Az egyház és a globalizáció

Hogyan tud az egyház hatást gyakorolni a Monsanto-ra (mezőgazdasági termékek és technológiai megoldások egyik legnagyobb szállítója), a Nike-ra vagy  Allan Greenspan-ra (Gazdasági Tanácsadók Tanácsadója)? Hogyan tudja egy lelkész megakadályozni, hogy Soros György eladja az indonéz rúpiát? Száz idős hölgynek elmondott prédikáció a globalizáció ellen aligha fog változást hozni. Azok, akiknek hallaniuk kellene, nincsenek ott. Az igazság üzenetét ki kell vinnünk arra a piacra, ahol és akik készek ezt meghallani. De hogyan tegyük ezt? Aztán ott van a téma nagysága is. A globális dolgokról szóló beszéd általában globális választ vár. Az egyháznak képesnek kell lennie nemzetközileg együttműködni a globalizáció kiterjesztése ellen. Sokkal hatékonyabban kell éles megvilágításba helyezni ahhoz, hogy meghozzák a döntéseket vagy érvényt szerezzenek az igazságnak, nem pedig célozgatni és példálózgatni.

Az egyháznak megvannak az alappillérei a felelősségben. Ezek etikusak, istenfélők és Krisztus-szerűek. Például mi nem mehetünk, és nem dobálhatunk köveket a McDonaldsra, vagy nem csatlakozhatunk egy terrorista csoporthoz. De ezek nem borzasztó korlátok, mert nemcsak hogy illegálisak és etikátlanok az ilyen módszerek, hanem általában éppen az ellenkező hatást váltják ki. Alapvetően csak négy módszer megengedett egy gyülekezet számára. Először: a nyilvános tiltakozás és a média használata. Másodszor: per, ahol egy polgári vagy büntető bíróság foglalkozhat a jogtalansággal. Harmadszor: a gyülekezet párbeszédet és erkölcsi kérvényt kezdeményezhet személyekkel vagy nagy társaságok vezetővel, befektetőivel és alapítványi igazgatóival. Negyedszer: a gyülekezet felelős módon forgathatja a pénzét úgy, hogy etikus befektetésekben vesz részt keresztyén módon. Egy ötödik megközelítés: a keresztyének politikában való részvétele – de erről a következő fejezetben lesz szó.

1. Nyilvános tiltakozás és a média igénybevétele

Levélírás: Nehéz a New York Timesban publicitást szerezni, de annál könnyebb bekerülni a helyi, de jó hírű lapba. Az ilyen leveleket általában felkapja a helyi média, amik aztán tovább kerülnek a nemzeti médiába is. Ezt nevezik „halo-hatás”-nak[1] (gyűrűzés) – ami azt jelenti, hogy ha már egyszer az egyik médiaforrásnak elküldted, olyan jónak és értékesnek kell lennie, hogy bekerüljön (átgyűrűzzön) egy másikba is. Ami ezt megkönnyíti, az az, hogy az újságok és a média kiadványok nagyrészt egy hírügynökséghez tartoznak, és a „színes” történeteket továbbadják egymásnak. Ez az oka annak, hogy gyakran ugyanazt a cikket más szempontból értékelnek azért, hogy konfliktust teremtsenek és felkeltsék az érdeklődést. Így ha kedden reggel arról olvasol, hogy a NIKE egy nagy gyárat nyitott Thaiföldön, majd rákattintva a számítógépre írsz/faxolsz, e-mailezel egy levelet a szerkesztőnek, az tömör, hatásos és kevesebb mint 150 szó. Mivel te intelligensen reagálsz a történetre, jó esély van arra, hogy beteszik a lapba.

Sajtóközlemények és sajtókonferenciák: Alkoss egy kis tiltakozó szervezetet és adj neki olyan nevet, hogy a sajtó azonosítani tudja. Pl: „Joe Smith, a Gazdasági Igazságot a Szegényeknek”, vagy ha lelkész vagy: Smith, a Mennonita Egyház lelkésze. Tanulj meg tömör sajtóközleményeket írni, minden bekezdés egy jól megírt mondat legyen, nagy főcímmel, társadalmi kapcsolataid részletezésével. A legtöbb médiának, újságnak vasárnapra nincs anyaga, így ha vasárnap délután 2 órára sajtókonferenciát hívsz össze, szinte mindig lesz legalább egy alkalmad a megnyilvánulásra. A vasárnapi sajtókonferencia másik előnye az, hogy gyülekezeted imádkozik érted.

Ne feledd, hogy sokáig csak „színes hír” lesz közleményed (sajtókonferenciád), töltelékanyag, egy olyan ellenvélemény, ami 30 másodpercet ér a helyi TV számára (ha egyáltalán belekerül). A média nem azért jön hozzád, mert szakértő vagy, hanem mert érdekességet és konfliktust keres, és nem mehetnek az idegeire „levadászva” egy ellenkező álláspontú szakembert. Csak azért jönnek hozzád, mert elküldted nekik az egyetlen olyan sajtóközleményt, amely észszerűen képviseli az ellentétes nézőpontot. Így hát ne vedd magad túl komolyan, és ne törődj azzal, hogy mit tesz komoly szavaiddal. A média rögtön érzékeli, amint felfuvalkodsz vagy a túl-érzékenység jeleit mutatod, és semmibe vesz. Mindaddig nem vesz komolyan, amig nem tisztel, ez pedig időbe telik. Borzalmas két-három évet kellett eltöltenem, mire ezt megtanultam. Légy szemléletes és vizuális, mint az Ószövetség prófétái, anélkül, hogy túl banális vagy érzelgős lennél. Tarts sajtókonferenciákat frappáns helyeken, mint például a NIKE gyár vagy egy politikus irodájának az ajtaja előtt. Ragaszkodj szorosan a témához, sose beszélj magadról vagy az érzéseidről, légy alázatos, tényszerű, velős és profi. Adj rövid, megfelelő, hajszálpontos válaszokat a kapott kérdésekre. Sose fejezz be mondatot vagy bekezdést anélkül, hogy ne lenne összhangban annak gondolataival. Ne azt mondd: „ A kereskedelem gonosz”, mert ettől bolondnak tűnsz. Inkább mondd azt: „Néhány cégre jellemző az etikus haszon, és ezeket ajánljuk is, de a NIKE nincs ezek között. Ennek a gyárnak a bérfeltételei terhet raknak a szegényekre”. Használd ezt a terminológiát: „Nem azt mondom, hogy…hanem hogy…”. Ez a mondandódat kiegyensúlyozottá, bölccsé, higgadttá és hihetővé teszi.

Tiltakozás: Általában bármilyen tiltakozás jobb a semminél, és nincs szükség több ezres kiadásra. Negyven vagy több ember tiltakozása már hatásosnak tűnhet a TV-ben, de hat fő szürke és nevetséges. A média általában a felekezetközi egységet szereti látni, vagy valami jelét annak, hogy ez több, mint egy lelkész véleménye. Így jó ötlet legalább két más gyülekezetet is bevonni. Kis tiltakozásokat lehet segíteni jó drámai helyszínnel, mint például egy emlékmű vagy hivatal mellett, vagy hirdetőtáblával szemben, ahol tisztességes tömegnek látszanak – nem csellengőknek az utcán vagy egy nyílt téren, ahol elveszettnek és elhagyatottnak tűnnek. Legyen két vagy három jó szónok a tiltakozáson, és rövid, egy vagy két oldalas szórólap a sajtó számára, ami feltünteti a vezetők helyesen írt nevét, a szervezeteket és az elérhetőségeket. Természetesen engedélyre is szükség van a felelős hatóságtól. Győződj meg, hogy zászlóid vagy transzparenseid törvényesek-e. (Ausztráliában a fából készült hirdetmények illegálisak, de a poszterek és a transzparensek engedélyezettek).

