Az egyházat fenyegető legnagyobb veszély

Arra kértek ma, hogy az egyházat fenyegető legnagyobb veszélyről beszéljek. Úgy hiszem, hogy ami minden másnál jobban fenyegeti az egyházat, az saját kudarca annak terén, hogy megtanítsa, elhiggye és megélje a keresztény hit nagyszerű igazságait úgy, hogy az Isten tetszésére lehessen. Ez nem csak a teológiailag liberálisnak számító gyülekezetek esetében igaz – melyek alapjaiban véve rég elfelejtették a Bibliát – hanem nagyon sok evangéliumi gyülekezetre és intézményre is.

Amikor „elbukik a hűség a tereken” (Ézsaiás 59:14), amikor az egyház megadja magát, és a világi kultúra módjára elbagatellizálja az élet nagy kérdéseit, akkor az evangélium és a Biblia minden igazsága figyelmen kívül marad. Az emberek eltévednek, a jót gonosznak kezdik hívni és a gonoszt jónak. (Ézsaiás 5:20). Ahogyan Jeremiás is siránkozott ezen „Odavan az igazság, kiveszett szájukból.” (Jeremiás 7:28).

A kulturális irányok tisztán láthatók. A vallással kapcsolatos tevékenység aránya magas, de a lelki tisztánlátás, a megítélő képesség alacsony. Az Isten igazi ismerete nagyon ritka. Az okkultizmus és az indokolatlan erőszak milliókat vonz, és nagyon elterjedt a tévében, a pop zenében, mozifilmekben, videó játékokban és már a gyerekkönyvekben is. Az erkölcstelenség evidenssé vált, és minden szinten készpénznek vehető. Erdőőrök gyújtanak hatalmas erdőtüzeket, és hatalmas vállalatok hagynak figyelmen kívül minden erkölcsöt saját, önző haszonkeresésből. Sorozatgyilkosok is félelemben akarnak tartani bennünket. Tizenévesek rekord számban lövöldöznek iskoláinkban, majd követnek el öngyilkosságot.

Habár Amerikát halálos terrorizmus fenyegeti, nem hajlandó halálosan komolyan venni Istent, a lelket és az örökkévalóság dolgait. Sokan azt akarják, hogy az élet visszamenjen a „normális” kerékvágásba, ami az intelligens tervezésben való hitet, a materializmust, a nagyon erős érzékiséget és a vég nélküli szórakozást jelenti nekik. Ez viszont mind pont az, amiből Isten azt akarja, hogy megtérjünk (1 János 2:15–17). Még 2001. szeptember 11. után is – és még az állítólagos keresztények közt is – az erkölcs és a vallásos relativizmus még mindig túltengésben van. (A legnagyobb csapás a tinédzsereket érte ilyen téren.)

Pluralista társadalmunk sok keresztényt tévesztett már meg azzal a téves ideával, miszerint minden vallás Istenhez vezet. A Szentírás viszont az ellentettjére hívja föl a figyelmet. (2Mózes 20:1-3, ApCsel. 4:12, 1Timóteus 2:5-6). Sok keresztény kezd el jógázni, figyelmen kívül hagyva, hogy ez valójában egy hindu lelki gyakorlat. A bibliai analfabétizmus (vagyis a Biblia átfogó ismeretének hiánya) döbbenetes – főleg ilyen időkben, mikor több Biblia és tanulmányozó lehetőség áll rendelkezésünkre, mint valaha.

A biblikus igazságok leépülésével az egyház óriási veszélynek van kitéve, és félő, hogy elveszíti ízét, és kialszik fénye (Máté 5:13-16). De ki más tudná elmagyarázni, megvédeni, kihirdetni és alkalmazni Krisztus evangéliumát, ha nem maguk Krisztus követői? Ki más tudna egy objektív igazságot nyújtó, értelmes, erkölcsös és valóban felszabadító világnézettel szolgálni egy ilyen, vallási értelemben teljesen összezavarodott és morálisan korrupt világban? Ki más tudna embereket megtérésre hívni, bűneiket megbocsátani a kereszthalál áldozatán keresztül, mint Jézus Krisztus, a világmindenség Ura? (Kolossé 1:15–20). Ki más tudná így megigazítani az embereket Isten előtt, és felvértezni őket, hogy igaz lelkiségben, hűséges engedelmességben járjanak, és a világot is megrengető szolgálatba álljanak?

Újra fel kell fednünk az evangélium igazságát. És engedelmeskednünk is kell neki – jöjjön bármi az életben. Az evangélium csak akkor „jó hír”, ha megfelelően tanítunk a Szent Isten elleni bűnök rossz híréről. Ahogyan C.S. Lewis is írt erről a „Mere Christianity” 1 című könyvében, „A kereszténység csakis azután, és nem hamarabb tud szólni hozzád, hogy felfedezted: van egy Morális Törvény és egy e mögött a törvény mögött rejlő Hatalom, illetve hogy megszegted ezt a törvényt, és ezáltal rossz viszonyba kerültél a Hatalommal.”. Ha az egyház néma hangon szól a bűnről, nem beszélhet Krisztus nevében, hiszen egyedül Ő az, aki képes feloldozni bennünket a bűn alól.(János 3:16; 14:6). A keresztények nem fogadhatják el a relativizmust – sem erkölcsileg, sem vallási szempontból (2Mózes 20:1–17).

A Megváltás kizárólag egy szerető Isten kegyelmén át lehetséges, akit a Szentírásból, illetve az Ő Isteni Fiának tökéletes életén, engesztelő halálán és a halált is legyőző feltámadásán keresztül ismerhetünk meg. Ezt az ajándékot csakis Jézuson keresztül kaphatjuk meg (Efézus 2:8; Titusz 3:5). Nincs más evangélium (Galata 1:6–9). Ez az evangélium pedig arra hívja követőit, hogy Jézus tanítványaivá legyenek, nem pedig lelki „fogyasztókká”, és hogy az Ő uralma alá vessék magukat életük egészére nézve (Máté 28:18), valamint, hogy megváltozzanak elméjük megújulásával, és testüket élő áldozatul szánják az Isten szolgálatára (Róma 12:1,2).

Az egyházat fenyegető legnagyobb veszély ma tehát az evangélium igazságának és erejének fokozatos elvesztése. Nem érhet minket ennél nagyobb veszteség!

Douglas Groothuis a Denver Seminary filozófia professzora, és az intézmény „Philosophy of Religion Masters” programját vezeti. 10 könyv szerzője is, és elérhető a következő email címen: Douglas.Groothuis@denverseminary.edu. (Douglas Groothuis engedélyével).

Lábjegyzet

1. C.S. Lewis: Mere Christianity könyvének címét szó szerint „Puszta kereszténység”-nek lehetne fordítani. Magyar címe kissé pontatlanul „Keresztény vagyok!” lett hivatalos fordításban. – a ford.


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük