahol a fiatalok …

– jól érzik magukat, élményeket nyernek

– az egymással való közösségük, barátságuk nő

-Istenhez közelebb kerülnek

– a közös munkára (pl. misszióra, gyülekezeti szolgálatokra) felkészülnek

– barátaikat elhívhatják

Nagyon fontos mind az öt jellemző, ezért néhány mondatban részletezzük is ezeket:

1. JÓL ÉRZIK MAGUKAT

Mindannyiunk tapasztalata, hogy teljesen másképp végezzük el ugyanazt a feladatot kényszerből, és másképp, ha szívvel-lélekkel magunkénak tudjuk. Igaz ez az ifikre is. Sokszor kényszer az ifjúsági óra, a hívő fiatalok „jó cselekedete”, amit elvár tőlük a gyülekezet, a szülők, és úgy gondolják, Isten is. Nagyon sok csendes, feszült, örömtelen, felszabadulás nélküli, megszokott ifi van manapság egyházainkban. Amikor elmegyünk, mert úgy szoktuk, ott vagyunk, és azt tesszük, amit minden héten szoktunk – pl. végigülünk egy egyórás kiselőadást – azután hazamegyünk, és nem történt velünk, bennünk igazán semmi.

Sok olyan ifiterem van – vagy van, ahol egyáltalán nincs, csak az imaház, templom – ami rideg, üres, semmi melegség, semmi fiatalosság, semmi személyesség nincs benne. Lehangoló környezetben nagyon nehéz „felhangoló” közösséget teremteni.

Mi a tanulság mindebből? Az ifi azért van, hogy jól érezzük magunkat együtt. Nem egy programpont a vallásoskodásunk heti beosztását tartalmazó listáján, hanem valami, amit mi csinálunk magunknak, ami értünk van, amiben Isten értünk van és mi őérette, ami másokért van. Ami tele van élettel, dinamizmussal, mozgással, ötletekkel – amint a fiatalok, életkoruk szerint tele van mindezekkel. Nem másképp kell viselkedni ifiken, felnőttes pózokat felvenni, hanem megtölteni örökkévaló tartalommal a saját személyiségünket, a saját vágyainkat.

A jó ifi sokszínű, állandóan változó, programjaiban is, résztvevőiben is. Mindig jönnek újak, mások vezetik le az alkalmakat – nincs megszokottság, egyhangúság, kiszámíthatóság. Mert a fiatalság nem ilyen. A jó ifi élményeket ad: mindenek előtt örömöt, közvetlenséget, őszinteséget, egymásra találást, barátságokat, esetleg szerelmet. A jó ifi vonzó, hívogató, nem szégyen elhívni másokat, mert nem inkvizícióval egybekötött hittérítés folyik ott, hanem Isten bemutatása a közösségen keresztül.

Jó lenne – persze ez sok helyen csak álom maradhat – ha az ifinek lenne saját terme, ami csak az övé. Amit berendezhet úgy, ahogy akar: színesen, melegen, kényelmesen. Nem a barna padok a fehér falak között, hanem otthonos, barátságos légkör az otthonos és barátságos közösség megteremtéséhez.

Még egy fontos jellemző: a jó ifiről mindig van mit mesélni. Van mire visszaemlékezni évekkel később, van mit mondani a suliban az osztálytársaknak, otthon a szülőknek, és lehet sajnálni azokat, akik nem jöttek el.

2. AZ EGYMÁSSAL VALÓ BARÁTSÁG NŐ

Ma az elidegenedés korát éljük: még az egymás mellett élők is távolodnak egymástól. A gyülekezetekből is hiányzik a belső kohézió, az összetartó erő. A testvéreknek – sajnos egyre jobban üresedik meg ez a szavunk – barátokká is kell válniuk.

A fiatalokra is ugyanez jellemző. Leggyakrabban azt látom, hogy az ifibe járó fiataloknak megvan a maguk baráti köre, szabadidős tevékenysége, hobbija, de ez csak ritkán vagy csak részben fedi le az ifi körét. Egymással csak a gyülekezetben találkoznak. Nincs azon kívül eltöltött szabadidő. Csak alkalmi testvérek vagyunk, nem barátok.

Nos, a jó ifi barátságokat kovácsol. Csupán a katalizátora a beszélgetéseknek, a kapcsolatoknak, az ifin elkezdődik valami, aztán otthon, másutt folytatódik.