2.Per:

Ebben nincs személyes tapasztalatom, de bizonyos esetekben mégis fontos eszköz lehet, ha a cég nem hallgat rád, és a helyzeten változtatni kell. Egy jól nyilvánosságra hozott bírósági ügy, ami nyilvánvaló jogtalanságról szól, nagymértékben felkeltheti a közérdeklődést, és hatása lehet a kormány törvényhozására. Mivel nem vagyok ügyvéd, az a javaslatom, hogy a vád megalapozott legyen. Ott menj csatába az igazságszolgáltatással, ahol a perköltség viszonylag nem magas, és az anti-globalizációs érzés már erős. Ha például a Monsato-t Líbiában perled és nyersz, aztán az eredményt visszahozva nyilvánosságra hozod, az csaknem olyan hatású, mintha egy nyugati országban egy költséges eljárást folytattál volna. Olyan országokba vinni a pert, ahol kárt okoznak, úgy jó eredményt, mint jó taktikát jelent. Az amerikai egyház anyagilag támogathatja felekezeti partnerét Dél-Afrikában, hogy az magára vállalva a peres eljárást, legyőzzön egy igazságtalan bányászóriást ott. (A szerző helyi példája) Természetesen ha a cég törvényellenesen cselekszik, egyenesen mehetsz a rendőrségre vagy a megfelelő hivatalos szervhez.

3. Párbeszéd a döntéshozókkal:

Sok cég vagy társaság vezetője jár a helyi gyülekezetbe, és bár a globalizáció összetett probléma, lehet tanulmányozni szemináriumokon, bibliatanulmányozásokon és olyan ismeretterjesztő könyvekkel, mint például Ronald Sider klasszikusa, a „Rich Christian in an Age of Hunger” (Gazdag keresztyének az éhség korában). A döntéshozókat úgy lehet a legjobban megszólítani, ha az anyag tényszerű és együttérez azokkal, akik elszenvedői a működő környezet elnyomásának, ahogy például a „Why Decent People…” (Miért a jóravaló emberek(et)?) leírja. Kicsit szélesebb skálán egy városban a gyülekezetek összegyűlhetnek, egyesülhetnek egy nyilvános szemináriumon a globalizációról és az üzleti etikáról. Az ilyen szervezett alkalmak felhívhatják a média figyelmét, és lehetőséged lesz nyilvánosságot kapni olyan csoportokban, mint például a Rotary Klub vagy a Kereskedelmi Kamara. A szónoknak kemény kérdéseket is meg kell tudni válaszolni. A városban lévő multinacionális cégek kirendeltségeinek képviselőit is meg lehet kérni, hogy küldjenek képviselőt. A döntéshozókkal való személyes kapcsolatot néha úgy lehet megalapozni, hogy építő, gyakorlati és megoldásközpontú megközelítésben írunk nekik. Például olyan módszereket, lehetőségeket javasolj, amivel lehetőségük lesz igazságosabban és tisztességesebben végezni munkájukat. A döntéshozók általában nyitottak az olyan javaslatokra, amelyeket változások idején, krízishelyzetek közben, vagy hivatalba kerülések elején kapnak. Amikor egy új városi hivatalnokot megválasztanak, írj neki és gratulálj győzelméhez. Szólj pár szót arról, mit szeretnél és kérj találkozót. Biztos lehetsz a sikerben. Amikor a találkozóra mész, alaposan készülj fel egy-két oldalas vázlattal.

A következő mintavázlat-formát sikeresen használom, és erre a politikusok gyakran mondják: „Ez jó, örülnék, ha több ember ilyen felkészülten jönne; ezzel lehet valamit kezdeni”. Négy vezérgondolatot ölel fel:

1. Mit akarok?  – pontosan és építően egy mondatban

2. Miért akarom? – három vagy négy pontban

3. Hogyan lehet megvalósítani? – gyakorlatiasan, megoldásközpontúan, egy mondatban

4. Hogyan tud Ön segíteni a véghezvitelében? – mit szeretnék; hogy a politikus határozottan tegyen valamit – például „Terjesszen a parlamenti bizottság elé az XYZ ügyet és a folyamatról két héten belül értesítsen”.

Én ezeket használom. Néhány esetben hozzáteszek még egy vázlatpontot: „Mi történik,  ha nem teszik meg” – és ekkor fel vagyok készülve törvényes akcióra egy cég ellen, de ahogy már mondtam, erre eddig még sosem került sor (Hála Istennek!). Természetesen tedd hozzá a nevedet, a címedet, az aláírást, az elérhetőségeket, használd az érintett megfelelő titulusát, és légy velős, gyakorlatias és pozitív. A modorosság sehová se vezet.

Amikor politikusokkal és üzletemberekkel van dolgod, ne feledd, hogy elfoglaltak. Ezért próbálj meg tíz perccel korábban érkezni és ugyanannyival előbb elhagyni az irodájukat. Értékelni fogják, és máskor is fogadnak majd. Azt se feledd, hogy ők a kormánygépezet vagy az üzleti élet részei, és felvetésednek a megvalósulás előtt sok kapun kell átjutnia.

Az egyértelműség a titok része. Ha elgondolásod nagyon összetett és bonyolult, már amikor te elmondod az első embernek, aztán amikor ő továbbadja a másodiknak, minden össze fog zavarodni, és mire az ötödik személyhez ér, teljesen elveszett, értelmetlen lesz. Ha egyszerű és megoldásközpontú, és olyan érthetően adod elő, ahogy csak lehet, akkor „életben marad” a bürokrácia malomkerekei között. Tedd egyértelművé a gondolatokat, írd le egy oldalra, add el jól. Kivétel ez alól, ha 500-1000 oldalas komoly beszámolód/előadásod van valami környezeti témáról, és fontosak az adatok. A sikerhez még egy egy-négy oldalas végrehajtási összefoglaló is fontos.

A legmagasabb hivatalnoki kart is egyenrangú félnek tekintsd. Ez alatt azt értem, hogy ha jó az elgondolásod, és nemzeti érintettsége is van, akkor juttasd el a felekezetedhez tartozó nemzeti irodához/hivatalhoz vagy egy profi lobbi csoporthoz, és győzd meg őket, hogy emeljenek szót érte az ország politikusainál, az NGO’s-nál (non-governmental organisations, civil szervezeteknél; és más felekezeti vezetőknél is. Egy, az országot érintő gondolat gyakran hatásosabbnak, hihetőbbnek tűnik, ha egy felekezet országos székhelyétől jön, mintha csak egy önálló lelkésztől vagy hívő embertől. És ha másokat nem tudsz rávenni a saját lelki közösséged vezetői közül, valószínűleg nem lesz szerencséd kint sem, hogy kongresszusi tagokat vagy szenátorokat meggyőzz.Meg fogsz lepődni, hogy milyen sok püspök és keresztyén vezető nyitott az építő társadalmi igazságosság javaslataira.

Végül: ne légy türelmetlen, a gépezet időt vesz igénybe – gyakran még hat hónapnál is többet.

És ha lehetséges, választási évben ne kérd a politikusokat vitás ügyekben való részvételre.

Ezeket megválasztásuk után terjeszd elő, amikor a legnagyobb biztonságban érzik magukat.

4. Etikus befektetések

Az egyházak sem nem olyan gazdagok, sem nem olyan szegények, mint amilyennek gondolják! Az anyagi tőkéje például a Presbitériánus vagy a Déli Baptista Egyháznak meglehetősen jelentős. Ezen kívül az egyházaknak vannak tekintélyes vagyonnal és hatalommal rendelkező tagjai. Néhány adat szerint a világgazdaság több mint 70%-a protestáns hívek kezében van. Az erkölcsös befektetések nem fektetnek pénzt dohányba, alkoholba vagy fegyverkereskedelembe. Mások figyelemmel kísérik azokat a cégeket, amelyek a globalizációhoz való közeledésükkel ártanak. Az erkölcsös befektetésekhez szükségesek olyan szakértő keresztyén befektetési tanácsadók, akik hitelesek és képesek etikusan és ugyanakkor jó haszonnal dolgozni. Néhányan olyan erkölcsösek, hogy a jó cél érdekében még pénzt is hajlandók veszíteni. Akárhogy is: ha két jó hozamú befektetés van, és az egyik erkölcsös, a keresztyének inkább ezt fogják választani.