A világban sok helyütt létezik egyfajta csapat- vagy bandaszellem. Ahol a „tagok” átélhetik a szoros és elválaszthatatlan összetartozás érzését. Erre van szükség a hívők között is! Ha legalább annyira összetartozónak éreznénk magunkat, mint egy megyei fociklub serdülőcsapata, akkor sokkal kevesebb lenne a sértődés, megbántódás, harag, irigység, közömbösség a másik felé a gyülekezetben vagy az ifiben. Pedig bennünket nem egy bőrlabda hajszolása köt össze, hanem az Isten utáni vágyakozás!

A jó ifi életre szóló barátokat ad, lelki társakat, akikkel nem csupán az időt lehet együtt múlattatni, hanem életünk alapja az, ami közös: mindketten Isten gyermekei vagyunk. Ez egy új dimenziója a barátságnak.

3. ISTENHEZ IS KÖZELEBB KERÜLNEK

Fontos a jó hangulat, a jó közösség – de természetesen az ifik elsődleges célja az Istennel való kapcsolat elmélyítése. Ez megtörténhet a tanításon, az imaközösségen, a beszélgetéseken keresztül, mégis talán a legerőteljesebben a szeretet-közösségen keresztül.

Talán a legfontosabb az, hogy soha ne tévesszük szem elől ezt a legfontosabb célt: a fiataloknak találkozniuk kell Istennel. Minden más ebben eszköz, az ehhez vezető út része – de ez a valóságos tapasztalat az egyetlen, amely megkülönbözteti az ifit minden más ifjúsági szórakozástól vagy időtöltéstől.

4. FELKÉSZÜLÉS A KÖZÖS MUNKÁRA

Az ifjúság – mivel a gyülekezet része – nem lehet öncélú. Nem az a funkciója, hogy önmagáért legyen, hanem hogy a nagy misszióparancsot a maga módján és sajátos eszközeivel betöltse.

A legtöbb ifjúsági közösség éppen azért erőtlen, mert önmagában és önmagáért él. Mintha nem lenne része sem a gyülekezetének, sem a társadalomnak. Nem vesznek részt a szolgálatokban, nem számolnak be a munkájukról, örömeikről és bánataikról a „felnőtteknek”, és nem tesznek semmit a környezetükben élő nem hívő fiatalokért.

A jó ifi mindkettőben otthonosan mozog: együtt él a gyülekezettel és benne él a környezetében. Szolgál az istentiszteleteken, lehet rájuk számítani a munkában, még a fizikai munkában is (nagyon visszatetsző, hogy nagy ifik mellett is csak az öregek kubikolnak egy imaházépítésnél!), és szervezi a saját misszióját, akár programok, akár a hitelesen megélt keresztyénségén keresztül.

Ha bajok vannak az ifiben az összetartással, kezdjetek el egy közös munkát, szolgálatot, ahol mindenkire szükség van, amiben mindenkire ki lehet osztani konkrét tennivalót, és akkor lesz közös imatéma, lesz miről beszélgetni, együtt fogtok tölteni sok időt az előkészülettel és a megvalósítással. Később fogunk erre mutatni számos példát és lehetőséget.

5. BARÁTAIKAT IS ELHIVHATJÁK

Hogy a jó ifi vonzó, arra is érvényes, hogy mindig vannak „új arcok”. Mert a jó ifinek híre megy! Van miért eljönni, felkelti a kíváncsiságot, bizalmat ébreszt a félelmek helyett.

Egy barátot el lehet hívni egy különleges alkalomra, például egy filmklubra, de lehet az őszinte keresztyén életünk gyümölcse, hogy életünket látva mások is szeretnének oda járni, ahová mi járunk.

Unalmas helyekre a hívők lehet, hogy önként is eljárnak, de a nem hívők nem lesznek ilyen ostobák! Ők azt keresik, ami ebből a világból, és az életükből is hiányzik: maradandó értékeket és élményeket, jó társaságot, választ a problémáikra, életközösséget. Az ifinek ezt kell felkínálnia, nem alkalomszerűen, nem hivalkodva, de nem is izzadságszagúan, hanem természetesen, őszintén és szeretettel.

Mi az ifjúsági óra célja? Hogy mindezek együtt, egymást kiegészítve megvalósulhassanak minél több fiatal életében.