Ha az egyházak és a tehetős keresztyének nem fektetnének kegyetlen készletekbe és nem lennének érdekeltek portfóliójuk részeként pénzspekulációkban, akkor a piac ezt hamar megérezné. „A pénz beszél”, – és valóban hangosan tud szólni. Ha a mi kezünkben levő világgazdasági adatok szerinti 70% megközelítőleg korrekt lenne, akkor az egyház megrázhatná a piacot. A baj az, hogy a keresztyének még nem dolgoztak ki egy olyan hit-elvű piaci lehetőséget, amely a befektetésekre, a tisztességes kereskedelemre vonatkozik, és észszerű profitszerzésű. Így vezetés nélkül a keresztyének ugyanúgy fektetnek be, mint a nem-keresztyének. És ahogy Pál írja: „Testvéreim, nem kellene ennek így lenneie”.

Hasonló közgazdasági  stratégia az, hogy vegyünk elég részvényt egy cégnél/társaságnál, amely így feljogosít, hogy kérdéseket tegyünk fel az AGM-ről (kutatóintézet, fegyver és biológia), jól felkészülten és rákérdezzünk a társaság alapelveire. Különböző más taktikák számolnak a bojkott lehetőségével (amit csak ritkán tesznek), petíciókkal és levélíró kampányokkal az érintett társaságok felé.

Hálózatok,  szervezetek

Sok működő anti-globalizációs szervezet van, amelyhez a keresztyének éppúgy csatlakozhatnak, mint a felekezetek, missziós társaságok, keresztyének közötti jótékonysági és fejlesztési lánchoz, szervezethez. Néhány hálózathoz lehet csatlakozni, de mielőtt beleugranál, nem árt tájékozódni felőlük. Mert a helyes közgazdasági adatoknak és kifejezéseknek megvannak a ravasz, elméleti, eljárási és tanítási használati módjai. A társadalmi igazságosság hálózatában való részvétel, a találkozások és fórumok segíthetnek hogy hatékony légy az Úrnak – még akkor is, ha ezek a fórumok messze nem keresztyének.

Eljárások

Egy konkrét téma folyamatának és helyes eljárásának a megtalálása sok időt és bajt takarít meg. Például a beadványnak a Nemzetközi Munkaszervezethez való benyújtása elvileg lehetséges, de kétlem, hogy sikerül, mert feltehetően szükséges hozzá vagy a törvényes képviselő, vagy az országos szintű testület, vagy az NGO főhatósága. Hogy egy beadványom könnyen keresztül jusson a bürokrácia útvesztőjén, időmnek körülbelül 75%-át azzal töltöttem, hogy kidolgoztam egy eljárást, és háttérkutatásokat végeztem, hogy minden tény, adat, amit beadok, megfelelő legyen. Ha a megfelelő adatokat a megfelelő embernek terjesztik elő a megfelelő módon, a megfelelő időben, akkor nagyon jó esély van a sikerre.

Óvakodj a „Nagy megoldás”-tól!

Egy megoldás bejelentése a médiának súlytalan. Nem lehet cselekvési tervként benyújtani annak, aki arra alapozva hozhat döntést. Azt mondani: „Hiszünk az együttműködésben, a globális forrásoknak igazságossággal és társadalmi felelősséggel való mindent átfogó átalakításában úgy, hogy 2020-ra (csak példaként) egy gyermek se éljen szegénységben” – teljesen hatástalan. Puszta öndicséret az, ami ezt mondatja: „nézzétek, jók a szándékaink”. Kicsit jobb, mint felállni és bejelenteni, hogy: „azt akarjuk, hogy mindenki mindenhol jól érezze magát”. A hatékony társadalmi igazságosság magába foglalja a cselekvést ott, ahol a legnagyobb jót tudja tenni. A megoldási javaslatok nem társadalmi tettek. Csak a cselekedet társadalmi cselekedet – leveleket írni vagy kutatásokat végezni, vagy találkozókat szervezni vezetőkkel és politikusokkal. Ezek sokkal valóságosabbak, valóban kézzel foghatóbbak, mint száz döntés, határozat.

Újságcikkek

Egy alaposan kidolgozott és jól megírt újságcikknek óriási hatása lehet. Ha akadémikus vagy, és magas szintű kutató a globalizációban, akkor így tégy. Meglepően sok döntéshozó ember felfigyel ezekre. Ha lehetséges, publikálj mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtóban, mivel az emberek sokat keresgélnek az Interneten.

Az egyház ébresztése

Észrevehetted, hogy egyéni akciókról beszéltem. Ennek az az oka, hogy nem láttam sok evangéliumi egyházat, amely elkötelezett lenne a társadalmi igazságosság iránt. A legtöbben úgy tartják, hogy meglehetősen kényelmetlen és bűnökkel átszőtt téma ez. Úgy gondolják, hogy azt akarod, hogy adják el a Mercedesüket és adják a pénzt a szegényeknek. Ez az oka, amiért a megoldás-központúságban és a bűntudat-nélküliségben hiszek.

Ha probléma-fókuszált vagy, nem mész bele ilyesmibe: „Figyeljetek, hogy az az X milyen gonosz és milyen sokan szenvednek, mialatt mi itt ülünk kényelmesen”, akkor az emberek felfigyelnek a gondokra, védekezővé válnak és megpróbálnak kibújni a ki nem mondott kínos helyzetből – vagy visszavetítik azt rád. Viszont ha azt mondod: „Hogyan szeretnéd megoldani az X-t úgy, hogy Y-t teszel?” néhány ember rögtön felugrik a fedélzetre és segít. És mivel a tény, az ismertetés egy megoldás-központú keretben hangzik el, pozitív és megoldást kereső feleletet kap.

Egyedi segítségek

Sok ember támogatta a 2000. évi Jubileumi Adósságenyhítő Koalíciót, mert egyértelműen bibliai alapokon állt. Így ahelyett, hogy valami ilyen homályos dolgot mondanál, hogy: „Arra törekszünk, hogy megbirkózzunk a világkereskedelem igazságtalanságával”, – ami falra hányt borsó, – mondd ezt: „Foglalkoztam a globalizáció mértéktelenségével, és ezért szeretném meghívni a fő részvényes cégektől az összes partnert ebédre a helyi Sheraton szállodába. Szeretném, ha valaki eljönne és beszélne velük az etikus befektetésről. Kire gondoltok?” Remélem, érzed az elvet.

Az egyháznak nemcsak a globalizációval és a társadalmi igazságtalansággal kapcsolatban kell felébrednie, hanem saját gazdasági és szegénységi kérdéseivel, mint például a bibliai munka etikai koncepciójával vagy a jólétet teremtő hatalommal. Néhány evangéliumi keresztyén annyira babonás és irracionális gondolkodású, hogy sem pénzt nem tud szerezni, sem igazságot tenni. Lelki félelmeik és a vad végidők csapdájában vannak, összeesküvés-elméleteket gyártanak, és úgy gondolkoznak a gazdagságról, ami vagy teljesen világi nem-létező, vagy személyes érdemen alapuló dolog. Ez az oka, amiért ennek a fejezetnek a vége a feltételezésekről, hiedelmekről és logikáról szól!


[1] A halo hatás esetén valamilyen szembetűnő, egyéni tulajdonság fényudvarként elhomályosít minden egyéb tulajdonságot és azokra rávetül, azokat átszínezi. A holdudvarhatás érdekes példája, amikor a külső megjelenés szolgál a belső személyes tulajdonságokra történő következtetéshez. Kísérletek sora igazolja, hogy az előnyös külsejű embereket a szemlélők pozitív tulajdonságokkal ruháznak fel. A rövid, ideiglenes megnyilvánulások (pl. mosoly, kedves gesztus) is hasonló holdudvarhatást kelt, mint az előnyös külső. Ezeket a holdudvarhatásokat burkolt személyiségelméleteknek is tekinthetjük.

Eredeti cikk: The Church And The Challenge of Globalization

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.